A boldogság nem mérhető olyan egyszerűen és számszerűsíthetően, mint az életszínvonal vagy a megélhetési költségek, azonban a Boldogság Világnapja alkalmából az Egyesült Nemzetek közzétette a 2019-es boldogságról szóló felmérését, a World Happiness Recordot, mely rangsorba állítja a legboldogabb országokat a világon.
Az éves jelentés a boldogság és a fejlesztések közötti összefüggéseket vizsgálja, miközben a politikai döntéshozókat is arra sarkallja, hogy több hangsúlyt fektessenek a boldogság vizsgálatára, mint a könnyebben számszerűsíthető fejlesztési rátákra. A kutatás során kb. 1000 ember értékeli az életminőségét egy 0-10-ig terjedő skálán, míg a kutatók hat területről vetik össze az adatokat – az egy főre jutó GDP, a várható élettartam, szociális támogatások, a bizalom és a korrupció területe, a döntéshozatal szabadsága és a nagylelkűség kérdéskörét vizsgálva.
Érdekesség, hogy a kutatás arra is rámutatott, hogy azok az emberek, akik sok időt töltenek a közösségi médiumok felületeit böngészve és az online világ bűvkörében a felmérések szerint általában hosszú távon többet szoronganak és a boldogságérzetük is csökken, míg azok, akik korlátozzák vagy akár teljesen meg is szüntetik a közösségi médiafogyasztásukat. Általánosságban az mondható el az adatokból, hogy azokban az országokban, ahol az emberek életében a természet szeretete és környezetünk megóvása áthatja a mindennapokat (megújuló energiaforrások használata, szabadtéri mozgás szeretete) boldogabbnak vallják magukat.
Finnország már második éve nyeri ela legboldogabb ország címet, mindamellett, hogy a legjobb oktatási rendszereket összevető felméréseket is minden évben megnyeri – egyedül Dél-Korea, Japán vagy Szingapúr előzi meg az oktatás terén időnként -. Az oktatási sikerük nagy része a tanárok magas fokú képzettségéből fakad és abból a pedagógia rendszerből, amely inkább a tapasztalat és élmény alapú tanulásra fókuszál, valamint az egyenlő esélyek és lehetőségek megteremtésére. A legboldogabb ország címének megünnepléseként az ország turisztikai egyesülete egy versenyt hirdetett, ahol 8 győztes egy ingyenes nyári utazás során élheti át és tapasztalhatja meg az országot átjáró boldogságot és egy helyi idegenvezetővel fedezheti fel Finnország legszebb tájait.
Dánia idén második helyezésre lépett elő a tavalyi harmadikról. Az ország az élmezőnyben végzett mind a várható élettartam, a szociális támogatások és a nagylelkűség mérőszámainak összevetéseiben is, de kiemelkedően nagy szerepet tölt be az ott élők életében a megújuló energiaforrások melletti elköteleződés. Dániában található a világ leginkább kerékpárbarát városa, csodálatos tengerpartjainak felfedezéséhez a helyiek szerint egy élet is kevés, boldogságuk alapja azonban nagyrészt a természet és bolygónk tiszteletéből származik.
Norvégia a harmadik helyre csúszott vissza az első helyről, azonban még így is a világ egyik legélhetőbb országa, ahol az emberek boldognak vallják magukat. A kormányzat jóléti rendszere, a virágzó gazdaság, mely egyre inkább megújuló energiaforrásokra támaszkodik, a szociális támogatások megléte és a bizalom az aktuális kormányzatuk iránt mind hozzájárulnak az emberek általános boldogságához.
A 156 országból álló összevetésben Magyarország a 62. helyen áll a felmérésben.
A 10 legboldogabb ország a 2019-es felmérés szerint:
Noha korunk utazói előtt ott áll a nagy lehetőség, hogy egy kis tervezéssel és odafigyeléssel a világ szinte bármely pontjára eljussanak, érdemes szem előtt tartani, hogy az öreg kontinens a maga természeti és kulturális egyedülállóságával még mindig számos olyan új élményt és tapasztalatot jelenthet, amelyek mellett semmiképpen sem mehetünk el említés nélkül. Innen, a Kárpát-medencéből pedig különösen kiváltságosnak mondhatjuk magunkat, hiszen az alábbiakban tárgyalt úti célunk, Görögország esetében a földrajzi távolság sem okozhat különösebben akadályt.
Kétségtelen, hogy a balkáni ország hosszú évtizedek, sőt, évszázadok óta lenyűgözi páratlan gazdagságával az odautazók ezreit és millióit, így Görögország Európán belül mindenképpen az egyik legrégebbi múltra visszatekintő turizmussal büszkélkedhet. Egyeseket a világhírű történelmi örökségek, például az ókori vagy a bizánci világ varázslatos építményei és tárgyi emlékei ragadnak magukkal, másokat a fantáziával és szenvedéllyel teli mítoszok, amelyek tettre kész, bátor, és agyafúrt hősökről, vagy gyönyörű és titokzatos asszonyokról szólnak, de vannak, akiket pusztán a tengerpartok és hegyvidékek megunhatatlan és sokszínű bája, a helyiek vendégszeretete, vagy a könnyed, vidám és napsütésben bővelkedő történetek vonzanak az országba.
