Mrauk U- ban buszra szálltunk délelőtt és egy nagyon hosszú és kalandozás utazás után érkeztünk meg Baganba. Burma történelmének legfényesebb korszaka fűződik Baganhoz. A Bagani Archeológiai Terület hasonlóan Kambodzsa angkori romvárosához rengeteg turistát vonz. Fénykorában több mint 10 ezer buddhista templom, pagoda és kolostor állt Bagan területén, amelyből a mai napig mintegy 2-3000 fenn is maradt.
Magwéig, ahol át kellett szállnunk Bagan felé csak 11 óra lett volna az út, de az esőzések miatt majdnem 16 órásra nyúlt. Átlag 30 km/h sebességgel döcögtünk a földutakon, hol hegynek fel, hol hegyről le. A busz Mandalaybe tartott, és mi elkövettük azt a hibát, hogy Baganba akartunk előbb menni. Mivel mi voltunk az egyetlen leszállók, a sofőr éjjel 2-kor kirakott minket valahol az út szélén előre felé mutogatva, hogy arra menjünk. Optimistán elindultunk egyenesen, aztán amikor a következő sarokra értünk, meglepve konstatáltuk, hogy semmiféle buszállomást nem látunk. A jó Ég áldja azt a két burmai fiút, akik a sarkon lévő bankot őrizték éjnek évadján és minimális angoltudásukkal irányba állítottak. Körülbelül 2-3 kilométeres gyaloglás után, a végkimerültség határán odaértünk a pályaudvarra, ahonnan természetesen nem indult éjszaka busz. Beültünk az egyetlen non-stop nyitva tartó étterembe, ahol a tulajdonos úr nagyon jól beszélt angolul, barátságos volt, és megígérte, hogy segít jegyet venni a buszra, hogy ne turista árat fizessünk (Ázsiában jellemző, hogy a turisták dupla árat fizetnek szinte mindenért. Burmában ez nem túl gyakori , de nagyon jól esett az úr figyelmessége). Bár az első buszra nem fértünk fel, estére már Baganban voltunk. Ahogy közeledünk úti célunkhoz, helyenként feltűnt egy-egy ősi templom, és már akkor éreztem, hogy az út összes fáradalmáért bőven kárpótol majd a hely.
Bagan környéke az egyik leglátogatottabb burmai látványosság, körülbelül 2-3000 ősi templom terül el ezen a 104 km2-es területen. Ehhez mérten nem olcsó a szállás sem. Bagan Régészeti Körzet területén három jelentősebb település található: Nyaung U, Obagan es Ujbagan. Ez a három hely, ahol meg lehet szállni, ezek közül Nyaung U a legolcsóbb, úgyhogy mi ott foglaltunk szobát.
Egy iránytaxi (pick up) platóján jutottunk el a szállásra, mivel az ökrös szekér túl lassúnak tűnt. Út közben csak kapkodtuk a fejünket a semmiből előbukkanó, egymáshoz nem nagyon hasonlító templomok láttán. A burmaiak a XI. század elején, miután áttértek a hindu vallásról a buddhizmusra hatalmas építkezésbe kezdtek, sorra építették égetett agyagtéglákból templomaikat, pagodáikat, melyek a belső falait gyönyörű freskókkal díszítették és természetesen rengeteg Buddha szoborral.
Kis pihenés után késődélután lementünk Burma legnagyobb folyójának, az Ayerwaddynak a partjára, béreltünk egy csónakot, és a vízről néztük a naplementét.
Másnap reggel elektromos biciklit béreltünk, azzal viszonylag gyorsan lehet haladni, és nem kap hőgutát az ember úgy, mint a biciklin, viszont gyorsabb, mint a hintó, amivel a turistákat fuvarozzák Baganban.
Megálltunk az első templomnál, amit megláttunk, hogy megcsodáljuk. Nem akartunk kapkodni, tudtuk, hogy úgyis esélytelen az összes templomot megnézni. Közben akadt egy önkéntes idegenvezetőnk, aki elvitt minket egy eldugott, alig látogatott templomhoz, aminek a tetejéről csodás kilátás nyílt a környező Templomerdőre.
