Gondoltál már arra, hogy mi lesz, ha egyszer felkelsz egy szerdai napon, de nem azért mert szól a vekker – ami beindítaná a reggeli zombiüzemmódot – hanem azért, mert hallod a tenger morajlását, érzed a benned lévő izgalmat, bizsereg kezed-lábad, mert tudod, ma is valami újat fogsz látni a világból. Az lesz az új életed kezdete.
Erre vágytunk mi is. Fiatal házaspárként tavaly nyáron úgy döntöttünk, hogy beköltözünk egy exmentóautóba, amit a saját ízlésünkre formálva lakhatóvá tettünk. Tavaly eljutottunk Skandináviától Portugáliáig, idén dél felé indultunk el, hogy Európának ezt a vidékét is felfedezzük. Jelenleg Görögországban vagyunk és felváltva fedezzük fel ókori romjait és mesébe illő tengerpartjait.
De kezdjük a történetet az elejéről!
A történetünk egy távoli kis észak-norvég városban kezdődött, ami felnyitotta a szemünket és felhívta a ráirányította figyelmünket a körülvevő világra. Addig is szerettünk kirándulni, a természetben lenni, de ott valami megváltozott. A lételemünkké vált, hogy minél többet legyünk a szabadban, magunkba szívjuk az illatokat. Könnyen hozzászoktunk a nyugalomhoz, a kis népsűrűségű vidékhez. Kettesben, a saját anyanyelvünkön beszélve kis burkot építettünk magunk köré, ami mindig csak a miénk volt, hisz nem értett minket senki. Ha akartunk elzárkóztunk a világ elől a természetbe, ha akartuk szerves részévé váltunk a kisvárosi közösségnek.
Amikor hazaköltöztünk Magyarországra legszívesebben már rögtön a következő utazásunkat tervezgettük volna, de előtte szerettünk volna összeházasodni, spórolni és megállni a lábunkon itthon is. Korábban még nem éltünk együtt itthon, ezért nagy lelkesedéssel vártuk a fővárosi életet. Nagy munkakeresésbe voltunk, csinosítgattok a lakásunkat, próbáltuk felvenni a város ritmusát, belefolyni a mindennapi nyüzsgő életbe. De hamar rájöttünk, hogy nem nekünk való ez a nagyvárosi lét, hiányoltuk a zöld környezetet. A korábbi norvég fjordra néző pár négyzetméteres albérletünkből egy forgalmas utcához közeli nagy belmagasságú, hosszúkás ablakokkal teli lakásba költöztünk, ahonnan a szemközti ház homlokzata és az erkélyen üldögélők látványa fogadott minket minden nap. Imádjuk a lakásunkat, csak a kontraszt elég nagy volt, és hiányzott a régi környezet. Eljártunk kirándulgatni, próbáltuk felfedezni a zöld területeket Budapest vonzáskörzetében és igyekeztünk kisebb utazásokat is beiktatni a mindennapokba, s hiába voltak igazán toleránsak a főnökeink, a szabadságok száma behatárolta az utazó életünket. Az előzmények tehát mind arra sarkalltak minket, hogy belevágjunk az ismeretlenbe, hogy a bennünk lévő kalandvágynak eleget tehessünk.
Otthagyni az addig felépített életed és megismerni ezt a csodás bolygót? Merjem, ne merjem? Tudnék vajon mit kezdeni a szabadidőmmel? Hiányozna a mindennapi körforgás?