Bármi is legyen azonban ezek közül az indok, egészen bizonyos, hogy mindegyikük megállja a helyét, sőt, akármilyen szempontot is emel ki maga számára a látogató, számíthat rá, hogy sokkal több meglepetésben lesz része, és sokkal több tanulsággal fog hazatérni, mint amennyit előzetesen eltervezett. Az Égei-tenger megannyi szigete ma is a legforgalmasabb üdülőhelyek közé tartozik és szinte eggyé vált a turistaparadicsom kifejezéssel – ennek ellenére nem kell feltétlenül valamelyik elzárt kis tengeri mesevilágba látogatnunk, hiszen a görög szárazföld és annak közvetlen környéke is legalább annyi, vagy még annál is több csodát hordoz magában.
Fotó: Világutazó
Ezt a szárazföldi barangolást pedig mi mással is lenne érdemes elkezdeni, ha nem Athénnal, az egykori tengeri nagyhatalommal, és egyúttal az ország legnépesebb, legnagyobb, és legendákkal teli fővárosával? A demokrácia szülőhazájaként és a hellén civilizáció egyik legfőbb képviselőjeként is halhatatlanná vált város mind a mondákban, mind a történelemben központi helyet foglal el, ezért Thészeusztól a marathóni csatán át a peloponnészoszi háborúig lépten-nyomon találkozhatunk vele az irodalomban és egyéb műalkotásokban. A névadó Pallasz Athéné istennő a történet szerint azzal nyerte el, hogy a város védőszentje lehessen, hogy az olajfát ígérte meg az ott lakóknak, hiszen a növény egyszerre véd, táplál és szolgálhat nyersanyagul az ember számára. Részletesen ismertetni a város történelmét napokat venne igénybe, ezért itt inkább csak a modern Athén néhány jelenetét nyílik alkalmunk bemutatni, mielőtt rátérnénk főbb állomásainkra.
Az újkori görögség hosszú évszázadokon át, egészen a XIX. század első feléig az Oszmánok uralma alatt állt, ekkor azonban a romantikus és a forradalmi törekvések szele Hellászba is elért, és a görögök részben önerőből, részben külföldi önkéntesek segítségével (pl.: gondoljunk Byronra) kivívták függetlenségüket. Ezután a bajor Ottó herceget hívták meg a trónra, aki az akkoriban az Akropoliszt aprócska településként körülvevő Athént jelölte ki a fiatal monarchia székhelyéül. Döntésének mind szimbolikus-politikai, mind stratégiai jelentősége volt, hiszen a kezdeti modernizációs nehézségek dacára mindenki tisztában volt a város egyetemes szerepével a görög történelemben.
Hamarosan meg is kezdődtek az építési munkálatok, amelyek során a parányi helyiség lassacskán felnőtt a feladathoz és az ország méltó, virágzó és nagyszabású metropoliszává avanzsált: ekkoriban épült a királyi palota, amely ma a görög parlamentnek ad otthont, és amely az előtte elterülő Szintagma („Alkotmány”) térrel együttesen ma is a modern Athén egyik legfőbb csomópontját jelenti. A tér felől balra, a modern városnegyed felé elindulva találjuk a Nemzeti Múzeumot és számos pazar neoklasszicista, historizáló, illetve eklektikus épületet (köztük színházakat, bankokat, közintézményeket), amelyek rögtön az olyan európai nagyvárosok hangulatát idézhetik fel bennünk, mint amilyen Bécs, Párizs, Milánó vagy Budapest.
A másik irányba elindulva a térről, közvetlenül a Parlament épülete mellett egy parkra bukkanhatunk, az ún. Nemzeti Kertre, amelyben az ókori és az újkori görög történelem nagyjait ábrázoló szobrok, sétányok, fasorok és pavilonok között merenghetnek el a gondolkodni vágyók, amíg a kerttől nem messze lévő Zappeion, amely számos kulturális rendezvény és konferencia helyszíne, szintén megéri a gyaloglást – főként miután megpillantottuk káprázatos oszlopcsarnokát és a közelében csobogó ízléses szökőkutat. Ha a környéken járunk, ne mulasszuk el megtekinteni azt az atlétikai stadiont sem, amely az 1896-os első újkori ötkarikás játékok otthonaként szolgált, illetve az ókori emlékek közül a Zeusz-templom romjai és Hadrianus kapuja is a könnyedén megközelíthetőek ugyanebből az irányból.
Ugyancsak a Szintagmáról nyílnak azok a sétálóutcák is, amelyben turisták százai hemzsegnek az év minden időszakában, hogy az áruházak és ajándékboltok között bolyongva találják meg az ideális útravalót, miközben a Régészeti Park közvetlen környékén rengeteg autentikus és hangulatos, kisebb-nagyobb étteremre és tavernára bukkanhatunk, amelyek alkalmat kínálnak a helyi konyha megismerésére is. Mindenek előtt az általában nyársra tűzött húsételt, a szuvlakit érdemes kipróbálni, ha az országban járunk, de természetesen a hírneves muszaka és a gírosz is elmaradhatatlan fogások, amelyekhez a dzadzíki szósz, a fetasajt, illetve az ezernyi salátaféle valamelyike is ideális választás lehet. Ha pedig megszomjaznánk étkezés után, a kiváló attikai borok valamelyike, vagy a görögök ánizs alapú itala, az úzó is szerepelhet az itallapunkon, nem beszélve a különféle sörökről, amiknek elkészítésében szintén élen jár az ország a többi mediterrán nemzethez képest.
