A normandiai partraszállás – a D-nap legfontosabb helyszínei

1944. június 6-án kora reggel a szövetségesek inváziója megkezdődött Franciaország észak-nyugati partjainál Normandiában. A Rommel német tábornok által „leghosszabb napként”, a brit stratégák által pedig „D-nap” fedőnéven emlegetett nap sorsdöntő jelentőséggel bírt a II. világháború folytatása szempontjából. Ez volt a II. világháború végének kezdete. A földön, vízen és levegőben zajló összehangolt támadás az Overlord (hűbérúr) fedőnevet kapta.

Az Overlord hadművelet terveinek kidolgozása a legnagyobb titokban, már 1943 végétől folyt, főparancsnoka az amerikai Dwight D. Eisenhower, a partra szálló erők parancsnoka pedig a brit Sir Bernard Montgomery tábornok lett. A hadtörténet legnagyobb kombinált (földi-vízi-légi) hadművelete lehetővé tette a szövetséges csapatok számára az előrenyomulást Franciaországban. Ennek eredményeképpen Nyugat-Európát sikerült felszabadítani a náci német megszállás alól, és a II. világháború egy évvel később véget ért.

A normandiai partraszállás 75. évfordulója alkalmából világszerte megemlékezéseket tartanak. Kiemelt helyszín természetesen Franciaország, azon belül is Normandia és a partszakaszok, ahol a partraszállás június 6-án megkezdődött.

- hirdetés -

Nemrég mi is végigjártuk Normandia partjait a II. világháború nyomában és ellátogattunk a leghíresebb partszakaszokra, illetve a D-nap és az azt követő hetek, hónapok legfontosabb helyszíneire. Az egykori háborús hadszíntéren híres helyszíneket, múzeumokat, látogatóközpontokat, emlékműveket, az egykori védvonal megmaradt romjait és katonai temetőket jártunk végig. Az alábbi képválogatás bepillantást enged a II. világháború, de talán az XX. század egyik legfontosabb napjának jelenébe és múltjába.

A partszakaszok – Utah, Omaha, Gold, Juno, Sword

A brit, amerikai és kanadai csapatok öt partszakaszt – Utah, Omaha (amerikai), Gold, Juno, Sword (angol-kanadai) – jelöltek ki a partraszállásra. Homokos partok és a széles kijáratok a szárazföldre alkalmassá tették a normandiai partszakaszt a nagyszabású hadműveletre. A D-napon, 1944. június 6-án több ezer hajón, több száz hadihajóval és több ezer repülőgéppel támogatva 156 ezer ember ért partot Normandiánál. Az alábbiakban a partraszállás napja és az azt követő napok előrenyomulásának térképei láthatóak.

A Utah partszakaszon viszonylag kis ellenállás fogadta a partraszálló amerikai egységeket, így itt volt a legkevesebb halott és sebesült (200-an haltak meg). Nem így az Omaha partszakaszon, ami a legtöbb áldozatot követelte. 12 db alagútrendszerrel összekötött vasbeton bunker biztosította a 8 kilométernyi partszakaszt több tucatnyi géppuskafészekkel és aknavetővel. Több ezer katona halt meg itt június 6-án, ám közel 40 ezren épségben partra szálltak.

- hirdetés -

Jól látható, hogy milyen kitett szakasz az Omaha Beach. Ráadásul a biztonsági okokból apálykor végrehajtott hajnali partraszállás csak még több lehetőséget biztosított a németeknek a védekezéshez. A parti akadályokat mára már szinte kivétel nélkül eltávolították.

Les Braves – A bátrak emlékműve Anilore Banon szobra az Omaha Beachen. A Dog Red és az Easy Green szektor találkozásánál áll, a három elemből álló emlékmű a remény szárnyai, a szabadság emelkedése, és a testvériség szárnyai elnevezést kapta alkotójától.

- hirdetés -

A Gold, Juno és Sword partszakaszokon az angol és kanadai csapatok ütköztek ugyan ellenállásba, de a védelem sokkal gyengébbnek bizonyult, mint az Omaha partszakaszon, így viszonylag kisebb veszteségek mellett tudtak partra szállni.

