More
    - hirdetés -

    São Paulo – Dél-Amerika Berlinje több, mint szürke betondzsungel

    Brazília sokak bakancslistáján szerepel, mint úti cél, és szinte kivétel nélkül mindenkinek Rio de Janeiro az elsődleges város, amit látni szeretnének. Teljes joggal, hiszen Riónak nincs párja, ezt magam is megtapasztaltam, azonban mi a helyzet São Paulóval? Hatalmas, szürke betondzsungel, ahol semmi látnivaló nincs, ráadásul nem is biztonságos? Valóban ennyi lenne Dél-Amerika legnagyobb metropolisza? Gyorsan meg is válaszolom a kérdést, hogy nem. Ennél sokkal-sokkal több.

    - hirdetés -

    Egy valamit még az elején gyorsan leszögeznék: akinek nincs sok ideje Brazíliára, annak valóban nem érdemes túl sok időt szánnia São Paulóra, hiszen az országban annyi látnivaló van, Riotól kezdve Bahia államon át az észak-keleti (vagy portugálul Nordeste) régióig , amiket vétek lenne kihagyni csak São Paulo miatt. Akinek azonban van ideje, és kicsit közelebbről szeretné megismerni a brazil embereket, kultúrát, gasztronómiát és jobban megérteni az itteni társadalom problémait és sajátosságait, annak São Paulo, mint Brazília ütőere és legnagyobb városa kikerülhetetlen.

    Érkezés São Paulóba: esőerdő helyett betonerdő

    Én először 2018 végén jártam São Paulóban, mindössze 2 napra, és Rio után a hatalmas, ingerszegény betondzsungel egy üres, lelketlen metropolisznak tűnt. Brazil barátaim, akik ott élnek viszont imádják a várost, de ezt be tudtam annak, hogy ők valószínűleg a modern, pörgős, urbánus életet kedvelő emberek, én pedig egyszerűen sosem szerettem a nagyvárosokat, pláne nem egy 22 milliós monstrumot.

    - hirdetés -

    Az élet azonban úgy hozta, hogy 4 hónapra visszatértem Brazíliába, amit többségében São Paulóban és környékén, valamint az országban utazgatva töltöttem.

    Szállások São Paulóban és környékén!

    Minél több időt ütöttem el a városban, annál inkább kezdtem rájönni, hogy ez nem is rossz hely. Persze Rio vagy Salvador vitathatatlanul más kategória, de “Sampa” (ahogy a helyi szlengben nevezik) is kezdett megnyílni előttem, és elkezdtem meglátni azokat az apró, de izgalmas részleteket, amelyek sokkal többé teszik, mint egy szürke betonrengeteg. Ehhez fontos leszögezni azt is, hogy São Paulóban úgy érdemes elvegyülni, ha helyiekkel vagyunk, főleg igazi paulistanókkal (igy hívjak a város szülöttjeit, nagyjából hasonló, mint Rio lakosai, akik a cariocák), akik szívvel-lélekkel és érdekes történetekkel vegyítve mutatják meg a legizgalmasabb helyeket, bárokat, éttermeket, vagy underground helyszíneket. Az általuk demonstrált meggyőző rajongás, pedig valóban elhitette velem, hogy São Paulo egészen élhető nagyváros.

    A város egyik legfontosabb sugárútja az Avenida Paulista

    Külön érdekes beszélgetni az itt élő emberekkel, akik hihetetlenül sokszínűek, nem hiába. São Paulóban igen nagy számban élnek bevándorlók, többek között itt található a világ legnagyobb idegenben élő japán közössége, valamint az USA után, a legnagyobb olasz diaszpóra is. Ezenkívül rengetegen érkeztek ide a Közel-Keletről (főleg Libanonból és Szíriából), Örményországból, Afrikából, valamint a környező országokból, többnyire Kolumbiából, Venezuelából es Paraguayból. Továbbá Brazília más területeiről is sokan költöznek ide, főleg fiatalok munkát vállalni, hiszen erre még mindig leginkább São Paulóban van lehetőség. Mindezek teszik a várost Dél-Amerika legnagyobb olvasztótégelyévé, ahol rengeteg féle kultúra találkozik, egy alapjában izgalmas és nyitott kultúra színterén.

