Bélapátfalva neve 1910-től egészen a századvégig az ott működő cementgyárról volt híres. A bányászat során alaposan kibontották a település fölött fekvő hegyet, a 815 méter magas Bélkőt. Akkoriban talán még senki sem gondolta, hogy a bányát 2001-ben bezárják, a hegyet pedig visszaadják a természetnek és a kirándulóknak.
Most, 14 évvel a munkálatok megszűnése után már alig látszik, hogy ezeken az ösvényeken valaha köveket szállítottak a teherautók, és minden hangos volt a gépek zajától. Az egykori bányász-utak most túraösvények, a letarolt hegytető pedig az ország talán egyik legszebb, legkülönlegesebb hegyi látványossága. Számtalan jelzett és jelzetlen útvonal vezet felfelé, így aki kalandvágyó, és nem riad vissza sem a magasságtól, sem egy kis sziklamászástól, az jöjjön el, és csodálja meg a tájat!
A Bélkő tanösvény a hegy földtani felépítésén, növény- és állatvilágán túl a környékének kultúrtörténetét is bemutatja. A hegy 550 méter feletti „sapkája” 2008. februárja óta védett terület. A Bükk-fennsíkból kinyúló Bélkő fehér mészkősziklái számos ritka, védett növénynek adnak otthont. Hazánkban egyedül itt található meg a fokozottan védett szirti pereszlény, a fokozottan védett korai szegfű és a reliktum endemizmus magyarföldi husáng.
A hegymászás előtt (vagy akár levezetésként utána) a 13. században épült bélapátfalvi ciszterci apátság épületét is érdemes meglátogatni: március 15-től november 1-ig hétfő kivételével minden nap nyitva tart 9 és 17 óra között. Ez idő alatt – kérésre – idegenvezetés is történik. Az apátság román stílusban megépített temploma nemzetközileg is elismert műemléki és történeti nevezetesség.
Copyright © 2015 Horváth Tünde. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
