Noha korunk utazói előtt ott áll a nagy lehetőség, hogy egy kis tervezéssel és odafigyeléssel a világ szinte bármely pontjára eljussanak, érdemes szem előtt tartani, hogy az öreg kontinens a maga természeti és kulturális egyedülállóságával még mindig számos olyan új élményt és tapasztalatot jelenthet, amelyek mellett semmiképpen sem mehetünk el említés nélkül. Innen, a Kárpát-medencéből pedig különösen kiváltságosnak mondhatjuk magunkat, hiszen az alábbiakban tárgyalt úti célunk, Görögország esetében a földrajzi távolság sem okozhat különösebben akadályt.
Kétségtelen, hogy a balkáni ország hosszú évtizedek, sőt, évszázadok óta lenyűgözi páratlan gazdagságával az odautazók ezreit és millióit, így Görögország Európán belül mindenképpen az egyik legrégebbi múltra visszatekintő turizmussal büszkélkedhet. Egyeseket a világhírű történelmi örökségek, például az ókori vagy a bizánci világ varázslatos építményei és tárgyi emlékei ragadnak magukkal, másokat a fantáziával és szenvedéllyel teli mítoszok, amelyek tettre kész, bátor, és agyafúrt hősökről, vagy gyönyörű és titokzatos asszonyokról szólnak, de vannak, akiket pusztán a tengerpartok és hegyvidékek megunhatatlan és sokszínű bája, a helyiek vendégszeretete, vagy a könnyed, vidám és napsütésben bővelkedő történetek vonzanak az országba.
Bármi is legyen azonban ezek közül az indok, egészen bizonyos, hogy mindegyikük megállja a helyét, sőt, akármilyen szempontot is emel ki maga számára a látogató, számíthat rá, hogy sokkal több meglepetésben lesz része, és sokkal több tanulsággal fog hazatérni, mint amennyit előzetesen eltervezett. Az Égei-tenger megannyi szigete ma is a legforgalmasabb üdülőhelyek közé tartozik és szinte eggyé vált a turistaparadicsom kifejezéssel – ennek ellenére nem kell feltétlenül valamelyik elzárt kis tengeri mesevilágba látogatnunk, hiszen a görög szárazföld és annak közvetlen környéke is legalább annyi, vagy még annál is több csodát hordoz magában.
Ezt a szárazföldi barangolást pedig mi mással is lenne érdemes elkezdeni, ha nem Athénnal, az egykori tengeri nagyhatalommal, és egyúttal az ország legnépesebb, legnagyobb, és legendákkal teli fővárosával? A demokrácia szülőhazájaként és a hellén civilizáció egyik legfőbb képviselőjeként is halhatatlanná vált város mind a mondákban, mind a történelemben központi helyet foglal el, ezért Thészeusztól a marathóni csatán át a peloponnészoszi háborúig lépten-nyomon találkozhatunk vele az irodalomban és egyéb műalkotásokban. A névadó Pallasz Athéné istennő a történet szerint azzal nyerte el, hogy a város védőszentje lehessen, hogy az olajfát ígérte meg az ott lakóknak, hiszen a növény egyszerre véd, táplál és szolgálhat nyersanyagul az ember számára. Részletesen ismertetni a város történelmét napokat venne igénybe, ezért itt inkább csak a modern Athén néhány jelenetét nyílik alkalmunk bemutatni, mielőtt rátérnénk főbb állomásainkra.
Az újkori görögség hosszú évszázadokon át, egészen a XIX. század első feléig az Oszmánok uralma alatt állt, ekkor azonban a romantikus és a forradalmi törekvések szele Hellászba is elért, és a görögök részben önerőből, részben külföldi önkéntesek segítségével (pl.: gondoljunk Byronra) kivívták függetlenségüket. Ezután a bajor Ottó herceget hívták meg a trónra, aki az akkoriban az Akropoliszt aprócska településként körülvevő Athént jelölte ki a fiatal monarchia székhelyéül. Döntésének mind szimbolikus-politikai, mind stratégiai jelentősége volt, hiszen a kezdeti modernizációs nehézségek dacára mindenki tisztában volt a város egyetemes szerepével a görög történelemben.
Hamarosan meg is kezdődtek az építési munkálatok, amelyek során a parányi helyiség lassacskán felnőtt a feladathoz és az ország méltó, virágzó és nagyszabású metropoliszává avanzsált: ekkoriban épült a királyi palota, amely ma a görög parlamentnek ad otthont, és amely az előtte elterülő Szintagma („Alkotmány”) térrel együttesen ma is a modern Athén egyik legfőbb csomópontját jelenti. A tér felől balra, a modern városnegyed felé elindulva találjuk a Nemzeti Múzeumot és számos pazar neoklasszicista, historizáló, illetve eklektikus épületet (köztük színházakat, bankokat, közintézményeket), amelyek rögtön az olyan európai nagyvárosok hangulatát idézhetik fel bennünk, mint amilyen Bécs, Párizs, Milánó vagy Budapest.
A másik irányba elindulva a térről, közvetlenül a Parlament épülete mellett egy parkra bukkanhatunk, az ún. Nemzeti Kertre, amelyben az ókori és az újkori görög történelem nagyjait ábrázoló szobrok, sétányok, fasorok és pavilonok között merenghetnek el a gondolkodni vágyók, amíg a kerttől nem messze lévő Zappeion, amely számos kulturális rendezvény és konferencia helyszíne, szintén megéri a gyaloglást – főként miután megpillantottuk káprázatos oszlopcsarnokát és a közelében csobogó ízléses szökőkutat. Ha a környéken járunk, ne mulasszuk el megtekinteni azt az atlétikai stadiont sem, amely az 1896-os első újkori ötkarikás játékok otthonaként szolgált, illetve az ókori emlékek közül a Zeusz-templom romjai és Hadrianus kapuja is a könnyedén megközelíthetőek ugyanebből az irányból.
