Egy képeslapban ébredni – Mesék a Mount Everest alaptáborába vezető ösvényről

A Sagarmatha Nemzeti Parkban járunk, a serpák fővárosa és legnagyobb települése, Namche Bazaar és az első akklimatizációs túránk után tovább folytattuk utunkat, és az elképesztő táj mellett a jeti legendáját is megismerhettük.

4. nap: Khumbu isten

Namchetől a csapatunk letért a klasszikus túraútvonalról, nem rákanyarodva a klasszikus Himalaya Highwayre, hanem a Gokyo-völgy felé indulva. A Namche feletti kis repülőtéren átsétálva, rhododendron erdőkön keresztül érjük el a 400 fős kistelepülés bejáratát. Khumjung felett magasodik a szent Khumbi Yul csúcs (5761 m), a serpák védőszentjének otthona.

A serpák számos hegyi istenséget tisztelnek. A legjelentősebbek közülük Khumbi-yul-lha (Khumbu isten) és Chomolungma (Sagarmatha vagy Mount Everest). Nagy tiszteletnek örvend Pumori (A lány hegy), Kangtaiga és Tamserku is. A serpák a hegyeken kívül több sziklát, fát, patakot és forrást is istenként tisztelnek. Hitük szerint ezeket az ősi bon vallás szellemei lakják.

Bár a serpák fél évezrede itt élnek, a Khumbu régió vallási épületei korántsem ilyen régiek. Úgy tartják, hogy az első gompát 300 évvel ezelőtt építették a Pangbochénél.

- hirdetés -

A beszámoló és a fotók a Pachamama Expeditions túráján–Everest alaptábor gyalogtúra a Gokyo-völgyön keresztül– készültek, melyről részletesen a Pachamama Expeditions honlapján olvashatsz.

Az itteni kolostorok közül mindegyik a XX. században épült. Építészetileg a legérdekesebb a Tengboche kolostor, amit 1915-ben emeltek. 1933-ban elpusztította egy földrengés, de hamarosan újra régi pompájában építették újjá.

A világos vörös – okker színű kolostorok és templomok mind formájukban, mind méretükben a tibeti mintát követik. Általában két-, ritkábban három emeletes épületek, alaprajzuk a szent mandala dizájnt követi. A kolostorokba és templomokba egy zárt, kővel kirakott előtéren vagy cham-rán keresztül jutunk be. Ezt kell rituálisan megkerülni, mielőtt a fő csarnokba, a lha-khangba lépnénk. A csarnokban a fő helyett a főistennek szentelt oltár foglalja el. A plafonról festett tekercsek, tankák lógnak, az oszlopok tetején selyemzászlók lengenek. A bejárattól általában egy lépcsősor vezet fel az emeletre. Tengboche kolostorában az emeleten találjuk a híres könyvtárat.

- hirdetés -

Nepál különösen fontos szerepet tölt be a buddhizmus történetében, hiszen itt született a vallás alapítója, Gautama Buddha. A hagyomány szerint Gautama Sziddhártha i.e. 543-ban született Lumbiniben. A serpa buddhizmus azonban csak később, a VII. században kezdett formálódni. A VIII. század második felében egy tibeti király két indiai tanítót hozatott Tibetbe. Az egyikőjük volt Guru Rimpocse, aki véglegesen meghonosította a buddhizmust Tibetben. A démonokat és az ellenséges helyi isteneket a hit védelmezőjévé tette és ő lett a nyingmapa ág alapító atyja. Úgy tartják tőle származik az „Om mani padme hum” imaformula is.

A serpák hitvilágában Sangwa Dorje láma, a Khumbu régió első templomának alapítója is feltétlen tiszteletnek örvend. A legenda szerint Tibetből érkezett Khumbuba, de azt is mondják, hogy Monglában született. Sangwa Dorje tudott repülni, használni tudta a napsugarakat és mind a Tengboche, mind a Pangboche hordozza a híres tanító nyomait. A ’teng’ jelentése sarok, míg a ’pang’ kezet jelent – ezek a szent hegyek ugyanis a híres láma lábának és kezének lenyomatét hordozzák a serpák hite szerint.

- hirdetés -

A serpák a reformáció előtti tibeti buddhizmus egyik ágát, a Nyingmapát vagy „Ősi utat” követik, melyet lámaizmusnak is neveznek. A vallási hagyományok jórészt az észak-indiai tantrikus mahájána buddhizmusból a buddhizmus előtti tibeti bönből és a kínai csan buddhizmusból táplálkoznak. A tibeti bön vallás középpontjában az ősök tisztelete mellett a természeti világban megtestesülő istenségek és dühös szellemek állnak. A mai serpa vallásban mindez a klánok isteneinek tiszteletében és a ház szellemeiben való hitben érhető tetten.