Fotó: Világutazó
A romok között sétálgatva rögtön megpillanthatjuk az egykori Agórát, és számos egyéb ókori maradványt szerte a negyedben, miközben a vének tanácsának egykor helyet adó Areioszpagosz dombja és a közelében lévő csillagvizsgáló a panoráma szerelemeseinek ajánlatos mindenképpen, amíg természetesen nem feledkezhetünk meg a színpompás házacskák fölé tornyosuló Akropoliszról sem, benne a világhírű Partheonnal és más komplexumokkal, amelyeknek félelmetes és határtalan aurája, örökkévaló történetei, falai, olajfákkal és kőkúpokkal tarkított lejtői nem is kívánnak talán egyéb hozzáfűznivalót, hiszen egyszerűen kötelező jellegűek a városba tévedőknek. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy tilos a fellegvárnál magasabb épületet (pl.: felhőkarcolót) annak közelében emelni, köszönhetően a hely kiemelt szerepének és presztízsének a város és a nemzet életében.
Fotó: Vilagutazó
Az Akropolisz lábánál egyik irányban a hozzákapcsolódó Akropolisz Múzeumot és az ókori körszínházat találhatjuk, miközben a másik irányban sétálgatva eljuthatunk a Plakának nevezett városrészhez, amely az athéni kulturális és művészeti élet egyik kiemelkedő terepe a maga kiállításaival, kávézóival és rejtett utcácskáival. A Plaka felől elindulva visszatalálhatunk a Szintagmára, miközben megismerkedhetünk azokkal a jellegzetes és parányi ortodox templomokkal, amelyek eleven emlékként őrződtek meg a királyság előtti időkből. A modern századokban ugyanis sajnálatos módon megsemmisítették ezek egy részét annak érdekében, hogy impozánsabb, díszesebb, és hatalmasabb székesegyházakat alkothassanak belőlük, amelyekre szintén akad néhány példa, például ilyen az érseki katedrális.
További templomokra, üzletekre és pezsgésre bukkanhatunk a Monasztiráki („Monostorocska”) piacain és környékén, amely a szórakozás és az éjszakai élet egyik jelentős gócpontját is jelenti a kulturális látnivalókon, így a templomokon, mecseteken és török kori fürdőkön kívül. Hatványozottan igaz erre a városrészre, de a belváros egészére, hogy az élőzene szinte mindenütt jelen van. Nem csak a bárokban és kocsmákban, hanem az utcákon is könnyűszerrel lehet botlani hegedűsökbe és gitárosokba, de a kintornák is gyakori kellékei a vásári forgatagnak, csak úgy, mint a görögök kedvelt népi hangszere, a buzuki.
Aki a város peremvidékeit is szeretné megismerni, az ellátogathat a tűlevelűekkel szegélyezett és igazán festői Lükabéttosz-hegyre, amelynek csúcsáról talán a legszebb, legteljesebb és legelragadóbb kilátásban lehet részünk Athén izgalmas világára és hófehér házaira, ugyanakkor a távolban úszó homályos, ködös és marcona hegységek is felderengenek előttünk. Emellett ugyancsak kihagyhatatlan, de kissé időigényesebb túrát jelenthet felkeresni a 2004-es Olimpiai Játékok számára felépített modern olimpiai komplexumot és a benne lévő stadiont, amely hétköznapokon igencsak kihalt és kísérteties, egy-egy labdarúgó- vagy kosármérkőzés alkalmával azonban garantáltan megtelik zsongással és élettel.
A tengert többféle módon is lehetőség nyílik megcsodálni, egyrészt villamossal a Szintagmáról juthatunk el az athéni riviérára, amely késő tavasztól kora őszig tökéletes szabad strand a turisták számára, de a város híres kikötője, Pireusz is gazdagíthatja és emelheti egy Athénban tett kirándulás fényét.
Egyébként a közlekedéssel kapcsolatban még az is megjegyezhető, hogy kifejezetten egyszerű a metróvonalaknak hála, amelyek az agglomeráció teljes területét lefedik, és az is megnehezíti számunkra az eltévedést, hogy szinte mindent megtalálunk latin betűs átírással – nyelvtudás szempontjából egyébként sem kell aggódni, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy arányaiban elég sokan rendelkeznek valamilyen szintű ismeretekkel legalább angol nyelvből. Amennyiben időnk engedi egyébként, a fővárostól nem messze található a görög mítoszok egy másik kedvelt székhelye, a jósdájáról híres Delphi is.
Mi a közös Szingapúrban, Párizsban és Hong Kongban? Hivatalosan is a világ legdrágább városai lettek egy friss felmérés szerint.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) legújabb „Worldwide Living of 2019” éves felmérése összehasonlítja a világ 133 különböző városában az áruk és szolgáltatások költségét, beleértve az élelmiszert, közlekedést, lakásbérleti díjakat. A kutatásban idén először végzett három város holtversenyben az élen, mely a globalizációra, a hasonló ízlés és vásárlási szokások számlájára írható a felmérést készítők szerint.
Míg Szingapúr megtartotta első helyezését tavalyról, az ázsiai város mellé került a dobogóra a nyüzsgő kínai nagyváros Hong Kong és az örök klasszikus Párizs. A legendásan híres Svájc két városa – Zürich és Genf – is helyett kapott a listán és Európából még Koppenhága fért fel a listára. Mindössze két amerikai város – Los Angeles és New York – szerepel a listán, de mindkét helyszín jelentősen előreugrott a rangsorban (New York hat helyet és LA négyet) tavalyi helyezéséhez képest, bizonyítva, hogy az USA egyre drágább. Az adatok rámutatnak bizonyos sajátosságokra is, amelyek hozzájárulnak a különböző területek magasabb költségeihez, mint például az Ázsiában a drágább élelmiszerek és a magasabb autóipari árak Tel Avivban.
