Kanada keleti része a Nagy Tavak vidékén fekvő Torontó és környéke kiváló úti cél akár az egész családnak. Az ország legnagyobb városa rengeteg látnivalót és programot ígér, de mindenképpen érdemes néhány napot a környékre is szánni, mert néhány órás autóutakra olyan egyedülálló élményekben és látványokban lehet részünk, mint például; a világ egyik legnagyobb vízesése, Afrikát idéző szafarizás, Észak-Amerika legnagyobb vidámparkjának adrenalin szintet egekbe repítő hullámvasútjai vagy a csodás, Kanada jelképének is számító juharfák őszi színpompája.

Remek hír, hogy Torontót Budapestről közvetlenül is elérhetjük, júniustól az Air Canada rouge is megnyitotta Budapest-Torontó járatát. Torontón keresztül remek átszállási lehetőségek vannak majdnem az összes belföldi kanadai járatra, mint Montreal, Vancouver, Calgary stb. és természetesen számos amerikai városba Los Angeles/Chicago/New York/Newark/Washington stb.

Az Air Canada rouge egy külön szolgáltatást is kínál az USA-ba utazóknak, melynek köszönhetően az Európából érkezőknek nem kell végigcsinálniuk az USA-ba való beléptetés bonyodalmas procedúráját. A torontói reptéren működő néhány perces pre-clearance után – az online beszerezhető kanadai tranzitvízum birtokában – már repülhet is tovább az Egyesült Államokba,  ahol így elkerülhető –az Immigration, azaz a bevándorlási hivatal pultjainál – a hosszas sorbanállás.

Niagara vízesés

Fotó: CharNewcomb

A Torontótól két órás autóútra fekvő Niagara vízesés nemcsak Torontó, de talán az egész kanadai utazás fénypontja lehet. A Niagara-vízesés hírnevét egy francia szerzetes, Louis Hennepin útleírása alapozta meg 1678-ban, aki első európaiként járt itt. Azóta a „mennydörgés” becenévre keresztelt vízesés évente emberek millióit ejti rabul látványával: a zuhatag fölött szálló vízpermeten megtörő napsugár meseszép szivárványt fest a vízesés fölé. Mára egy egész turisztikai iparág épült a kanadai-amerikai határ ezen szakaszára. Számos módja van a vízesés megtekintésének, kilátókból, mint a Skylon Tower, madártávlatból, helikopterből, a vízesés mögött keresztülhaladó alagútból, de igazán testközelből megtapasztalni egy hajóút során tudjuk.

Niagara-on-the-Lake

Fotó: Steve Brown

A Torontótól egy órára és a Niagara vízeséstől mindössze 20 percre fekvő város tökéletes egy egynapos kirándulásra összekötve a vízeséssel. A festői Niagara Parkway 56 km-en hosszan a Niagara folyó mellett fut az Erie-tótól az Ontario-tó partjáig, ahol a Niagara folyó a tóba ömlik. A Niagara-on-the-Lake egy igazi turistaparadicsom bájos viktoriánus épületeivel, lovas kocsikkal, ajándék boltokkal és egy mindig szezontól függően feldíszített-gyönyörű főutcával, ahol a város egyik fő látványossága, a Prince of Wales Hotel is áll. Mindenképp érdemes tehát felkeresni, hogy saját szemünkkel is meggyőződhessünk miért is nyerte el a “Kanada legszebb kisvárosa” címet. A várost az 1812-es amerikaiak ellen vívott háborúban betöltött fontos szerepe miatt Nemzeti Történelmi Emlékhellyé is nyilvánították. Országszerte híres eseménye a több mint 50 éve megrendezett Shaw Fesztivál, amelynek során kizárólag George Bernard Shaw és kortársainak művei szerepelnek a színházak műsorán. A város közelében, a Niagara folyó alsó szakaszán látványos hajókirándulásokat tehetünk és megnézhetjük a Niagara szurdokát, az Ördöglyukat (Devil’s Hole) és az örvénylő zuhatagokat (Whirlpool Rapids), mintegy előkészítve a katartikus Niagara-vízesést.