    A város egykori magyar negyede a két világháború között a mai Lapa városrészben volt, ahol egy magyar református templom is található

    A várost leginkább úgy tudnám leírni, mint Dél-Amerika Berlinje. Az összképét tekintve se nem megkapó, se nem bájos, de tele van kulturális és inspiráló lehetőségekkel, rengeteg művész, és ambiciózus fiatal otthona, akik gondoskodnak arról, hogy ne csak egy mindig rohanó, lelketlen nagyváros legyen, még ha első benyomásra ezt a látszatot is kelti. Ha pedig valamiben, akkor a kulturális lehetőségekben São Paulo többszörösen lekörözi Brazília más városait, ugyanis számtalan múzeum és kiállítás tekinthető meg itt. Ezek közül is kiemelném a Futballmúzeumot, a Portugál Nyelvtörténeti Múzeumot, az Emigránsmúzeumot, mely a Brazíliába települt bevándorlók történetét mutatja be, valamint a Paulista Múzeumot, mely São Paulo város és állam történelmét, valamint Brazília függetlenedését eleveníti fel.

    São Paulo régi negyedében áll a Sé katedrális

    - hirdetés -

    Mivel São Paulo Brazília, sőt egész Dél-Amerika gazdasági és pénzügyi központja, ezért adott, hogy a város mindennapjai a munkáról, pénzről és rohanásról szólnak. A brazilok azonban nem a munkamániájukról híresek, így például São Paulóban bevett szokás és látvány az, hogy a hatalmas irodaházak tövében lévő bárokban feltűrt ingujjas irodisták egy kis sörözéssel vezetik le a napot, és majd valamikor este 10-11 körül haza keverednek. Másnap ugyanígy. Valahogy nem hagyják, hogy felőrölje őket a hétköznapok mókuskereke, és mindig találnak alkalmat egy kis társasági programra. A Covid miatt bevezetett home office például a világ más országaival ellentétben São Paulóban rendkívül népszerűtlen. Szinte kivétel nélkül, mindenki, akivel beszéltem azt állította, hogy hiányzik neki a munkahelyi légkör és a napi fizikai kapcsolat a kollégákkal. Ebben, és még nagyon sok mindenben megnyilvánul, hogy a brazilok mennyire társasági emberek.

    Ha esik, ha szakad, sörözni szent és sérthetetlen. A korsót nem ismerik, jellemzően kis, két decis pohárból isszák, hogy ne melegedjen fel, és inkább többször utántöltik

    Sokszor elhangzott eddig a “szürke” szó a cikk folyamán, nem hiába. Egy európainak, főleg egy magyarnak, akinek nem szokott hozzá a szeme ekkora méretű felhőkarcolókhoz és végeláthatatlan toronyház-erdőhöz, annak sokáig nem is tűnik fel más szín a sugárutakat járva. Egy idő után azonban könnyen észrevehető, hogy a város igen is üdítően zöld. Pinheiros, Água Branca, Vila Madalena negyedek, vagy épp a hippinegyed Consolação utcáin járva orchideák, pálmák és egyéb egzotikus növények szegélyezik utunkat. Emellett fontos megemlítenem az Ibirapuera parkot, ami a város tüdeje, kvázi São Paulo Central Parkja. Hatalmas park és zöld terület, egzotikus növényekkel, tóval és megannyi sportolási lehetőséggel, ahol szinte egész nap futók, biciklisek, gördeszkások és street workout-osok mozgatják át magukat.

    Az Ibirapueara park fontos kikapcsolódási helyszín a são paulóiaknak

    - hirdetés -

    São Paulo egyébként is kiválóan alkalmas két keréken való közlekedésre: meglepően jól kiépített kerékpárút-hálózattal rendelkezik, valamint minden héten, egy teljes hétvégére lezárják a város fontos sugárútjait, mint az Avenida Faria Lima-t vagy a híres Avenida Paulista-t az autós forgalom elől, hogy birtokba vehessék a futók, bicajosok és gördeszkások, sőt egyesek még húst is neki állnak sütni faszenes grillen az úttest közepén, kihasználva, hogy a négy fal között erre nincs lehetőségük. Közben mozgóárusok jól behűtött sört és frissen felhasított kókuszdióból kókuszlevet kínálnak a népnek. Egyszerűen hihetetlen élmény ezt megtapasztalni egy 22 milliós metropolisz kellős közepén. Kevés magát fejlettnek és környezetbarátnak mondott, nyugat-európai városban látni hasonlót.

