A Neuschwanstein kastély Európa, sőt talán a világ leghíresebb kastélya. Az osztrák-német határ közelében Bajorország hegyei között fekvő kastély, Walt Disney-t inspirálva tényleg a mesevilág részévé vált. Összeszedtük a legfontosabb információkat, amiket feltétlenül tudnod kell a kastély látogatásához.

A világhírű Neuschwanstein kastély mellett megnézheted a Hohenschwangau kastélyt is, ahol II. Lajos gyermekkora nagy részét töltötte, és az Alpsee mellett fekvő, 2011-ben megnyílt Bajor Királyok Múzeumát (Museum der Bayerischen Könige), mely alapos betekintést nyújt a bajor történelem ezen korszakába.

Hogyan juthatsz el a Neuschwanstein kastélyhoz?

Repülő+autó: A Neuschwanstein-kastélyhoz legközelebb eső nagyváros München, ahova közvetlen járattal juthatsz el (egyelőre még nincs fapados járat) Budapestről. Ha tehát repülővel érkezel és szeretnéd bejárni a környéket mindenképp érdemes autót bérelned néhány napra.

Autó: Magyarországról autóval Ausztrián keresztül érheted el leggyorsabban (~8 óra) a bajor régiót. A benzin költségen túl a magyar és osztrák autópálya matricákkal kell számolnod. A jó hír, hogy a német autópályákon nincs útdíj, és a legtöbb esetben a sebességhatár is csak ajánlott.

Vonattal: A Neuschwanstein-kastélyhoz legközelebb eső nagyváros tehát München, innen körülbelül másfél óra alatt juthatsz el Füssenbe. A Bavaria Ticket lehetővé teszi, hogy minden vonaton és számos buszon Bajorországban utazhass egész hétvégén, és ünnepnapokon éjféltől másnap hajnali 3-ig , vagy H-P 9-től másnap hajnali 3-ig. A jegy ára egy főre 25 € minden további utasnak +6 eurot kell fizetnie és összesen legfeljebb 5-en utazhatnak a jeggyel.
Egy festői egy órás vonatúton München Hbf-ból (München központi állomása) érkezel meg Füssenbe. A füsseni vonatállomáson szállj fel az RVA / OVG 73-at Steingaden / Garmisch-Partenkirchen felé, vagy az RVA / OVG 78 Schwangau irányába tartó buszokra. Mindkét buszról a Hohenschwangau / Alpseestraße megállónál kell leszállni. A buszút kb. 2-3 € és körülbelül tíz perc.

Egynapos vagy többnapos látogatás?

Sokan a közeli Münchenből érkeznek egy egynapos látogatás (autóval/vonattal), vagy akár szervezett buszos túra keretében (Münchenből rengeteg egynapos túrát kínálnak a kastélyhoz). Bár egy nap alatt végigjárható mindkét kastély Hohenswangau és Neuswainstein is (és a múzeum), DE azt javasoljuk, hogy legalább egy éjszakát tölts el Füssenben, ha van rá időd. A város közelsége, és az éjszakai tartózkodás lehetővé teszi, hogy kora reggel érkezz a kastélyokhoz még a tömeg előtt. Hidd el, hogy nem fogod megbánni!
A környék mindenképp megér akár egy többnapos látogatást, a két kastélyon kívül is rengeteg látnivalót tartogat, arról nem is beszélve, hogy egy hosszabb tartózkodás során mennyi különböző napszakban és szemszögből nézheted meg a kastélyokat.

Hol szállj meg?

Ha tehát egy többnapos utazás mellett döntöttél, akkor szállást kell keresned. A legjobb hely erre a mindössze néhány kilométerre fekvő Füssen, ami tökéletes választásnak bizonyult. Füssen és Schwangau között rendszeres buszjáratok vannak, és autóval is könnyen elérheted  a várakat.
Mi a nemrég megnyílt Hotel Füssenben szálltunk meg, amit Füssen sétálóutcájának kellős közepén találod, modern szobák, remek reggeli és a hotel mögött egy privát parkoló is akad. Szerencsére sok szálláslehetőség akad a városban és a környékén is, akár érdemes körbenézni az Airbnb-n is főleg ha nagyobb társasággal érkeztek (ha ezen a linken keresztül regisztrálsz első utazásod árából 9000 Ft kedvezményt kapsz). 

Mikorra időzítsd az utazást?

Nehéz kérdés! A kastély és a környéke egész évben gyönyörű, az őszi színpompának a téli hótakarónak is ugyanolyan, ha nem különlegesebb  hangulata van mint a buja zöld tájnak. Ha el akarod kerülni a főszezont, akkor novembertől májusig érdemes ellátogatni (kivéve a karácsonyi -újvéi időszakot). A nyári hónapok – június, július és augusztus – a legforgalmasabbak. Mindenképp érdemes egy hétköznapot választani és minél korábban érkezni.

Hol és hogyan vásárolj jegyet?

Ha nem csak kívülről szeretnéd megnézni a kastélyokat, akkor mindenképp jegyet kell váltani a vezetett túrák egyikre, a német és angol nyelvű túrák mellett közel 20 nyelven elérhető audio-guide túrák egyikére (magyarul is).

A jegyeket megvásárolhatod online és a helyszínen is a látogatás napján, de a számuk korlátozott. Így mindenképp javasoljuk, hogy amennyiben tudod, hogy melyik nap mennél vásárolj online jegyet (ennek 1,8 euro a plusz költsége, de megéri), mert így elkerülheted az akár több órás sorban állást. Az online rendelt/vásárolt jegyeket is csak a helyszínen a Hohenschwangau-i jegyközpontban veheted át legkésőbb egy órával a kastélytúra előtt. Azonban az online foglalt jegyek felvételénél sokkal rövidebb a sor, mint a helyszíni jegyvásárlás esetén.

Abban az esetben ha mindkét kastélyba szeretnél bemenni, akkor az online jegy foglalásánál, a Hohenschwangau kastély látogatási idejét kell kiválasztani, hiszen ez a kastély, amelyet először látogatsz meg  (ha csak Neuschwansteinbe látogatsz, akkor természetesen azt az időpontot ).

A foglalásokat legalább 2 nappal korábban meg kell tenni. A hitelkártya adatait a jegy foglalásához kell megadni, de csak akkor használják, ha nem jelensz meg. A jegypénztár reggel 8-kor nyit szóval érdemes minél korábban érkezni, hogy elkerüld a tömeget, de legkésőbb 1-1,5 órával a kastélytúra előtt át kell venned a jegyeket, ennek a pontos időpontját a foglalás visszaigazoláson megtalálod.

Jegyárak

Számos különböző belépő típust lehet vásárolni, kombinálva a kastélyokat és a múzeumot. A Neuschwanstein kastélyba a belépő felnőtteknek 13 euró. A “Kings-ticket” -tel ugyanazon a napon lehet megnézni Neuschwanstein és a Hohenschwangau kastélyt is, 25 euróért, a Swan-ticket-tel 31,50 euróért a két kastély mellett a Bavarian King múzeumot is megnézhetitek. A 18 év alatti gyermekek számára a belépés ingyenes mindhárom helyre.

Parkolás

Miután megérkeztél Hohenschwangauba, a lehető leggyorsabban összpontosíts a parkolásra. Csak fizetős parkoló van, ha korán érkezel akkor érdemes a legfelső parkolóban, a P4-ben lerakni az autót, ez van a legközelebb mindenhez.

Feljutás a kastélyokhoz

Hohenschwangau falujától több lehetőséged is van eljutni a Neuschwanstein (és Hohenschwangau) kastélyhoz.