Algonquin Provincial Park

Fotó: edwinpoon_gz

Az 1893-ban alapított Algonquin Provincial Park, a legrégebbi tartományi park Kanadában. A Georgian-öböl és az Ottawa folyó között terül el Ontarioban. Az Algonquin Provincial Park tökéletes hely az aktív természet közeli kikapcsolódásra. Tavak, erdők és folyók vonzzák a kenusokat, kajakosokat, táborozókat, túrázókat, és a természet szerelmeseit. A park egész évben évszaktól függően megannyi szépséget tartogat. Kora tavasszal hóolvadáskor jávorszarvasok sétálnak az utakon. A nyári hónapokban a gyalogtúrák mellett kajakkal vagy kenuval fedezhetjük fel a tavakat, folyókat és a gazdag élővilágot. Ősszel igazán impozáns látványban részesülhetünk, ugyanis ebben az időszakban a vörös, a narancs és a sárga minden árnyalatában pompáznak a juharfák szeptember közepétől október végéig.

Kanada Wonderland

Fotó: Roller Coaster Philosophy

A Canada’s Wonderland mintegy 130 hektáron terül el Vaughanban, Torontótól egy órányira. A szórakoztató park 1986-ban nyílt meg, vagyis 30 éve töretlen sikerrel működik. A park májustól szeptemberig minden nap, októberben pedig csak hétvégente várja a szórakozni vágyó látogatókat. A Canada’s Wonderlandban egyszerre 16 hullámvasutat is kipróbálhatunk és ezzel ez a világ 3. legnagyobb vidámparkja, ha a hullámvasutakat nézzük, de emellett közel 200 egyéb attrakció is vár ránk. A játékok mellet természetesen rengeteg látványos showműsor, cirkusz és dinópark nyújt felejthetetlen szórakozást. A 20 hektáros Splash Works Vizipark részlege pedig a forró napokra tartogat remek kikapcsolódást Kanada legnagyobb szabadtéri hullámfürdőjével.

Muskoka tóvidék

Fotó: Numinosity (Gary J Wood)

A Muskoka tó vidéke Torontótól nagyjából három órányira (200 km) található, közkedvelt nyaralóhely. Ontario ezen erdős tóvidékén álló tóparti nyaralók közül sok a több millió dolláros kúria, ugyanis a kanadai hírességeket is megbabonázta a lenyűgöző táj és a háborítatlan nyugalom. A névadó Muskoka tavon két gőzhajó, az RMS Segwun és a Wenonah II kínál csodaszép túrákat a sziklákon magasodó fenyők és a hangulatos tóparti nyaralók között, melyek egy része még az 1900-as évek elején épült. Az alap egy vagy két órás hajókázás, ebéddel párosuló körutazás vagy egy naplementével egybekötött vacsorás hajókázás közül választhatunk kedvünkre valót.

Marineland Niagara Falls

Fotó: CraigBullard

Egy másik kedvenc nyári vidámpark Marineland Niagara Falls, mintegy két órára fekszik Torontótól a Niagara vízesés közelében. A kardszárnyú delfinek (orca) sokatmondó nevű “Fröcskölő Show”-ja, a különleges belugák és a mindig játékos és szórakoztató fóka/delfin/rozmár show mellett a park különlegessége a Sky Screamer. Ez a világ legmagasabb hármas kilövő-tornya, ahol 137 méter magasra lövik fel az embert 100 km/h sebességgel, majd szabadeséssel zuhanhat vissza a földre (mindezt persze egy félig nyitott szerkezetben), de állítólag ez a néhány másodperces élmény is felejthetetlen. Marineland május közepétől október közepéig folyamatosan nyitva tart, tavasszal és ősszel csak korlátozottan.

African Lion Safari

Fotó: Loimere

Torontótól egy órányira nyugatra található ez az egyáltalán nem tipikus kanadai kirándulóhely. A hagyományos megközelítés helyett a látogatók a ketrecben (azaz az autóban) és az állatok szabadon filozófiáját követve működtetik a több száz hektáros parkot. Az ide érkezők saját autóval, saját felelősségre látogathatják a szafariparkot. A park 1969-ben 40 oroszlánnal nyitotta meg kapuit innen az African Lion Safari elnevezés. Ma már több mint 100 faj 1000 egyedének nyújt otthont a hely, emellett fontos szerepet vállal a veszélyeztetett fajok fenntartásában, tenyésztési programjában. Néhány állat, amivel találkozhatsz ezen a különleges kanadai szafarin: oroszlánok, elefántok, zsiráfok, fehér holló, gepárdok, zebrák, bölény, és még sok más.

