Az HBO-n bemutatott Csernobil sorozat óta már nem csak a közeli országok, hanem az egész világ megismerte a csernobili atomkatasztrófa történetét. A sorozat népszerűsége miatt pedig ugrásszerűen megnőtt a Csernobilba látogató turisták száma.
Egyik olvasónk még évekkel ezelőtt járt a helyszínen és részletesen beszámolt a látogatásról.

Az időpont 2013. június 8-a, a helyszín Kijev, Majdan tér. Persze ezen a nyári napon senki sem gondolta, hogy bő fél évvel az ottlétünkhöz képest micsoda véres harcok dúlnak majd épp ezen a helyen. Reggel 8:30-ra kellett megérkeznünk a Kozatskiy Hotel elé, ahol már várt ránk Igor, a SoloEast Travel munkatársa és a busz, ami elvitt minket az 1986. április 26-án felrobbant csernobili erőműhöz.
Csernobil egy olyan téma, ami szinte mindenkit érdekel, viszont csak nagyon kevesen szeretnének személyesen is eljutni oda. Mi ezen kevesek táborába tartoztunk, ezért tavaly márciusban elhatároztuk, hogy elmegyünk, meglátogatjuk a 27 évvel ezelőtti katasztrófa helyszínét.

A csernobili erőmű körül 30 km-es sugarú körben minden út le van zárva, belépni csak engedéllyel lehet, amit ugyan egyedi szervezésben is meg lehet szerezni, de sokkal egyszerűbb, ha egy, a csernobili túrákra szakosodott irodára bízzuk a dolgot. Az egyik ilyen cég a SoloEast, ők 150 dollárért vállalják a túrát per fő, ebben benne van a Kijev-Pripjaty-Kijev bérelt buszos út, a szükséges engedélyek beszerzése és egy ebéd, egy, a mind a mai napig üzemelő, az erőmű őrzését ellátó katonák laktanyájában. Sőt, ha nagyobb a társaság, az iroda kedvezményt is ad, mi hárman mentünk, így csak 130 dollárt kellett fizetnünk fejenként.
Találkozó tehát reggel 8:30, az út a 30 km-es zóna határáig pár perc híján két óra. Itt mindenkinek le kell szállnia a buszról, aláírnia egy belépési nyilatkozatot, hogy a saját felelősségre lép be a zónába. Ezután zötyögés tovább a buszban, az első megállónk Csernobil városa, régen virágzó kisváros, ami Pripjaty, az erőmű dolgozóinak és családjaiknak épült alvóváros felépültével egyre inkább elnéptelenedett, majd a robbanás meg is adta neki a kegyelemdöfést. Ma az egyszerűség kedvéért így hívják a laktanyát, tűzoltóságot és azt a pár házat, ahol az erőműben dolgozó szakemberek, munkások laknak. Egy parkban ki van állítva pár gép, amiket a romeltakarításban használtak, de nem a reaktor közvetlen közelében. A legveszélyesebb helyeken használt gépeket az erdőben, elzárva, egy részüket a földbe temetve tárolják, mert ezek még mindig halálos sugárzást bocsánatnak ki magukból.

A gépek után indulás tovább, elhagyjuk a következő ellenőrzőpontot, már csak 10 km az erőmű. Ebben a 10 km-es körzetben a vadállomány megóvásának érdekében minden állatot, ami nagyobb egy macskánál, kilövik. Csernobilt leszámítva a zóna nagyrészt lakatlan, csak néhány család tért vissza az üresen álló házakba, miután a kétezres évek elején az ukrán kormány megengedte, hogy azok, akik valaha itt laktak és elmúltak hatva évesek, visszaköltözhessenek.
A következő megálló egy óvoda, ahova ezeknek a falvaknak a lakói vitték a gyerekeiket, amíg ők Pripjatyban vagy az erőműben dolgoztak. Az óvoda valaha Kopacsi településéhez tartozott, a sugármentesítés során azonban az egész falut ledózerolták, csak az erdőszéli óvodát hagyták épen.

Innen még 10 perc buszozás és elérjük Pripatyot, útközben még megállunk egy hídon, ahonnan rálátni az erőműre. Erre a hídra jöttek ki a robbanás másnapján az emberek, innen nézték a radioaktív tűzijátékot, miközben fogalmuk sem volt arról, hogy szervezetüket éppen a halálos sugárzás többszöröse éri minden percben.

Pripjatyot 1970-ben alapították, kifejezetten az erőmű dolgozóinak és családjaiknak, és mivel 1986-ban teljesen kiürítették, valószínűleg ez minden idők legrövidebb ideig lakott városa. A busz a bekötőút végéig visz minket, innen, a növényzet térhódítása miatt, nem megy tovább, gyalog kell bejárnunk a várost. A lakosságot, közel ötvenezer embert harminchat órával a robbanás után, 1986. április 27-én, mindössze két és fél óra alatt kitelepítették, úgy, hogy előtte háromnegyed órájuk volt erre felkészülni. Így a személyes irataikon és néhány ruhadarabon kívül mindenük a lakásokban maradt. A lezárt lakásokat egészen 1987 őszéig őrizték a katonák, ezután viszont megszűnt a rend, és hamarosan megjelentek a fosztogatók, akik mostanra szinte minden lakásból minden mozdíthatót elvittek, beleértve az olyan sugárzó fémtárgyakat is, mint például a radiátorok.

A túra során a főteret, a Polisszja szállót, néhány panelházat, a stadiont és természetesen az elkészült, de soha át nem adott vidámparkot nézzük meg. Néha variálódik a program és a stadion helyett az uszodát lehet megnézni, nekünk épp nem az jutott.

Sok épület már felismerhetetlen és az összeomlás határán van az erózió és a növényzet miatt, ezért az épületekbe elvileg már nem lehet menni, nekünk persze, amikor a túravezető nem figyelt oda, sikerült. Igor egyébként végig nagyon informatív volt, sok szörnyű történetet hallottunk a romeltakarításban dolgozók sorsáról.

A városban a legszennyezettebb rész egyébként a vidámpark környéke, ide szálltak le azok a helikopterek, amelyek közvetlen az erőmű fölött dolgoztak, személyzetet cserélni.

Nagyjából másfél óra barangolás után vissza a buszhoz, irány az erőmű, mégpedig a híres Vörös-erdőn keresztül. Az erdőt 27 évvel ezelőttig Üröm-erdőnek hívták (Csernobil jelentése: fekete üröm), új nevét a reaktor felrobbanása után kapta. A robbanás után a legtöbb radioaktív fém, ami túl nehéz volt ahhoz, hogy sokáig a levegőben maradjon (és később átfújja a szél Európába, Skandináviába és Alaszkába) az ide, három kilométer távolságra hullott le, szinte minden életet kiirtva, vörösre festette a fák kérgét és leveleit. Bár a fákat két évvel a baleset után ledózerolták és újakat ültettek, mégis minden hely közül ez a leginkább sugárszennyezett. Ezt talán a legjobban az érzékelteti, hogy míg az összes többi helyszínen szép komótosan caplatott végig sofőrünk, hogy segítse a fényképészeket, itt üveghangon, a lehető legnagyobb sebességgel vágtunk át az erdei úton.

Tűnjék bármilyen paradoxnak, az egész zónán belül az erőmű környéke a legkevésbé szennyezett, mivel itt a talajt húsz centi mélységig teljesen kicserélték. A felrobbant 4-es reaktortól 300 méterre parkolunk le, húsz percre van engedélye egy csoportnak az itt-tartózkodásra. A készülő új szarkofágot biztonsági okokból nem szabad fényképezni, minden mást viszont igen. Maga az erőműt védő régi szarkofág elég rossz állapotban van, szemmel látható lyukakkal tarkított rozsdahalmaz az egész épület.

Az erőmű után már visszafelé indulunk, a terület határában még egyszer megállva a Pripjaty folyó partján, ahonnan az összes blokkot le tudjuk fényképezni. Csernobilban a laktanyában, a kötelező sugármérés után kapunk enni, meglepően finom levest, rántott húst és palacsintát. Természetesen minden étel a zónán kívülről érkezik. Itt még megnézzük a kiürített és részben lerombolt falvak, városok emléktábláit, majd irány Kijev, ahova este hat és hét között érkezünk meg. Útközben még egy megálló a 30 km-es határnál, újabb dózismérés, külön egy a busznak, amit át is kutatnak, hátha valaki elvitt valamit szuvenírnek Pripjatyból, ami elég rossz ötlet lenne egyébként.

A visszaúton vezetőnk tartott egy kiselőadást nekünk, laikusoknak Csernobil veszélyességéről. Szerencsére nem túl komoly a radiofizikai elemzés, néhány értéket kaptunk csak összehasonlításképpen. A természetes háttérsugárzás nagyjából mindenhol ugyanannyi, 0,08 μSv/óra, ez az az űrből érkező sugárzás, ami a tengerszinten átlagosnak tekinthető. A 30 km-es zóna határában ez az érték 0,2 μSv/óra volt, az erőmű mellett 3,31 μSv/óra, Pripjatyban, a vidámparkban 5,6 μSv/óra, a Vörös-erdőben pedig 11,87 μSv/óra, itt azért már nagyon sípolt a doziméter. Ezek a számok túl sokat nem mondtak, bár a 0,08 és majdnem 12 közötti különbséget mindenki meg tudta érteni, de Igor megnyugtatott minket, hogy az övezetben eltöltött cirka hat óra alatt annyi sugárzás ért minket, mintha Kijevből elrepültünk volna Los Angelesbe. Ez azért mindenképp jó hír, főleg ahhoz képest, hogy a robbanáskor, és az azt követő napokban az erőmű környékén a sugárzás 10–300Sv/h volt. Figyeljünk, nem μSv/óra hanem Sv/óra. 6 Sv/óra fölött szinte biztos a halál, egyes helyeken tehát a halálos dózis ötvenszerese érte az embereket.

Összességében egy nagyon érdekes, tanulságos út volt, minden fillért megért, aki pedig kedvet kapott hozzá, annak azt tanácsolom, siessen, egyrészt a régi szarkofág már csak ideig-óráig látható, másrészt pedig ki tudja, mikor pusztul el teljesen a város.

Ez is érdekelhet: Csernobil és Pripjaty képekben

Copyright © 2014 Pintér Norbert. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll.  A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.

A fenti fotó mindenkinek ismerős lehet. A leghíresebb inka rom, a Machu Picchu bejárata mellett már korán reggel rengeteg turista áll, hogy a hőn áhított szelfit elkészíthessék. Ez a rész, ahol az egy négyzetméterre jutó emberek száma a legnagyobb, a város körülbelül 2%-át teszi ki. A Machu Picchu romjai ugyanis meglepően nagy területet foglalnak el az Andok csúcsain. A város látogatásának feltételei idén tovább szigorodtak, így addig érdemes meglátogatni a romokat, amíg ésszerű(bb) áron és feltételekkel csodálhatjuk meg közös emberi örökségünk részét. De hogyan is juthatunk fel és a szelfizésen kívül mit lehet ott csinálni? Például megmászhatjuk a Machu Picchu fölé tornyosuló Huayna Picchu hegyet (más néven Waynapicchut) vagy akár fel is túrázhatunk a közeli Cusco városából egy több napos kaland keretében az inka romokig.

Belépőjegyek

A jegyeket Peru Kulturális Minisztériumának honlapján tudjuk megvenni. A 2019. évi szabályozások értelmében összesen 5940 embert engednek fel naponta, óránkénti “műszakokban” és a belépőkkel, maximum négy órát tölthetünk a város területén.