Lovaskocsival (mindkét kastélyhoz):  Bár romantikus ötletnek tűnik lovaskocsival érkezni a mesebeli kastélyhoz, a lovakat látván egyértelműen nem ajánlom ezt a közlekedési módot. A Neuschwanstein kastély esetén a lovaskocsi végállomásától még egy 10 perces séta vár rád.

Séta a hegyre: Ez egy  35-40 perces séta szép, fenyőerdővel, patakokkal tarkított úton.

Buszjárat (csak a Neuschwanstein kastélyhoz): Ha nem  szeretsz vagy tudsz gyalogolni, inkább ezt válaszd. A busztranszfer közvetlenül a kastély felett álló Mariabrücke vagyis Mária-hídhoz visz, ahonnan még egy rövid, de már lejtős séta vár rád.

Mennyi ideig tartanak a vezetett kastélytúrák?

A kastélytúrák 5 percenként német vagy angol nyelven, illetve 20 nyelven (köztük magyarul) is elérhető audio guide túrákon indulnak. Ne számíts túl hosszú túrára, a kastélyoknak csak bizonyos részei látogathatók, így mindkét kastélytúra körülbelül 30-35 percet vesz igénybe, de a jegyek átvétele, a séták a kastélyokhoz és a fotózás miatt, nyugodtan számolhatsz legalább 4-5 órával.
A kastélyok bejáratánál öt perccel az indulás előtt az elektronikus tábla frissül, kiírva a soron következő túra számát (a túrád számát és a pontos belépési időt a jegyen megtalálod).

Az egész látogatásunk ütemterve:

8:30 Megérkezés Hohenschwangauba, séta az Alpsee partján
9:30 Jegyfelvétel  Hohenschwangau jegyirodában, majd séta és fotózás a kastély körül
10:45 Hohenschwangau kastély túra indulása
11:20 A túra vége és indulás a  Marienbrucke-hez (Mária híd) a Neuschwanstein-kastély fölé
13:15  Neuschwanstein kastély túra indulása

Érdemes-e megnézni a kastélyokat belülről?

Számomra ez a kérdés fel sem merült, egyértelmű hiszen azért megyek oda, mert érdekel. Tényleg eljössz ebbe a kis faluba, hogy csak a kastélyok külsejét nézd meg? Igen, a kastélyok kívülről is elég impozánsak, különösen Neuschwanstein bajor Alpok közepén, egy magas sziklaormon álló tündérmese kilátással az Alpsee kék szépségére. Kétségtelen, hogy a belső terek nem tudnak versenyezni ezzel a szépséggel. Mindkét vár egyedi,karakteres és története van, amelyet megismerve jobban megérthetjük II. Lajost.
FONTOS: belülről nem készíthetsz fényképeket egyik kastélyban sem!

Mindkét kastélyba, vagy csak Neuschwansteinbe ?

Ez teljesen egyéni, nem szeretnék senkit sem rábeszélni, de mindkettőt érdemes megnézni, mindkettő más, a két kastély közül Neuschwanstein a híresebb, és kétségkívül ez a látványosabb kívülről és érdekesebb belülről. Ha azonban van lehetőséged és időd mindkét kastélyt nézd meg, sőt még a Bavraian King múzeumot is ajánljuk, mert a történet így lesz teljes.

Copyright © 2018 Világutazó  Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.

Ha valaki nyáron érkezik a portugál fővárosba, és szeretné egy kicsit kibővíteni egyéb programokkal is a városnézést, annak nem kell sokat gondolkodnia. Lisszabon közvetlen közelében elképsztően gyönyörű strandokat és partszakaszokat találunk, melyek közül viszonylag sok még kevésbé felfedezett, vagy kívül esik a turisták által preferált helyeken. Ha valaki nem riad vissza az Atlanti-óceán frissítő vízhőmérsékletétől és már elege van a fado-ból, íme 5 varázslatos strand, ahol kipihenhetjük az Alfama dimbes-dombos utcáiban tett sétákat.

Carcavelos

Közvetlenül Lisszabonban is találni ugyan strandokat, ám a meglehetősen szennyezett Tejo folyó miatt, amely a városnál ömlik az Atlanti-óceánba, az emberek igyekeznek távolabbi partszakaszokat felkeresni a fürdőzéshez. Carcevelos az egyik legközelebb eső strand Lisszabonhoz és egyben az egyik legnépszerűbb is. Hatalmas, több kilométer hosszú plázs húzódik innen, majdhogynem egészen Cascais-ig, ezért a perzselő betonrengetegből ideözönlő embertömeg kényelmesen el tud oszlani a hatalmas területen. A homokos vízpartok kedvelői minden bizonnyal imádni fogják: bárok, éttermek, finomhomok, sekely víz, igazi beach hangulat. Számomra túl kommersz és felkapott. Arra viszont tökéletes, hogy egy fél napra kiugorjunk csobbanni egyet, vagy akár munka után, és innen csodáljuk a naplementét.

Eljutás Lisszabonból: Cais do Sodré-tól vonattal kb. 25 perc.

Carcavelos a nyári hétvégeken teljesen megtelik

Praida de Ribeiro do Cavalo

Ennek a strandnak a “célközönsége” minden bizonnyal teljesen különbözik a fentebb említettől. Nemcsak a nehezebb megközelítés végett, de azért is, mert itt semmilyen vendéglátó vagy kereskedelmi egység nincs, be kell érnünk a hűtőtáskában idecipelt sörrel. Már ha le tudunk ereszkedni a strandra a meredek hegyoldalról hűtőtáskával a kezünkben. A látvány azonban minden fáradtságot és lemondást megér. A strand lélegzetelállítóan szép, az egyik legfestőibb partszakasznak tartják egész Portugáliában. Még a legmelegebb napokon sincs tömeg, annak ellenére sem, hogy a strand kicsi, tehát könnyen meg tudna telni zsúfolásig, ám a nehézkes megközelítés sokakat eltántorít. Számomra ez is egy plusz pont, az egyetlen hátrány, hogy viszonylag messze van Lisszabontól. Az egyórányi buszozás után, még legalább ugyanennyi gyaloglás vár ránk Sesimbra-ból, plusz a a hegyi túrával is felérő mini trekkinggel.

Eljutás Lisszabonból: Praca de Espanha-tól 207–es vagy 260-as busz Sesimbra-ig. Innen a part mentén sétálva, elhagyva a lakott területet, egy murvás úton haladva érjük el az ösvényt, ami levisz a partra. A meredek, sziklás, köves talajon lehetőleg ne strandpapucsot viseljünk, ahogy azt sokan tették.

Praia de Ursa

Számomra ez az egyik legszebb Lisszabon környéki strand. Praia de Ribeiro-hoz hasonlóan ez a partszakasz is inkább azoknak fog tetszeni, akik nem feltétlenül ragaszkodnak pálmafás koktél szürcsölgetéséhez a strandon, ugyanis itt sincs semmilyen bár vagy étterem, és itt is számolnunk kell egy light-os hegymászással. A természeti környezet viszont magáért beszél: drámai sziklafalak, hatalmas hullámok. Talán sokan ismerik az Európa legnyugatibb pontjaként számon tartott Cabo de Roca-t, amely igen népszerű kirándulási célpont a Lisszabonba látogató turisták körében. Praia de Ursa (magyarul Medve-strand) közvetlenül mellette fekszik. Ne lepődjünk meg, ha nudistákkal is találkozunk, itt ugyanis elég sokan dobják le a textilt, de semmi probléma nincs abból, ha magunkon hagyjuk a fürdőruhát.