Mindegyik partszakaszon találunk látogatóközpontot, ahol az adott partszakasz eredeti felvételei mellett az ott partraszálló csapatokról tudhatunk meg minden fontos információt. A belépők ezekbe a múzeumokba általában 6-9 euro között mozog.

Pegasus Memorial

A németek által biztosított Bénouville-híd és a közeli Ranville-híd elfoglalása és biztosítása szükséges volt, hogy a Sword partszakaszon partra szálló angol csapatok tovább nyomulhassanak a szárazföld belseje felé. A Tonga hadművelet részeként angol ejtőernyősök, illetve vitorlázógéppel érkező kommandósok kapták feladatul, hogy a hidakat felszabadítsák. A sikeres akciót követően a Brit Légierő emblémáján látható Pegazusról nevezték át a Bénouville-hidat végül Pegazus-hídra.

- hirdetés -

Az 1994-ben kicserélt híd eredetije ma a Pegasus Memorial múzeumba látható, ahol nem csak az akcióról, hanem a teljes hadműveletről kaphatunk érdekes információkat. A kiállítás kültéri részén láthatunk egy csapatszállító vitorlázógépet, valamint számos harckocsit és löveget is. A belépő 8 euro a Pegasus Memorial-ba.

Pointe du Hoc 

Az Omaha parttól 4 mérföldre nyugatra található a Pointe du Hoc magaslat, amely egy 50 méteres sziklafal tetejére épült és több, nagy kaliberű ágyúkkal felszerelt bunkereket rejtett. A Pointe du Hoc stratégiai jelentőségű hely volt, hiszen a felderítés szerint itt lévő 155 milliméteres ágyúk hatótávolsága 25 kilométer volt, amivel a németek nem csak a közeli két partszakaszra a Utah-ra és az Omaha-ra jelentettek veszélyt, hanem a partraszálló csapatokat támogató hajókra is.

- hirdetés -

Az amerikai légierő már hetekkel a partraszállás előtt bombázni kezdte a magaslatot, több ezer tonnányi bombát ledobva a területre. Az amerikai rangerek 1944. június 6-án hajnalban hegymászó felszereléssel másztak fel a hegyre, miután a USS Texas csatahajó befejezte a magaslat közel másfél órán át tartó ágyúzását. A felérkező katonák számára nagy segítséget jelentettek az ágyúzás és a bombázás miatt létrejövő sűrű kráterek, amelyeket fedezékként használhattak az előrenyomuláshoz. A bombatölcsérek átmérője 10 méter, mélységük pedig 1-2 méter volt. Az eligazítás szerint a bunkerekben 155 milliméteres ágyúk voltak, de az előrenyomulás során hamar kiderült, hogy az ágyukat hátrébb vonták a németek, és a helyükre lefestett villanypóznákat raktak elterelésül. A támadást a 2. Ranger zászlóalj hajtotta végre és szabadította fel a területet. A Pointe du Hoc-nál partra szállt 225 ranger közül csak 90 élte túl ezt a napot.

A Pointe du Hoc ingyenesen látogatható és a bunkerek nagy része szabadon bejárható. Figyeljük meg, hogy egy-egy közvetlen bombatalálat milyen kárt okozott a vasbeton szerkezetekben, és a több ezer tonnányi bomba ellenére hogyan élte túl egy-egy bunker szinte sértetlenül a támadást.

- hirdetés -

Longues-sur-Mer-i ütegek

Az atlanti fal normandiai partszakaszának meghatározó védelmi egységei. A Pointe du Hoc és a Batterie de Merville mellett a harmadik kulcsfontosságú német harcálláspont, amit hatástalanítani kellett a partraszállás hajnalán. A Gold és Omaha partszakaszok közötti 60 méter magas sziklafal tetején elhelyezkedő megfigyelő és tüzérségi parancsnoki bunkerből irányították a 4 darab 150 milliméteres hadi hajókra szánt üteget, melyek 400 méterrel beljebb voltak a kisváros szélén a 2 méter vastag falakkal készült vasbeton bunkereikben. A 20 km hatótávolságú ágyúkat a partraszállás hajnalán be is vetették a németek a HMS Bulolo ellen, ami a Gold partszakasz vezér hajója volt. A korábbi napok szövetséges bombázásai nagy kárt nem tettek az ütegekben, ezért a D-nap folyamán számos alkalommal tüzeltek, de komolyabb kárt sehol sem tudtak okozni. Végül csak június 7-én tudták elfoglalni a brit csapatok a bunkereket, de ekkor tűzharc nélkül megadta magát az itt állomásozó 180 német katona.