A környékbeli hegyek megmászására külön jegytípusok vannak, így a ‘citadella‘ – ahogy a Machu Picchu központi komplexumát nevezik – mellett felmehetünk a Machu Picchu vagy a  Huayna Picchu (Waynapicchu) nevű hegyekre is. Az utóbbi két hegy közül jelenleg utóbbi vonzza a legtöbb turistát, nekünk is erre volt szerencsénk feljutni. Ide minimum 4 hónappal, de ha biztosra akarunk menni, fél évvel előre foglaljuk le a jegyeket, ugyanis csak napi 400 embert engednek fel.

A Machu Picchu felnőtt belépők ára jelenleg 152 perui solba (13 000 forint), a Waynapicchuval vagy Machu Picchu heggyel kombinált jegy pedig 200 solba (17 000 forint) kerül. Fontos tudnivaló, hogy a belépéshez a kinyomtatott jegyet és az útlevelünket is magunkkal kell vinnünk. Mi a foglalást követően egy elektronikus visszaigazolást kaptunk: a belépés előtt csupán be kellett mutatni a bankkártyát, amivel vásároltuk.

A Machu Picchu + Huayna Picchura jelenleg 3 féle kombinált jegy létezik: ezekkel reggel 6, 7 és 8 órától léphetünk be az inka város területére, majd két csoportra osztva engedik fel a 200-200 embert a Huayna Picchura. A városban egy külön bejárat található a hegyre, ahol a jegyeinket is ellenőrzik:

• 1. csoport: belépés reggel 6-kor vagy 7-kor a Machu Picchura, belépés reggel 7 és 8 között a Waynapicchura
• 2. csoport: belépés reggel 8-kor a Machu Picchura, belépés reggel 10 és 11 között a Waynapicchura

A Machu Picchu + Machu Picchu hegy kombinált jegy szintén ugyanabban a három reggeli idősávban teszi lehetővé a belépést a Machu Picchura, és két csoportra osztva engedik fel a 200-200 embert a Machu Picchu hegyre:

• 1. csoport: belépés reggel 6-kor vagy 7-kor a Machu Picchura, belépés reggel 7 és 8 között a Machu Picchu hegyre
• 2. csoport: belépés reggel 8-kor a Machu Picchura, belépés reggel 9 és 10 között a Machu Picchu hegyre

Vegyük figyelembe, hogy mindkét túra jó fizikai erőnlétet igényel. A Huayna Picchu 427 méternyi szintet emelkedik és 2693 méterre visz fel, míg a Machu Picchu hegyre vezető út 652 méteres szintemelkedéssel 3082 méterig halad. Éppen ezért a magaslati betegség tüneteivel (többek között fejfájás, légszomj, szédülés) itt már számolni kell. Ennek elkerüléséhez fogyasszunk sok vizet, a helyiek csodaszerét – a koka teát – és 1-2 napot töltsünk el Cuscoban vagy Ollantaytamboban, hogy szervezetünk hozzászokjon a magassághoz.

Szabályozások és ajánlások

A szabályozások között évek óta szerepel, hogy túravezető fogadása kötelező a belépést követően. Azonban, dél-amerikai jó szokáshoz híven a szabályokat senki nem tartatja be, legalábbis ahogy azt ottjártunkkor, 2018. októberében tapasztaltuk. Ha túravezetőt nem is bérlünk, egy otthonról hozott tájékoztató füzetet és térképet mindenképpen érdemes magunkkal vinnünk. Az egykori épületek mellé ugyanis semmilyen információ nincs kiírva.

Továbbá tartsuk szem előtt, hogy mellékhelyiség csak az inka városon kívül található, ahová ha kimegyünk, sajnos már nem mehetünk vissza a Machu Picchu területére.

Nagy esernyőt, eldobható, műanyag palackos vizet nem lehet bevinni a város területére (bár utóbbit nálunk ismételten nem ellenőrizték). Készüljünk fel, hogy ivókutak nem lesznek bent, csupán egy túlárazott étterem a bejárat mellett, így egy újrahasznosítható vizes palackot érdemes magunkkal vinnünk.
Étkezés szintén tilos a romok között – ezt ottjártunkkor szintén nem tartatták be, így mi vittünk be rágcsálnivalót és el is fogyasztottuk. De fontos – és nyilván a szabályozás célja is ez – hogy tiszteljük a világörökségi területet és ne szemeteljünk.

A szabályok sora hosszas, így mielőtt elindulunk, egy bővebb összefoglalót érdemes elolvasni a szabályozásokról, idősávokról, ez az angol nyelvű oldal ezeket szépen összefoglalja.

Hogyan foglaljunk szállást?

Szállások tekintetében Cusco és Ollantaytambo-szerte az olcsóbb hostelektől a drágább szállodákig megtaláljuk a kedvünkre valót. Mivel Cusco nagyobb város, a választék mind a pénztárcabarát, mind a drágább megoldások tekintetében nagyobb. A főszezonban érdemes előre lefoglalni a helyeket, de Cuscoban valószínűleg akkor sem lesz problémánk, ha aznap foglaljuk le a szállást, mint ahogy mi is tettük. Ez nem igaz Aguas Calientesre (Machu Picchu néven kell keresni a települést), ahol az olcsóbb megoldások hamarabb elfogynak, így oda mindenképpen érdemes előre elintézni a foglalást, ha megvan a jegyünk.

Melyik a legjobb időszak a Machu Picchu meglátogatásához?

A Machu Picchu főszezonja egybeesik az európai és egyesült államok-beli nyári vakációk időpontjával, így május – augusztus között számíthatunk a legtöbb turistára. Ez egybeesik a száraz időszakkal is. Egy jó esőkabát azért bármikor jól jöhet a Machu Picchun: hatalmas záporok bármikor előfordulhatnak a hegyekben. Emellett naptejről gondoskodjunk, a magasság és az ózonréteg vékonysága miatt itt sokkal könnyebben leéghetünk.

A feljutás módjai: Cuscótól az inka romokig

Machu Picchu városa egy 2430 méter magas hegyen fekszik, mélyen beágyazódva az Andok hegyeibe, a feljutás emiatt több szakaszból tevődik össze. Először két városból, Cuscóból vagy Ollantaytambóból kell eljutnunk Aquas Calientesig, a romok lábánál található kisvárosig, ahonnan buszok segítségével vagy túrázás keretében látogathatjuk meg az egykori várost. A legtöbb turista Limába érkezik és busszal vagy repülőgéppel utaznak tovább Cusco felé (részletes angol nyelvű leírást kínál erről egy megbízható helyi busztársaság, a PeruHop oldala).

Sejthetően már az inkáknak sem volt egyszerű ide feljutni, és ha olcsón szeretnénk mindezt megoldani, továbbra is szükséges néhány verejtékcseppet ejtenünk. Jó hír azonban, hogy a tehetősebb/kevesebb idővel rendelkező turisták és a hátizsákos kalandorok is megtalálhatják a hozzájuk leginkább passzoló megoldást. Nézzük hát ezeket összegyűjtve.

Vonatok

Ha a kényelmes és drágább feljutás mellett döntünk, a belépőjegy-foglalással együtt érdemes vonatjegyeinket is megvásárolni Aguas Calientesig, amit Machu Picchu Pueblónak (pueblo=falu, kisváros) is neveznek. Az olcsóbb jegytípusok ugyanis hamar elfogynak.

Jelenleg két cég szolgáltatásait vehetjük igénybe: ezek a PeruRail és az IncaRail. Különböző csomagok közül választhatunk, a körülbelül 120 dollárba (35 000 forint) kerülő retúr jegyektől egészen az 500 dolláros (150 000 forint) luxus utazásokig. Az IncaRail 2019. májusa óta Cusco belvárosából, a San Pedro vonatállomásról is indít vonatokat, míg a PeruRail szerelvényeihez 13 kilométerrel arrébb kell buszoznunk/taxiznunk a közelben található Poroy nevű településre.

A vonatjegyek Urubambából vagy Ollantaytambóból is megválthatóak, ezek a városok már feljebb vannak a hegyekben, így az utazás olcsóbb lehet. Ha időnk engedi, Ollantaytambót több okból is érdemes meglátogatni. Bár Cusco az egykori inka birodalom fővárosa és a spanyol gyarmatosítók építészetének ékes példája, árai és szolgáltatásai elsősorban az Egyesült Államokból érkező turistákat célozzák. Ollantaytambo ezzel szemben egy autentikusabb perui település, ahol egy Machu Picchunál kevésbé ismert, de legalább annyira érdekes inka rom is található. Ha ott vagyunk, a városka közelében lévő marasi sólepárlókat is érdemes meglátogatni taxi vagy kisbusz segítségével.

A vonatok megválasztásánál a helyszín mellett azok időpontját is érdemes előre megfontolni és Machu Picchu jegyünkhöz igazítani. Az inka város akár egy nap alatt is megjárható. Ekkor viszont számoljunk azzal, hogy ez fárasztó lehet, hiszen összesen négy órát utazással kell töltenünk. Emiatt sokan egy éjszakát a Machu Picchu Pueblóban (Aguas Calientes) töltenek, így akár 2 napos program is kerekíthető a látogatásból.

Machu Picchu túrák

A feljutás alternatív módja lehet a Machu Picchuhoz való túrázás is. Az első, hivatalos útvonal “Inca Trail” névre hallgat és a turisták növekvő száma miatt csak engedéllyel, szervezett csoportokkal vehető igénybe. A négy napot/három éjszakát felölelő túrákra az árak igencsak borsosak, 550 dollártól (160 000 forinttól) indulnak. Az esetek többségében a szolgáltatók mindent biztosítanak számunkra, nekünk csupán a magassághoz való megfelelő akklimatizálódásról és ruházatról kell gondoskodnunk. Az interneten vagy Cuscóban számtalan céget találunk, akik különféle csomagokat ajánlanak. Mivel naponta csak 500 turistát engednek fel az útvonalon, a jegyeket itt is érdemes minimum fél évvel előre lefoglalni. Kevesebb túrázási tapasztalattal, de kalandvággyal rendelkező emberek számára az Inca Trail jó lehetőség lehet.

A másik – egyelőre szervezett túra és engedély nélkül is – teljesíthető útvonal az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő 4+ napos Salkantay túra, amely a Salkantay hegyet megkerülve vezet fel Aguas Calientesig. A túra egy 4600-as hágó megmászását is magába foglalja, így a jó erőnlét és a magassághoz való megfelelő akklimatizálódás különösen fontos. Az árak már jóval alacsonyabban mozognak, 250 dollárért meg tudjuk vásárolni a csomagokat.

Az utóbbi időben két másik alternatíva is megjelent a túrázás szerelmeseinek: a három napos, szintén magashegységben és kis falukon végighaladó 3 napos Lares túra és a Dzsungel túra. Utóbbi jelenleg a legolcsóbb megoldás (150 dollártól indulnak a csomagok) és a program többek között raftingozást, hegyi biciklizést is magába foglal.

Buszok

A Machu Picchu elérhető úgy is, ahogy sok perui és egyre több turista teszi. Az oda-vissza útra mindenképpen számoljunk rá minimum két, de inkább három teljes napot.