Ugyancsak a Szintagmáról nyílnak azok a sétálóutcák is, amelyben turisták százai hemzsegnek az év minden időszakában, hogy az áruházak és ajándékboltok között bolyongva találják meg az ideális útravalót, miközben a Régészeti Park közvetlen környékén rengeteg autentikus és hangulatos, kisebb-nagyobb étteremre és tavernára bukkanhatunk, amelyek alkalmat kínálnak a helyi konyha megismerésére is. Mindenek előtt az általában nyársra tűzött húsételt, a szuvlakit érdemes kipróbálni, ha az országban járunk, de természetesen a hírneves muszaka és a gírosz is elmaradhatatlan fogások, amelyekhez a dzadzíki szósz, a fetasajt, illetve az ezernyi salátaféle valamelyike is ideális választás lehet. Ha pedig megszomjaznánk étkezés után, a kiváló attikai borok valamelyike, vagy a görögök ánizs alapú itala, az úzó is szerepelhet az itallapunkon, nem beszélve a különféle sörökről, amiknek elkészítésében szintén élen jár az ország a többi mediterrán nemzethez képest.
A romok között sétálgatva rögtön megpillanthatjuk az egykori Agórát, és számos egyéb ókori maradványt szerte a negyedben, miközben a vének tanácsának egykor helyet adó Areioszpagosz dombja és a közelében lévő csillagvizsgáló a panoráma szerelemeseinek ajánlatos mindenképpen, amíg természetesen nem feledkezhetünk meg a színpompás házacskák fölé tornyosuló Akropoliszról sem, benne a világhírű Partheonnal és más komplexumokkal, amelyeknek félelmetes és határtalan aurája, örökkévaló történetei, falai, olajfákkal és kőkúpokkal tarkított lejtői nem is kívánnak talán egyéb hozzáfűznivalót, hiszen egyszerűen kötelező jellegűek a városba tévedőknek. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy tilos a fellegvárnál magasabb épületet (pl.: felhőkarcolót) annak közelében emelni, köszönhetően a hely kiemelt szerepének és presztízsének a város és a nemzet életében.
Az Akropolisz lábánál egyik irányban a hozzákapcsolódó Akropolisz Múzeumot és az ókori körszínházat találhatjuk, miközben a másik irányban sétálgatva eljuthatunk a Plakának nevezett városrészhez, amely az athéni kulturális és művészeti élet egyik kiemelkedő terepe a maga kiállításaival, kávézóival és rejtett utcácskáival. A Plaka felől elindulva visszatalálhatunk a Szintagmára, miközben megismerkedhetünk azokkal a jellegzetes és parányi ortodox templomokkal, amelyek eleven emlékként őrződtek meg a királyság előtti időkből. A modern századokban ugyanis sajnálatos módon megsemmisítették ezek egy részét annak érdekében, hogy impozánsabb, díszesebb, és hatalmasabb székesegyházakat alkothassanak belőlük, amelyekre szintén akad néhány példa, például ilyen az érseki katedrális.
További templomokra, üzletekre és pezsgésre bukkanhatunk a Monasztiráki („Monostorocska”) piacain és környékén, amely a szórakozás és az éjszakai élet egyik jelentős gócpontját is jelenti a kulturális látnivalókon, így a templomokon, mecseteken és török kori fürdőkön kívül. Hatványozottan igaz erre a városrészre, de a belváros egészére, hogy az élőzene szinte mindenütt jelen van. Nem csak a bárokban és kocsmákban, hanem az utcákon is könnyűszerrel lehet botlani hegedűsökbe és gitárosokba, de a kintornák is gyakori kellékei a vásári forgatagnak, csak úgy, mint a görögök kedvelt népi hangszere, a buzuki.
Aki a város peremvidékeit is szeretné megismerni, az ellátogathat a tűlevelűekkel szegélyezett és igazán festői Lükabéttosz-hegyre, amelynek csúcsáról talán a legszebb, legteljesebb és legelragadóbb kilátásban lehet részünk Athén izgalmas világára és hófehér házaira, ugyanakkor a távolban úszó homályos, ködös és marcona hegységek is felderengenek előttünk. Emellett ugyancsak kihagyhatatlan, de kissé időigényesebb túrát jelenthet felkeresni a 2004-es Olimpiai Játékok számára felépített modern olimpiai komplexumot és a benne lévő stadiont, amely hétköznapokon igencsak kihalt és kísérteties, egy-egy labdarúgó- vagy kosármérkőzés alkalmával azonban garantáltan megtelik zsongással és élettel.
A tengert többféle módon is lehetőség nyílik megcsodálni, egyrészt villamossal a Szintagmáról juthatunk el az athéni riviérára, amely késő tavasztól kora őszig tökéletes szabad strand a turisták számára, de a város híres kikötője, Pireusz is gazdagíthatja és emelheti egy Athénban tett kirándulás fényét.
Egyébként a közlekedéssel kapcsolatban még az is megjegyezhető, hogy kifejezetten egyszerű a metróvonalaknak hála, amelyek az agglomeráció teljes területét lefedik, és az is megnehezíti számunkra az eltévedést, hogy szinte mindent megtalálunk latin betűs átírással – nyelvtudás szempontjából egyébként sem kell aggódni, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy arányaiban elég sokan rendelkeznek valamilyen szintű ismeretekkel legalább angol nyelvből. Amennyiben időnk engedi egyébként, a fővárostól nem messze található a görög mítoszok egy másik kedvelt székhelye, a jósdájáról híres Delphi is.
Copyright © 2019 Ocsovai Ferenc Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