Ehhez hasonló kérdések sora üti fel a fejét az emberben, vagy legalábbis a családjában, barátaiban mikor előáll ezzel az ötlettel. Mindig is igyekeztünk figyelni arra, hogy több lábon álljunk, hogy legyenek lehetőségeink, amikről eldönthetjük, hogy élünk-e velük. Kezdtek körvonalazódni a konkrétumok, amik szépen lassan el is oszlatták a kételyeket és megválaszolták a kérdéseket. Arra a döntésre jutottunk, hogy most van itt az ideje, hogy nekivágjunk egy ekkora kalandnak, mert ketten még egyszerűbb, gyerekkel már nehezebb. (Az utazásunk alatt látottak erre bőven rácáfoltak, nagyon sokan utaznak karon ülő gyerekekkel, de iskoláskorúakkal is.) Fel lehet mondani vagy folytatni lehet a távmunkaként, homeoffice-ból. Manapság ez egyre népszerűbb módszer. Hogy a te lakásod éppen egy lakóautó az csak a te döntésed, ha onnan is ugyanúgy tudsz dolgozni, – miközben a tengerparton sütteted magad, – akkor nincs oka panaszra egyik félnek sem. A mi esetünkben az egyikünk felmondott, míg a másikunk továbbra is dolgozik, mert az ő munkája lehetővé teszi a távmunkát is. Persze az embernek gondolnia kell az anyagiakra, mi sem egyik napról a másikra döntöttük el, hogy nekivágunk, készültünk rá már egy ideje. Az akarni vágyás tehát megvolt, csak az indulás időpontja és az utazás módja volt a kérdés. Az, hogy az utazás mettől-meddig fog tartani nem tudtuk, csak abban voltunk biztosak, hogy Norvégiát töviről-hegyire meg szeretnénk ismerni, és legalább egy hónapot el szeretnénk ott tölteni, ezért, hogy ne fagyjunk meg a nyári indulást választottuk.
Megismernéd Európát egy lakóautóval? El tudod képzelni, hogy a lakásod 6 négyzetméternyi, és Te ettől totál boldog vagy? Hogy bármikor megállhatsz és alhatsz? Hogy akárhol megéhezhetsz, mindig lesz nálad egy konyha?
A kérdéseket feltéve egyértelműen IGEN volt a válasz. Nyert tehát a lakóautó.
Sok mindent kipróbáltunk már, az együtt töltött évek alatt: vonatoztunk egy hónapot hátizsákokkal megpakolva, sátraztunk melegben és hidegben, repültünk fapados járatokkal. Szálltunk meg tömeghostelekben, airbnb szállásokon, hotelekben és a szabad ég alatt. Ezeket mind szerettük a maguk szépségeivel, de úgy éreztük egyik sem ad teljes szabadságot a világjáráshoz. Így jutottunk arra a döntésre, hogy a lakóautózás lenne a legoptimálisabb utazási mód. Elkezdtünk nézelődni a neten, a lakókocsit kizártuk a horribilis áraik miatt, ráadásul mi szerettük volna megcsinálni a leendő otthonunkat. Minimális komfort, maximális kihasználtság. Ez lehetne akár a mottónk is.
Miért pont Európa? Ott minden annyira egyforma.
Ez valahogy egyértelmű volt, főleg miután kitaláltuk, hogy lakóautózni szeretnénk. Európa a legkisebb kontinens, itt élünk, hát fedezzük fel. Sok fővárosban jártunk már, de mennyi minden vár ránk még azokon túl! Szerintünk így lehet a legjobban megismerni az országokat, ha végig autózunk rajtuk. Lehet, hogy elrepültél már Párizsba, de attól még nem ismered Franciaországot. Még mi sem, pedig megszámlálhatatlan helyen voltunk és sokat láttunk az egyes országokból. Van egy képünk, hogyan változik a természet, hol élnek gazdagabbak, hol szegényebbek, hogy változik a viselkedésük és még sorolhatnám.
Hogy egyforma lenne Európa? Kicsit sem. Norvégiában gleccserek vannak, Hollandiában csatornák, Spanyolországnak ott van a csodás Baszkföld, Albániát ellepi a szemét. Reméljük tehát erre a kérdésre erősen rácáfolunk, ha belepillantasz a blogunkba és máris rájössz, hogy mennyi csuda jó hely van, a szokásos turista úti célokon túl is.
Kisebb megszakításokkal már lassan 8 hónapja űzzük ezt az életformát és imádjuk, az első 5 hónapunkról készítettünk egy kis képes beszámolót. Eddig úgy tűnik, hogy remekül működik! Teljes szabadságunk van, akkor és ott állunk meg amikor szeretnénk, ott nézelődünk, ahol kedvünk tartja. Ha elfáradunk, kinyitjuk a kanapét, ha megéhezünk, elővesszük a gázrezsót, ha már extra koszosnak érezzük magunkat, jöhet a lavor víz, ha esik bebújunk, ha süt a Nap
elbújunk, és ami a legszuperebb, fittyet hányunk a kötöttségekre.
Copyright © 2019 Világjáróshake. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.