More
    - hirdetés -

    Bhután, a mennydörgő sárkány országa – Nepál, Tibet, Bhután kalandtúra

    Tibet körbeutazása után visszatértünk Nepálba. A csomagok ismételt átrendezése után Kathmandu fojtogatóan poros levegőjéből a Föld legtisztább, legegészségesebb országába, Bhutánba indultunk. Ez a történet sem úgy kezdődött, ahogy terveztük. Már előre jelezték, hogy a Delhiből induló repülő órákat fog késni, így ráérünk később kimenni a reptérre. Ennek megfelelően egy rövid sétát tettünk a Thamel piszkos utcáin, Tibetről szóló könyveket keresgélve, majd a város zaklatott forgalmán átverekedve magunkat, megérkeztünk a repülőtérre. Időjárási okokra hivatkozva egy újabb óra várakozás után mégiscsak a levegőbe emelkedtünk egy sárkánnyal díszített farkú repülőgéppel, a csodák és a mosoly országába, Bhutánba.

    - hirdetés -

    Az út nagyjából egy órás volt, miközben ismét elrepültünk a Sagarmatha méltóságteljes csúcsa mellett. A felhőkből aláereszkedve, a hegyeket szinte súroló szárnyakkal, szlalomozva közelítettük meg a Pharo-i repülőteret. Már ereszkedés közben látható volt, hogy Ázsia Svájcába érkeztünk.

    A reptér azonnal magával ragadta az utazókat. Kicsi, de bűbájos, mint egy ékszerdoboz. A királyi pár, és a nemrég született trónörökös óriási fényképe mellett vonultunk be a főépületbe, ahol mosolygó ügyintézők pillanatok alatt beléptettek az országba.  Megérkeztünk Meseországba.

    - hirdetés -

    Bhután (Druk Jul) – a mennydörgő sárkány országa. A helyiek szerint itt kell keresni a Shangri-lát, a Földi Mennyországot. Területe alig több, Magyarország egyharmadánál, lakossága viszont csak 680.000 fő.  Az ország területének közel 80 %-a erdő, ez a leghegyvidékesebb terület a Földön. Az eddig leaszfaltozott néhány száz kilométernyi, településeken kívüli utakon gyakorlatilag nem létezik egyenes szakasz.

    Bhután legmagasabb hegycsúcsána a Tibeti határon levő, 7.570 m-es Gangkhar Puenszum, a legszentebb hegyük a 7.314 méter magas, Dzsomo istennőjük által lakott Dzsomalhari.

    Az Éves Nemzeti Összterméket, a GDP-t itt Bruttó Nemzeti Boldogságban mérik. Itt csak 1962-ben jelent meg az első autó, 1974-ben engedték be az első turistát, 1999 óta létezik TV és internet, 2007 óta pedig mobil telefon, és a mai napig nincs egyetlen multi sem. Az egész országban tilos a dohányzás, nem lehet dohányárut kapni, sőt a külföldről érkezőktől az országbalépéskor elkobozzák a cigarettát, de még az öngyújtót is.

    Az ország története valahol i.e. 2000 táján kezdődött, amikor nomád törzsek telepedtek le ideiglenesen az enyhe nyári időkben a dúsan termő völgyekben, hogy azután a dermesztő téli hideg elől visszameneküljenek az alacsonyabban fekvő, ma Indiához tartozó vidékekre. Az i.sz. VII. századig éppen ezért India hatása volt az elsődleges, azonban ekkortól Tibet befolyása kezdett meghatározóvá válni olyannyira, hogy a 627-649 közt uralkodó tibeti király, Szongcen Gampó Tibet egyik vallási régiójaként kezelte a területet. Innen ered Bhután neve, ugyanis szanszkritul a Bhotant azt jelenti, hogy Tibet vége.