Szeptembertől, heti négy járatot üzemeltet a spanyol nemzeti légitársaság, az Iberia Budapest és Madrid között, így már semmi sem állíthat meg minket, hogy a borongós őszből elmeneküljünk melegebb éghajlatra. A spanyolországi úti cél, Madrid mellett akár Közép-és Dél-Amerikát is megcélozhatjuk mindössze egy átszállással. De ne feledjük: Madrid önmagában is megér egy utazást!

Vérpezsdítő spanyol ritmusok:

Minden út Madridba vezet

fotó: Maryge

Spanyolországban minden út Madridba vezet, ami nem csoda egy olyan fővárosnál, melyet direkt jelöltek ki az ország mértani középpontjában. A nulladik kilométerkő, ahonnan minden út kiindul, a Puerta del Sol (Nap Kapuja) téren áll, ami talán sokkal ismertebb a Madrid jelképét megformázó szoborról, azaz eperfára mászó medvéről. Emellett persze kihagyhatatlan látnivaló a Plaza Mayor Madrid pezsgő főtere, illetve a közeli Palacio Real, amely Európa egyik legnagyobb királyi kastélya és melynek trónterme is lélegzetelállító.
Madrid díszes főutcája, a Gran Vía éjjel-nappal pezseg az élettől. Napközben Madrid legszebb palotáiban a világ leghíresebb luxusmárkái csábítanak, napnyugta után pedig kezdetét veszi az éjszakai élet, amit itt csak így becéznek: a Marcha. A hétvégenkénti hajnalig tartó „menetelés”során buliról bulira járnak a helyiek.

fotó: trioptikmal

A művészet aranyháromszöge

Ha Madrid és a művészet szavakat említjük, elsőként a világhírű múzeum, a Prado jut eszünkbe. De van még két igazán különleges múzeuma is a városnak, amit feltétlenül látnunk kell: a Reina Sofia és a Thyssen-Bornemisza. A Reina Sofia rejti Picasso gigantikus, nyolc méterszer három és fél méteres remekművét a Guernicat, ami valóban kihagyhatatlan a művészetkedvelőknek. Thyssen-Bornemisza német-magyar származású báró, az angol királynő után a világ második legjelentősebbnek mondott képzőművészeti magánkollekcióját gyűjtötte össze, tehát itt is elképesztő látványban lehet részünk.

Sport arénák Madridban

Fotó: G · RTM

Madrid a világ legnépszerűbb sportjának, a focinak az egyik fellegvára és a sokkal megosztóbb „sport”, a bikaviadal egyik Mekkája. A Real Madrid szentélyét, a 85 ezres Estadio Santiago Bernabéu stadiont a meccsnapokon kívül vezetett túra keretében is megismerhetjük. Ha épp ott jártunkkor a 20. század legjobb csapatának megválasztott Real Madrid épp valamilyen trófeát nyer, – ami nem olyan ritka- akkor a Plaza Cibellesen élvezhetjük végig a szurkolók elképesztő fiesztáját. Ha pedig érdekel a bikaviadalok világa, nézzük meg a Bikaviadal Múzeumot és látogassunk el Plaza de Toros de Las Ventasba az ország legnagyobb bikaviadal arénájába, mely 24 ezer férőhelyével a világ harmadik legnagyobb ilyen építménye.

Nyugat-Ausztráliából elindultunk az Északi Terület felé, ahol próbáltuk sorra venni a megnézendő nemzeti parkokat. Az első útba eső a Keep River Nemzeti Park volt, ami homokkő képződményeiről híres. Itt csak egy délutánt tudtunk eltölteni, hogy tartsuk a menetrendet. Többet szerettem volna, mert nagyon látványosnak ígérkezett már az internetes kutatások során is.

Egy sétát tudtunk csapni, persze ide is délben érkeztünk. Az egész nemzeti parkban egy lélek sem volt. Senki. Láttunk egy sátrat a parkolóban, ahol megálltunk, de emberekkel nem találkoztunk, a park területe pedig közel 600 km². Beismerem utólag, a távolságok és a rendelkezésre álló idő mellett néha a hőmérsékletet is sikerült alábecsülni, ugyanis hiába van elviselhető meleg a kocsiban, vagy az út széli parkolóban, egy olyan helyen, mint a Keep River Nemzeti Park a rekkenő hőség hatványozottan érvényesül a kopár kövek között mindenhonnan ömlik a forróság.