Eljutás Lisszabonból: kétféleképpen lehetséges. Vonattal Cais do Sodré-tól Cascais-ig (45 perc), majd onnan 403-as busszal (kb. 20 perc) Praia de Ursa-ig (Cabo de Roca előtti megálló). A másik: Rossiotól vagy Oriente-től vonattal Sintráig (kb. 45 perc) majd onnan szintén 403-as busszal Cascais felé (kb. 35 perc).

Costa da Caparica

Ami Rio-nak Copacabana, az minden bizonnyal Costa da Caparica Lisszabonnak. Bár a strand igen kívül esik a városból, de a 7-8 km hosszú plázson szinte mindenki meg tudja találni a számításait. Ha nem akarunk gyalogolni, igénybe tudjuk venni a strand mentén közlekedő kisvasutat, már ha nem sajnáljuk kifizetni a 8 eurós retúrjegyet. Aki kicsit távolabb akar lenni a tömegtől és a nyüzsgéstől, annak ajánlott egészen Fonte da Telha-ig mennie. Itt valamivel kevesebben vannak, és a víz is tisztább. Érdemes megvárnunk a naplementét, nem csak azért, mert páratlanul szép innen nézni, hanem azért is, mert célszerűbb később visszaindulnunk a városba, ugyanis az Április 25-e híd teljesen be szokott dugulni, főleg hétvégén.

Eljutás Lisszabonból: az egyik verzió 153-as busszal Praca de Espanha-tól Costa da Caparica-ig (kb. 50 perc). A másik komppal Cais de Sodre-tól Cacilhas-ig (kb. 10 perc), majd onnan 127-es vagy 145-ös busszal Fonte da Telha-ig. (kb. 50 perc).  Autóval minden bizonnyal jóval gyorsabb (nem lehet több 20-25 percnél), persze, ha nincs dugó.

Costa da Caparica a szörfösök paradicsoma is

Naplemente Fonte da Telha-ból)

Boca do Inferno

Ha valaki járt már Nápolyban bizonyára ellátogatott Sorrento-ba is, és feltűnt neki a két város közötti hatalmas kontraszt. Míg előbbi koszos és kaotikus, addig utóbbi tiszta és rendezett. Ugyanez a helyzet Cascaissal is. Lisszabon után üdítő egy ilyen megkapó kisvárosban sétálni, ahol virágos parkok és gondozott pázsit köszön vissza mindenütt. Cascais önmagában is megér egy kirándulást, és bár a város nem rendelkazik hatalmas plázsokkal, de azért még így is akad. A lélegzetelállító Boca do Inferno-t (magyarul: a pokol szája) látva talán az juthat eszünkbe, hogy itt kész öngyilkosság lenne fürödni, azonban a bevállalósabbak itt is találhatnak lehetőséget csobbanni. Szószerint. A sziklás part végett ugyanis, itt nincs nagyon lehetőség homokba terített pléden heverészni, sziklákról ugrálni, snorkelezni viszont annál inkább, és akár olyan páratlan helyekre is rálelhetünk, mint az alábbi képen, ahol saját természetes úszómedencénk is lehet. A víz kristálytiszta, viszont valóban óvatosnak kell lennünk, plane nagyobb hullámzáskor.

Eljutás Lisszabonból: Cascais-ig vonattal, ahonnan sétálva juhatunk el Boca do Inferno-ig, amit elhagyva, a főút mentén több, apró kis strandot találhatunk a sziklafalak tövében.

Ha ódzkodunk a hullámoktól ilyen kis medencében is hűsölhetünk

Copyright © 2018 Bóna Gergely. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.

Patagóniai kalandozásaim során nem volt kérdéses, hogy a már egy éve tartó dél-amerikai utazásomat egy különleges kalanddal koronázom meg… Földünk legdélebbinek emlegetett túrájával.

A Navarino-sziget Chile legdélebbi szegletében, Ushuaiától (Argentína) csupán 50 km-rel délre található, északról a Beagle-csatorna határolja. Puerto Williams 1800 fős kisvárosába Ushuaiából hajóval fél óra alatt, Punta Arenasból komppal 36 óra, illetve repülővel 45 perc alatt juthatunk el. Az egyetlen légitársaság ami összeköti ezt a két települést a DAP.

Két héttel a tervezett érkezésem előtt a DAP légitársaság honlapján próbáltam jegyet venni, sikertelenül. Amikor a hitelkártyámmal fizettem volna, mindig megszakadt a tranzakció. A weboldalon majdnem minden nap úgy volt feltüntetve, hogy a jegyek már elkeltek. Kissé aggódtam, hogy majd sokat kell várnom Punta Arenasban, de aztán nem foglalkoztam vele. Ha így történt volna (de nem így lett végül), volt egy másik tervem, elstoppoltam volna Ushuaiába és onnan mentem volna át a Navarino szigetre a naponta induló hajóval.

Végül minden online nehézség ellenére Punta Arenasban meglepően könnyű volt repülőjegyet vásárolni a DAP irodájában személyesen. A weboldal tévesen tájékoztatta az utasokat, ugyanis minden napra lehetett jegyet kapni. Akár másnap is repülhettem volna. Már az odaút is csodálatos volt: Tűzföld hatalmas gleccserei bukkantak ki felhők közül. Szerencse is kell ahhoz, hogy ilyen látványban legyen részünk, a kontinens ezen vidékén sokszor igen zord az időjárás, még nyáron is.

Már a punta arenasi repülőtéren is furcsán nézett rám az egyik srác. Kiderült, hogy mi már találkoztunk valahol… sőt, együtt szilvesztereztünk és ünnepeltük a szülinapomat egy hosztelben Puerto Varasban. Elég sokan voltunk ott az év utolsó éjszakáján, így nem igazán rémlett egyből, hogy honnan is ismerjük egymást. A gép landolása után vártuk a feladott poggyászt, de a reptéren nem volt futószalag. Először a neveket kiabálták, aztán végül mindenkit beengedtek a kis helyiségbe, ahol megkerestük a csomagjainkat. Mivel taxizni nem akartunk, így inkább a 3,5 km-es séta mellett döntöttünk. Már útközben feltűntek a Dientes de Navarino hegység csúcsai. A nap hét ágra sütött, a szél se fújt. Rossz időre számítottam, mert ezt a térséget a chileiek is úgy emlegették nekem, hogy az időjárás szinte kibírhatatlan lesz. Ehhez képest sokkal szebb idő köszöntött, mint Punta Arenasban. Újdonsült régi ismerősöm már indult is a hegyekbe, így egyedül indultam a városközpont felé.

A centrumban van turistainformáció, ahol nagyon jó felvilágosítást és egy ingyenes, részletes útleírást kaptam a tervezett túráról. A Cabo de Hornos – a kontinens legdélebbi pontja – meglátogatásáról is érdeklődtem, de amint kimondta az ott dolgozó srác a 800 dollár/nap árat, máris letettem róla. (Puerto Toroba is el szerettem volna menni, ez egy közigazgatásilag Puerto Williamshez tartozó csupán 30 főt számláló falu. Ide nem vezet út, csak hajóval juthatunk el havonta egyszer. Ez viszont ingyenes az odalátogatók számára is.)
Puerto Williamsben a legolcsóbb hosztelt, a Refugio El Padrinot ajánlották nekem, ahol még így is 15 000 chilei pesóba (kb. 6000 HUF) került egy darab ágy éjszakánként, közös szobában. Igaz, önkiszolgáló reggelivel és hangulatos, fatüzelésű kályhával felszerelt konyhával. A tulaj nem volt ott, mikor megérkeztem. Az ajtón csak ennyi állt: ” Ha az ár megfelelő, foglalj el egy ágyat. Valamikor majd jövünk”.