Los Angeles – Santa Monica (pixabay.com)
Érdekesség, hogy egy ausztrál város sem szerepelt az első tíz helyezettben, Sydney a 16. helyre csúszott vissza a tavalyi 10. helyezéshez képest, míg Adelaide és Perth egészen a lista végére csúszott a tavalyi eredményekhez képest. Meglepő módon a híresen magas bérleti díjai és megélhetési költségei ellenére London csak a 22. helyen végzett, Dublin mögött kullogva.
Az érem másik oldalán a magas infláció, a deviza értékcsökkenése és a politikai instabilitás Caracast, Damaszkuszt és Taskent városát a világ legolcsóbb városai közé szorította az EIU felmérése szerint. Azok, akik a legolcsóbb utazási ajánlatot vadásszák jobb, ha vigyáznak Venezuela fővárosával és Szíriával is, hiszen utazásra nem javasolt térségnek számítanak világszerte és a magyar konzuli tájékoztatás szerint is.
A kutatás rávilágított az utazók számára kedvező trendekre is, a turisztikailag népszerű Isztambulban, Buenos Airesben és São Pauloban csökkentek az összköltségek, míg ezzel szemben Szófia, Casablanca és Muscat feljebb kúszott a listán és kevésbé megfizethető vált az utazók számára.
Szingapúr a lista szerint a világ egyik legdrágább desztinációjának számít, a szemfülesek ott is találhatnak olyan kihagyhatatlan ajánlatokat, mint például Michelin-csillagos éttermet mindössze 5 dolláros ételekkel.
A legdrágább városok a világon a 2019-es felmérés szerint
Szingapúr
Párizs, Franciaország
Hong Kong, Kína
Zürich, Svájc
Genf, Svájc
Osaka, Japán
Szöul, Dél-Korea
Koppenhága, Dánia
New York, USA
Tel Aviv, Izrael, Los Angeles, USA
A legolcsóbb városok a világon a 2019-es felmérés szerint
Vadnyugat túránk második megállója a fagyos Grand Canyon után, Page. Ez így elsőre talán nem mond semmit, viszont aki a nyakába veszi Arizonát, annak egy kötelező állomás. Az Arizona északi határán húzódó kisváros, olyan nevezetességekkel büszkélkedhet, mint a Lake Powel, a Horseshoe Bend, vagy a fotósok Mekkája, az Antelope Canyon. Azaz kanyonok, mert rögtön ketten vannak – Alsó és Felső Antilop – de erre még visszatérünk. Page felé haladva teszünk egy kis kitérőt, hogy megnézzük a Marble Canyon két partját összekötő acélhidat, a Navajo Bridge National Monument-et. Még a ’30-as években építették a hidat, hogy megkönnyítsék a Colorado folyón való átkelést, ma pedig valódi funkcióján túl, a navahoknak állít emlékművet a 140 méter magas acélmonstrum, a Grand Canyon és a Glen Canyon találkozásánál.
A Page-be vezető 89-es főút már önmagában is elég látnivalót szolgáltat, és állandó megállásra késztet minket az előttünk álló 40 km-en. Elérve Page-t először a Glen Canyon Dam-et vesszük célba, ami a Las Vegas közeli Hoover gáthoz hasonlóan erőműként és víztározóként is funkcionál. Itt ugyan nem engednek be a gát belsejébe, de a kanyarból nézve legalább olyan jól mutat mint idősebb testvére Boulder City-ben.
A gát a Lake Powel-be duzzasztja a Colorado folyó felsőbb szakaszát, s ez már a Glen Canyon része. Csónakkal egész a kanyon belsejébe el lehet jutni, és egy hosszabb sétával felkutatható a világ egyik legmagasabb természetes boltíve. A navaho indiánok szent helyként tisztelik, úgy tartják a lelkek itt kelnek át a szivárványhídon, így talán nem meglepő, hogy miért is hívják Rainbow Bridge-nek.
A Glen Canyon partján tett sétánk után következhet végre napunk fénypontja. Irány az Antelope Canyon. A navahok területén fekvő földalatti csoda, a világon legtöbbet fényképezett kanyon. Közel egymillió turista zarándokol ide évente, hogy megcsodálhassák a csiszolt homokkő falak közti fényjátékokat. Mi az alsó kanyont (Lower Antelope Canyon) vesszük célba, amit össze-vissza kanyargózó, szűk járatai miatt “dugóhúzóként” is emlegetnek. A felső kanyon (Upper Canyon) látogatottabb, nagyobb termei miatt könnyebben járható, és főleg a nyári hónapokban különleges fényoszlopok figyelhetők meg, ahogy a nap átsüt a réseken.
Az alsó kanyont nem özönlötték el annyira a turisták, de a látvány itt sem ér kevesebbet. Sőt… Miután minden apparátusunkkal bizonyítjuk, hogy komolyan gondoljuk a fényképezést, két órás külön belépőt kapunk, hogy idegenvezetés nélkül a magunk módján fedezhessük fel a kb 1 km-es szakaszt. Az első meglepetés maga a bejárat, azaz inkább egy keskeny rés a földön, ahol bejuthatunk a föld alá. Elsőre kissé ijesztő, de az idegenvezető megnyugtat, hogy jó helyen járunk, és azzal hagy magunkra, hogy csak figyeljük a szent szellemet… Ez a sokatmondó üzenet némi kapaszkodót ad, hogy legyőzzük a klausztrofóbiánkat, és rövid szakasznyi mászás után hirtelen a napsugarak játszóterén találjuk magunkat. Mesébe illő jelenet fogad: a beszűrődő napfény a falakat színesre festi, a vörös minden árnyalatát felhasználva, a lilától egészen a narancsig.