    Ez nem egy különleges autómentes nap, hanem csak egy átlagos hétvége

    Az aktív életmód, pedig valóban nem árt a paulistanóknak, hiszen a helyi konyha, valamint a végtelen mennyiségű sör mellett, amit majdhogynem napi szinten fogyasztanak, rendszeres testmozgás nélkül bizony bajban lennének. A são paulo-i konyha annyiban tér csak el a szokványos braziltól, hogy a városba emigrált külföldiek behatással voltak a helyi gasztronómiára. Főleg az olasz és keleti ízvilág lelhető itt fel nagyobb mértékben, mint Brazília más részein, továbbá az étterem kínálat attól is függ, hogy a város olasz, japán vagy épp arab negyedében járunk. De természetesen a tradicionális brazil ételek elmaradhatatlanok, így a szegények eledele, a feijoada (voltaképpen disznó pörkölt babbal), valamint a grillezett húsok. A rizs-bab kombó pedig megunhatatlan, gyakorlatilag más köretet nem nagyon ismernek a brazilok, vagy ha ismernek is kevésbé kedvelik. Nekem nincs bajom vele, de néha már a fülemen jött ki, és egészen kuriózum volt, például sült krumplit enni valamihez, amit viszont otthon mi kifejezetten szeretünk. Ezenkívül a megszámlálhatatlan féle, friss, egzotikus gyümölcs és zöldség, melyek némelyikéről még csak nem is hallottunk Magyarországon… egyszerűen mennyei! A rizs-bab mánia mellett a brazilok egy másik perverziója, a lime. Náluk ez olyan, mint nálunk a tejföl. Mindent meglocsolnak lime-mal, de tényleg mindent. A szalámitól kezdve, a hamburgeren át a virsliig. És ami a slusszpoén az egészben, hogy működik, és valóban feldobja az ételeket. Én is abszolút rászoktam erre, érdemes kipróbálni.

    Szintén jellegzetes helyi étel a virada paulista

    Az, hogy a brazilok mennyire a sörivás bajnokai, annak ékes bizonyítéka az egyik kedvenc “találmányom” a cu de burru, ami magyarul lefordítva annyit tesz, mint “a szamár segglyuka”. Ez nem más mint, lime-nak a leve, viszonylag nagy mennyiségű sóval, és sok-sok jéggel összekeverve. Ezt pedig sör mellé szokták, apránként kortyolgatni. Amellett, hogy ideálisan passzol hozzá, nem elhanyagolandó funkciója van: a tizedik pohár után sem fogjuk érezni, hogy ki akarunk dőlni, segít felszívni az alkoholt és megelőzi a másnaposságot. Tanúsítom! Engem egy Brazíliában eltöltött szilveszteren segített át, ahol akarva-akaratlan, választási lehetőség híján, délután kettőkor kezdődött az ivászat egy kerti grillezés mellett, és tartott egészen hajnalig.

    - hirdetés -

    São Paulo elsődleges hátránya Rióval szemben a tengerpart hiánya. A Copacabana és Ipanema strandjai kultikus helyeknek számítanak, azonban São Pauloban, ha megfeszülnénk, sem tudnánk említeni hasonló jelentőségű helyszíneket. Amikor paulistano barátaimnak áradoztam Rioról, vállat vonva csak ennyit mondtak: “Rio? Itt van Santos nem messze, ugyanolyan…”. Ezt pedig nem akartam elhinni, hiszen Rio az Rio, abból csak egy lehet, Santos, pedig egy koszos, büdös, ipari kikötőváros. Aztán fogtam magam, felültem a buszra, és nagyjából 50 perc alatt meg is érkeztem a közelben fekvő Santosra. A nagyjából 400 ezres város, pedig első látásra és érzésre rögtön eszembe juttatta Riót, sőt volt amiben felül is múlta azt.