    - hirdetés -

    A buddhista filozófia is ebben az időben kezdett itt terjedni, és ekkor építették ez első kolostorokat is, mivel Szongcen Gampo elrendelte 108 templom építését a Himalája régiójában a rossz szellemek elleni küzdelem megsegítésére. Ebből a küzdelemből alakult ki az a tantrikus filozófia, aminek Padma Szambhava, más néven Guru Rimpocse lett a nagymestere, és aki a rossz felett győzelmet aratva megkezdte tanai terjesztését. Mikor Bhutánba látogatott több helyen otthagyta láb, illetve üleplenyomatát, vagy meditációs helyeit. Ezek ma is megtekinthető, nagy tiszteletben álló zarándokhelyek.

    Ha kedvet kaptál a túrához látogass el a Pachamama Expeditions weboldalára és keresd a Lhászától a Guge királyságig tartó tibeti kalandtúrát!

    Ma az ország hivatalos vallása a Drugpa Kagyü, ami a Tibeti Buddhizmus helyi változata. Az ősi bőn vallással való kapcsolatot jelzi, hogy a buddhista szentek ugyanúgy küzdenek a gonosz szellemekkel, mint a legősibb vallások misztikus hősei.

    Az első megállónk a Pharo-i repülőtér végénél egy dombon volt, ahonnan beláttuk a környező rizsföldeket, a szemközti dombon levő Pharodzongot, és természetesen a szemtelenül kicsi repteret.

    - hirdetés -

    Utunk egy folyóvölgyben vezetett, ahol megálltunk olyan hídnál, amit még a XV. században készített a nagy hídépítő, aki az egész tibeti világban több száz hidat vert a vadul hömpölygő hegyi folyók fölött. A partokon színes, bástyaszerű, emeletes épületek álltak, és közéjük lettek kifeszítve a függesztett vasszerkezetek. Amikor előzőleg itt jártam, még átmehettem ezen az ősrégi, hálószerű kialakítású, imbolygó műemléken, ma azonban új betonhíd hirdeti mellette az ország gyors fejlődését.

    Két folyó találkozásánál, egy híd utáni ellenőrzőpont következett. Ilyenek itt is vannak, de ezeknek az a feladata, hogy az illegális bevándorlást megakadályozzák. A meredek oldalú hegyekkel kísért folyóvölgyben továbbhaladva hamarosan beértünk a fővárosba, Thimphuba. Először megtekintettük, és körbesétáltuk a Nemzeti Emlék Sztúpát, amit a harmadik király felesége emeltetett férje emlékére. A csöpörgő eső ellenére sok hívő rótta köreit mély áhítattal.

    - hirdetés -

    Sötétedni kezdett, úgyhogy elfoglaltuk szállásunkat a stadion melletti szállodában. Egy igazi ámulat volt, mert a hagyományos építészeti elemek felhasználásával készített épület igen kellemes, sőt lélekápoló volt. A tágas, barátságos szoba is arra volt hivatott, hogy a kényelmünket szolgálja. Igazi luxus, négycsillagos szinten, rendkívül csinos, szolgálatkész személyzettel.

    Thimphu egy nem túl tágas völgyben fekszik, így hosszan elnyúlik, és kétoldalt felkúszik a hegyoldalakra. Legfeljebb négyemeletes, szellősen épített házai a pagodaszerű tetőikkel, és a védelmező szerepet betöltő rajzaikkal igazán bájossá teszik.

    Először a város fölé épített, pontosabban épülő óriási Buddha szoborhoz kapaszkodtunk föl a meredek, szerpentines úton. Az 51 méter magas aranyszínű szobrot úgy helyezték el, hogy a városból, profilból lehessen látni. Előtte hatalmas kőburkolatú térség, melynek vége szinte lebeg a mélység fölött. A talapzata kétszintes, amiben hatalmas imatermet alakítottak ki. A talapzat körül finoman kidolgozott női angyalok sorakoznak, melyek különféle felajánlásokat tartanak a kezükben. A világos imaterem központi szobra természetesen egy ülő Buddha, amelyet hat, felé forduló, álló Buddha vesz körül. A falakon mennyezetig érő polcok, amelyeken kisebb Buddha szobrok állnak, vagy lesznek. A falakon készülő, vagy kész festmények. Kívül-belül az arany a domináló szín.