Gyors áradások mosták ki ezeket a földalatti járatokat, mélyen a vörös homokkő sziklába vájva, a szél és a homok pedig smirgliként tökéletesre csiszolta a remekművet. Sok helyen jártam már, sok szépet láttam, de nincs ehhez a helyhez fogható. Nemcsak a látvány miatt, de van valami különleges hangulata amit nehéz szavakba foglalni. Azért megpróbálom röviden vázolni az élményt: mi néma csendben próbálunk minden sarkot és szegletet megörökíteni, miközben a távolból furulyaszó közeledik felénk. Bár a dallam csak a közelgő turistacsoportot jelezte, nekem mégis beugrott mit mondott az indián a kanyon előtt: a “Spirit”. Azt hiszem ez volt az amiről beszélt, és amiért a látogatottság ellenére még mindig szent helynek tartják a kanyont. Hitük szerint a furulyaszó életre kelti a szent szellemeket, és ennek most mi is szem és fültanúi lehettünk. Aki ismer, tudja hogy számomra igazi kihívás 20 percig csendben maradni, de ez a barlang két órára gond nélkül belém fojtotta a szót, így nem csoda, hogy teljesen megszűnt az időérzékünk. Egyszer csak észrevettük, hogy a végére értünk a kanyonnak, és egy vaslétra jelezte, hogy itt a mese vége.
Mára már nem maradt más hátra csak a Horseshoe Bend, napunk méltó befejezése. A Horseshoe Bend a Colorado folyó egyik jellegzetes szakasza, ahol a folyó lópatkó formát leírva megkerül egy kiugró sziklát. A kilátópont könnyen megközelíthető és kb fél óra – dombra fel, dombról le – séta árán elérhető a tízpontos panoráma. Innen megnézni a naplementét, megint nem egy olyan emlék amit könnyen elfelejt az ember. De ugyan kinek ne lenne borzongató érzés a Colorado folyó partján ülni és nézni a vörös tájat, melynek sziklái több millió évet tudnak magukénak? Miközben eltűnik a Nap a horizonton, sorba vesszük milyen élmények értek minket két nap alatt. Tegnap még Grand Canyon, ma pedig Marble Canyon, Glen Canyon, Antilope Canyon, és még ami út közben volt… Már most nehéz számon tartani, pedig a java még csak most következik, ahogy egyre mélyebben haladunk a vadnyugat szívében.
Az overturizmus Japán legnépszerűbb helyein is súlyos gondokat okoz a helyi lakosoknak, szolgáltatóknak, akik nem szívesen fogadják – néhány esetben ki is tiltják – a nagy turistacsoportokat számos nevezetességnél.
Számos népszerű japán turisztikai helyszín – a templomoktól a bárokig – megtagadja a csoportos belépést a külföldi látogatók előtt a botrányos és kulturálatlan viselkedésük miatt. A turisztikai szolgáltatók és helyi vállalkozások kezdeményezésére korlátozzák a belépést az ország legnépszerűbb attrakcióiba.
Fekvő Buddha, a világ legnagyobb bronz szobra a Nanzo-in buddhista templomban, Sasaguri városában – fotó: flickr – Alexander Schimmeck
Az egyik ilyen nevezetesség Sasaguri Nanzo-in buddhista temploma, mely évente több millió zarándokot és látogatót vonz. A templom fő látványossága a Fekvő Buddha, mely a világ legnagyobb bronz szobra. A szakrális kegyhelynél 12 nyelven figyelmeztetik a látogatókat arra, hogy nagy csoportokban ne lépjenek be a különleges helyszínre.
Kakajo Hayashi, a templom főpapja az Asahi Shimbun japán újságnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az elmúlt tíz évben a szakrális helyet elárasztották a tengerentúli látogatók. Naponta 20-30 busz érkezik a turistákkal, akik zavarják a templom papjait hangos zenehallgatással, a buddhista szerzetesek számára fenntartott szent vízesésbe ugrálnak, sőt néhányan még a templom tetejére is felmásznak. Az új szabályozás azonban nem kizárólag a tengerentúlról érkezőkre vonatkozik, a zavaróan viselkedő japán látogatók előtt is megtagadhatják a belépést. A helyre egyénileg mind a helyi mind a külföldi látogatók továbbra is beléphetnek.
turisták a Kotokuin templomnál – Kamakura, Japán – fotó: flickr – Toshihiro Gamo
2017-ben a Yatsushiro-gu szentély, mely Kumamoto prefektúrában található, ideiglenes megtagadta a belépést a hívők előtt, miután a környező kikötőbe hatszorosára nőtt az oda érkező tengeri hajók száma. Kiotóban egy bár tulajdonosa úgy nyilatkozott, hogy annyira zavarja a nagy csoportok zajos és kulturálatlan viselkedése, hogy számos esetben inkább azt mondta telt ház van, amikor nagyobb csoportban érkező turisták szerettek volna asztalt foglalni. A csoportosan utazók nem egy esetben hoztak be más éttermekből ételt, illetve a tányérokat hamutálcának használták.
Az overturizmus olyannyira jelen van a japán emberek mindennapjaiban, hogy egy új kifejezést használtnak rá a “kankō kōgai”-t amely turisztikai szennyezést jelent. A probléma néhány helyen – mint például Kiotóban vagy Kamakurában – akkora méreteket öltött, hogy a helyiek infrastruktúráját és mindennapjait is megterheli. Annak érdekében, hogy az adott városokra nehezedő nyomást csökkentsék, Japán turisztikai ügynöksége arra ösztönzi a látogatókat, hogy fedezzék fel a régiók elfeledett gyöngyszemeit, kevésbé népszerű turisztikai célpontjait.