A falusi élet- és hitvilág elkülönül a szerzetesek és a kolostorok világától. A falusiak hitvilágában jelen van a lha-wah, ez a spirituális közvetítő, akinek a legfőbb szerepe a betegségek gyógyítása. A szellemekkel transzban tett lélekutazásai alatt tartja a kapcsolatot, a szellemvilág segítségével gyógyít.

 

- hirdetés -

Leparkolunk egy teaházban. A tea kitérő után egyre magasabbra tartunk, egy kicsit kitett (érts picsa nagy szakadék melletted és az út amin állsz nem annyira széles), de lélegzetelállító úton. Hatalmas mély völgyek alattunk, felfelé egy kopár hegy, amit színes virágok pöttyöznek. Fel és le, fel és le, nepáli flatben haladunk. Egy hosszabb felfelé tetején nepáli kecskék pózolnak nekünk a sziklaperemen, majd egy szexin letisztult terepen megtett sok fel és sok le után megállunk egy cuki helyen ebédelni.

Egyre jobban élvezem a felfelét, ha megtalálod a haladó sebességed, akkor a pulzusod beáll egy relatíve kényelmes szintre, a lihegésed és a botod egyszerre adják a tempót, jóleső zizi van a fejedben a magasságtól, de vigyorogsz mint a vadalma, mert már bekapcsolt a szabad vagy érzés és mindannyiszor körbenézel és rájössz, hogy BAKKER A HIMALÁJÁBAN SÉTÁLOK, akkor ez akkorát üt mint akármennyi alkohol.

És ha még nem lennél eléggé bezizzenve a flowtól, az idő kitisztul, a függönyt végleg széthúzzák, teljesen és ott állsz egy 360 fokos National Geographic közepén. Juddha sorolja a csúcsok nevét, te nyomogatod a fotómasinát, persze a neveket teljesen elfelejted. Mindenütt hegyek. Hatalmasak. Pörögsz körbe és ámulsz. Mámorítóan kicsinek érzed magad. Ugye ennek sosem lesz vége?

Megérkezünk Dholébe, ami kb 5 lodge-ból áll és egy szupercuki helyen szállunk meg, ahol már be van fűtve. A közös helyiségben ücsörgünk, beteázva, betakarózva, popcornt majszolva (ne kérdezd hol pattogtatják, de több helyen is volt). Furán érzem magam. Mintha be lennék tépve. Egy buborék lenne körülöttem, a hangokat tompán hallom, de közben minden oké, sőt. Elégedetten ülök magammal. És csak néha tűnik fel, hogy mások is vannak. Jön a vacsi. Enni kell, nekem szerencsére/nem szerencsére nagyon lecsökkent az étvágyam (lehet itthon is ki kellene vonni az oxigént pl az irodából, hogy ne legyen zabálhatnékom mindig). De nem szabad nem enni. Mert energia kell. Eszem egy levest.

A serpa év

A kínai évekhez hasonlóan a serpa éveket sem számokkal, hanem szimbólumokkal különböztetik meg. Eszerint létezik éve a lónak, a báránynak, a majomnak, a madárnak, a kutyának, a disznónak, a patkánynak, a bivalynak, a tigrisnek, a nyúlnak, a sárkánynak és a kígyónak. Bizonyos évek erre vagy arra jók, és ezt vagy azt nem szerencsés az adott évre időzíteni. A majom évében például nem építkeznek és nem házasodnak. Ezt a balszerencsés évet 11 hónaposra rövidítik, az év múlásának ünneplését egy hónappal előrébb hozzák, hogy ezzel is siettessék az év elmúlását. A tigris évében született nők nehezen találnak maguknak férjet bármilyen szépek és vagyonosak legyenek is.

A falu életének rendjét, a vallási szertartások és ünnepek idejét a falu lámája számítja ki az asztrológiai táblázatok és a régi buddhista naptár szerint. Az új év januárban kezdődik a ház éves nagytakarításával. A falakra szerencsét hozó szimbólumokat festenek és megkezdődik a Losar ünnep. Ez a nagy lakomák, az éneklés és a tánc ideje. Márciusban megjavítják a falakat és begyűjtik a tűzifát. A földeket ilyenkor trágyázzák. Áprilisban vetik a burgonyát, a hajdinát és az árpát, ekkor nyírják meg a juhokat és vágják le a jakok szőrét.