    - hirdetés -

    Ezután átmentünk egy kézműves műhelybe, amelyben a régi típusú szövőszékeken aprólékos munkával, szorgos kezek által készülnek a hagyományos anyagú és mintájú szövetek. A z emeleti boltban ámulattal néztük a szebbnél szebb anyagokat, illetve készárukat. Itt árulták a már említett gho-kat és kirákat, de a legjobban a különleges formájú, hímzett csizmák tetszettek, amiket például a király teljesalakos képein lehet látni.

    Ezután a Thimphudzong következett. Monumentális, erődszerű épület, magas, fehér színű falakkal. Ez ma az ország az ország egyik legfontosabb épülete. Itt van a közigazgatási központ és a vallási központ is, igaz, ez utóbbi télire átköltözik a régi fővárosba, Phunakába. Teszik ezt annak ellenére, hogy az utóbbi években a telek annyira megenyhültek, hogy nincs hó. Az épület tőszomszédságában van a király rezidenciája és a parlament hasonló stílusú épülete. A dzongot a már említett, Tibetből származó láma, Sabdrung építtette. Az első dzong nem véletlenül lett ilyen. A viszálykodások miatt háborúktól dúlt országban muszáj volt erődöt építeni az országegyesítőnek, hatalma megtartása érdekében. Óriási udvarán a környékbeli parasztok is menedéket találhattak. Többször leégett, és a XX. század közepére majdnem teljesen tönkrement, már csak a romjai voltak meg, amikor is a harmadik király meghozta döntését a királyi székhely megváltoztatásáról, aminek része volt a helyreállítási munkák megkezdése. Mára már visszanyerte teljes pompáját.

    - hirdetés -

    Szétnéztünk még a helyi piacon, ahol gyönyörűen csomagolt zöldségek és gyümölcsök álltak hegyekben, de a legnagyobb választék a csiliből volt.

    Gyümölcsökkel megrakodva nekivágtunk a hegyvidéknek. Az út meredeken, kanyarogva vezetett a felhők közé. A növényzet egyre dúsabb, zöldebb lett, a fák mérete megnőtt, és megjelentek a fák ágain és törzsén élő epifitonok (rajtaélők), a broméliák és orchideák. Köderdőben jártunk. A burjánzó növényzet az állandóan magas páratartalmú levegőből jut megfelelő csapadékmennyiséghez. Az erdő bujaságára jellemző, hogy a csak Bhutanban megtalálható orchideák száma kétszáz fölött van. Miközben kapaszkodtunk, az jutott eszembe, hogy az útépítő mérnökök vonalzója elveszhetett, mert csak körzővel rajzolták meg az útvonalat. Nem volt egyetlen méter egyenes szakasz sem.

    Aztán lassan mégis felértünk a 3.080 méteres Dorchula hágó tetejére, amit 108 kicsi, ködbevesző sztúpa koronázott. A dombtetőre épített apró, házszerű építmények sejtelmesen bukkantak fel, vagy éppen tűntek el a szemünk elől a méltóságteljesen kavargó sűrű párában. De miért éppen 108? Mágikus szám a buddhizmusban. Ennyi szem van az imaláncon – a malán, ennyiszer kell leborulni az imához, de ennyiszer kell megkerülni – korát járni a szent helyek körül is. De miért pont 108? A mai világban mindent számolunk. 1 – 2 – 3… A keleti világ hétköznapjaiban azonban a számoknak hamar a végére érünk. Például Iránban a 39 az utolsó, a 40 már nem konkrét mennyiséget jelöl, csupán azt, hogy sok. Itt Tibet környékén már a 3 jelenti ugyanezt! Akkor mégis mi az a 108? Ezen a tájékon úgy hiszik, 100 isten van, és imádkozáskor mindegyikhez el kell mondani egy fohászt. Igen, de a malán 108 golyó van! Persze-persze, de az ember tévedhet, és inkább mormoljunk sokkal-sokkal többet, semmint hogy megsértődjön valamelyik felsőbb lény. Ez az egyik elmélet. A másik matematikai alapú. Ha a három ismert számot elkezdjük szorozgatni, az úgy hangzik, hogy 1*1, 2*2, 3*3, azaz egybeírva 1*2*2*3*3*3, ami bizony éppen 108-at ad. A harmadik ennek a bűvös számnak az egyetemességét hangsúlyozza. A Föld és Nap távolsága a Nap átmérőjének 108-szorosa. A Föld és Hold távolsága, a Hold átmérőjének 108-szorosa. A Nap átmérője a Föld átmérőjének 108-szorosa…

    - hirdetés -

    A végtelennek tűnő kanyarok során leereszkedve megérkeztünk Punakhába, ami az 1970-es évekig töltötte be fővárosi szerepét. Ma is fontos döntéseket hoznak a dzongban, sőt az összes királyi esküvőt is itt tartották.