Cusco Santiago busztermináljától helyi járattal eljuthatunk a hegyekben található kis faluig, Santa Mariáig. A menetrendet érdemes már előző nap megérdeklődni (a buszok általában egészen korán indulnak) és a jegyeket is beszerezni. Ezeket a vonatjegyek tizedéért, 5 dollárért (1500 forintért) megvehetjük. Készüljünk fel: az út tele van szerpentinekkel, gyakran szalagkorlát nélkül haladunk meredek hegyoldalak mellett, és fontos tudnunk: esős időszakban a földcsuszamlások miatt veszélyes lehet (bővebb leírás a fent említett PeruHop oldalán található). Mi októberben – ami a száraz időszak része – ezt a megoldást választottuk és nem bántuk meg: a sofőr megbízhatóan vezetett és a busz kényelmes volt. Viszont ha valaki rosszul van a buszon vagy komoly fóbiája van a magasságtól, annak ezt a feljutási módot nem ajánlom.

Az úton kétszer szálltunk át: Santa Mariában és Santa Teresában. Mindkét településen kisbuszok és taxisok segítségével tudtunk tovább utazni. Ők már a megállókban várják az arra tévedő turistákat, hogy néhány perui solért tovább fuvarozzák őket. A 6 órányi utazást követően úgy döntöttünk, hogy Santa Teresában alszunk. A falucska határában található egy szuper gyógyfürdő, aminek területén a belépőért cserébe – szintén nevetségesen olcsó összegért – kempingezésre is van lehetőség. Ha a kemping nem a mi műfajunk és felszerelésünk sincsen, Santa Teresában rengeteg szállást, hostelt találunk. Számomra a meleg vízben való üldögélés a langyon esőben, majd egy Cuscuena sör a büfében legalább akkora élmény volt, mint másnap reggel meglátni a Machu Picchut. 🙂

Utunk ezt követően Santa Teresából Hidroelectricáig vezetett, ahol a helység nevét adó vízerőmű, illetve néhány étterem, bazáros várt minket. Hidroelectricában ér véget a közút, ami az utolsó szakaszokon inkább sziklafalba vájt földútnak nevezhető, amin féket és félelmet nem ismerő, karakán helyi sofőrök száguldoznak az izgalomra és Machu Picchura vágyó turistákkal.

Innen a vonatsínek mentén sétáltunk tovább Aguas Calientesig. Az útvonal 13 kilométer hosszú és jelentősebb szintkülönbség nélkül halad. A két óránként 20 kilométer/órával elhaladó, nagyokat dudáló vonatoktól nem kell tartanunk, cserébe rengeteg hátizsákos turistával, helyi diákokkal, sőt kempinggel, sörözővel és még egy botanikus kerttel is találkozhatunk. Azért nem árt tisztában lennünk saját fizikai képességeinkkel és az éghajlattal: nagy a páratartalom és bármikor eleredhet az eső (egy jó esőkabát a Machu Picchura életmentő!), a ránk leselkedő legnagyobb veszélyt a rengeteg szúnyog és egy vehemens pulyka jelentette.

Ha nem szeretnénk helyi járattal utazni, jó hír, hogy a buszos szolgáltatások az utóbbi időben tovább bővültek. Az élelmes peruiak gyorsan felismerték a piaci rést és a turisták igényeit. A drága vonatok mellett újonnan shuttle buszok is járnak Cusco/Ollantaytambo és Hidroelectrica között. Visszafelé mi is ezt vettük igénybe. Interneten, vagy akár Cuscoban személyesen is lefoglalhatjuk a jegyeket, amik egy irányba 3-4000 forint körül mozognak (például: itt és itt). A Whatsapp nevű telefonos üzenetküldő alkalmazást pedig nyugodtan használjuk a cégekkel a részletek megbeszélésére. Ez Dél-Amerika szerte a leghatékonyabb és legegyszerűbb módja a kommunikáció minden formájának.

A feljutás módjai: Aguas Calientesből a Machu Picchura

A településről hajnal 5:30-kor indulnak az első buszok a Machu Picchuhoz és ezt követően fél óránként közlekednek. A jegyek körülbelül 20 dollárba (6000 forint) kerülnek. Ezeket nem szükséges előre lefoglalni, elegendő az Aguas Calientesben található jegyirodában megvásárolni őket. Készüljünk fel, hogy az első busz indulása előtt is kígyózó sorok fogadnak majd. A busztársaság hivatalos honlapját itt találjuk.

A feljutás alternatív módja lehet a túrázás is. Akik eddig végigolvasták a leírást, valószínűleg sejtik, hogy mi ezt választottuk. A túraútvonal Aguas Calientestől 10 perc sétára, a Machu Picchu lenti bejáratánál indul. A turistákat az első busz indulásával párhuzamosan kezdik el beengedni, a jegyek bemutatását követően. A turisták már itt is tömött sorokban várnak a hajnali órákban. Egy alaposan kijelölt, meredek ösvényen kell felfelé haladni, a szintemelkedés pedig összesen 390 méter. Érdemes 1-1,5 órát hagyni a feljutásra. Inkább menjünk biztosra és csak akkor válasszuk ezt a feljutási módot, ha az időpontunkra – jelenleg a legkorábbi hajnal 6 óra – biztosan fel tudunk érni!

Mi iramléptekkel haladtunk felfelé és 30 perc alatt, az első buszt megelőzve, körülbelül 50 másik turistával együtt léptük át a kapukat. És a következő látvány fogadott:

Megérte-e a Machu Picchun töltött magányos fél óráért a reggeli edzés? És az ezt megelőző spórolós, ám annál kalandosabb két nap? Szerintem igen. Bár a körülötte lévő szolgáltatások vagy nincsenek, vagy túlárazottak, kellő tervezéssel és nyitottsággal gördülékennyé tehetjük utazásunkat és akár fele annyiért is meglátogathatjuk a híres inka romokat. És ez igaz a világ legtöbb turistalátványosságára is.

Bár, a Machu Picchu azért mégis több, mint egy egyszerű turistalátványosság: egy varázslatos hely és közös emberi történelmünk része. Éppen ezért jó lenne, ha egyszer mindenki elkészíthetné azt a kötelező közös szelfit vele.

Copyright © 2019 Postcards and diaries.  A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.

1944. június 6-án kora reggel a szövetségesek inváziója megkezdődött Franciaország észak-nyugati partjainál Normandiában. A Rommel német tábornok által „leghosszabb napként”, a brit stratégák által pedig „D-nap” fedőnéven emlegetett nap sorsdöntő jelentőséggel bírt a II. világháború folytatása szempontjából. Ez volt a II. világháború végének kezdete. A földön, vízen és levegőben zajló összehangolt támadás az Overlord (hűbérúr) fedőnevet kapta.

Az Overlord hadművelet terveinek kidolgozása a legnagyobb titokban, már 1943 végétől folyt, főparancsnoka az amerikai Dwight D. Eisenhower, a partra szálló erők parancsnoka pedig a brit Sir Bernard Montgomery tábornok lett. A hadtörténet legnagyobb kombinált (földi-vízi-légi) hadművelete lehetővé tette a szövetséges csapatok számára az előrenyomulást Franciaországban. Ennek eredményeképpen Nyugat-Európát sikerült felszabadítani a náci német megszállás alól, és a II. világháború egy évvel később véget ért.

A normandiai partraszállás 75. évfordulója alkalmából világszerte megemlékezéseket tartanak. Kiemelt helyszín természetesen Franciaország, azon belül is Normandia és a partszakaszok, ahol a partraszállás június 6-án megkezdődött.

Nemrég mi is végigjártuk Normandia partjait a II. világháború nyomában és ellátogattunk a leghíresebb partszakaszokra, illetve a D-nap és az azt követő hetek, hónapok legfontosabb helyszíneire. Az egykori háborús hadszíntéren híres helyszíneket, múzeumokat, látogatóközpontokat, emlékműveket, az egykori védvonal megmaradt romjait és katonai temetőket jártunk végig. Az alábbi képválogatás bepillantást enged a II. világháború, de talán az XX. század egyik legfontosabb napjának jelenébe és múltjába.

A partszakaszok – Utah, Omaha, Gold, Juno, Sword

A brit, amerikai és kanadai csapatok öt partszakaszt – Utah, Omaha (amerikai), Gold, Juno, Sword (angol-kanadai) – jelöltek ki a partraszállásra. Homokos partok és a széles kijáratok a szárazföldre alkalmassá tették a normandiai partszakaszt a nagyszabású hadműveletre. A D-napon, 1944. június 6-án több ezer hajón, több száz hadihajóval és több ezer repülőgéppel támogatva 156 ezer ember ért partot Normandiánál. Az alábbiakban a partraszállás napja és az azt követő napok előrenyomulásának térképei láthatóak.

A Utah partszakaszon viszonylag kis ellenállás fogadta a partraszálló amerikai egységeket, így itt volt a legkevesebb halott és sebesült (200-an haltak meg). Nem így az Omaha partszakaszon, ami a legtöbb áldozatot követelte. 12 db alagútrendszerrel összekötött vasbeton bunker biztosította a 8 kilométernyi partszakaszt több tucatnyi géppuskafészekkel és aknavetővel. Több ezer katona halt meg itt június 6-án, ám közel 40 ezren épségben partra szálltak.

Jól látható, hogy milyen kitett szakasz az Omaha Beach. Ráadásul a biztonsági okokból apálykor végrehajtott hajnali partraszállás csak még több lehetőséget biztosított a németeknek a védekezéshez. A parti akadályokat mára már szinte kivétel nélkül eltávolították.

Les Braves – A bátrak emlékműve Anilore Banon szobra az Omaha Beachen. A Dog Red és az Easy Green szektor találkozásánál áll, a három elemből álló emlékmű a remény szárnyai, a szabadság emelkedése, és a testvériség szárnyai elnevezést kapta alkotójától.

A Gold, Juno és Sword partszakaszokon az angol és kanadai csapatok ütköztek ugyan ellenállásba, de a védelem sokkal gyengébbnek bizonyult, mint az Omaha partszakaszon, így viszonylag kisebb veszteségek mellett tudtak partra szállni.

Mindegyik partszakaszon találunk látogatóközpontot, ahol az adott partszakasz eredeti felvételei mellett az ott partraszálló csapatokról tudhatunk meg minden fontos információt. A belépők ezekbe a múzeumokba általában 6-9 euro között mozog.

Pegasus Memorial

A németek által biztosított Bénouville-híd és a közeli Ranville-híd elfoglalása és biztosítása szükséges volt, hogy a Sword partszakaszon partra szálló angol csapatok tovább nyomulhassanak a szárazföld belseje felé. A Tonga hadművelet részeként angol ejtőernyősök, illetve vitorlázógéppel érkező kommandósok kapták feladatul, hogy a hidakat felszabadítsák. A sikeres akciót követően a Brit Légierő emblémáján látható Pegazusról nevezték át a Bénouville-hidat végül Pegazus-hídra.

Az 1994-ben kicserélt híd eredetije ma a Pegasus Memorial múzeumba látható, ahol nem csak az akcióról, hanem a teljes hadműveletről kaphatunk érdekes információkat. A kiállítás kültéri részén láthatunk egy csapatszállító vitorlázógépet, valamint számos harckocsit és löveget is. A belépő 8 euro a Pegasus Memorial-ba.

Pointe du Hoc 

Az Omaha parttól 4 mérföldre nyugatra található a Pointe du Hoc magaslat, amely egy 50 méteres sziklafal tetejére épült és több, nagy kaliberű ágyúkkal felszerelt bunkereket rejtett. A Pointe du Hoc stratégiai jelentőségű hely volt, hiszen a felderítés szerint itt lévő 155 milliméteres ágyúk hatótávolsága 25 kilométer volt, amivel a németek nem csak a közeli két partszakaszra a Utah-ra és az Omaha-ra jelentettek veszélyt, hanem a partraszálló csapatokat támogató hajókra is.