A városkából elkezdtem nyugat felé sétálni. Gondoltam, körülnézek egy kicsit. Amint elhagytam Puerto Williamset, máris megállt mellettem egy kamion. A söfőr felajánlotta, hogy elmehetek vele kirándulni, ha akarok. Persze máris kaptam az alkalmon. A kb. 15 km-re található kőbányába tartott. Ő punta arenasi volt. Mesélte, hogy a fizetés itt jobb és ezért jött ide. A cég fizeti neki a repülőjegyet havonta egyszer oda-vissza, ugyanis a 20 munkanap után jár neki 10 szabadnap, ilyenkor mindig hazautazik a családjához. Útközben csodáltam a Beagle-csatornát és a sziget gyönyörű partját.

Visszafelé még meglátogattam a Zanartu lagúnát és a várostól északra található kicsiny félszigetet, ahol kormoránok raktak fészket. Ebből kifolyólag nem igazán merészkedtem közel. Nem akartam megzavarni őket. A túrához még bevásároltam az egyik nagyobb boltban, ahol elegendő választék volt túrafelszerelésből.

Másnap reggeli után, kissé borús időben nekivágtam a 6 naposra tervezett túrának. A várost elhagyva a Plaza de la Virgen nevű parknál vitt az út balra a hegyek felé. Egy kisebb vízesés is útba esett. A túraútvonal bejáratánál balra egy hosszabb, jobbra pedig egy meredekebb út vezetett fel a Cerro de la Banderához. Én az előbbit választottam. Útközben érdekes Lenga bükkerdőben sétáltam, majd gyönyörű kilátásban volt részem Puerto Williamsre, Ushuaiára, a Beagle-csatornára és a túloldalán húzódó Darwin-hegységre.

Ezután útba esett egy patak, ahol a hosztelben előző este megismert német és amerikai férfival találkoztam. Együtt folytattuk utunkat. Az amerikai visszafordult inkább, mert a hegy igen meredeknek bizonyult, keskeny túraútvonallal és előző este elég sok bort megivott. Végül a német férfi – aki idősebb volt már, de igen fitt –  lett a túratársam. A hegy oldaláról csodálatos kilátás nyílt a Dientes de Navarino (vagyis magyarul a Navarino “fogaira” – ugyanis a hegycsúcsok fogakra hasonlítanak) csúcsaira és a völgyben elterülő tavakra.

Útközben zúzmót, murtillát, kövirózsát, mohákat láttunk. Egy meredekebb ereszkedés következett a Laguna del Saltohoz. Rengeteg kiszáradt ág, rönk terült elénk.

Az útikönyv szerint – amit az információnál adtak – ez az első nap kempingező helye. Mivel még csak dél körül járt az idő, így megebédeltünk és folytattuk utunkat a Paso Primero (első hágó) felé. A helyes irányt fehér-piros jelek mutatták. Felérve gyönyörű kilátás fogadott. A hegyek vulkanikus tájra emlékeztettek, a völgyekben mélykék tavak terültek el, türkiz színnel keveredve.

Az első hágóról ismét felejthetetlen volt a kilátás. Az útvonal a tó jobb oldalán, a hegyen vezetett.

A végig köveken vezető séta után megpillantottuk Wollaston-szigeteket, amik csupán néhány km-re északra fekszenek a Hornos-szigettől, ahol Dél-Amerika legdélebbi pontja (Cabo de Hornos) található. Tőle már csak a Drake-átjáró választja el Chilét az Antarktisztól. Fantasztikus érzés volt, hogy végre láthattam ezt a csodát. Végigutazni a kontinenst szárazföldön és végül eljutni ide. Egy álom valósult meg ismét.

Puerto Williamsből 13 km gyaloglás után úgy döntöttünk Chrisszel (a túratársam), hogy felverjük a sátrunkat és kipihenjük a sétát. A túra során rengeteg helyet láttunk, ahol kempingezni lehet. Néhol a túrázók kisebb kőfalakat építettek, hogy védjék sátrukat az erős széltől. Két kisebb tó felett találtunk egy sík terepet. A kilátás érdekes volt: a tó körül itt is rengeteg, hódok által megrágott és kidöntött fát láttunk. Viszont állatot egyet sem. A hódok mellett a szélsőséges időjárási viszonyok is kihatással vannak a sziget növényzetére.

Másnap ismét szélcsendes, napsütéses időre ébredtünk. Elindultunk a Cumbre Betinelli felé, a csúcsig 3 km-es út vezetett 400 méteres szintkülönbséggel. Ismét rengeteg lagúna és hegy tárult a szemünk elé.

A túloldalon a türkiz színű Betinellit láthattuk egy másik kisebb lagúnával. A messzeségben feltűnt a Windhond-tó is, ahova éppen tartottunk. Ez a túra a Dientes de Navarino körön kívül esik és plusz 13 km-t jelent, amit visszafelé is meg kellett tennünk.

Megkerestük az útvonalat, ami levezetett a hegyről. A legelső résznél leblokkolt a testem. Lecsúszó kövek a lábam alatt, igen meredek útvonal és előttem, illetve mellettem kb. 400 méteres mélység. Tériszonyom lett, de csak ezen a ponton. A túratársam már felajánlotta, hogy vissza is fordulhatunk, de én nem akartam. 10 perc kellett, hogy rávegyem magam, az ő túrabotjai segítségével, hogy lesétáljak azon a szakaszon. Soha nem történt még velem ilyen.

Egy erdőn kellett átvágni, egyfolytában lefelé, néha sárban taposva, de mivel a napokban nem esett sok eső, így nem volt vészes a helyzet. Elérkeztünk egy folyóhoz, ahol hódok által épített gátat láthattunk.

A túra következő része egy kb. két órás laza séta volt a sík, mocsaras vidéken. Az ún. Azorellákon lépkedve olyan érzésünk támadt, mintha egy hatalmas gumiszőnyegen gyalogolnánk. A furcsa, vörös színű, nem tudni, hogy milyen mély pocsolyákat kerülgettük, közben rengeteg apró harmatfű díszítette a tájat. Az irányt (ami szinte csak egyenes volt) földbe szúrt karók mutatták.

A tótól csupán 400 méterre található a Refugio Charles (menedékház). Túránk első két napján 3-5 másik emberrel találkoztunk a hegyekben, itt már voltak 8-an is. Igazi tömegnek számított. 🙂 Mi úgy döntöttünk, hogy inkább a tó partján, egy csendesebb helyen állítjuk fel a sátrainkat.

A menedékházban 3 emeletes ágy található, egy egyszerű konyha és kályha is. A Windhond-tónál hatalmas csend fogadott, csupán két kacsát láttunk úszkálni, semmi mást. Valóban világvéginek tűnt ez a nagy nyugalom.

Másnap mire felébredtem Chris már össze is csomagolt. Mondta, hogy neki valószínűleg több idő kell felmenni a hegyen, így elindult egyedül. Megbeszéltük, hogy majd az erdő után bevár. Innen ismét együtt folytattuk utunkat. A tegnapi kempinghelyünket elhagyva úgy döntöttünk, hogy levágjuk az utat és csak úgy átvágtunk a sziklás hegyoldalon. Elérkezve a Laguna de los Dienteshez megpillantottuk a piramis alakú Gabriel hegyet.

A következő, az Escondida nevű lagúnához ismét egy hágón vezetett az út.