    A Punakhadzong a második legrégibb az országban. Punakha az 1980-as évekig csak a dzongot jelentette, addig itt nem volt város, mégis mint a legfőbb vallási központ ez működött fővárosként. Itt tartották a nemzetgyűléseket, és a legfontosabb vallási celebrációkat. A királyság és a vallási intézmények nyáron a hűvösebb Thimphuban székeltek, télire viszont ideköltöztek a farkasordító hideg elől. Amikor viszont Thimphu lett a főváros, Punakha elvesztette jelentőségét. A Punakhadzongot is Sabdrung építette 1637-ben egy olyan helyre, ahol 1328 óta állt egy kis dzong, amik megépítését még a a nagy Guru Rimpoche jósolta meg. Sabdrung egy Avalokitesvara (Eljövendő Buddha) szobrot hozott magával Tibetből, amit itt helyezett el. A Tibetiek számára ez igen becses ereklye lehetett, mert többször is megpróbáltak hadsereggel eljönni érte, mindannyiszor eredménytelenül.

    - hirdetés -

    A Punakhhadzongot is Sabdrung építtette, és majdnem olyan nagy, mint a Thimphui, de talán még díszesebb is. Két folyó, a Phochu és a Mochu, a női- és férfi-folyó összefolyásánál épült, így egy fedett hídon lehet bejutni. Már a híd szerkezete is figyelemreméltó. Hatalmas gerendák nyúlnak be a folyó örvénylő víztömege fölé. Az alsók rövidebbek, a fölsők egyre hosszabbak. Hogy ne zuhanjanak a folyóba, hatalmas épületekkel terhelték le a parti oldalukat. A két oldalról egymás felé nyúló szerkezetek nem érik el a folyó közepét, ezért a tetejükre még egy gerendaréteget kellett fektetni összekötésképpen. Az így kialakított íves szerkezet igen impozáns és egyedi formát ad a hídnak.

    Maga Dzong is páratlanul szép volt. Virágzó fák vették körül, fölső ablakairól vadméhek hatalmas lépei lógtak. Elmondták, hogy semmi pénzért nem vennék el tőlük a hosszú hónapok alatt, fáradtságosan gyűjtött mézet. A meredek lépcsőn feljutva az imamalmokkal és égtájak őrzőivel díszített előcsarnokba érkeztünk. Mongóliából származó hagyomány, hogy minden égtájnak megvan a maga védelmezője. Tűz ellen tűzzel küzdenek, rémisztő alakjukkal a szörnyeket tartják távol. Nyugatot Csengmizang őrzi, a nemeslelkű vörös király. Kezében csortent (buddhista emlékművet), és egy kígyót tart. A kelet fejedelme Julkorszung, aki mennyei muzsika megtestesítője. Kezében lantot tart, színe fehér. Észak ura Namthóze, az aranyfejedelem. Kezében győzelem lobogóját tartja. Kísérő állata a gonoszt jelképező kígyót legyőző, rettenthetetlen mongúz. Déli égtáj fejedelmének pontosan olyan kék a bőre, mint a Himalája lábainál elterülő India isteneinek, kezében kardot tart.

    Az első belső udvaron egy sztúpa, és egy bodhi fa áll, itt szokták tartani évente azokat a maszkos táncünnepeket, amikkel a démonok legyőzését és a buddhizmus térhódítását ünneplik. A hátsó udvarba keskeny folyosó vezet. Innen nyílik az a helység, ahol Sebdrung hamvait őrzik, és innen nyílik az a templom is, ami még ma is fontos döntés