Míg Magyarországon bármerre is indulunk el a legrosszabb esetben is pár órán belül lakott településre bukkanunk, addig Amerika hatalmas erdőségeiben könnyen elveszíthetjük a túraösvényt, elég csak követni egy állatot, hogy közelebbről megfigyelhessük, vagy jobb szöget keresni egy szép tájfotóhoz.
A smokymountains.com tanulmánya több mint 100 hírt elemzett ki az elmúlt 25 évből ahhoz, hogy megállapítsák, melyek a leggyakoribb okok Észak-Amerikában, amiért a természetjárók eltévedtek a kirándulás során és mik azok a technikák, amik segítették életben maradásukat a mentőcsapatok megérkezéséig. A kutatás szerint a túlélők 41%-a véletlenszerűen tért le a kijelölt túraútról, 17% a rossz időjárási körülmények miatt vesztette el az utat, míg 16% megcsúszott és úgy esett le róla, utána pedig nem találtak vissza az útra.
Andrew Herrington – túlélő instruktor, kereső és mentő egység vezető valamint vadőr a Smokies-hegységben – szerint a legtapasztaltabb túrázókkal is előfordul, hogy egy útelágazásnál rossz irányt választanak. Az 53 éves Sue Clements esete 2018-ban tragikussá végkimenetelűvé fordult, amikor elveszett a Great Smoky Nemzeti Parkban és egy vízfolyást nézett túraútnak, amely végül egy labirintus szerű, nehezen járható útvesztőbe vezetett. Az eset szintén rámutatott, hogy a legveszélyeztetettebb helyzetben nem a gyakorlott túrázók vannak, hanem azok, akik csak egy napos kirándulásokra indulnak. Sue Clement holtestét mindössze két mérföldes távolságra találták meg a nemzeti park parkolójától. De ott van Geraldine Largay esete, aki közel egy hónapon át jegyzetelte szenvedéseit azután, hogy 2013. augusztus 2-án letért a kijelölt turistaútról (Appalachian Trail) pisilni, de holttestére csak két évvel az eltűnése után bukkantak.
A tanulmány szerint a túlélők a leggyakrabban a magukkal vitt meleg öltözékeknek köszönhették túlélésüket, valamint olyan felszereléseknek, melyek menedéket nyújtottak nekik. A legtöbbjüknek rendelkezésükre állt vízforrás: többségük talált tavat, forrást, vagy épp a harmatos levelekből próbált némi folyadékhoz jutni. Fontos szempont volt, hogy a rendelkezésre álló ételüket beosztották, hogy az energia szintjüket fenn tudják tartani a segítség megérkezéséig.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ilyen esetben maradjunk egy helyben vagy pedig várjuk egy helyben a segítséget.? A tanulmány szerint mindössze 35%-uk maradt egy helyben 65%-uk aktívan kereste a kiutat.
Mindezek a segítségül hívható plusz felszerelések az egy napra kirándulni indulóknak általában nincsenek a hátizsákjában, az extra pulcsik helyett inkább fényképezőgép kerül a csomagba. A Great Smokys Mountains Nemzeti Park kutatásai is ezt támasztják alá: az évi nagyjából 100 mentőakció 90%-a egy napos kirándulókra irányul.
A túlélő kurzusokon felhívják az egy napos kirándulásra indulók figyelmét, hogy mindig vigyenek magukkal egy bélelt, meleg kabátot és egy nagy szemeteszsákot esővédőnek, fedezéknek, ha az éjszakát véletlenül a szabadban kellene tölteni. Még az olyan meleg államokban, mint Texas is szükségünk lehet rá, hiszen az egyik vezető halálozási ok a hipotermia, azaz a test teljes kihűlése. A legfontosabb, hogy tudatosítsák az egy napos kirándulókban, hogy milyen veszélyeknek vannak kitéve és hogyan tudják megelőzni ezeket. A technológia fejlődésével annyira hozzá vagyunk szokva a GPS navigációk kényelméhez, hogy vészhelyzetben a többségnek nincs elegendő gyakorlata ahhoz, hogy meghatározza helyzetét. Ráadásul nem számolnak azzal, hogy hiába vannak egy nemzeti park területén, a mentőegységek sokszor csak másnap reggel tudnak a bajba jutottak segítségére indulni, hiszen az általános protokoll szerint sötétben nem kockáztatják a mentő egységek testi épségét sem.
Az emberekben téves elképzelések alakulhatnak ki a napjainkban népszerű túlélő show-k hatására, hiszen azok alapján az a kép alakul ki, hogy a túlélési praktikák annyiban kimerülnek, hogyan rakjunk tüzet vagy együnk bogarakat az éhezés ellen, de a valóságban nem ezek a valóban fontos dolgok. Érdekesség, hogy még a legvékonyabb embernek is van kb. 10% testzsír a szervezetében, mellyel egy hónapig is képes kibírni a szervezet étel nélkül, míg elegendő ivóvíz nélkül mindössze pár napig élnek túl.
A túléléshez tehát erre a négy alapvető dologra van szükség: a kihűlés elkerülésére, tehát a test melegen tartására, menedék építésére/megtalálására, vízre és hosszabb táv esetén ételre.
Bár a tanulmány amerikai eseteket vizsgált, bárhol is induljunk a világban a vadon felfedezésére, érdemes felkészülnünk arra, hogy vészhelyzet esetén legyen elegendő vizünk és meleg holmink a mentő csapatok megérkezéséig.