Egy kb. 1 órás sétára vállalkoztunk a sziklák között és az itteni látvány is lenyűgöző volt számunkra, a különböző csipkés, szabdalt homokkő sziklákat eddig csak a filmekből ismertük, de a valóságban sokkal magával ragadóbb. Ilyen látvány mellett minden kavicsot próbál felfényképezni az ember és így lesz a tanösvény elején elhelyezett táblán szereplő 1 órás sétából 2,5 órás.

Az ilyen sétákra azért mindig próbáltunk elég vizet vinni, de ez a következő dolog, amire azt tudom mondani, hogy alábecsültük mindig. Sosem tudtunk eleget vinni. November végén van ott a nyár eleje, szóval csak ízelítőt kaptunk a hőségből, ami igazából nem volt elviselhetetlen, de sokkal jobban fel lehet rá készülni, az biztos. Az ember sokszor csak legyint, amikor hall egy kiszáradásos sztorit Ausztráliából, de sokkal könnyebben megesik, mint azt gondolnánk.

Sétánk végeztével a parkból kifele menet össze is futottunk a fiatal parkőrrel, aki figyelmeztetett is minket így utólag a víz fontosságára és azt is mesélte, hogy tavaly volt olyan európai turista, aki itt lelte halálát kiszáradás miatt. Tényleg elismerésre méltó, hogy még egy ilyen izolált, kieső és Isten háta mögötti helyen is minden érthetően és teljesen informatívan ki van táblázva: információk a parkról, az itt élt/élő őslakosok szokásairól, kultúrájáról, geológiáról, időjárásról, túraútvonalakról és az ide látogató emberek pedig kulturáltak annyira, hogy látogatásuk során megőrizzék ezeknek az állapotát. A park kútjából feltankoltuk vízzel a lakókocsinkat (sosem volt nálunk kevesebb 40 liternél!) és még sötétedés előtt elindultunk a következő úti célhoz.

Copyright ©  2016 Varga Gábor. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.

Hazafelé autóztunk épp útba esett a Garda-tó és szerettük volna megnézni a naplementét. Így jutottunk el – véletlenül – a Garda-tó keleti partján fekvő Lazisébe. Ugyan csak néhány órát töltöttünk ebben a kicsiny városban, de nem bántuk meg.

Maga a tópart is szemet gyönyörködtető volt, a színes égbolt és a vízen ringatózó csónakok látványa egyből megfogott. Hát még a középkori városfallal körülvett óváros, ahová egy régi városkapun átsétálva jutunk.

Az óváros szinte teljes egészében autómentes, így semmi sem zavarja a romantikus eseti sétánkat. Hangulatos utcák és terek (különösképp a “kockás”Piazza Vittorio Emanuele) egy régi kastély és a 14. századi La Pergolana Villa –mely október első hétvégéjén ad otthont a híres méz fesztiválnak- teszik színessé a várost. Mi estére értünk oda, és kellemes nyár végi idő fogadott.

A város központjában fekvő kicsiny kikötőben a régi halászcsónakok jól megférnek a modern motorcsónakokkal.  A kikötőben található a Dogana Venata, más néven velencei vámház, illetve a Portico palota, ami most egy művészeti galériának ad otthont.

Remek éttermek gondoskodnak róla, hogy megkóstolhassuk a friss tavi halakat, de persze ehetünk más olasz finomságot is. Nekem személy szerint a pisztácia fagylalt volt a kedvencem, a legjobb, amit eddig ettem. A sok kis üzlet és az olaszos nyüzsgés ellenére mégis nyugalom van. Nagy élmény a parti sétányon sétálni, főleg este, mikor naplemente után a velencei stílusú lámpák világítják meg várost.

Bár mi csak egy estét töltöttünk itt, megfogadtam, hogy visszatérek, és jobban megismerkedek majd a várossal. Az első benyomás számomra felejthetetlen, így mindenkinek csak ajánlani tudom a Garda-tó ezen eldugott kis szegletét.

Copyright © 2016 Tagscherer Krisztina Regina. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.