    Első látásra nem is gondolnánk, hogy ez nem Rio

    Ugyan nincs Copacabana, nincs Cukorsüveg-hegy és Megváltó Krisztus szobor, de van egy eszményi, közel 10 km hosszú tengerpart, gyönyörűen rendben tartott part-menti sétánnyal és parkkal, valamint nem utolsó szempont, hogy Santos egy nyugisabb, kevésbé turistás, biztonságosabb város. Itt található Dél-Amerika legnagyobb kikötője, ahol a XX. században emigránsok milliói értek partot Brazíliában (a városba vezető autópálya is az Imigrantes nevet viseli). Valamint fontos nevezetességek a Kávémúzeum, és a legendás futballista, Pelé életét bemutató múzeum is, hiszen a sportoló a város focicsapatában kezdte pályafutását. Talán páran ismerik a Netflixen futó, igen kiváló brazil sorozatot, a Coisa Mais Linda-t, ami a népszerű brazil jazz, a bossanova felíveléséről szól. Nos, a sorozat Rióban játszódó jelenteit, Santosban vették fel.

    Santos tengerpartja

    - hirdetés -

    Santos még valamiről ismert, még pedig furcsa lakóházairól. A várost sokan nevezik a ferde-tornyok városának, mivel a parti menti sugárúton lévő egyes épületek a rossz kivitelezési technika, valamint a puha, homokos talaj miatt egyszerűen megsüllyedtek, és enyhén ferdén állnak. Állítólag nem veszélyes, mivel ezekben az épületekben laknak, bár nem túl bizalomgerjesztő látvány.

    Azért néhány lakás ablakában ott van az “eladó” tábla

    Ha meguntuk a nagyvárosi forgatagot, csak hagyjuk el Santost, és máris az Atlanti-esőerdő szegélyezte, egzotikus tengerpartok valamelyikén hűsölhetünk: a são paulo-i elit hétvégi házaival felsorakozó Riviera de São Lourençón, a szörfösök által kedvelt Maresiason, vagy a paradicsomi szigeten, Ilha Belán.

    Riviera de São Lourenço a brazil Beverly Hills

    Érintetlen tengerpart Maresias közelében, mely egy kiadós túrával közelíthető csak meg az esőerdőn keresztül

    - hirdetés -

    Tisztában vagyok azzal, hogy São Paulo sosem fogja felvenni a versenyt Brazília népszerűbb és méltán izgalmasabb célpontjaival, hiszen annyi más érdekesebb hely van az országban. Nem is szeretnék rábeszélni senkit, hogy ezeket hagyja ki, és ütemezze be mindenképpen Brazília legnagyobb városát. Semmiképpen se! Azonban, ha nem csak 2-3 hétre érkezünk, ha van lehetőségünk pár napot eltölteni a városban és környékén, ez a cikk csupán egy kis betekintő arra vonatkozóan, hogy nem fogunk unatkozni, akkor sem, ha erre járunk. Számtalan múzeumot, kulturális programot és megannyi lehetőséget kínál a város arra, hogy megismerjük és megértsük a brazil társadalom egyik fontos rétegét, akik értik és átlátják az ország problémáit, ezáltal rendkívül érdekes és tanulságos beszélgetésekben lehet részünk. São Paulo közbiztonságáról direkt nem ejtettem egyetlen szót sem, mert nem érdemes. Brazília rossz hírét mindenki ismeri, felesleges újfent ragozni, azonban leszögezem, hogy nekem a 4 hónap alatt semmilyen negatív élményem nem volt, és egy percre sem éreztem magam fenyegetve. Véleményem szerint csak annyira kell elővigyázatosnak lennünk, mint bármely más milliós nagyvárosban New York-tól Isztambulig. Csak ebből adódó félelmünk miatt nem érdemes megfosztanunk magunkat attól a lehetőségtől, hogy megismerjük ezt a fantasztikus országot, és annak lakóit.