Az amerikai légierő már hetekkel a partraszállás előtt bombázni kezdte a magaslatot, több ezer tonnányi bombát ledobva a területre. Az amerikai rangerek 1944. június 6-án hajnalban hegymászó felszereléssel másztak fel a hegyre, miután a USS Texas csatahajó befejezte a magaslat közel másfél órán át tartó ágyúzását. A felérkező katonák számára nagy segítséget jelentettek az ágyúzás és a bombázás miatt létrejövő sűrű kráterek, amelyeket fedezékként használhattak az előrenyomuláshoz. A bombatölcsérek átmérője 10 méter, mélységük pedig 1-2 méter volt. Az eligazítás szerint a bunkerekben 155 milliméteres ágyúk voltak, de az előrenyomulás során hamar kiderült, hogy az ágyukat hátrébb vonták a németek, és a helyükre lefestett villanypóznákat raktak elterelésül. A támadást a 2. Ranger zászlóalj hajtotta végre és szabadította fel a területet. A Pointe du Hoc-nál partra szállt 225 ranger közül csak 90 élte túl ezt a napot.

A Pointe du Hoc ingyenesen látogatható és a bunkerek nagy része szabadon bejárható. Figyeljük meg, hogy egy-egy közvetlen bombatalálat milyen kárt okozott a vasbeton szerkezetekben, és a több ezer tonnányi bomba ellenére hogyan élte túl egy-egy bunker szinte sértetlenül a támadást.

Longues-sur-Mer-i ütegek

Az atlanti fal normandiai partszakaszának meghatározó védelmi egységei. A Pointe du Hoc és a Batterie de Merville mellett a harmadik kulcsfontosságú német harcálláspont, amit hatástalanítani kellett a partraszállás hajnalán. A Gold és Omaha partszakaszok közötti 60 méter magas sziklafal tetején elhelyezkedő megfigyelő és tüzérségi parancsnoki bunkerből irányították a 4 darab 150 milliméteres hadi hajókra szánt üteget, melyek 400 méterrel beljebb voltak a kisváros szélén a 2 méter vastag falakkal készült vasbeton bunkereikben. A 20 km hatótávolságú ágyúkat a partraszállás hajnalán be is vetették a németek a HMS Bulolo ellen, ami a Gold partszakasz vezér hajója volt. A korábbi napok szövetséges bombázásai nagy kárt nem tettek az ütegekben, ezért a D-nap folyamán számos alkalommal tüzeltek, de komolyabb kárt sehol sem tudtak okozni. Végül csak június 7-én tudták elfoglalni a brit csapatok a bunkereket, de ekkor tűzharc nélkül megadta magát az itt állomásozó 180 német katona.

Az itt látható ütegek mind eredetiek, tehát ezek teljesítettek szolgálatot a D-napon is. Ez nem mondható el a többi helyszínen látható lövegekről, mivel azok vagy replikák, vagy máshol használták őket.

A parancsnoki bunker külső falán, ami kiváló kilátást és védelmet nyújtott 1944. júniusában jól látszanak a támadások nyomai. Az elképesztő keménységű szerkezet mindennek ellenállt. A Longues-sur-Mer-i ütegek ingyenes látogathatók.

Overlord múzeum

A normandiai partraszállás fedőnevét viselő múzeum 2013-ban nyílt meg, amihez Michel Leloup gyűjteménye adta az alapot. Az 1400 négyzetméteres területen elterülő múzeum gyűjteménye kb. 10 000 darabosra tehető. Normandia hat hadseregéből származó több mint 10 páncélos harci járművet, 30 különböző katonai járművet, felderítő repülőgépet, V1 repülőbombát, valamint a katonák személyes tárgyait mutatja be. Többségében diorámában elhelyezve, életképekkel kiegészítve.

Az Overlord múzeum a normandiai katonai temetőtől mindössze pár perces autóútra van. A felnőtt belépőért 8,5 eurót kell fizetnünk.

Normandiai Amerikai Temető – katonai temető

Omaha Beach fölött található a legnagyobb katonai temető Colleville-sur-Mer-ben. A hivatalosan 1956-ben megnyitott temető közel tízezer amerikai katona végső nyughelye. A temető méltó nyughelye az itt elesett katonáknak, az utolsó fűszálig tökéletesen karbantartott temetőben több emlékmű, kápolna és egy látogatóközpont is van. Mindenképpen érdemes ellátogatni ide és leróni kegyeletünket a hős katonák sírja előtt.

Ranville-i katonai temető

Több mint 2000, többségében brit ejtőernyős nyugszik ebben a temetőben, akik a D-nap egyik kulcsfontosságú támogató hadműveletében (Tonga hadművelet) vettek részt 7000 további társukkal együtt. Ők már nem érhették meg az egy évvel későbbi győzelem pillanatait.

Batterie de Merville – a merville-i ütegek

Egy másik kulcsfontosságú helyszín a Sword beach-től alig néhány kilométerre fekvő Merville. A Merville-ben kialakított 4, több mint másfél méter vastag vasbeton bunkerekben az előzetes feltételezések szerint 4 darab 155 mm-es üteg védte a partvonalat, így ezek kiiktatása még a partraszálló csapatok érkezése előtt életbevágó volt. A D-nap éjjelén rendkívüli légvédelmi össztűz közepette ugrottak a brit ejtőernyősök – több mint 600-an -, akik a területen szétszóródva, sokan felszerelés nélkül értek földet. Hajnali 4-kor mindösszesen 150 katona jelent meg a gyülekezési pontnál. Parancsnokuk, Terence Otway alezredes, végül döntött. Hiányzó felszereléssel, negyed akkora sereggel is nekivág az Angliában felépített erőd modelljén már kigyakorolt akciónak. Végül 75 katona élete árán sikerült elfoglalni és hatástalanítani a merville-i ütegeket melyeket 130 német katona védett; igaz, hogy azok végül csak kisebb kaliberű 100 mm-es ütegek voltak, de így is komoly károkat okozhattak volna a Sword partszakaszon.

A merville-i erőd ma már múzeumként működik. Részletes leírásokat és berendezett jeleneteket láthatunk az erődítmény mindennapjairól, valamint a június 6-i támadásról is, köztük egy audiovizuális programot is az egyik bunkerben, ami remekül visszaadja, hogy vajon mi is zajlott 75 évvel ezelőtt azokban a hajnali órákban.

Az egyik Douglas C-47 Dakota abból a 362-ből, ami részt vett az Overlord hadműveletben. 1944. június 5-én és 6-án 78 ilyen gép szállította a brit ejtőernyősöket és felszerelésüket Merville-be.

A Batterie de Merville ma már múzeumként bárki számára látogatható. Belépőjegy 8 euróért váltható a helyszínen.

Mesterséges kikötők a Arromanches-les-Bains-ben

Egy normandiai kisvárost Arromanches-les-Bains-t szemelték ki a szövetségesek, hogy az első pár napon partra szállt százezernyi katona után további fél milliónyi embert, több százezer járművet és több millió tonnányi utánpótlást juttassanak partra a D-napot követő hónapokban.

147 darab hatalmas vasbeton hullámtörő alapot és több kilométernyi pontonhíd elemet gyártottak 1943-tól kezdődően a legnagyobb titokban, hogy azokat a partraszállást követően átúsztatva a La Manche-csatornán megépítsék a teherhajók számára készülő ideiglenes kikötőt. Végül a Winston kikötőre keresztelt ideiglenes kikötő 3 hónap helyett, 8 hónapig volt használatban.

A hatalmas vasbeton szerkezetek egy része még ma is látható és apály idején közelebbről is szemügyre vehetőek. A helyszín ingyenesen látogatható. Csak a közeli D-day Museum-ba kell belépőt váltanunk, amit 8 euróért megtehetünk.

Arromanches 360

Ha Arromanches-les-Bains-ben járunk véletlenül se hagyjuk ki a 360 fokos panoráma mozit, ahol egy elképesztően látványos eredeti felvételekből készített mozit vetítenek a D-napról és az azt követő hónapokról “Normandia 100 napja” címmel. A sehol máshol nem látott felvételekből készített 19 perces film különleges audiovizuális élményt jelent. Szerintünk mindenképpen megéri a 6 és fél eurós belépőjegyet ha már itt járunk.

Sainte-Mère-Église

Sainte-Mère-Église a Utah és Omaha partszakaszok part felőli védelmének egy fontos helyszíne volt. Az amerikai ejtőernyősök heves tűzharc közepette érkeztek 1944. június 6-án éjjel a kisvárosba. Több ejtőernyős is fönnakadt fákon, póznákon, de talán a leghíresebb John Marvin Steele közlegény története, akinek az ejtőernyője a kisváros templomtornyába akadt. Miután hiába próbálta magát biztonságosan kiszabadítani, úgy döntött, hogy halottnak tetti magát, míg társai odalent elfoglalják a stratégiai jelentőségű kisvárost.

2 órán keresztül lógott, mielőtt a német katonák fogságába esett volna. Néhány óra múlva érkezett a felmentősereg egy másik amerikai ejtőernyős légió személyében és kiszabadították Steele közlegényt. A csodálatos megmenekülésnek emlékül mai napig ott lóg egy Steele közlegényt mintázó ejtőernyős bábú a város templomának tornyán.

A város elfoglalása és a közeli híd felrobbantása ellehetetlenítette, hogy a német páncélosok nyugatról és délnyugatról megközelítsék a Utah és Omaha partszakaszokat.

A gondos tervezés és a bevetett egységek óriási számának köszönhetően a partraszállás, a hatalmas veszteségek ellenére a hadtörténet legnagyobb sikeres, kombinált hadművelete volt. Óriási érdeklődés övezi mai napig, különösen most a 75. évforduló alkalmából, amikor egész nyáron megemlékezésekkel és különleges eseményekkel idézik fel a normandiai partraszállás pillanatait. Számos regény, mozifilm, játék próbálta és próbálja ma is érzékeltetni az itt lezajlott harcokat.

Franciaország, az UNESCO világörökségi listájára jelöli a normandiai partraszállás helyszíneit.

Copyright © 2019 Világutazó – Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.

Miami a napsütés, a végeláthatatlan homokos óceánpart, a mosolygó arcok, a pezsgő éjszakai élet, a mesés lagúnák városa. De a város nem csak a nyaralni vágyók Paradicsoma, az építészet iránt érdeklődőknek is rengeteg csodát, meglepetést tartogat, én beleszerettem a városba.

Bebarangoltam a különböző hangulatú és kultúrájú városrészeket, csavarogtam WYNWOOD művészi festett falai között, újra és újra visszatértem a DESIGN DISTRICT fényűző épületeihez, és felfedező énem kíváncsian járta végig a DOWNTOWN high-tech felhőkarcolóit.

Miami az Egyesült Államok egyetlen városa, melyet nő alapított, Julia Tuttle citruskereskedő. 1896-ban jegyezték be a települést 300 lakossal. Azóta egy gazdag metropolisz épült fel, amely napjainkban is folyamatosan fejlődik, a lakosság száma napról napra gyarapszik. Az üdülőváros kis területen, 92 négyzetkilométeren fekszik, ezzel az USA nagyvárosai közül a legkisebb területtel rendelkezik, lakossága is mindössze 460 ezer fő. Azonban hatalmas agglomeráció tartozik hozzá, mellyel együtt 5,5 millió lakosa van.