Az áprilisi Chirim szertartást a falu lámája végzi el az ártószellemek távoltartására. Ilyenkor egy szimbolikus agyagfigurát és némi gabonát visznek a falu határain kívülre. Szintén ilyenkor választják a falusi tisztségviselőket, a nawákat és ekkor kerül sor az éves falugyűlésre, a yul-thimre. Ezt az Osho szertartás követi, ami a földek és a frissen vetett magok védelmét szolgálja. A szertartás során mágikus védőfalat vonnak a falu köré, hogy az ártószellemek ne tudjanak bejönni.

A rododendron májusi virágzása az új élet hírnöke. A földek kizöldülnek, megszületnek a bárányok és a borjak. Május végén vagy június elején kerül sor a Niugne szertartásra, a hívők ilyenkor nyerhetnek bűnbocsánatot. A férfiak a Thamiban megrendezett Mani Rimdu szertartás idején térnek vissza otthonaikba. Vége a mászószezonnak, kezdődik a nyár.

Júniusban felhők gyűlnek az égre és kezdetét veszi a három hónapos monszunesők ideje. A falusiak összegyűlnek a gompánál, hogy tovább vigyék a Dumji fesztivál évszázados hagyományát. Ilyenkor az istenek segítségét kérik a gonosz erők elleni harcban és megemlékeznek Khumbu védőszentjének, Sangwa Dorje lámának a haláláról. Az ötnapos fesztivál alatt a falvakat körülvevő imazászlók más helyre kerülnek, a lámák pedig rituális táncokkal tisztelegnek az istenek előtt.

Július elején a tibeti közösség a dalai láma születésnapját ünnepli Namche Bazaarban.

A nyári szállásokon a klánok hegyi isteneit ünneplik a yer-chang ünnepen. A vigasság annyi napig tart, ahány család részt vesz az ünnepen. A falvakban maradottak a Phang-ngi, a „disznó hízlalása” ünnepen vesznek részt. A négynapos lakmározással és tánccal kísért ünnepség középpontjában a komédiázás, a humor áll.

Az év legcsapadékosabb hónapja az augusztus. Ahogy az esők levonulnak, megkezdődik az aratás. A férfiak visszatérnek Katmanduba, hiszen kezdődik a mászószezon. A burgonya betakarítása után a falvak bejáratából eltávolítják a szimbolikus sziklakapukat, a falusiak visszatérnek a nyári szállásról és októberben megtartják a közösség védelmét szolgáló Chirim ünnepet.

Az október-novemberi teliholdkor eljön a rituális Mani Rimdu tánc ideje, ezúttal a Tengboche kolostorban. A szertartás a serpa közösség jólétét szolgálja, a démonok és ártó szellemek elűzéséről szól. A gazdagon díszített, színes ruhákba öltözött szerzetesek mindegyike egy-egy istent testesít meg. A zsúfolásig megtelt kolostorudvaron járják hagyományos táncaikat. A háromnapos ünnepen résztvevők adományokat ajánlanak fel és cserébe megkapják az istenek áldását.

A télre való felkészülés novemberben kezdődik. Az első hó megérkezése előtt gondoskodni kell a tüzelőről. A hívők ilyenkor zarándokolnak Katmanduba és Indiába, az otthon maradottak pedig szőnek, fonnak és etetik az állatokat. A tél folyamán tovább folytatódik a szövés és a fonás, illetve elvégzik a kisebb ház körüli javításokat. A földek ilyenkor kopárak, metsző szél tépázza a csúcsokat. Az időjárás csapadékos.

5-6. nap: Egy képeslapban ébredni

Dholéban ébredni kb olyan volt mint egy képeslapban kelni. Kint is reggelizett a csapat undorítóan nyálas fotókat készítve :).

Imádtam ezt a napot, folytatódott a képeslap túránk. Egy hatalmas völgy szelte ketté a világunkat, a mi utunk a simán van 1km mély völgy egyik oldalán kanyargott, de a másik oldalán tornyosuló sötétbarna, szürkés hegyeken egy vékony csík jelezte ott a másik oldali út. Az idő is kegyes volt hozzánk, csak néhány fotót díszítő felhő volt az égen, mi pedig mentünk fel és le mint PomPom aki himbálózik azon a bizonyos ágon. A táj egyre változatosabb, hol köves, hol gyűrűkurásan mohás, hol poros, hol sziklakert, aztán hepehupásan vicces.