2018-ban a Japánba érkező külföldiek száma rekordot döntött, mintegy 31,2 millió főre emelkedett. A növekedés az elmúlt hét évben folyamatos volt, mely nagyrészt a kedvező vízumfeltételeknek, a fapados járatok növekedésének és a tengerjáró hajókkal érkező turisták számának növekedésének tudható be. Ezek a számok a jövőben várhatóan csak még feljebb kúsznak a 2019-es Rögbi Világbajnokság és a 2020-as Tokiói Olimpiai Játékok megrendezésével.
Közelségének és méretéhez képest rendkívül változatos, hegyvidéket és mediterrán tengerpartot is magába foglaló tájainak köszönhetően Szlovénia mára a magyar turisták egyik legkedveltebb célpontja lett. Szlovéniát említve az elsők között szinte mindenkinek Bled, a Bohinji tó, a Savica vízesés, a Postojna barlang, mellette a Predjama vár, valamint a tengerparton Piran és Portoroz jut eszébe. Kétségtelenül ezek a leglátványosabb, egyben leginkább látogatott nevezetességek, de amíg ezek valamelyikéhez leautózik valaki, érdemes akár csak pihenésképpen megállni a Maribor és Ljubljana között kb. félúton, szinte közvetlenül az autópálya mellett található Celje-ben. Szállások Celje környékén!
Az 50 ezres Celje Szlovénia harmadik legnagyobb városa hosszú és viharos történelmi múlttal, jelentős kulturális örökséggel és figyelemre méltó magyar kötődéssel. Celje leghíresebb látnivalója ugyanis az az impozáns látványú és remek kilátással bíró vár (Stari Grad), amely az 1300-as évek közepétől több mint 100 évig a kor egyik legnagyobb hatalmú családjának, a Cillei grófoknak a birtokában volt. A Cillei dinasztia ősei az Alsó Stájerországban levő Sanneck várának voltak az urai, a cillei grófi címet IV. Lajos német-római császártól kapták 1341-ben, miután az építtető és korábbi birtokos Heunburg család kihalt. Az új tulajdonosok jelentős átalakításokat eszközöltek: egy lakóépületként szolgáló palotaszárnyat és egy 20 méternél magasabb védő tornyot építettek, később külső fallal, melléképületekkel, katonai létesítményekkel és védő árkokkal bővítették a várat.
A magyar kötődést a Cilleiek jelentik, hiszen Ulászló király 1444-ben bekövetkezett halála után a Hunyadiak és a Cilleiek jelentették a két legbefolyásosabb politikai erőt Magyarországon, mindketten az ifjú V. László és egyben az ország feletti hatalmat szerették volna megszerezni. A két fél civakodása elég sok kárt okozott az országnak, a történet végkifejletét, Cillei Ulrik meggyilkolását Erkel Hunyadi László című operájából is ismerhetjük. Cillei Ulrik halálával férfiágon kihalt a Cillei család, minden birtokuk a Habsburgokra szállt. A hazai történetírás és közfelfogás szerint természetesen a Cilleiek voltak a gaz összeesküvők, de az ellenkező oldalról egész más a történet olvasata, Cillei Frigyest és Ulrikot történelmi hősnek tartják.
Annak ellenére, hogy vár a 16. század végén jelentős felújításon esett át, a 17. században fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét és lassú pusztulásnak indult olyannyira, hogy az 1800-as évek elején már kőbányaként kezdték hasznosítani a romokat. A 19. század végén a Celje-i Múzeumi Társaság kezdte meg a vár helyreállítását és a hosszú távú felújítási projekt gyakorlatilag napjainkban is tart.
A vár évente 60-70 ezer látogatót fogad, amelyhez nagyban hozzájárulnak az itt tartott rendezvények, bemutatók különféle előadások és koncertek.
Az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az interneten terjedő „kihívások”, bizonyára mindenki fel tudna sorolni néhány őrült bátorságpróbát, melyek az elmúlt években bukkantak fel a közösségi médiában. A legutóbbi ilyen kihívás azonban túlszárnyalta a virtuális világot és értéket teremtő, hasznos mozgalommá vált a tettek mezején.
A környezettudatos, szemetelés ellenes kezdeményezés világszerte szemétszedő akciókra buzdítja az embereket. A kihívásban résztvevők egy tetszőlegesen kiválasztott, teleszemetelt szakaszon összegyűjtik a hulladékot, majd előtte-utána képeket osztanak meg a változásról a közösség médiában, ahol egy következő személyt kérnek fel arra, hogy csatlakozzon a játékhoz. Lelkes önkéntesek ezrei álltak ki a jó ügyért és takarították össze a szemetet partokon, parkokban, útszélen és közösségi tereken. A kezdeményezéshez különböző szervezetek, iskolák is csatlakoznak, sőt az emberek még a nyaralásuk alatt is részt vesznek a kihívásban.
Szemétszedés a XIII. kerületben
A #trashtag vagyis a Teszedd (#teszedd) mintára épülő szemétszedési akció 2015 óta működik, amikor egy túraruházatot gyártó cég létrehozta ezt a hastag-et azzal a céllal, hogy arra ösztönözze az embereket, hogy szedjék össze maguk utána szemetet a természetben kirándulva. A kezdeményezés azonban csak pár hete indult el világkörüli útjára az interneten és vált globális mozgalommá.
