Világgá menni Magyarországon is lehet, a barátokkal először 2015 októberében próbáltuk ki. A budai hegyek megszokott ösvényei helyett, az Írott-kő és Hollóháza között húzódó, 1160 km hosszú kék jelzésű túrautat választottuk. És hogy melyik szakasszal kezdtünk? Először egy rövidebb Budapest környékivel, majd nem volt kérdés: az országot nyugatról keleti irányba átszelő 27 túraszakasz közül az 5-ös számú Balaton-felvidékin folytattuk a megkezdett utat. Valóban nyomtuk a gázt a ködös hajnalban és szedtük a lábunkat reggeli után erősen vágyakozva Tapolca belvárosa felé, hogy aztán a Malom-tó gőzölgő vizénél nézegessük túrakezdő pecsétünket és erőt gyűjtsünk a Szent-György hegyen át a Szigligeti vár felé vezető, majd a badacsonytördemici vasútállomásnál véget érő utunkhoz. (Az Országos Kéktúra pecsételő füzetét a Magyar Természetjárók Szövetségének irodájában bárki könnyedén megvásárolhatja.)
Badacsonytördemicről még a tavalyi ősz folyamán folytattuk utunkat: a Badacsonyon át Káptalantótiba, (ezután téli álmot aludtunk), azt követően Mindszentkálla érintésével a kőtengeren keresztül Szentbékkállára, majd a fantasztikus békahuhogással!? zenei aláfestést biztosító Fekete-hegyre fel és Balatonhenyére le, és onnan tovább a balatoncsicsói lehetetlenül zöldbe borult tavaszi erdőn át a nagyvázsonyi csárdába. Éppen vacsoraidőre. A vacsora után a korábban már említett nyári rutinnak szenteltük hétvégéinket, DE: végül idén ismét beköszöntött az ősz.
Dideregtünk már Keszthelyen és átvágtunk a Keszthelyi-hegységen keresztül Vállusra is, de sajnos az is előfordult, hogy az időjárás mégsem volt kegyes hozzánk és B-tervre kényszerültünk: ellátogattunk a tihanyi garda fesztiválra, ami felért egy időutazással; ellátogattunk végre Hévízre, ahol a víz valóban hűvös és kevesen beszélnek magyarul de mégis pazar a liliomok között úszkálni; befaltunk Balatonfüreden egy vagy több brutális meggyes-mákos rétest; bementünk végre Jókai nyaralójába körbenézni; napfelkeltét néztünk mások nélkül a tihanyi apátság tövében; hajnali ködvadásztunk a Káli-medencében, vaaagy! hittünk az időképnek és áttettük a túranapot. Kell ragaszkodni a Balaton-felvidékhez de ez vasárnap már bajosabb, na ekkor kell beérni egy hazafelé útba eső másik szakasszal. Ilyen lehet például a Fehérvárcsurgó és Bodajk között húzódó is, ahol tó is van, horgász is van, szőlő présházakkal és a fináléban a Gaja-patak szurdokvölgye.
Tavalyi felnőttkorom óta már nem csak a Balaton északi partjának vagyok a megszállottja, hanem a Kéktúrának is. Próbálják ki! Megannyi internetes oldal, legfőképp a www.kektura.hu, fórum, és közösségi médiás csoport tud segíteni tapasztalatokkal, szállásjavaslatokkal és a közlekedési útvonalak, járatok, menetrendek legoptimálisabb összehangolásában is sok a szakértő. Nincs két egyforma túraszakasz, csak a becsatlakozó népszerűbb kiránduló helyek váltakozva a totális elvonulással – gyönyörű tájakon át vezető, a hétköznapokból gyorsan kirobbantó, és a lelket megnyugtató ösvényeken.
Az Országos Kéktúra teljesítése határidőhöz nem kötött, az egyes szakaszok bejárásának az iránya is szabadon választható. A lényeg, hogy gyűjtsd az igazoló pecséteket és a legvégén megkapod: A KITŰZŐT. Az elmúlt 1 évben közel 200 kilométert tettünk meg, és nem borzadunk el a gondolattól, hogy 960 kilométer még mindig hátra van. Csak egy a fontos: TÚRA ELŐTT MINDIG MELEGÍTS BE! 🙂
Dóra és barátai kéktúráit Instagramon és Facebookon is tudjátok követni, érdemes inspirálódni és utána bakancsot húzni és nektek is elindulni!