Downtown Miami

A Downtown, Miami üzleti, kereskedelmi és kulturális központja. Az elmúlt évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül, ma is minden utcában építkezések folynak, felhőkarcolók nőnek ki a földből. A Biscayne-öböl partján élvezhetjük a naplementét a kikötőben álló hatalmas óceánjárók árnyékában, a nagyváros fényeivel a háttérben. A hatalmas irodaépületek, pénzügyi paloták mellett itt találjuk Miami első felhőkarcolóját, az 1925-ben átadott Freedom Towert.

A Biscayne-öböl partján áll az idén átadásra kerülő Zaha Hadid által tervezett One Thousand Museum egy több, mint 216 méter magas, karcsú felhőkarcoló. A homlokzatán egy hajlított külső váz fut végig, mely formabontó, elegáns megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. Az épületben 83 luxus apartmant alakítottak ki, amelyek négyzetméter ára kétszerese a közeli tornyokházakénak.

Zaha Hadid épületével szemben a Biscayne-öböl partján fekvő hatalmas Múzeum Park gyönyörű, rendezett, pálmafákkal övezett zöld sziget Miami belvárosában. A sétautak összekötik a Phillip and Patricia Frost Museum of Science-et és a Perez Art Museum-ot.

A Science Museumot a Grisham Architects csoport tervezte. A komplexum 4 különálló épületrészből áll, mely harmonikusan kapcsolja össze az óceánt, a park végeláthatatlan pázsitját és a belváros felhőkarcolóit. A csepp alakú hatalmas akvárium, az ikonikus gömb alakú planetárium, az interaktív terek, a kültért és beltért összekötő kiállítások hatalmas élményt nyújtanak a gyermekeknek és a felnőtteknek egyaránt.

A tudományos múzeum mellett álló Perez Art Museum 2013 óta ad otthont a kortárs művészeti gyűjteménynek. Az épület tervezése a Herzog & de Meuron-nak hatalmas sikert és elismerést hozott. Az épület külső homlokzatát érdekes függesztett zöldfelületek borítják, és színes installációk teszik játékossá a tömeget. A múzeumot kívülről is élmény volt körbejárni, minden szegletében izgalmas részleteket tartogat egy építész és egy kisgyermek számára is.

A múzeumokkal szemben, a park túloldalán találjuk az American Airlines Arena-t is, ami 1999 óta otthona az NBA egyik legjobb kosárlabdacsapatának a Miami Heat-nek, de koncerteket és nagyszabású színházi előadásokat is rendeznek itt.

Wynwood

Downtown-tól pár utcányival távolabb egy teljesen más világba csöppentem, Wynwood színes falai közé. Ez a formabontó, izgalmas hely lett az egyik kedvencem Miamiban. Wynwood egy bátor, egyedi kezdeményezés, amely során egy barna, ipari övezetet sikerült az utcai művészeti központjává tenni és bekapcsolni a város körforgásába. A Wynwood Walls létrehozásában több mint 20 ország 100 művésze vett részt, akik 85 ezer négyzetméternyi falat festettek színesre.
A 2000-es évek elején Wynwood pont olyan volt, mint bármely ipari nagyváros raktárnegyede. Sötét, koszos, a bűnözés melegágya, ahová nem mertek bejönni gyalog az emberek. Mikor a Goldman család újabb ingatlanokat, befektetési lehetőségeket keresett, Tony Goldman felfedezte Wynwoodot, fantáziát látott az elhagyatott utcákban, és egy izgalmas művészeti városközpontot képzelt ide. Álma meg is valósult, hiszen a különböző kultúrájú művészek újszerű, lendületes, a hagyományoktól elszakadó világot teremtettek a lepusztult ipari épületek falára. A művészetért rajongó közönség pedig az utcákat bebarangolva élvezheti a formabontó falfestményeket, a kitűnő éttermeket és a modern kiállításokat.

Design District

Miamiban a másik kedvenc helyem a Design District, mely hatalmas kontrasztot alkot Wynwood-dal. Egy teljesen más világ tárul szemünk elé, mintha fényéveket utaznánk, pedig mindössze pár utca választja el a két helyet egymástól. A Design negyedet a 2000-es évek elején találta ki az ingatlanfejlesztő Craig Robins, a Dacra elnöke.
Miami „ékszerdoboza” több mint 130 művészeti galériának, belsőépítészeti bemutatóteremnek, luxus divatboltnak, régiségkereskedőnek, étteremnek és bárnak ad otthont.
A dizájn kerület olyan high-end márkák gyűjtőhelye, mint a Louis Vuitton, Dior, Prada, Dolce&Gabbana, Fendi, Saint Laurent, Giorgio Armani, Givenchy, Gucci, Louis Vuitton, Miu Miu és a Tom Ford. A kulináris élvezetek hívei is a legmenőbb, legelegánsabb vendéglátó helyek között válogathatnak, többek között itt található Michael Schwartz díjnyertes séf és Gloria Estefan énekesnő étterme is.
Mesés élményben lehet része annak, aki ebben a pár utcányi mesebeli városrészben eltölt egy estét. A zenei koncertek, a csillogó kirakatok, a csodás épületek, a színes fények forgatagában sétálva kívül hagyhatjuk a mindennapok problémáit, és élvezhetjük a pillanatot.

Miami építészetéről készült fotó összeállításomat itt lehet megnézni. Floridáról készült két további fotóválogatást nézhettek meg itt és itt videó formájában.
A folytatásban hamarosan szó lesz az Art Deco negyedről, a Cauley Square-ről és a lagúna menti házakról.

Copyright © 2019 Tarján Andrea. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll,  írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.

Olaszország a világ egyik legszebb és legsokoldalúbb országa. Nem csak tájai lenyűgözőek, ahol egymást érik a fenséges hegyek, a zöld lankák és a virágos rétek, de szinte minden lépten-nyomon történelemmel van átitatva. Mindezek mellett Észak-Olaszország ad otthont számos festménybe illő tónak, melyek nemcsak tökéletes kikapcsolódást biztosítanak, hanem egy egész egyedi módon merítkezhetünk meg általuk az olasz kultúrában.

Garda-tó (Lago di Garda)

A Garda-tó kristálytiszta vize az úszók és vitorlázók, hegyei pedig a biciklisek fellegvára. Olasz-Alpok részét képező Monte Baldo mintegy 40 km hosszan követi észak-dél irányban a tó keleti partját, legmagasabb csúcsa 2218 m, ahova mindenképp érdemes felmenni a mesés kilátás miatt. De nem csak a hegyekben, hanem a tó körül is biciklizhetünk, (habár még nem teljesen tekerhető körbe tó) nemrég adták át Európa egyik leglátványosabb kerékpárútszakaszát, a Garda-tó fölé benyúló lebegő szakaszt.

Olaszország legnagyobb tava a természeti szépségei mellett számos történelmi épületet is tartogat, mint például a Sirmione városában álló Scaligero-kastély, mely a 13. században épült, de itt látható Catullus római költő villájának, a Grotte di Catullo maradványai, vagy a nyugati parton álló Vittoriale degli italiani, mely az 1920-as évek végén a híres olasz költő Gabriele D’Annunzio otthona volt. A villa egy domb legmagasabb pontján fekszik, így lenyűgöző kilátás nyílik innen a Garda-tóra, hatalmas kertjében és egyedülálló szobor alkotásai között megéri sétálni egyet. A gyerekekkel érkezők pedig a Gardalandban, vagy a helyi állatkert díszes állatgyűjteménye között tölthetnek el felejthetetlen pillanatokat.

Iseo-tó (Lago d’Iseo)

A Bergamo szomszédságában fekvő Iseo-tó – mely a vitorlázók és túrázók kedvelt célpontja- nem szerepel az olaszországi tórégió legfelkapottabbjai között, de a táj megéri a kis kitérőt, ráadásul kevésbé nyüzsgő.

Talán legismertebb része a Isola di Loreto egy neogótikus kastély, melyet 1910 körül építettek a 15. századi alapokra és szerkezetre. A Lago d’Iseo keleti partján található Sulzano és Sale Marasino ideális kiindulópont ha a tó közepén, Európa legnagyobb tavi szigetére, a Monte Isolára szeretnénk áthajózni. A sziget ad otthont a 17. században épült katedrálisnak és a Rocca Martinengo, középkori kastélynak. Egy meredek kaptatón a dió és az olajfák között vezet az út a sziget legszebb kilátópontjára egy 13. századi templomhoz, a Madonna della Ceriolahoz. A jó borok szerelmeseinek a tó közelében fekvő Castello di Grumello a tökéletes helyszín, ahol mindent megtudhatnak a borkészítésről és meg is kóstolhatják az itt készült nedűket. Az ínyencek egy különleges vacsorával folytathatják a programot, ugyanis a tó a tinca nevű halfaj otthona, melyet rengeteg helyi ételben használnak. Az igazán bevállalósak még hajót is bérelhetnek, hogy saját maguk fogják meg a vacsorának valót.

Comói-tó (Lago di Como)

A észak-olasz tavak közül a lombardiai régióban fekvő Comói-tó a leghíresebb, főleg mióta George Clooney villát vásárolt a tóparton. Az Alpok felejthetetlen látványa biztosítja a képeslapra illő tájat. Körbejárhatjuk autóval, vonat és busz-összeköttetést is találunk, vagy akár vízre is szállhatunk, hogy egy hajókiránduláson fedezzük fel hangulatos kisvárosait.
Bellagio, a tó gyöngyszeme, kétségkívül a Comói-tó legszebb és legromantikusabb városa. Vétek lenne elhagyni a tavat anélkül, hogy néhányat meglátogassunk a legszebb villák közül, mint a tremezzoi Villa Carlottát, a varennai Villa Monasterot vagy a lennoi Villa del Balbianellot. Szintén kihagyhatatlan célpont a Como katedrális meglátogatása, mely 1396-ban épült, gótikus stílusban. A túrázós és kerékpáros kirándulások kedvelt célpontja a Valsassina-völgy, de ha ennél pihentetőbb időtöltésre vágyunk akkor siklóval juthatunk fel a Monte San Primo tetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tóra.

Lugano-tó (Lago di Lugano)

Nem messze a svájci határtól – a Comói-tó és a Maggiore-tótól szinte csak egy kőhajításnyira – bújik meg ez a különleges hely, egy sajátos mikroklímájú, mediterrán gyöngyszem a hegyek ölelésében. Ha igazi lélegzetelállító panorámát szeretnénk, siklóval érdemes felmenni a San Salvatore hegyre. Az apró kis tengerszem a svájci és az olasz kultúra különleges egyvelegéről ismert, ahol egész évben egymást érik a különböző programok. Ne hagyjuk ki Sentiero ősi olajfaligeteit, ha pedig megfáradt lábainkat szeretnénk megpihentetni üljünk be egy hangulatos helyi étterembe és próbáljuk ki a fondü ízletes sajtvariációit.

Varese-tó (Lago di Varese)

A Varesa-tó a Campo dei Fiori hegygerince alatt fekszik, számos gyönyörű villájával és kertjeivel gyakran csak az olasz „kis Versailles”-ként emlegetik. A tó leglátogatottabb helye Virginia-szigete, amely tele van régészeti lelőhelyekkel és ritka növény- és madárfajokkal. A természet szerelmeseinek kihagyhatatlan a Schrianna park és a Palude Brabbia természetvédelmi terület, amely számos különleges madár és növény otthona, vagy merüljünk el a helyi kultúrában a számos kenu- vagy evezős verseny egyikén. Kitűnő túra- és kerékpáros útvonalak is futnak a környéken és az igazán bátrak még lóhátra is pattanhatnak, hogy így fedezzék fel a tó természeti szépségeit.

