Hazafelé autóztunk épp útba esett a Garda-tó és szerettük volna megnézni a naplementét. Így jutottunk el – véletlenül – a Garda-tó keleti partján fekvő Lazisébe. Ugyan csak néhány órát töltöttünk ebben a kicsiny városban, de nem bántuk meg.
Maga a tópart is szemet gyönyörködtető volt, a színes égbolt és a vízen ringatózó csónakok látványa egyből megfogott. Hát még a középkori városfallal körülvett óváros, ahová egy régi városkapun átsétálva jutunk.
Az óváros szinte teljes egészében autómentes, így semmi sem zavarja a romantikus eseti sétánkat. Hangulatos utcák és terek (különösképp a “kockás”Piazza Vittorio Emanuele) egy régi kastély és a 14. századi La Pergolana Villa –mely október első hétvégéjén ad otthont a híres méz fesztiválnak- teszik színessé a várost. Mi estére értünk oda, és kellemes nyár végi idő fogadott.
A város központjában fekvő kicsiny kikötőben a régi halászcsónakok jól megférnek a modern motorcsónakokkal. A kikötőben található a Dogana Venata, más néven velencei vámház, illetve a Portico palota, ami most egy művészeti galériának ad otthont.
Remek éttermek gondoskodnak róla, hogy megkóstolhassuk a friss tavi halakat, de persze ehetünk más olasz finomságot is. Nekem személy szerint a pisztácia fagylalt volt a kedvencem, a legjobb, amit eddig ettem. A sok kis üzlet és az olaszos nyüzsgés ellenére mégis nyugalom van. Nagy élmény a parti sétányon sétálni, főleg este, mikor naplemente után a velencei stílusú lámpák világítják meg várost.
Bár mi csak egy estét töltöttünk itt, megfogadtam, hogy visszatérek, és jobban megismerkedek majd a várossal. Az első benyomás számomra felejthetetlen, így mindenkinek csak ajánlani tudom a Garda-tó ezen eldugott kis szegletét.
Copyright © 2016 Tagscherer Krisztina Regina. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