Az 1950-es évektől napjainkig számítva 8,3 milliárd tonna műanyagot állítottak elő, melynek nagyjából fele 2004 óta keletkezett. Mivel a műanyag nem bomlik le természetes úton, így több milliárd tonna műanyag szemét került azóta az óceánokba, halmozódott fel az utcákon és a természetben is. A Trashtag kezdeményezés pozitív változást hozhat, de csak akkor lehet igazán hatásos, ha nem csak egy divatszerű fellángolásról van szó, hanem akkor is folytatódnak a szemétszedési akciók, amikor a közösségi médiában már háttérbe szorul a hírértéke.
Szemétszedés a XIII. kerületben – van aki a szabadnapján tisztította meg a szeméttől a lakóhelyének környékét. Elismerésünk! Forrás: #Trashtag Hungary FB csoport
A szemétszedő kampányhoz bárhol és bármikor csatlakozhatunk, külföldön vagy belföldön egyaránt. A VIII. TeSzedd Mozgalom március 18-24. között zajlik Magyarországon, amelyhez az egész országban számos kijelölt ponton csatlakozhatunk egy héten keresztül.
Egy sziklamászó, aki műlábbal is könnyedén hódít meg olyan helyeket (hegyeket), amiknek ép emberek is ritkán vágnak neki. A világ legvagányabb 12 évese akinek a extrém síelők után hamarosan az egész világ megtanulja a nevét. Apa és lánya 5 hónapos elképesztő kalandja a kanadai vadonban. Csak néhány a 2019-es Banff Hegyifilm Fesztivál filmjeinek főszereplői közül. Áprilisban ismét Magyarországra érkezik a Banff Hegyifilm Fesztivál világkörüli filmturnéja!
A Banff Centre Mountain Film Festival a világ legnagyobb és egyben legrangosabb hegyifilm fesztiválja. Az 1976 óta a kanadai Banff városában megrendezett fesztiválon minden évben a világ legjobb kalandsport filmjeit mutatják be. Az őszi kanadai bemutatókat követően a legjobb filmek útnak indulnak, hogy meghódítsák a nemzetközi közönséget is. Idén több mint 40 országban, 550 helyszínen láthatjuk a mozivásznon a fesztivál legjobb extrém- és kalandsport filmjeit.
Inspirálódj! Áprilisban ismét Banff Hegyifilm Fesztivál! 180 percnyi székbe szögező látvány és izgalom a mozivásznon 3 estén keresztül Budapesten, a Corvinban! Bővebb információ www.banff.hu és jegyvásárlás.
A 2019-es világkörüli filmturné igazi csemegéket kínál: egzotikus tájak, távoli kultúrák, adrenalinban dús kalandok, a hegyek világának legizgalmasabb pillanatai! A kanadai fesztiválra benevezett 400 film legjobbjai kerültek be a Banff Hegyifilm Fesztivál budapesti műsorába – díjnyertes alkotások és közönség kedvencek egyaránt. A hegyisportok széles palettáját felvonultató, 180 perces Banff vetítések szórakoztató programot kínálnak a megszállott kalandorok és a nagyközönség számára is.
A SURFACE festői tájra kalauzol el minket: Ben Thouard szörfös valami egészen egyedit szeretne létrehozni a szörf-fotózás világában, Tahiti kristálytiszta hullámai között.
Fotó: Greg Gyselinck
Az RJ RIPPER-ben Rajesh Magar hegyikerékpárost követhetjük Nepál fővárosának kaotikus utcáiról a Himalája csodás lejtőire. Bravúros operatőri munkával készült felvételek, lélegzetelállító természeti szépség és misztikus keleti kultúra. A kaland nem csak életforma, hanem művészet – legalábbis a filmkészítő szerint.
Fotó: RJ Ripper film
A két jóbarát, Max és Jochen nagyot álmodott. Németországból egészen a Földközi-tengerig biciklizett, út közben pedig besíelte a legszebb hegyeket. Az érintetlen lejtőket keresték, melyek igazi kihívást jelentenek a szabadsízés szerelmeseinek. Ráadásul motorizált jármű nélkül utaztak. Hol a sílécet csatolták fel a biciklire, hol pedig a biciklit a hátukra. 5 hét, 1 800 km és körülbelül 35 000 függőleges méter az Alpokban: ICE & PALMS!
Fotó: Max Kroneck
Craig DeMartino sziklamászó 2002-ben 30 métert zuhant. Elveszítette a jobb lábát és megsérült a gerince, mégis pokolian keményen tolja, elég csak annyit mondani, hogy ő volt az első fogyatékkal élő, aki megmászta az El Capitant, ráadásul 24 órán belül! A legnagyobb szenzáció azonban az, ahogyan nap mint nap él. A hegymászó világ legendás alakjával az inspiráló CRAIG’S REACTION című portréfilmben ismerkedhetünk meg.
A 11 éves Kai Jonest nem engedik be egyedül a moziba egy 12-es karikás filmre, sőt egy szendvicset sem rendelhet magának egy bárban. De a hegyekben nem számít hány éves vagy! Kai tovább halad az úton, amit az elődei sítalpai vájtak a hóban…csak épp megfűszerezi azt némi szaltóval és trükkel a havas sziklákon: FAR OUT: KAI JONES.
Fotó: Alegre Jackson
Vajon mit választ az egyszeri hegyikerékpáros ha a lehetőségek száma szinte végtelen? Kiderül a Banff program második részének felpörgető filmjében: CHOICES.
Fotó: Caleb Weaver
A világhírű snowboardos, Jeremy Jones ízekre szedi élete nagy szenvedélyét, amit ő csak úgy emleget: „A Siklás” a látvánnyal gazdagon megspékelt LIFE OF GLIDE című portréfilmben.