Hamarosan ez a nap is véget ért, úgyhogy néhány bokor között kerestünk kempingező helyet.  Ma 17 km-t tudhattunk magunk mögött. Sajnos az eső is eleredt és csak egy órára állt el a következő napon. Aznap csak három fényképet készítettem, mert semmi nem látszott a hegyekből és áztatni sem akartam a gépemet. Teljesen eláztam, nem csak én, a hátizsákomban lévő cuccok is. A hálózsákom vége, a kabátom és persze én is. Vizes bokrok között is vezetett az út, így a végén már csavarni lehetett a nadrágomból a vizet. Lelkileg felkészültem mindenre, de technikailag nem. Mivel akármerre jártam a nagyvilágban és nem igazán volt gondom az időjárással, így nem vásároltam be erre az egy túrára drága esőkabátból. Inkább csak egy poncsót vettem pár száz forintnyi pesóért… 🙂

Szakadó esőben amilyen gyorsan csak tudtuk, felvertük a sátrunkat. Dideregve bebújtam a félig vizes hálózsákomba és csak vártam, hogy elálljon az eső…nem állt el. Inkább csak müzlit vacsoráztam (az én sátramban nem lehet főzni, túl kicsi) és magzatpózban aludtam reggelig. Nem volt éppen a legkényelmesebb. 🙂

A túra utolsó szakasza következett. Ismét szuper volt az idő, de a sár annál nagyobb. Sokszor bokáig süllyedtünk és voltak meredek részek, ahol a fákba kapaszkodva haladtunk, hogy ne csússzunk el a sárban.

A táj sokkal jobban nézett ki, mint előző nap mikor az esős időben minden hegy ködbe burkolózott. Viszont a fehér-piros jelzések itt már nem voltak jelen. Mindig figyelni kellett az összerakott köveket, de így is meg lehetett csinálni a túrát GPS nélkül. A gond csak akkor van, ha leesik a hó, itt mindenre fel kell készülni, nem sokkal a szigetre érkezésem előtt nagy hóvihar volt a hegyekben.

Tornyokra hasonlító csúcsok magasodtak az égbe. A híres, tömegturistás Torres del Paine jutott az eszünkbe. A különbség csak az volt, hogy rajtunk kívül csupán két embert láttunk aznap. Megkezdtük a túrát felfelé az utolsó hágóra, a Paso Virginiára. Ushuaia is előtűnt a hegyek mögül.

A túra legmeredekebb szakasza következett. Egy 300 méteres hegyoldalon kellett úgy lemenni, mintha homokdűnén sétálnánk. Lábainkat az apró kövek közé tolva haladtunk szinte egyenesen lefelé. Az útikönyv szerint nagy szélben ne vágjunk neki ennek a hegyoldalnak, mert könnyen le is gurulhatunk.

A túra utolsó néhány kilométere igen vicces volt, ugyanis a Calafate bokrok felett, még a hegyen véget ért az útvonal. Az információ ezt mondta: “menj le valahol cikk-cakkban és mindig tartsd szem előtt a Mclean halászfarmot”. A Calafatéról tudni kell, hogy egy tüskékkel teli bokor, melynek a termése ehető.

Végül elértük az utat, 10 perc után jött is egy kamion, amit lestoppoltunk. Visszamentünk a hosztelbe, Puerto Williams egy csodálatos naplementével búcsúztatta a napot és koronázta meg az 55 km-es gyalogtúrát.

Másnap kimostam a sárral teli cipőmet, kitettem száradni, de az egyik felét egy kutya elvihette. Nem láttam, csak gondolom. Órákig kerestem, kérdeztem a helyieket is, de hiába. Mivel ez volt az utolsó napom a szigeten, így papucsban vágtam neki stoppolni, hogy körülnézzek még a keleti oldalon is. Gondoltam, majd veszek cipőt Punta Arenasban. 🙂 Ráadásul annyira imádtam ezt a helyet, hogy nem akartam emiatt egész nap a hosztelben ülni. Két nő és egy kislány vett fel, akikkel jót kirándultam és megajándékoztak egy pár használt cipővel is. 🙂

Végül elhagytam Navarino-szigetét, a hét napból hat napon csodálatos idő volt, a szél se fújt mikor februárban ottjártam. Életem egyik legjobb túrája volt.

Copyright ©  2018 Czeglédi Dóra. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. 

Mégis, mi van itt Texasban? Merült fel bennem a kérdés, amikor két éve megérkeztem Houstonba. Igen, kapcsolatunk kezdete nem volt éppen zökkenőmentes amerika második legnagyobb államával… De a hosszú hónapok – és autóutak alatt – lassan megszoktam és megszerettem a kietlennek tűnő “délt”, ahol végtelen földek, mocsárvidékek és benzinkutak szegélyezik az erre tévedők útját. Texasszal kötött különös barátságom okán összeszedtem, mivel is tudja meglepni az utazókat vagy akár itt élőket ez a hatalmas állam. Szubjektív lista következik.

10. Víz, víz, víz

Texasban nyáron elviselhetetlen a hőség, amihez ráadásul nagyon magas páratartalommal társul. Így a túlélés zálogaként minden lakóközösséghez tartozik legalább egy nagy medence. Ha megmártóztál, már gyújthatod is be a medencék mellett található grillek egyikét, és hódolhatsz a texasiak egyik kedvenc időtöltésének. A természetes vizek kedvelőinek pedig ott a rengeteg folyó (például a San Marco) és a mexikói öböl mentén elnyúló tengerpart.

9. Tesla szalonok

Ezek nem Texas specifikusak, hiszen Amerika esetében a Tesla szülőhazájáról beszélünk. Ugyanakkor Texas nagyvárosaiban fellelhető szalonokban beleülhetsz és próbálgathatod a legújabb elektromos autokat! Ha ennyi nem lenne elég, akár tesztvezetést is foglalhatsz.

8. Az elvarázsolt kő

Kíváncsi vagy, milyen lehet a holdon járni? Akkor látogasd meg az Austin közelében lévő Enchanted Rockot. A hatalmas gránittömb misztikusan emelkedik ki a kavicsok és kaktuszok rengetegéből. A szikla a lemenő napban narancssárga színt önt, a hőmérséklet változásának köszönhetően pedig még hangokat is hallatt. Nem véletlen, hogy az őslakosok különleges erőt és jelentőséget tulajdonítottak neki. Ha teheted, ne a nyári hónapokban látogass ide, mert a tűző napon a szikla felületén akár 38 fok is lehet, a perzselő nap elől pedig nincs menekvés.

7. Houston Rockets

Igazából itt állhatna az is, hogy menj el egy amerikai foci/baseball/kosárlabda meccsre, de kosárlabda rajongókként mi a helyi csapat, a Rockets meccseit részesítjük előnyben. Ezekre, vagy akár a szomszédos, szintén élvonalbeli vagy San Antonio Spurs meccseire az októbertől júniusig tartó NBA szezonban akár 10 dollárért is vehetsz jegyeket (érdemes körülnézni a Toyota Center honlapján). A belépőért cserébe nem csak színvonalas játékot, hanem igazi showműsort is kapsz, amelyet sörrel az egyik kezedben, pizzával a másikban izgulhatsz végig.

6. San Antonio

Texas állam második legnagyobb városa kétségkívül az egyik legnagyobb történelemmel rendelkezik mind közül. Mindenhol az ide érkező európai telepesek áldásos munkájának emlékeibe ütközhetsz. Az itt fellelhető “missziók” tényleges templomok és épületegyüttesek is, ahol a hódítók keresztény életre és termelői életvitelre próbálták nevelni az addig nomádként élő őslakosokat. A város katonai támaszpontként Texas Mexikótól való függetlenedésében is jelentős szerepet játszott, mielőtt az aönálló köztársaság, majd az Egyesült Államok része lett. A “latin” múltról és jelenről mi sem tanúskodik jobban, hogy a lakosság több, mint 60%-a latin származású.