Miután ezt a templomot is alaposan megnéztük, mentünk tovább, és ha tetszett út közben valamelyikünknek valami, ott megálltunk. Így ment ez egész nap. A naplemente nézés az egyik templom tetejéről elmaradt, mert nem akartunk a legzsúfoltabbra menni, viszont nem találtunk hirtelen másikat, amire fel is lehet mászni. Másnap hajnalban keltünk, napkeltével indítottunk. Felmásztunk az egyik leghíresebb templom tetejére. Voltak több tucat turista, de messze nem volt akkora tömeg, mint Angkor Watnál Kambodzsában. Gyönyörű látvány volt, ahogy elkezdett feljönni a nap a Templomerdő felett, miközben a tehetősebb turisták hőlégballonjai is elkezdtek emelkedni (360 USD volt a fél órás repkedés ára).
Különleges látvány volt, ezt mindenkinek látnia kellene egyszer az életben. A napkelte után elindultunk megnézni a híresebb templomokat. Az elsőnél egy tizenegy éves forma helyi fiú futott, megbotlott, és lehorzsolta a lábát. Odamentem ellátni a sebet, így lett idegenvezetőnk diszkont áron arra a napra. Sok mindent nem tudtunk meg tőle a templomok nevein kívül, mert az ‘ I dont know ‘ volt az általa legtöbbször használt mondat, de jó móka volt nézni, ahogy mindenből viccet csinál.
Nem emlékszem, hogy korábban bárhol láttam volna több száz éves, fennmaradt Buddhát ábrázoló freskókat és ennyi épen maradt Buddha szobrot sem. A sok templom közül kettő neve maradt meg. Az Ananda Pahto, ami a legnagyobb és legjobban megőrzött templom, kora ezer év körüli. A templom 900. évfordulója alkalmából 1990-ben, a templomcsúcsokat bearanyozták, külsejét pedig időről időre kimeszelik.
Belsejében négy óriási arany Buddha tekint a négy égtáj felé és belül, a körfolyosók mentén számtalan felbecsülhetetlen értékű kisebb Buddha szobor őrzi a hely békéjét. Még végigcsodáltunk néhány templomot azzal az érzéssel a szívünkben, hogy örökre itt tudnánk maradni az összes templomot felfedezni. Az egyik templom előtt két kislány ült egy robogón és hibátlan angolsággal megkérdezték, hogy meglátogatjuk-e a kézműves falujukat nem messze. Nem sok kedvünk volt esetleg belekerülni egy turistaátverős szituációba, de annyira kedvesek voltak, hogy végül igent mondtunk.
Nem bántuk meg a látogatást. Ötvösműhely, szövőmanufaktúra, lakk termékek voltak terítéken. Mind olyan gyönyörű, hogy legszívesebben az egész falut felvásároltuk volna. Szerencsére nem volt semmi erőszakoskodás, hogy vegyünk bármit is. Kis vezetőink érkezéskor egy helyi hölgyre bíztak minket, aki elmondta és megmutatta, hogy melyik kézműves termék hogyan készül. Miután körbeértünk a falun, indultunk tovább a következő templomhoz. Tömeg sehol nem volt szerencsére.
A naplementenézés ismét elmaradt, de így van még egy okunk visszatérni.
Utolsó bagani templomunkhoz, a Shwezigon Payához, amely nemcsak a burmai sztupák prototípusa, de több legenda és érdekesség kapcsolódik hozzá.
Van egy kis gödör a fősztúpa előtt, benne vízzel. Ha letérdel az ember, és belenéz látja visszatükröződni a templomot. Akármennyi eső esik, a belsőkerengőből elvezeti a majd ezer éve épített lefolyórendszer a vizet. A gyönyörű arany sztúpa esti kivilágítással is lélegzetelállító látvány. Ezzel vettünk fájó szívvel búcsút Bagantól, szívünkben azzal a reménnyel, hogy hamarosan visszatérünk.
Copyright © 2016 Szeifer Zsani. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
