A Santorinit többnyire átszállással érhetjük el Athénból a számtalan, szinte óránként induló járat egyikével, de akár tengeri úton is megközelíthetjük.
A nem túl nagy (sőt) reptérről nagyon gyorsan elérhetőek a városok, még Oia is, ami a legtávolabb fekszik innen. Szállást sokfelé találunk, de a kalderai, azaz a legtutibb kilátással rendelkező oldal azért zsebbenyúlós történet, ezért én Kamariban, a fekete homokos parton foglaltam szállást, ami a (fotós) munkám szempontjából ideális volt, és pénztárcabarát.
Pont a munka miatt csak egy napom volt felfedezni a szigetet, de az előző 1-2 munkával töltött nap már megmutatta merre érdemes körbenézni. Az általam bejárt útvonal az alábbi volt: Megalochori – Pyrgos – Faros – Thíra – Imerovigli – Oia.
Azért esett erre az útvonalra a választás, mert itt egybefüggő városok követik egymást, kivétel Oia városa, ami a kalderai karéj végén fekszik, oda már autóval mentem át, de a központi részeknél a gyalogtáv nem megerőltető senkinek.
A számtalan mennyiségű apartman között bóklászva figyelnünk kell, hova szabad a belépés, amit kis táblákkal mindenhol jelölnek, ugyanígy azt is, hogy a hófehérre festett háztetőkön való mászkálást nagyon nem szeretik, és tilos. Persze, ha a tulajdonos engedélyt ad, akkor érdemes óvatosan kihasználni.
Útközben mindig találunk lehetőséget arra, hogy igyunk egy frissítőt, kis boltok, vagy rejtett kávézok eszement jó kilátással, amihez a medence is hozzátartozik, így a forró hónapokban az sem árt ha az embernek kéznél van egy fürdőruha a táskában.
TIPP: általában a magán apartmanok közelében is van olyan bár, ami publikus, az ottlétet csak fogyasztáshoz kötik, esetleg a medence használatért pár eurót számítanak fel.
A nyári hónapokban a központi részek dugig vannak, de Pyrgos, és a Megalochori ahonnan indultam sokkal-sokkal csendesebb, turisták által kevésbé látogatott helyek.
Thíra vonzáskörzetéből számtalan hajózási lehetőséggel találkozhatunk a környező szigetekre, a kikötőbe vagy a cablecar-al vagy tradicionális szamarak segítségével juthatunk le a meglehetősen meredek hegyoldalon, ugyanez visszafelé ha gyalog tesszük meg, igazi kihívás tud lenni, de annál jobban esik a vacsora egy csodálatos kilátással rendelkező étteremben, ahonnan a naplemente is páratlan élmény.
Copyright © 2020 Gregory Iron Photography. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