Fotó: Jeremy Jones
Három belga, a világ legjobb és legviccesebb sziklamászója arra készül, hogy szabad stílusban meghódítson egy 1 200 méteres sziklafalat a Torre Central keleti oldalán, a kegyetlen időjárásáról hírhedt Patagónia egyik legnehezebb útját. Nem mindennapi teljesítményük kulisszatitkaiba pillanthatunk be a NOTES FROM THE WALL című lebilincselő történetben.
Fotó: Sean Villanueva
Az idei Banff a kanadai fesztivál közönségdíjas filmjével zárul, melyben anya és lánya nekivágnak a kanadai vadonnak. A 2 300 kilométeres út minden szempontból nagy kihívás, 5 hónap a zord télben. A dokumentumfilm a kendőzetlen igazságot mutatja be: a mélypontokat és az öröm pillanatait, a testi és lelki megpróbáltatásokat és a felhőtlenül boldog perceket. A THIS MOUNTAIN LIFE: COAST RANGE TRAVERSE SEGMENT megérdemli, hogy a lehető legnagyobb vásznon nézzük végig. A filmalkotás igazi szerelmes levél a természethez.
Inspirálódj! Áprilisban ismét Banff Hegyifilm Fesztivál! 180 percnyi székbe szögező látvány és izgalom a mozivásznon 3 estén keresztül Budapesten, a Corvinban! Bővebb információ www.banff.hu és jegyvásárlás.
Megnyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt New York új üvegszerkezetű látnivalója, mely 45 méterre emelkedik a város fölé. A „Vessel” azaz Hajó névre keresztelt építmény a központja a Hudson Yard-nak, mely 28 milliárd dolláros beruházásként épül Manhattan keleti oldalán.
A méhsejt alakú, bronzacélból és üvegből készült attrakciót Thomas Heatherwich tervezte. A 154 összekapcsolt lépcsőjáratot rejtő építmény várhatóan jelentős turisztikai vonzerővel bír a Nagy Almába érkezők számára. Míg a lépcsők gyakorlatilag olyan érzetet keltenek, mintha a végtelenben vezetnének, a Vessel a nagyközönség számára új látószöget biztosít a városra és nem mellesleg remek hátteret a tökéletes Instagram felvételek elkészítéséhez.
fotó: Scott Lynch / Gothamistfotó: Scott Lynch / Gothamist
A Vessel egyszerre 1000 ember befogadására képes, a látogatók pedig az érkezéstől számítva egy órán át csodálhatják a kilátást. A jegyeket akár két héttel előre is le lehet foglalni, de minden nap reggel 9 órától akár helyben is vásárolható jegy a készlet erejéig.
Az új építmény központi eleme a Hudson Yard ingatlanfejlesztésének, mely magában foglalja az olyan luxusmárkák boltjait, mint a Fendi vagy a Dior, luxus apartmanokat, a WarnerMedia és a L’oreal cégközpontjait, illetve az építés alatt álló legmagasabb szabadtéri kilátót is, az Edge-t.
A beruházás első fázisa – a Vessel – pénteken nyitotta meg kapuit és amennyiben az időjárás lehetővé teszi, minden nap 10.00 – 21.00-ig látogatható.
Neked is eleged van abból, hogy a nagyobb turistalátványosságok közelében az év nagy részében szinte mozdulni sem lehet a tömegtől? Olyan helyekre utaznál melyek különleges nevezetességei könnyen megközelíthetőek, de nincs tömegturizmus? Az UNESCO új, World Heritage Journeys Europe oldalán csokorba szedték a tökéletes úti célokat.
Európa a bronz kortól kezdődően számos civilizáció otthona volt, az emberek újítási folyamatosan formálták és formálják világunkat. A kontinens városai és falvai nagy győzelmek, csaták és veszteségek színterei voltak évszázadokon át, a történelem szinte lépten-nyomon átitatja a hétköznapokat.
Az Európai Unióban jelenleg 350 UNESCO Világörökség részeként számon tartott desztináció van. Ezek között számos olyan rendkívül népszerű idegenforgalmi célpont található, mint Velence romantikus – azonban egyre zsúfoltabb – csatornái vagy Barcelona híres Gaudí háza.
Az UNESCO által indított új, World Heritage Journeys Europe interaktív oldalon olyan világörökségi helyszínek között csemegézhetünk, melyek könnyen megközelíthetőek, azonban kevéssé ismertek a turisták számára. Az új honlap 34 világörökség helyszínt mutat be 19 európai országban, négy kategóriára osztva: Ókori Európa (Ancient Europe), Romantikus Európa (Romantic Europe), Királyi Európa (Royal Europe) és Földalatti Európa (Underground Europe).
Fotó: Világutazó, címfotó:: pixabay.com
A weboldalon található fotókra és helyszínleírásokra kattintva hasznos információkat szerezhetünk arról, hogy hogyan és melyik évszakban érdemes meglátogatni az adott attrakciót, valamint útiterveket is ajánlanak számunkra, melyekkel több UNESCO világörökségi helyszínt is felfedezhetünk egyetlen utazás alatt.
A kezdeményezés a kulturális szervezet és a National Geographic szövetségéből jött létre, az Európai Unió társfinanszírozásával. Fő célja a fenntartható turizmus népszerűsítése azzal, hogy az utazók a főbb turisztikai csomópontokat túl kevéssé látogatott helyeket fedezzenek fel.
„Fő célunk, hogy az emberek utazási szokásait megváltoztassuk, hosszabban tartózkodjanak egy-egy desztinációban, éljék át és tapasztalják meg a helyi kultúra varázsát és mélyebb ismereteket szerezzenek az adott régióról” – mondta Mechtild Rössler, az UNESCO Világörökség Központ igazgatója.