Maggiore-tó (Lago Maggiore)

Milánótól északra, az Alpok déli lejtőinek lábánál fekvő tó Olaszország második legnagyobbja, mely legészakibb csücske átnyúlik Svájcba, így svájci és olasz kultúra összeolvadása jellemezi. Látogassuk meg a környéken található Verzasca-völgyet, mely igazi eldorádó a természet szerelmeseinek, a kristálytiszta vizű Verzasca-folyó népszerű a vadvízi kajakosok és búvárok körében is.

A Maggiore-tó számos kisebb-nagyobb szigettel tarkított, kedvelt kirándulócélpont Isola Madre szigete, melynek buja kertjei mindenkit elvarázsolnak, itt olyan ősi olajfák, citromfák, bambuszok és magnólia bokrok között sétálhatunk, melyek közül nem egy már évszázados kort élt meg. A másik leglátogatottabb sziget az Isola Bella, melyet 17. ás 19. század között épült barokk stílusú Borromeo palota és a hozzá tartozó park uralja.
A helyi ételek közül kiemelkedik a kézzel készített gorgonzola sajt és a helyi dióval, mazsolával és fügével töltött cipó különlegesség, a Crescenzin. A környék különleges mézeiről is híres, mivel a hegyek különböző vadvirágaiból készül, így édességüknek mértéke és színük is teljesen eltérő lehet.

Orta-tó (Lago d’Orta)

A tó bájos és romantikus hangulatáról híres, tökéletes célpont szerelmespárok számára, vagy azoknak, akik egy igazán pihentető nyaralásra vágynak. A tó körül egymást érik a pici falvak, melyekben hangulatos sétát tehetünk, semmiképp se hagyd ki Orta San Giulio-t. A nyári csúcsszezont leszámítva a tó és környéke tényleg sokkal nyugodtabb hely, mint a környék többi tava, épp ezért az olaszok körében népszerű.

Az Orta-tó népszerű túraútvonalairól is ismert, melyekről nagyszerű kilátás nyílik a környékre. Néhány egészen a tó nyugati oldalán magasodó San Nicolao – Piedmont és Lombardia Szent Hegyeinek az egyikének – tetejéig vezet. A domb 21 kápolnájával és Szent Ferenc szobrával 2003 óta az UNESCO Világörökség része.
Az Orta-tó mindig is a költők és más művészek kedvelt menedékhelye volt – Nietzsche 1883–1885 között az Orta-tó partján vetette papírra az Így szólott Zarathustra könyvét.

Aki családdal veszi nyakába a nagyvilágot azoknak a kötelező turistaprogramokon kívül a gyerekek élményszerzésére is ugyanakkora hangsúlyt kell fektetni. Londonban a múzeumoktól az akváriumokig, parkoktól az állatkertig számtalan unaloműző családbarát program várja a gyerekekkel érkezőket.

Royal Mews

Ismerkedjetek meg London királyi oldalával. Ehhez a legjobb hely, ami a gyerekek számára is garantáltan izgalmas lesz a Royal Mews vagyis a Királyi istállók. A év legnagyobb részében az istállók adnak otthont a királyi ménesnek, emellett mintegy 100 királyi (dísz)hintót és autót is őriznek. A hintó-gyűjtemény legnevezetesebb és legrégebbi darabja az Arany Állami Hintó. A gazdagon díszített, aranyozott hintó 4 tonnát nyom, 3,6 méter magas, 7 méter hosszú és nyolc ló kell az elhúzásához. Belsejét a neves festő, Cipriani képei díszítik. Megcsodálhatjuk azt az 1881-ben készült üveghintót is, mellyel a királyi menyasszonyok utaznak az esküvői ceremóniára. De itt láthatjuk azt a lovaskocsit is, mellyel 1843 óta a mai napig a királyi családtagok postáját szállítják a St James Palotából a Buckingham Palotába és vissza.

Queen Elizabeth Olympic Park

A 2012-es olimpiának helyszínt adó Queen Elizabeth Olympic Park igazi csodavilággá formálódott át. A melegebb hónapokban a legkisebbek a szökőkutakban pancsolhatnak, vagy a játszótéren vezethetik le felesleges energiáikat, ahol homokozók és lombházak várnak felfedezésre. A nagyobbak pedig összemérhetik tudásukat a London 2012 Trail-en vagy éppen számtalan új sportot próbálhatnak ki a velodrome művészetétől a vízi sport centrumig.
A belépés ingyenes!

Irány az O2 teteje

A különleges izgalmakra vágyók 9 éves kortól meghódíthatják a Millenium Dome – azaz O2 Arena – szórakoztató- és sportkomplexum kupoláját. Ez a 90 perces élményséta egy vezetett túrán keresztül, kiépített úton kalauzol bennünket az O2 Aréna tetejére, ahol 52 méter magasból nézhetünk szét. Minden résztvevőnek mászóruhát, bukósisakot és hámot adnak, mely végig biztosítja teljes védelmünket. A csúcson egy kilátópontról csodálhatjuk meg London és Temze lélegzetelállító látványát.
Belépő: 30 £

Natural History Museum

Science Museum

London roskadásig van jobbnál jobb múzeumokkal, de a Science Museum az egyik legcsaládbarátabb mind közül. A gyerekek minden életkorban találnak valami izgalmasat, legyen az interaktív kiállítás, vagy más magával ragadó élmény. A leendő űrhajósok egy virtuális küldetésre indulhatunk egy Soyuz űrhajó kapitányaként, vagy éppen a legújabb vadászrepülőkkel suhanhatnak. A belépés ingyenes, a speciális kiállítások és IMAX film vetítések plusz költséggel járnak.

London Aquarium

A család minden tagját lenyűgözi majd London hatalmas tengeri akváriuma. A legkisebbeket elvarázsolják a színes trópusi halak kavalkádja, míg a nagyobbak a cápák, tengeri teknősök és ráják izgalmas világába merülhetnek el. Az egész helyet úgy tervezték meg, hogy annyira közelről szemlélhessük meg a víz alatti élővilágot, amennyire csak lehetséges anélkül, hogy vizesek lennénk. Ne hagyjuk ki az új, Amazonas élővilágát bemutató részleget sem!
Belépő: 20.40 £

London Zoo

Az állatrajongók elemükben lesznek London gyönyörű állatkertjében, ahol egy egész napot is eltölthetünk a fantasztikus állatsereglettel. Lessük meg a szurikáták és a vidrák etetését, lépjünk be London egyetlen esőerdőjébe, ahol testközelből láthatunk majmokat, lajhárokat, denevéreket és ne hagyjuk ki a „pingvin strandot” sem, hogy a víz alatt csodálhassuk meg őket ahogyan hasítják a vizet. Ugorj be az állatkert legújabb Land of Lions részlegébe is, ahol India által inspirált kifutókban csodálhatjuk meg ezeket a fenséges ragadozókat.
Belépő: 18 £ 3-15 éves korig, 24.30  £ a felnőtteknek.

Cutty Shark

Az apróságok igazi tengerészekké válhatnak egy napra az ikonikus Cutty Shark birodalmában. Az egykoron leggyorsabb vitorlásnak számító hajó napjainkban díjnyertes attrakcióként üzemel London déli részén. A gyerekek a legénység tagjaitól hallhatják a legizgalmasabb történeteket, mielőtt kezükbe vennék a hajó irányítását. A legkisebbek még a hajófedélzet alatti emeletes ágyakban is szundikálhatnak egyet, ha elfáradnának.
Belépő: 6.30 £ gyermekeknek, 12.15 £ felnőtteknek.

Madame Tussauds

A híres viaszbábú múzeum nem csak a felnőtteknek biztosít felhőtlen kikapcsolódást. Kedvenc színészük, zenészük vagy sportolójuk élethű viasz másával készíthetnek képet a gyerkőcök, de a Star Wars rajongók is megtalálják kedvenc filmjük ikonikus alakjait. Ki ne szeretné megviccelni az osztálytársait azzal, hogy valóban találkozott valamelyik hírességgel?
Belépő: 24.50 £

London Dungeon

London sötét történelmébe nyerhetünk bepillantást a London Dungeon falain belül. A London Dungeon a történelem és a sötét humor ötvözete – ahol egy interaktív show keretében valós színészi alakítások, élethű díszletek és a speciális filmtrükkök segítségével bepillantathatsz London véres múltjába. Számíts rá, hogy míg egyik pillanatban hisztérikusan kacagsz, a másikban majd kiugrasz bőrödből az ijedtségtől, ahogy például megelevenednek a Guy Fawkes-nap és a nagy londoni tűzvész emlékei. Ne hagyjuk ki a Tyarnt hajós élményt sem, ahol maga VIII. Henrik haragja sújt le ránk, aki utolsó utunkra küld minket a Temzén.  A London Dungeon 12 év felett látogatható és angol nyelvű.
Belépő: 21 £-tól

Harry Potter nyomában

London közelében, Watford mellett található Harry Potter-rajongók Mekkájába, a fimet készítő Warner Brothers által életre keltett varázsvilág, egy egészen elképesztő méretű Harry Potter-kiállítás, ahol minden kiállítási darab kapcsolódik a filmekhez makettek, ruhák, díszletek. Megtudható néhány szigorúan őrzött titok is mint a speciális effektek vagy animációs technikák, melyek a filmet rendkívül népszerűvé tették az egész világon.

Akár már Londonban Harry Potter nyomába eredhetünk a King’s Cross állomáson a 9 és 3/4-ik vágánynál, ahol a hatalmas sorok ellenére megpróbálhatunk fotót készíteni a falba berepülő kiskocsival. És akár egy egész londoni városnéző túrát felfűzhetünk a Potter tematikára, hiszen egy-egy piros telefonfülke (mellett elsétálva leliftezhetnénk a Mágiaügyi Minisztériumba) a Parlament vagy épp a  londoni Millennium-híd (ezt rombolják le a halálfalók a Harry Potter és a félvér hercegben) is mind-mind a varázslatos világba kalauzol. Persze ha esetleg nem olvastuk a sorozatot, nem árt ha előtte alaposan felkészülünk belőle.

Crystal Palace Park – látogassatok el a világ első dinóparkjába

Szinte minden gyereknek van dinókorszaka. A londoni Crystal Palace Parkban álló  óriási dinoszaurusz-szobrokat Benjamin Waterhouse Hawkins  viktoriánus művész készítette az 1850-es években, akiknek a maradványait ekkoriban kezdték el részletesebben értelmezni a régészek, mondhatjuk a dinómánia hőskorának. A viktoriánus őslénypark már nem teljesen tükrözik az őslénytan mai tudását, de a maga korában ez a londoni dinópark tényleg egyedülállónak számított.
Crystal Palace Park labirintusa Anglia egyik legnagyobbja, az 1870-es évek óta várja a magas sövények között bóklászni szeretőket.
Belépő: ingyenes

Londoni játszóterek

Londonban számos park és játszótér található, amelyek tökéletes lehetőséget nyújtanak az egész család számára. A gyerekek kedvence a Jubilee Gardens farönkökből épített mászós-játszótér a London Eye lábánál. És szintén kihagyhatatlan a Kensington Gardenstől nem messze fekvő igazi gyerekparadicsom, a Diana Memorial Playground, amelyet a népszerű hercegnő emlékére építettek 2000-ben. A játszóteret a Peter Pan mese inspirálta, és központi eleme egy kalózhajó.