5. Brazos Bend Park

Aligátorok a vadonban, kéznyújtásnyira? Igen, Texasban ezt is megtapasztalhatod. Ehhez nem kell mást tenned, mint ellátogatni a Houstontól 20 percre lévő Brazos Bendbe. A parkban megismerheted a texasi mocsarak hihetetlenül gazdag élővilágát. A hüllőktől pedig nem kell félned, mert amíg nem zavarod őket, napközben inkább a henyéléssel vannak elfoglalva. Látogatásodat egybekötheted a helyiek kedvenc időtöltésével (igen, grillezés) és egy piknikkel is.

4. Hamburger (és marhahús)

Ezt nem hagyhatom ki. Minden sztereotípiának van alapja, így annak is, hogy a texasiak marhát marhával esznek. Amíg nem kóstoltál texasi marhahúst, addig nem kóstoltál igazán marhahúst. Itt lépten nyomon steak házakba botlik az ember, de egy mezei sportbár vagy hamburgerező is földöntúli “marhahús-élményt” tud nyújtani.

3. Dallas és Southfork

Ha már sztereotípia: nekünk, magyaroknak felesleges bemutatni a Ewing birodalmat! Tulajdonképpen ez az oka, hogy Dallas a harmadik helyre került. A Southfork Ranchen a házat ingyenesen körbejárhatjátok, belülre viszont belépőt kell vennetek. Ez azért nem éri meg, mert a tényleges sorozathoz a belső felvételek egy kaliforniai stúdióban készültek.
Dallas másik érdekessége a Kennedy múzeum. A városban gyilkolták meg az Egyesült Államok 35. elnökét, John F. Kennedy-t, és ennek emlékére egy igen professzionális múzeumot állítottak össze, ami munkásságát, a gyilkosságot és a nyomozás részleteit járja körül.

2. Austin

Az Egyesült Államok 25. legboldogabb városa. Texas állam fővárosa. Feltörekvő rock bandák fellegvára. IT cégek újonnan felfedezett mekkája. A Colorado folyó partján fekvő Austin mellett sok érv szól, miért is érdemes meglátogatni. Az európai életstílushoz közelebb álló várost nehezebben találhatnánk itt. A folyó hosszan elnyúló, vadregényes partja a futók paradicsoma, kajakosok szelik Colorado vizét, de a városban található földalatti forrás, a Barton Springs is kiválóan alkalmas megmártózásra, ha egy kis felfrissülésre vágysz (mindezt teknősük társaságában). Utána mindenképpen öblítsd le a nap fáradalmait egy jó sörrel a Rainey utcán található bungaló bárok egyikében.

1. Big Bend Nemzeti Park

Texas két nemzeti parkja közül a mexikói határnál fekvő Big Bend – azaz Nagy Kanyar, utalva a határ természetes, Rio Grande által kialakított kanyonjára – nem evilági látványt kínál az ide látogatóknak. A hegycsúcsokról az elnyúló, végtelen sivatagra nézhetsz le, és meglátogathatod a Nagy Folyó hatalmas kanyonját is, aminek térdig érő vizében (illegálisan) átsétálhatsz Mexikóba. A fal egyik oldala ugyanis már a szomszédos országhoz tartozik. A Big Bendre, mint Texas természeti látványosságaira általában igaz, nem a nyári hónapok alatt érdemes látogatni, olyankor ugyanis a hőmérséklet elviselhetetlen magasságokba kúszik.

Úgyhogy, ha erre sodor az élet, cowboy csizmát fel és autóba be! Mert az Amerikában ahány állam, annyiféle életvitel, gondolkodásmód és táj fogad majd Téged. Texas városai és tájai pedig – bár nem olyan ismertek, mint California vagy Arizona ikonikus tájegységei – mindenképpen megérnek egy autós kirándulást.

Copyright © 2018 From the US with love – Amerikából szeretettel. Ha kíváncsi vagy a szerző dél-amerikai kalandjaira, kövesd Facebook oldalukat, vagy a Postcards and diaries blogot.

A középkori várak, várkastélyok szerelmesei Ausztria bármelyik tartományában járnak, egészen biztosan találnak kedvükre való felfedezni valót. A kihagyhatatlan várak egyike Karintia jelképe, a Burg Hochosterwitz, amely nem csak Ausztria, de talán egész Európa egyik leglátványosabb vára is.

A fellegvárnak helyet adó mintegy 150 méteres sziklacsúcson már a rómaiak is építettek egy kisebb erődöt, a középkori vár első írásos emléke pedig 860-ból maradt fenn. A salzburgi érsekség fennhatósága alá tartozó vár később von Osterwitz hűbérbirtoka volt, amelyet előbb elzálogosítottak Georg von Khevenhüller javára, aki később (1571-ben) meg is vásárolta azt. Az új tulajdonos 1586-ra kiépítette az erődítmény ma is látható formáját és érdekessége a történetnek, hogy a vár mai is a Khevenhüller család magántulajdonában áll.

A látogatók két útvonalon is feljuthatnak a felső várba, az egyik lehetőség a felvonó igénybevétele, amely kétségtelenül a gyorsabb és egyszerűbb megoldás, de aki ezt választja, az éppen a várlátogatás esszenciáját hagyja ki. A valódi élmény ugyanis az a 30-40 perces látványos szerpentinút, amelyen a vár védelmi rendszeréhez tartózó 14 kapu érintésével juthatunk fel a fellegvárba. A vár véderejét alapvetően meghatározták ezek a kapuk, amelyek szinte bevehetetlenné tették az erődítményt, hiszen a támadóknak egyesével kellett volna azokat elfoglalniuk és így gyakorlatilag 14-szer kellett volna elfoglalni a várat. Ráadásul a hangzatos neveket viselő kapuk (pl. Zászlóskapu, Őrök kapuja, Gályakapu, Angyalkapu, Oroszlánkapu, Fegyverkapu, Hídkapu) mindegyikét különböző, rafinált védelmi berendezéssel látták el, amelyek külön megnehezítették a támadók dolgát.

Szállásajánló
A Hochosterwitz várhoz legközelebb fekvő nagyváros Klagenfurt, ahonnan nem csak ez a látványos középkori vár látogatható meg könnyedén, hanem a karintiai tóvidék egyik gyöngyszeme a Wörthi-tó. Szállások Klagenfurtban! Ha inkább egy a várhoz közeli kisvárost választanátok, érdemes körbenézni Sankt Veit an der Glan környékén.

A vár termeiben vezetett túra során különböző időszakok fegyver- és páncélgyűjteménye valamint történelmi festmények, illetve a jelenlegi tulajdonos házaspárról készült kettős portré is megtekinthető.

Copyright © 2018 Novák Miklós. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. 

Ahogy egy Londonba látogató turistának magától értetődő a Windsori kastély, vagy a Párizsba érkezőnek Versailles megtekintése, olyan egyértelmű, hogy a portugál fővárosból „kötelező” kilátogatni a mindössze 30 km-re található Sintra városába. Ha csak egy napot szán rá az ember, akkor nem árt alaposan felkészülni, hogy mit szeretne megnézni, vagy fogalmazhatunk úgy is, mit szeretne kihagyni a sok érdekes látnivaló közül. Sintra a 19. századtól vált a portugál királyok és nemesek nyári rezidenciájává, ennek megfelelően a legtöbb látványossága ebből az időből származik. Van azonban egy olyan műemléke, a Mór vár, ami a város alapításának, vagyis az észak-afrikai mórok hódításának idejéből, a 8-9. századból maradt fenn.