Az itt látható ütegek mind eredetiek, tehát ezek teljesítettek szolgálatot a D-napon is. Ez nem mondható el a többi helyszínen látható lövegekről, mivel azok vagy replikák, vagy máshol használták őket.

- hirdetés -

A parancsnoki bunker külső falán, ami kiváló kilátást és védelmet nyújtott 1944. júniusában jól látszanak a támadások nyomai. Az elképesztő keménységű szerkezet mindennek ellenállt. A Longues-sur-Mer-i ütegek ingyenes látogathatók.

Overlord múzeum

A normandiai partraszállás fedőnevét viselő múzeum 2013-ban nyílt meg, amihez Michel Leloup gyűjteménye adta az alapot. Az 1400 négyzetméteres területen elterülő múzeum gyűjteménye kb. 10 000 darabosra tehető. Normandia hat hadseregéből származó több mint 10 páncélos harci járművet, 30 különböző katonai járművet, felderítő repülőgépet, V1 repülőbombát, valamint a katonák személyes tárgyait mutatja be. Többségében diorámában elhelyezve, életképekkel kiegészítve.

Az Overlord múzeum a normandiai katonai temetőtől mindössze pár perces autóútra van. A felnőtt belépőért 8,5 eurót kell fizetnünk.

- hirdetés -

Normandiai Amerikai Temető – katonai temető

Omaha Beach fölött található a legnagyobb katonai temető Colleville-sur-Mer-ben. A hivatalosan 1956-ben megnyitott temető közel tízezer amerikai katona végső nyughelye. A temető méltó nyughelye az itt elesett katonáknak, az utolsó fűszálig tökéletesen karbantartott temetőben több emlékmű, kápolna és egy látogatóközpont is van. Mindenképpen érdemes ellátogatni ide és leróni kegyeletünket a hős katonák sírja előtt.

Ranville-i katonai temető

Több mint 2000, többségében brit ejtőernyős nyugszik ebben a temetőben, akik a D-nap egyik kulcsfontosságú támogató hadműveletében (Tonga hadművelet) vettek részt 7000 további társukkal együtt. Ők már nem érhették meg az egy évvel későbbi győzelem pillanatait.

- hirdetés -

Batterie de Merville – a merville-i ütegek

Egy másik kulcsfontosságú helyszín a Sword beach-től alig néhány kilométerre fekvő Merville. A Merville-ben kialakított 4, több mint másfél méter vastag vasbeton bunkerekben az előzetes feltételezések szerint 4 darab 155 mm-es üteg védte a partvonalat, így ezek kiiktatása még a partraszálló csapatok érkezése előtt életbevágó volt. A D-nap éjjelén rendkívüli légvédelmi össztűz közepette ugrottak a brit ejtőernyősök – több mint 600-an -, akik a területen szétszóródva, sokan felszerelés nélkül értek földet. Hajnali 4-kor mindösszesen 150 katona jelent meg a gyülekezési pontnál. Parancsnokuk, Terence Otway alezredes, végül döntött. Hiányzó felszereléssel, negyed akkora sereggel is nekivág az Angliában felépített erőd modelljén már kigyakorolt akciónak. Végül 75 katona élete árán sikerült elfoglalni és hatástalanítani a merville-i ütegeket melyeket 130 német katona védett; igaz, hogy azok végül csak kisebb kaliberű 100 mm-es ütegek voltak, de így is komoly károkat okozhattak volna a Sword partszakaszon.

A merville-i erőd ma már múzeumként működik. Részletes leírásokat és berendezett jeleneteket láthatunk az erődítmény mindennapjairól, valamint a június 6-i támadásról is, köztük egy audiovizuális programot is az egyik bunkerben, ami remekül visszaadja, hogy vajon mi is zajlott 75 évvel ezelőtt azokban a hajnali órákban.