A londoni játékboltok

Londonban sok olyan játéküzlet található, amely önmagában, vásárlás nélkül is hatalmas vonzerővel bír. Biztosan a gyerekek kedvence lesz a Leicester téren álló LEGO Store a 6.5 méter magas Legoból készült Big Ben-nel és London egyik legpatinásabb áruháza, a Harrods játékosztálya. A szintén a Leicester téren álló M&M áruház – bár egy édességbolt, – rengeteg szórakoztató játékkal várja a kicsiket a M&M’s keverő gyártól, a M&M’s feliratozó gépig, mellyel akár saját nevüket is a csokiszemekre írhatják. Még egy üzlet, amit a gyerekek biztosan imádni fognak, a világ legnagyobb és legrégebbi játékboltja, a Hamleys, ahol 7 emeleten szintenként tematikusan berendezve élvezhetik a játékok nyújtotta csodavilágot. Itt szinte mindent ki lehet próbálni és a bolt munkatársainak személyében pedig szakképzett játszótársat is kapnak.

Barcelonától a spanyol-francia határig húzódó legészakibb spanyol “Costa”, a Costa Brava kétségtelenül a spanyol partvidék legnépszerűbb és legszebb szakasza. A Pireneusok hegyvonulatait felváltja a vad sziklás tengeröblökkel szabdalt partszakasz, mely Salvador Dalit is megihlette.

Spanyolország észak-keleti régiójában, Katalóniában található Costa Brava hivatalosan a francia határtól, a Barcelonától 60 kilométerre északra lévő Blanesig tart. A Földközi-tenger ezen része a Pireneusok védelmét élvezi és nagyszerű klíma jellemzi.

A Costa Brava, vagyis a “Vad part”  közel 153 kilométeres partszakaszán sziklás, kristálytiszta vizű eldugott kis öblök, és hosszú homokos-apró kavicsos strandok váltakoznak, amelyeket álmos halászfalvak és nyüzsgő tengerparti városok kísérnek. A homokos, jól felszerelt strandokon mindenki gondtalanul fürdőzhet, a víz viszonylag lassan mélyül. A spanyol tengerpartok jellemzően nagyon jól kiépítettek, és legtöbbjük kék zászló minősítéssel rendelkezik (mely a strand tisztaságára, jó infrastruktúrájára utal).
A  Costa Brava egyszerre vad, szenvedélyes és romantikus.

Hogyan juthatunk el a Costa Bravara?

A Costa Brava régió legegyszerűbben Girona repülőtéréről érhető el körülbelül 30 perc alatt autóval, de Budapestről legkönnyebben a barcelonai El Prat repülőtérre juthatunk el, ahonnan autóval körülbelül egy óra a Costa Brava.

Cadaques

A Costa Brava legészakibb városa a francia határtól mindössze néhány kilométerre fekvő Cadaques. A Cadaques-t körülvevő Cap de Creus-félsziget Nemzeti Park csodás kulisszákat biztosít és a környék strandjai is páratlan szépségűek. Keresd fel a Cova de l’Infern-t, a Pokol bejáratát, ahol a víz erős eróziója létrehozott egy tengeri barlangot.
Cala Jugadora igazi ékszerdoboz a Cap de Creus félszigeten, kristálytiszta, nyugodt vize miatt a snorkelezők és a búvárok paradicsoma.

A macskaköves utcák és a fehérre meszelt házfalak labirintusában bolyongva nem nehéz megérteni, hogy sok katalán szerint miért  Cadaqués a „Costa Brava gyöngyszeme”. Cadaques északi csücskében fekvő Port Lligat kicsiny halászkikötője volt a világhírű szürrealista művész, Salvador Dali otthona. Egykori háza ma múzeumként működik. A nem messze innen Figueresben született művész már gyermekkorát is rendszeres Cadaques-ban töltötte. Cadaques művészeti öröksége továbbra is vonzza/vonzotta a művészeket és írókat a világ minden tájáról, megfordult itt Picasso, Miró, Mark Chagall, Marcel Duchamp, Henry Matisse is.
Keress szállást Cadaques-ben!

Roses

A Costa Brava északi része kevésbé kiépített, a Roses-öbölben fekvő várost északról a Cap de Creus Nemzeti Park határolja. Roses amellett, hogy a Costa Brava északi részének legnagyobb turisztikai központja, a térség egyik legfontosabb halászkikötője is.
Akár a nagy és jól felszerelt strandokat szereted, akár inkább kisebb, félreeső öblöket Roses környékén kedvedre válogathatsz.

A történelem és az építészet iránt érdeklődők számára kiemelkedő látnivaló a Museu de la Ciutadella de Roses, egy ősi erődítmény, amelyet 2004-ben a helyreállítást követően nyitottak meg.
Egy rövid autóútra Roses-tól találod a látványos Peralada kastélyt, mely minden nyáron kulturális fesztiválnak ad otthont, a kertjében megrendezésre kerülő operával, balettel, színházzal és zenei előadásokkal.

Keress szállást Roses-ban!

Empuriabrava

A Rosestól dél felé indulva találjuk a Földközi-tenger legnagyobb polgári kikötőjét Empuriabravat. A “spanyol Velence” névvel illetett város korábban egy mocsár volt, amit 1960-70-es években lecsapoltak, majd feltöltöttek így jött létre a több mint 40 kilométernyi várost behálózó tengeri csatorna. Empuriabrava közel 7 km hosszú tengerparttal rendelkezik, a legjobb strandjai a Playa de les Comes, a Playa de Empuriabrava és a Playa de la Rubina. Keress szállást Empuriabrava-ban!

L’escala

A Roses-öböl déli részén fekvő L’escala homokos strandja nyáron nagyon népszerű. A L’Escala a Costa Brava legnagyobb halászati ​​kikötője, a tenger gyümölcseit kedvelők paradicsoma. Eredetileg szardella feldolgozással foglalkozó halászfalu, de a strandok és a tájak nem kevésbé vonzóak.

Az Alfolí de la Sal, más néven Pòsit Vell, egy XVII. századi raktár volt, amelyet korábban a kikötőben levő halak megőrzéséhez szükséges só tárolására használtak: ma már védett műemlék.

L’Escala környékén találjuk Katalónia legjobb állapotban megmaradt romjait: Empuries leginkább ókori görög és római kereskedelmi központ volt, különlegessége, hogy az Ibériai-félszigeten az egyetlen olyan hely, ahol görög és római várost is feltártak.
A L’Estartit tengerpartjától körülbelül 1,5 km-re fekvő kis szigetcsoport a Medes-szigetek szinte az egész Földközi-tenger élővilágát felvonultatja. Lehetőség nyílik a snorkelingre a helyi cégek által felügyelt túrákkal. Van átlátszó aljú csónak túra azok számára, akik inkább szárazon akarnak maradni. Keress szállást L’Escala és L’Estarit környékén!

Begur

A turizmus folyamatos térhódítása ellenére Begurnak sikerült megőriznie spanyol báját, az egyik leghangulatosabb középkori település a Costa Brava partján. A város tökéletes hely azok számára, akiket nem zavar ha nem közvetlenül a tengerparton szállnak meg. Pont emiatt nem kell tartani hatalmas turistaáradattól sem. A város és impozáns kastélya a tengerpartra néző dombon helyezkedik el.

Napközben csak azt kell eldöntened, hogy a közelben fekvő 8 gyönyörű strand és öböl közül melyiket keresed fel, de a Sa Tuna, Sa Rier és az Aiguablava biztosan kihagyhatatlanok. Autóval 5-10 perc alatt elérhetők a strandok, de buszjáratok is vannak.
Keress szállást Begurban!

Tamariu, Llafranc és Calella de Palafrugell

Begurtól délre három csöndes kis halászfalu követi egymást a part mentén. Ha előnyben részesíted a kisebb, meghitt helyeket és a nyugodtabb nyaralást, érdemes a Costa Brava délebben fekvő nagyobb, és zsúfoltabb nyaralóhelyei helyett, ezekből a kis falvakból választanod. Természetesen a főszezonban július és augusztusban azért itt is számíthatsz emberekre. A három közül a legkisebb és legrejtettebb Tamariu, mely nevét a környéken élő örökzöldről, a tamarinduszról kapta. A parton a gyalogösvényen továbbsétálva a Costa Brava hamisítatlan sziklás öbleinek sorát járhatjuk végig, amiről a vidék a nevét is kapta.
Talán a három közül Llafranc a legjobb választás, elég nagy már ahhoz, hogy akár hosszabb időre is programot adjon, de nem túl zsúfolt. Calella de Palafrugell pasztell színű házaival és patkó alakú öblével vár, és a nyár csúcspontja, a júliusi Havaneres fieszta, amikor a katalánok összegyűlnek a tengerparton és évszázados kubai tengerészdalokat énekelnek, amiket még a 19. században hazatérő hajósok hoztak magukkal. Calella de Palafrugell közelében fekvő Cap Roig félsziget remek kirándulási célpont középkori erődtornyával és botanikus kertjével.
Keress szállást Tamariu-ban, Llafrancban és Calella de Palafrugellben!

Palamós

Palamost leginkább a spanyolok kedvelik, de nagyon ajánlott ha egy igazi “autentikusan spanyol” üdülőhelyre vágysz. Palamos ugyanis egészen megtartotta hagyományos spanyol báját, és kevésbé fejlett, mint a Costa Brava más nyaralóhelye. Tulajdonképpen egy működő halászfalu, amelynek legfontosabb fogása a garnélarák, ezért kihagyhatatlan egy ízletes Gambas pil pil megkóstolása. Egyik hangulatos öble, ahol mintha megállt volna az idő a Cala S’Alguer.

A város 3 km-es homokos stranddal rendelkezik, amely gyermekek számára is ideális. Az egyik legjobb helyi strand a Cala Castel megközelíthető gyalogosan vagy autóval, és ideális, ha el akarsz menekülni a tömeg elől. Keress szállást Palamósban!

Platja d’Aro

Platja d’Aro az egyik legkedveltebb célpont a fiatalok számára, pezsgő éjszakai élete és a Costa Brava egyik legnépszerűbb vízi és szórakoztató parkja, az Aquadiver miatt.
A város főként a spanyolok körében népszerű, és mint az előbb említett Palamos kevésbé látogatják az angol nyaralók. A város strandja 2 km-re, a Cala de Sa Conca pedig a Port d’Aro kikötője mellett egy nagy stranddal is rendelkezik. Néhány kilométerre fekszik Castell d’ Aro városka, melynek történelmi központja máig megőrizte középkori varázsát, az óváros közepén álló felújított erődítménye a Benedormiens vár ma egy baba múzeumnak ad otthont.

Híresek a helyi fesztiválok, a fieszták is, legismertebb a szardínia lakoma, amikor a főtéren szardíniát sütnek, katalán bort isznak és hagyományos sardanát táncolnak. Októberben a Platja d’Aro éves sörfesztivált tart, ahol sok helyi sört kóstolhatsz a Costa Brava régióból. Keress szállást Platja d’Aroban!

Tossa de Mar

Természeti adottságai miatt Tossa de Mar-t gyakran csak úgy emlegetik, mint “a Costa Brava gyöngyszeme” vagy a “spanyol St. Tropez”. A város jelképe a patkó alakú öbölben fekvő XII. századi vár többször is megvédte a várost a kalózok támadásaitól.

Tossa strandjait durva homok borítja, a kis hullámok és a sekély víz miatt ideálisak a gyermekes családok számára is. Tossa de Mar legnagyobb strandja a Platja Grand, ahonnan mesés látvány tárul elénk a vízből a tossai vár és az óváros panorámája. Ez a pont talán az egész Costa Brava legnépszerűbb (és legtöbbet fotózott) tája. A központtól alig pár perces sétával Mar Menuda sekély vízének és hullámmentes partszakaszának hála, ideális hely a kisgyerekeknek is.