A Castelo dos Mouros stratégiai jelentősége miatt évszázadokon keresztül a muszlimok fontos katonai támaszpontja, éppen ezért a visszahódítás, vagyis a félsziget felszabadítására irányuló harcok célpontja is volt.

A város történelmének érdekes epizódja volt a mór uralom alóli 1108-ban történő felszabadítás. 1107-1110 között I. Sigurd Magnusson norvég király 5000 katona és 60 hajó élén indult a Szentföldre, amelynek során Európát a part mentén körbehajózva közelítettek céljukhoz. Útközben rövid időre az Ibériai-félsziget keresztény uralkodóinak szolgálatába álltak, hogy segítsék őket a mórok elleni harcaikban. Egyik legnagyobb haditettük volt, hogy 1108-ban megostromolták és bevették a sintrai Mór várat. A siker nem volt hosszú életű, a norvég hadak elvonulása után a mórok azonnal visszafoglalták az erődítményt, amelyet aztán 1147-ben I. Hódító Alfonz szabadított fel végleg.

A következő évszázadokban a vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét, aminek következtében egyre inkább elhanyagolták és a 15. század végére szinte teljesen elhagyatottá vált. Az egykor impozáns erődítmény falait benőtte a növényzet, előbb egy tűzvész, majd az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés pedig óriási károkat okozott az állagában.

A 19. századig gyakorlatilag a senki földje volt az erődítmény, amikor is II. Ferdinánd portugál király a várral szemben levő egyik hegytetőn elkezdte építtetni a mai Sintra másik emblematikus épületét, a Pena Palotát. A művészetkedvelő és festői ambíciókkal megáldott király esztétikai érzékét nagyon zavarta a romos vár látványa, ezért elkezdte a hatalmas terület rendbetételét és a romos falak felújítását, amit a 20. században egészen napjainkig tartó újabb felújítások és régészeti feltárások követtek.

Copyright © 2018 Novák Miklós. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. 

A cikk a Mastercard támogatásával jött létre.
Barcelona a világ egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja – a különleges építészet, kiváló művészek, fantasztikus ételek és a strandok városa! Az időjárás szinte egész évben ideális a városlátogatásra, így nem csoda, hogy Barcelonában mindig csúcsszezon van. Összeállítottunk egy háromnapos útikalauzt néhány hasznos információval kiegészítve.
Budapestről Barcelonába a Wizz Air és a Ryanair, illetve a főszezonban a Vueling diszkont légitársaságok járataival is könnyen el lehet eljutni. A sok járatnak köszönhetően nem csak nagyon jó áron utazhatunk, de kombinálva a kora reggeli, késői esti járatokat, maximálisan kihasználhatjuk a városban töltött időt.

Bejutás a barcelonai reptérről

Barcelona repülőtere – El Prat de Llobregat – jól megközelíthető a taxikon és a minibuszokon kívül tömegközlekedéssel is. Mindössze fél óra alatt bejutunk a repülőtérről Barcelona központjába. A repülőtér két terminálja között ingyenes buszjáratok közlekednek.
A leggyorsabb mód a városba való bejutáshoz a T1 termináltól öt percenként induló Aerobus A1-es, és a T2 termináltól a tíz percenként induló Aerobus A2-es gyorsbuszokkal lehetséges, melyek a repülőtér – Plaça d’Espanya – Urgell – Plaça de la Universitat – Plaça de Catalunya útvonalon közlekednek. Egy jegy 5,90 euróba kerül és megvásárolható az Aerobus megállója környékén található automatákból, ahol fizethetünk bankkártyával vagy a buszon is készpénzért. Vagy választhatjuk a mind a két terminál előtt megálló 46-os és L77-es városi buszokat, amelyek fél óránként közlekednek a repülőtér – Plaça d’Espanya között. A jegy ár 2,15 euró és megvásárolható a sofőrnél a buszon.

Kedvezménykártyák Barcelonában

Barcelonában rengeteg különféle kedvezménykártya közül választhatunk, attól függően, hogy mennyi időt töltünk a városban, és mi az elsődleges szempont. Ha több napra érkezel, és sok látnivalót szeretnél megnézni belülről is, érdemes kiváltani a Barcelona Pass-t, amivel sok pénzt, és bizonyos esetekben rengeteg időt is meg lehet takarítani. Több mint 20 látványosságba nyújt ingyenes belépést, és ingyenesen használhatjuk vele a tömegközlekedést is. De számításba jöhet még a Barcelona Card is, ami 30 múzeumhoz (kevésbé népszerűekhez) biztosít ingyenes belépést, és nagyon sok más helyre ad még kedvezményt. Ha csak rövid időre érkezel a városba a Barcelona City Pass is jó választás lehet, ami a Sagrada Familia és a Güell Park látnivalókon kívül, egy napig használhatod a hopp-on hopp -off buszokat. A kedvezményeket biztosító kártyákat megvásárolhatod a reptéren, és a turista információs pontokon, ahol könnyedén fizethetsz bankkártyával, vagy megvásárolhatod online is, és személyesen is átveheted a fentebb említett helyek egyikén.

Szállások Barcelonában

Barcalonában is rengeteg szállástípus közül választhatunk az Airbnbtől a hotelekig, ami mégis talán a legkülönlegesebb élményt nyújtja, ha a modernizmus fellegvárának számító L’Exiample kerület egyik meseszép épületében található hotelt választjuk. Így esett a választásunk a Praktik Rambla Hotelre, mely Barcelona szívében fekszik a Plaza Catalunyatól nem messze, a La Rambla sétálóutcán. A hotelnek otthont adó 19. századi palota, a Casa Climent Arola már kívülről is igen impozáns látvány, 2009-ben pedig teljes felújításon esett át, megőrizve az eredeti építészeti elemeket. A nemzetközileg is elismert designer, Lázaro Rosa-Violán tökéletes atmoszférát varázsolt a helynek, ami kicsit visszarepít az időben, és hangulatos teraszával a béke szigetét jelenti a város közepén. Ha tehát igazi autentikus élményre vágysz, próbáld ki te is – természetesen itt is használhatod a bankkártyádat, sőt, ahogy a hotelek többségében, már bejelentkezéskor szükséged lesz rá, hogy zárolhassák a szállás árának összegét rajta.

Bankkártyahasználat

Barcelonában szinte mindenhol tudunk fizetni bankkártyával, néhány nyilvános mosdótól és utcai árustól eltekintve, így csak minimális készpénzre lesz szükségünk! Ez azért is hasznos, mert Barcelonában az egyik legmagasabb az egy négyzetméterre eső zsebtolvajok száma. Szóval vigyázzatok, és persze mindig legyen kéznél a bankotok telefonszáma, hogyha mégis megtörténik a baj, azonnal letilthassátok a bankkártyát! A másik fontos dolog, amire mindig figyeljetek oda, ha külföldön használjátok a bankkártyát, hogy ha a terminál felajánlja a helyi pénzben vagy a forintban való fizetés lehetőségét, mindig a helyi pénznemet válasszátok, mert így a legjobb a konverzió.

Barcelona rengeteg látnivalót tartogat, érdemes hosszabb időt is eltölteni a városban, mi pedig összeállítottunk egy teljes háromnapos programot.