Machermoba is relatíve korán megérkeztünk így olyan luxustevékenységeket is végeztünk mint a délutáni cipő és lábszellőztetés a délutáni napfényben szenderegve, zuhanyzás (!!!), hajkibontás és újrafonás….Sőt még egy wifi is vettem (250 mbyte) mondván ez az utolsó hely ahol ez érdemben működik és életjel adásra képes (no meg backupolni a kedvenc eddigi képeim ha esetleg bepottyanna a telo mondjuk egy gleccserbe).

És itt kellett dönteni is. Arról, hogy melyik úton mész tovább. Bátor vagy és mész a hágó felé (akármi is az), vagy akármilyen bátor is vagy a tested azt mondja hahó maradjunk csak itt a 4000 körüli úton. Megvallom a hágó fogalmát nem teljesen tudtam értelmezni az elején, így folyamatosan zaklattam a túravezetőket arról, hogyan is képzeljem el. Magas lesz azt értem. És meredek? Kitett? Nagy köveken kell menni mondták. Na jó de milyenek azok a nagy kövek.

Nem tudom minek köszönhetem (de hálás vagyok érte), de az első este pániksorozatát leszámítva mindeddig nagyon jól reagált a testem a fizikai kihívásokra. Szóval a döntés meghozatalában már csak a gyáva énemet kellett legyőzni, aki mindenféle scenáriókat épített arról vajon milyen is egy hágó. Szerencsére a gyáva énem legyengült az oxigénhiányos környezetben és utólag visszagondolva életem legbátrabb és legkevésbé parázó énem menetelt ott 2 hétig.

Szóval valamiért azt éreztem, hogy bár biztos lesz pár meglepi, de a hágós az én utam, itt van bennem a flow élmény, maxoljuk ki. Hárman döntöttünk a csapatból ezen scenarió mellett, a csapat másik fele az alacsonyabb úton megy.

Mivel a házinéni azt mondta, hogy éjszaka vigyázzunk, mert 1974-ben itt csapott le egy szőrös, majomszerű lény három jakra és az őket őrző sherpa lányra, végül szóljunk néhány szót a jetiről, a havasi emberről. A legendák és mítoszok állandó szereplője a tibeti jógi, Milarepa (1038-1120) egyik énekében is felbukkan. 1472-ben a bajor utazó, John Schitsherger számol be egy furcsa, szőrös emberről, aki Mongólia magas hegyeiben él. A XVIII.-XIX. századi kínai és mongol könyvekben többször felbukkannak ezek a szőrös emberek, de a Tengboche kolostor festményei között is van olyan, amelyik a jetit ábrázolja. A serpák háromféle jetit különböztetnek meg: az első a drema vagy telma, egy zömök, emberszerű majom szürke vagy vörös szőrzettel. A második a chuti, ami hatalmas medve alakját ölti és kecskéket, birkákat és jakokat ragad el. A harmadik a mite vagy midre. Vöröses-arany szőr borítja, homlokán hosszú haj nő. Felegyenesedve jár és állatokra, vagy néha emberre is támad.

Az első feljegyzéseket 1898-ban készítette C-W. Waddell, aki rátalált a „szőrös vadember” nyomaira. Azóta számtalan himalájai expedíció talált rejtélyes lábnyomokat a hóban. A nyomok sokkal nagyobbak az emberi lábnyomnál, a nagylábujj pedig eláll a többitől. Az ismeretlen lényről szóló legendákat számos bizarr történet táplálja tovább. Hegymászók, akik éjszaka fütyülésre ébredtek, vagy reggel azt látták, hogy éjjel meglátogatta valaki a táborukat. 1974-ben a japánok, 1980-ban lengyelek találtak lábnyomokat a sátraik körül. Amikor fényképezni kezdtek vagy elindultak a nyomok mentén, akkor egy láthatatlan lény kiabált rájuk. 1974-ben egy serpa lány állította azt, hogy egy nagy majomszerű lény megtámadta és több törött nyakú jakot is találtak a közelben.

Ha kedvet kaptál a túrához látogass el a Pachamama Expeditions weboldalára és keresd az Everest alaptábor gyalogtúra a Gokyo-völgyön keresztül túrát.

A történet folytatása!

Copyright © 2018 Szöveg: Parrag Krisztina, Fotók: Vörös Tamás Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. Források: Jefferies, Margaret (1991): Mount Everest National Park, Sagarmatha, Mother of the Universe

- hirdetés -
276,252RajongókTetszik
6,762KövetőkKövetés
272KövetőkKövetés
24FeliratkozókFeliratkozás