Az egyik Douglas C-47 Dakota abból a 362-ből, ami részt vett az Overlord hadműveletben. 1944. június 5-én és 6-án 78 ilyen gép szállította a brit ejtőernyősöket és felszerelésüket Merville-be.

A Batterie de Merville ma már múzeumként bárki számára látogatható. Belépőjegy 8 euróért váltható a helyszínen.

Mesterséges kikötők a Arromanches-les-Bains-ben

Egy normandiai kisvárost Arromanches-les-Bains-t szemelték ki a szövetségesek, hogy az első pár napon partra szállt százezernyi katona után további fél milliónyi embert, több százezer járművet és több millió tonnányi utánpótlást juttassanak partra a D-napot követő hónapokban.

147 darab hatalmas vasbeton hullámtörő alapot és több kilométernyi pontonhíd elemet gyártottak 1943-tól kezdődően a legnagyobb titokban, hogy azokat a partraszállást követően átúsztatva a La Manche-csatornán megépítsék a teherhajók számára készülő ideiglenes kikötőt. Végül a Winston kikötőre keresztelt ideiglenes kikötő 3 hónap helyett, 8 hónapig volt használatban.

A hatalmas vasbeton szerkezetek egy része még ma is látható és apály idején közelebbről is szemügyre vehetőek. A helyszín ingyenesen látogatható. Csak a közeli D-day Museum-ba kell belépőt váltanunk, amit 8 euróért megtehetünk.

Arromanches 360

Ha Arromanches-les-Bains-ben járunk véletlenül se hagyjuk ki a 360 fokos panoráma mozit, ahol egy elképesztően látványos eredeti felvételekből készített mozit vetítenek a D-napról és az azt követő hónapokról “Normandia 100 napja” címmel. A sehol máshol nem látott felvételekből készített 19 perces film különleges audiovizuális élményt jelent. Szerintünk mindenképpen megéri a 6 és fél eurós belépőjegyet ha már itt járunk.

Sainte-Mère-Église

Sainte-Mère-Église a Utah és Omaha partszakaszok part felőli védelmének egy fontos helyszíne volt. Az amerikai ejtőernyősök heves tűzharc közepette érkeztek 1944. június 6-án éjjel a kisvárosba. Több ejtőernyős is fönnakadt fákon, póznákon, de talán a leghíresebb John Marvin Steele közlegény története, akinek az ejtőernyője a kisváros templomtornyába akadt. Miután hiába próbálta magát biztonságosan kiszabadítani, úgy döntött, hogy halottnak tetti magát, míg társai odalent elfoglalják a stratégiai jelentőségű kisvárost.

2 órán keresztül lógott, mielőtt a német katonák fogságába esett volna. Néhány óra múlva érkezett a felmentősereg egy másik amerikai ejtőernyős légió személyében és kiszabadították Steele közlegényt. A csodálatos megmenekülésnek emlékül mai napig ott lóg egy Steele közlegényt mintázó ejtőernyős bábú a város templomának tornyán.

A város elfoglalása és a közeli híd felrobbantása ellehetetlenítette, hogy a német páncélosok nyugatról és délnyugatról megközelítsék a Utah és Omaha partszakaszokat.

A gondos tervezés és a bevetett egységek óriási számának köszönhetően a partraszállás, a hatalmas veszteségek ellenére a hadtörténet legnagyobb sikeres, kombinált hadművelete volt. Óriási érdeklődés övezi mai napig, különösen most a 75. évforduló alkalmából, amikor egész nyáron megemlékezésekkel és különleges eseményekkel idézik fel a normandiai partraszállás pillanatait. Számos regény, mozifilm, játék próbálta és próbálja ma is érzékeltetni az itt lezajlott harcokat.

Franciaország, az UNESCO világörökségi listájára jelöli a normandiai partraszállás helyszíneit.

Copyright © 2019 Világutazó – Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.

- hirdetés -
277,107RajongókTetszik
6,918KövetőkKövetés
274KövetőkKövetés
29FeliratkozókFeliratkozás