Első nap – a modernista építészet bűvöletében

Ha csak pár napod van Barcelonában, kezd az első napot a híres katalán építészet megismerésével, azaz Antoni Gaudí által tervezett épületek felfedezésével, melyek kétségkívül Barcelona legnépszerűbb látnivalói. Ám Gaudin túl is van még néhány remek építész, akiknek az épületeit kár lenne kihagyni.
Tipp: Ha főszezonban érkezel és több dolgot is szeretnél megnézni belülről, inkább két napra oszd el az alábbi nap programját.

Reggel: L’Exiample – Passeig de Gràcia

Kezdd a napot az elegáns Passeig de Gràcia mentén. Ez a L’Exiample negyed leghíresebb utcája, tele a modernista építészet legszebb épületeivel, a legismertebbek a Gaudí által tervezett Casa Batlló és Casa Milà, de ne feledkezzünk meg a Casa Batlló szomszédjáról, a Josep Puig i Cadafalch által tervezett Casa Amatllerről sem. Az utca másik sarkán áll Lluis Domènech i Montaner alkotása a Casa Lleó I Morera, melynek jelenleg csak a homlokzatát nézhetjük meg, belsejében csupán egy virtuális túrát tehetünk.

Kora délután: Sagrada Família

Ha csak egyetlen Gaudí épület meglátogatására van időd, akkor mindenképp a Sagrada Familiat javasoljuk. Nemcsak a világ legkülönlegesebb és egyik legmonumentálisabb remekműve, de fantasztikus építészeti alkotás is – pláne, ha egyszer tényleg elkészül.
A Sagrada Familía mögött néhány háztömbbel találjuk Lluís Domènech i Montaner katalán építész és a spanyol modernizmus egyik legfantasztikusabb alkotását, a Recinte Modernista Sant Pau kórházat.

Késő délután: Park Güell

Néhány metró megállóval, és egy rövid sétával eljuthatunk a híres Güell Parkba, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik Barcelonára. A park egy része ingyenes, de ha szeretnéd megnézni Gaudí híres kígyószerűen kanyargó, mozaikokkal díszített padját, vagy a mozaikgyíkot, azaz bejárnád az egész parkot, belépőt kell venned. A park fizetős része több kapun keresztül is megközelíthető és természetesen bankkártyával is tudsz fizetni.

Este: Bunker del Carmel

Már a Güell Parkból is lenyűgöző a kiállítás, de ha még mindig van energiád, sétálj vagy buszozz fel a Bunkers del Carmelhez. A spanyol polgárháborús bunker nemcsak történelmi szempontból, de elhelyezkedése miatt is különleges – a dombtetőre épült betontömbből egyedi panorámás kilátás nyílik Barcelonára. Élvezd ki ezt a csodás helyet naplementekor!

Modes Rodríguez

Második nap – Barcelona óvárosa és délutáni lazítás

Korai reggel: La Boqueria

Kezdd a reggelt Barcelona leghíresebb és legnépszerűbb piacán, ami garantáltan minden érzékszerved felébreszti. A friss gyümölcsös standok, és az illatos sonkák között sétálva biztosan találsz valami finomságot reggelire.

Kora délelőtt: Las Ramblas

Kilépve a piacról máris a Las Ramblas kellős közepén találod magad. Menj végig Barcelona leghíresebb utcáján, a város ütőerén, ahol éjjel-nappal pezseg az élet. A platánfákkal szegélyezett korzó a város legnyüzsgőbb pontja, mágnesként vonzza a turistákat, és gyors betekintést nyújt a katalán kultúrába, építészetbe.

Ebéd és kora délután: Barri Gothic

Letérve a La Rambláról Barcelona gótikus negyedében találod magad. A szűk, kanyargós, macskaköves utcák és sikátorok labirintusa igazi középkori atmoszférát varázsol köréd még akkor is, ha egy nyüzsgő nagyvárosban vagy. A rengeteg hangulatos étterem egyikében érdemes megállni, vagy ha a nyári melegben inkább csak egy kis nassra vágysz, kóstold meg az igazi churrost: ropogós sült tésztarudacskák fahéjas cukorba forgatva. A belvárosban szinte minden étteremben és kávézóban tudunk bankkártyával fizetni.
A látnivalók közül szó szerint is kiemelkedik a hatalmas neogótikus városi katedrális, a Szent Eulália székesegyház, de ne hagyd ki sétád során az óváros főterét a Plaça Reialt, ahol a lámpaoszlopokat nem más tervezte, mint a fiatal Gaudí.

Jorge Luis Perez

Délután: Ciutadella Park

A székesegyháztól metróval juthatsz el az Arc de Triomf-hoz, a látványos, vörös téglás diadalívet az 1888-as barcelonai Világkiállításra emelték. Átsétálva alatta máris a barcelonaiak egyik legnépszerűbb pihenőhelyére, a Ciutadella Parkba érkezel. Legnépszerűbb látnivalója a Cascade-szökőkút, amit Josep Fontseré és a fiatal Gaudí együtt tervezett. A parkban találod még a Katalán Parlamentet és a Barcelonai Állatkertet is. A turisták mellett a helyiek is imádják ezt a parkot, nemcsak a pihenés miatt, hanem remek aktív kikapcsolódást nyújtó programjaiért.

Harmadik nap – A tengerpartról a dombtetőre

Reggel: Barceloneta

A Las Ramblas egészen a tengerpartig fut, tovább haladva a Rambla del Mar-on, elsétálva az akvárium mellett meg is érkezel Barcelonata-negyedbe. Ez a város egyik leghangulatosabb és legbarátságosabb része, remek éttermekkel, bárokkal, étkezdékkel. Könnyen, gyorsan elérhető a belvárosból, így akár városnézés közben is megállhatsz fürödni egyet, de ha egy egész napos strandolásra és nyugalomra vágysz, nem ez a legjobb hely.

Kora délután: Montjuïc

Barcelonataból a Telefèric de Montjuïc felvonóval a tenger és a pálmafák fölött juthatsz fel a tengerpartról a Montjuïcra. Ez nemcsak a leggyorsabb, de a leglátványosabb út is a 1992-es barcelonai olimpiai játékok egyik fontos helyszínére, az olimpiai stadionhoz.
A majdnem 360 fokos panoráma mellett a Montjuïcra azért is érdemes fellátogatni, mert rengeteg programlehetőséget is találsz. Ha van időd, akkor akár egy teljes napot is érdemes rászánnod.

A Montjuïc Parkban keresd fel a Mirador de l’Alcalde kilátóhelyet a városra és a tengerre nyíló bámulatos panorámáért, és feltétlenül nézd meg a Montjuïc kastélyt, mely erődként, börtönként, majd múzeumként is funkcionált. Ha van kedved és időd, választhatsz, hogy az MNAC (Museu Nacional d’Art de Catalunya), a katalán művészeti múzeumot, a mellett fekvő Fundació Joan Miró gazdag gyűjteményét, vagy a spanyol falut a Poble Espanyol-t nézed meg alaposabban, amely több mint száz épület replikáját vonultatja fel Spanyolország legkülönbözőbb vidékeiről.

Este: Font Màgica

Hagyd a nap végére a legjobbat; a hegylábnál álló Font Màgica de Montjuïc (Mágikus szökőkút) a Plaza de Espananál tökéletes hely az este befejezéséhez azzal a fény- és zeneshowval, ahol a szenzációs élmény garantált. Mindig ellenőrizd a szökőkút pontos menetrendjét!

Ha pedig túl vagy a “kötelező” látnivalókon fedezd fel Barcelona rejtett zugait, ahol természetesen utcazenészek pengetik a (spanyol)gitárt!

Armando Reques

Copyright © 2018 Világutazó  Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.