 A vár másik oldalán a híres nagy strand másik oldalán, a tossa de mar-i erőd “mögött”, az óvárostól pár perces sétára található az Es Codolar, piciny védett strand. Számos kisebb strand van Tossa központjától nem messze, amelyeket szintén érdemes felfedezni – a gyönyörű Llorell strand 5 km-re délre fekszik Tossa de Martól, és egy rövid autóútra található Sant Feliu de Guixols kis tengerparti üdülőhely is, amit érdemes felkeresni.
Tossa kereskedelmi központja a turizmusra épült, szuvenírüzletekkel és designer butikokkal tarkított utcákkal, felkapottabb és drágább, mint néhány szomszédos üdülőhely, például Blanes. Keress szállást Tossa de Marban!

Lloret de Mar

Lloret de Mar a legnagyobb, és az egyik legnépszerűbb családi üdülőhely a Costa Bravan. A spanyol tengerpart egyik legkedveltebb nyaralócélpontja Barcelonától 65 kilométerre fekszik.

A 30 000-res Lloret lakosainak száma a nyári szezonban megtöbbszöröződik, elsősorban a régiót kifejezetten kedvelő észak-európai turistáknak köszönhetően. A turisták nagy száma miatt a szolgáltatások legszélesebb skáláját itt találod. A városban található 150 étterem, 600 taverna és bár választéka szinte végtelen, és a nagy konkurenciának köszönhetően az árak is mérsékeltek. Minden kedden a kaszinó mögötti buszpályaudvar mellett tartják a heti vásárt, ahol a környék őstermelőinek kínálatából válogathatsz. A város 50 diszkója biztosíték arra nézve, hogy mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő zenét és társaságot az éjszakai kikapcsolódáshoz.
A Gran Casino Costa Brava éjszakai szórakoztató játékokat kínál játékgépekkel, pókerrel, blackjack-kel, bemutatókkal, koktélbárral és helyszíni snackekkel és étteremmel.

Az élénk éjszakai élet sok fiatal látogatót vonz, így nyáron az éjszakák kicsit zajosak lehetnek Lloret de Marban, ha nem szereted a nyüzsgést, de mégis egy közeli, de nyugodtabb helyet keresel Santa Susana-t ajánljuk.

A Lloret a spanyolországi legnagyobb vízi parkok egyikének ad otthont – a Water World családi jegyeket kínál 85 euróért.
Lloret öt strandja együttesen hét kilométer hosszan húzódik, részben homokkal borítottak, és a Costa Brava legtisztább, kék zászlóval kitüntetett strandjai közé tartoznak. A várost körülvevő 800 méter magas hegyek pedig remek kulisszát nyújtanak a tengerparti időtöltéshez.

• Platja de Lloret, a város fő strandja 1,5 kilométer hosszú, ahol vizisíelhetsz,  vízibiciklizhetsz, kipróbálhatod a jet ski-t, vagy egyszerűen csak lazíthatsz a napozóágyon.
• Cala Banys egy sziklás öböl, amely kifejezetten horgászathoz és snorkelinghez ajánlott. Cala Boadella a Costa Brava kis öbleinek varázsát nyújtja.

  

  Fenals Beach  a város második legnagyobb strandja, 700 méteres

• Santa Cristina Beach and Cala Treumal  védett öbölben, erdős környezetben fekvő strandok, mivel sokkal finomabb a homokjuk ezért népszerűek a kisgyermekes családok körében
• Canyelles beach hajóval megközelíthető Lloretből (oda-vissza 10 € ) A júliusi és augusztusi nyári hónapokban az L3-as busz Lloretból indul, ha autóval érkezel van egy parkoló.
  Keress szállást Lloret de Marban!

Blanes

Bár Blanes nem tartozik a Costa Brava legpatinásabb üdülőhelyei közé rendkívül népszerű, nagyrészt a hatalmas strandok miatt, amelyek a Lloret de Mar szomszédos üdülőhelye felé vezető sétány mentén húzódnak. Blanes nagyon népszerű az angolok körében, a hotelsor mögött virágzó kisváros; bárok, kávézók és éttermek várnak rád. Keress szállást Blanesben!

Ha komplett nyaralási ajánlatokat keresel repülőjeggyel és szállással nézd meg az alábbi ajánlatokat:

CSÚCS NYARALÁS COSTA BRAVÁN! – 8 nap/7 éjszaka szállás 2 fő részére félpanziós ellátással hotelben, retúr repülőjegy Budapest – Barcelona útvonalra illetékkel, személyenként 1 db kézipoggyásszal, júniustól októberig több időpontban

TENGERPARTI LAZÍTÁS COSTA BRAVÁN! – 5 nap/4 éjszaka szállás 2 fő részére félpanziós ellátással hotelben, retúr repülőjegy Budapest – Barcelona útvonalra illetékkel, személyenként 1 db kézipoggyásszal, júliustól októberig több időpontban

címfotó: Fèlix González

Amszterdam a világ legnépszerűbb városai közé tartozik, melyet többek között coffee shop-jainak, a piroslámpás negyednek, múzeumainak és zegzugos csatornáinak köszönhet. Ha mindezt már kiélveztük és szívesen kalandoznánk Hollandia más városaiba is, akkor a következőket mindenképp vegyük fel bakancslistánkra.

Haarlem
Amszterdam egy csendesebb és kisebb változata Haarlem, talán az egyik legfotogénebb célpont Hollandiában. Ez a klasszikus holland város – macskaköves utcák, történelmi épületek, lenyűgöző templomok, remek múzeumok, hangulatos bárok, finom kávézók és csatornák – mindössze 15 perces vonatútra fekszik Amszterdamtól. Jól választás lehet akkor is, ha szeretnénk Amszterdamhoz közel megszállni, de mégsem a városban. Hála a kompaktságának, remekül felfedezheted egy egynapos kirándulással, de különleges atmoszférája miatt könnyen rabul ejthet akár több napra is. Ha szombat reggel érkezel az ország talán legjobb piacát is élvezheted Haarlem történelmi szívében, az impozáns Grote Kerkw tövében.

Utrecht

A négy legnagyobb város Hollandiában Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht. Ez utóbbi ad otthont az ország vagyis Hollandia legnagyobb egyetemének, így biztosra vehető, hogy mindig nyüzsög az élettől. Bár népszerű a fiatalok körében, sikerült megőriznie régi báját, és a legjobb hely, hogy felfedezd, milyen amikor az autentikus holland életmód keveredik a modernnel. A középkori épületek és kultúra iránt szomjazók fellegvára, mely mindössze fél órás autóútra fekszik Amszterdamtól. A belvárosi csatornák rendszere teszi Utrecht belvárosát egyedülállóvá, ahol régen a Rajna-folyó hömpölygött ott most hangulatos éttermek, shopok és múzeumok váltják egymást.

Leiden

Leiden képeslapra illő történelmi központja autentikus képet nyújt egy igazi holland városról, a központi csatorna mentén húzódó hagyományos 16-17. századi holland stílusú házakkal. Míg Utrech a legnagyobb egyetem otthona, addig Leiden a legrégebbi és legrangosabb intézmény birtokosa. Maga Einstein is rendszeresen tanított a városi egyetemen, így akár mondhatjuk, hogy ez Hollandia „Harvard-ja”. A több mint 23 000 fiataltól nyüzsgő városban pezsgő éjszakai életet találunk. A város adottságai lehetőséget biztosítanak arra, hogy hangulatos régi bárokban iszogassunk, majd hajnalig táncolhassunk modern klubokban, a választás csak rajtunk áll.

Hága

Amennyiben a hangulatos csatornák után más tájra vágyunk, akkor Hága lehet a tökéletes célpont. Gyakran csak az „óceánparti városként” emlegetett Hága Hollandia hivatalos kormányzati központja, valamint számos múzeum és nagykövetség otthona. A Mauritshuis világhírű műalkotásoknak ad otthon, míg a Gemeentmuseumban pedig a geometrikus absztrakció legnagyobb Mondrian gyűjteményét csodálhatjuk meg.
Hága tengerparti negyede Scheveningen Hollandia kedvenc nyalóhelye, hosszú homokos tengerpart nyüzsgő és élettel teli légköréről ismert. Az itt található hangulatos móló Európa egyik legnagyobbja, a maga 382 méteres hosszával és 4 „szigetre” ágazó szerkezetével, a los angeles-i Santa Monica hangulatát idézi meg, igaz kissé hűvösebb időjárással. Amszterdamból autóval 50 perc alatt érhetjük el Hágát.

Rotterdam

Rotterdam 2004-ig a világ legnagyobb forgalmú kikötője volt, de mára Sanghaj és Szingapúr átvette a vezető szerepet ezen a téren. A II. Világháborút követően Rotterdamot teljesen újjá kellett építeni, így az épületek sokkal fiatalabbak és modernebbek, mint Utrechtben vagy Leidenben. Nézzük meg a város híres Kocka Házait, vagy az UNESCO világörökség részeként számon tartott Van Nellefabriek „gyáróriását”. Az utóbbi évtizedekben a folyóparton egymást követik az egyre magasabb és magasabb felhőkarcolók, így mára Rotterdam az egyik leginkább amerikanizált város Európában. Az épületek csodálása közben használjuk ki a lehetőséget, hogy vásároljunk, vagy vacsorázzunk egyet Rotterdam mindig megújuló városában, ahova biztosan érdemes visszatérni sokadjára is.

Maastricht

Hollandia legdélebbi városaként Maastrichtnak különös hangulata van, mint a kultúrák olvasztótégelye ismert francia és flamand építészeti jegyek keverednek egymással, miközben utcáit az egyetemi hallgatók sokasága tölti meg élettel. Hollandia legrégebbi városának története Augusztus császárhoz köthető, de a kelta romok alapján már a rómaiak előtt is lakott terület volt. Olyan különleges helyeket találunk itt, mint például Bisschopsmolen péksége, ahol még mindig egy igazi vízimalmot használnak ahhoz, hogy megőröljék a lisztet a kenyérhez vagy éppen olyan kiemelkedő éttermek ételeit kóstolhatjuk, mint az Au coin des bons enfants, Tout à Fait vagy a Bouchon d’en face, melyekre a francia konyhaművészet volt nagy hatással.

Texel

A különleges szigetet a kisvárosi, vidéki életérzés és a lelassult tempója teszi teljesen különlegessé. A tavaszi időszakban itt a legtöbb a napsütéses órák száma egész Hollandiában, így ideális terepe a hosszú sétáknak, a tulipánföldek mellett suhanó bringatúráknak vagy a strandolásnak. A széles, homokos strandok a sziget északi-tengeri, vagyis nyugati oldalán húzódnak, itt található De Koog, a sziget nyaraló fővárosa is. Texel panorámáját a tengerparti dűnék között megbúvó piros világítótorony teszi feledhetetlenné. A tengerparton egymást érik a jobbnál-jobb éttermek, ahol kipróbálhatjuk a sziget híres fogását, a texel bárányt. Akkor sem kell kétségbe esve új helyet vadászni az utazáshoz, ha esetleg vegetáriánusok vagyunk, hiszen a szigeten számtalan helyen szedhetjük mi magunk a friss zöldséget és gyümölcsöt és kóstolhatunk helyi sajtkülönlegességeket.  A szigetre mindössze 20 perces kompozással juthatunk el Den Helder kikötőjéből.