A Fraser-sziget után visszatértünk egy fél napra Brisbane-be, ahol felvettük a lakókocsinkat. Ez egy Toyota Hilux volt, felépítményként pedig megkapta a lakórészt, kis konyhapulttal, ággyal, beépített leülős résszel. Brisbane-ből északnak haladva elindultunk Cairns felé, ahol korábban már lefoglaltam telefonon egy két napos programot: szervezett merülést a Nagy Korallzátonynál.
A Nagy Korallzátony hatalmas: az űrből is látszódik, területe Magyarországénak 3,5-szerese és az egészet élő organizmusok alkotják. Világörökség és a Great Barrier Reef Marine Park részét képezi.
Nikivel mindketten kezdő búvárok vagyunk és abban egyet értettünk, hogy a világ egyik legszebb merülőhelyének tartott Nagy Korallzátonynál hiba lenne kihagyni a merülést. Egy hét merüléses túrára neveztünk be Cairnsben: első nap 4 merülés, majd kint alvás a tengeren és még 3 merülés a második nap. Cairns-be, a telefonon lebeszélt találkahelyre épp időben érkeztünk, lakókocsinkat hátrahagyva a buszt még elértük, ami a kikötőbe vitt.
A kikötőben egy 50-60 fős csoportban találtuk magunkat és nagyjából ezzel a létszámmal el is indultunk a hajóval a Korallzátony felé. Egy jó órás úttal érkeztünk el az első merülőhelyre, ahol a csapatot kétfelé szedték: 15-20 búvár volt a hajón, a többiek egy fél napos pipázós merülésre neveztek be. A többi búvárral együtt kisebb-nagyobb csoportokban merültünk. A harmadik merülés után még a tengeren átszállt a csapat a búvárok hajójára, ahol megvacsoráztunk és vártuk az éjszakai merülést, ami egy igazán különleges élmény volt.
Ez a 4 merülés nagyon kiveszi az emberből az erőt, így az aznapi alvással nincsen gond. Másnap még 3 merülés várt ránk. A felöltözés-merülés-leöltözés gyors egymásutánisága miatt elrepül ez a nap is nagyon gyorsan, annyi élménnyel, hogy feldolgozni is nehéz. A csapattal profi fotós is volt az első pár merülés alkalmával, a képeket a túra végén egy pendriveon kaptuk meg.
A legtöbb film, könyv, vagy youtube videó sem tudja visszaadni azt, ami ott lent vár az emberre: az élővilág egyszerűen varázslatos, a víz alatti világ elbűvölő és lenyűgöző, a korallvárosok felfedezésének élménye felülmúlja képzeletünket. Az első néhány alkalommal vezetővel merültünk, aki körbevitt a merülőhely látványosságain és így mutattak gyöngykagylót, bohóchalakat, tengeri uborkát, papagájhalakat, napóleonhalat, de láttunk rájákat, rengeteg díszhalat és még cápával is találkoztunk.
Mindkét nap ragyogó időnk volt és a látótávolság is remek volt! Az áramlatok csak egy merülés alkalmával voltak erősebbek, de nem volt vészes, átlagban 10-15 méterre merültünk. Az éjszakai merülés számunkra első alkalom volt, így elég nagy izgalommal vágtunk ebbe is bele. Még merülés előtt figyelmeztettek, hogy a zseblámpával óvatosan kell bánni: a kisebb halakon tartva a fénynyalábot, a ragadozó halak egyből megtalálják és le is csapnak a kivilágított szerencsétlenekre.
A merülésvezetőnk ezt demonstrálta is a mélybe érve: néhány másodperc kellett csak, mire a nagyobb hal előkerült és jól meg is kergette a kisebbiket, de gyors mozgásukat nem tudta a lámpával követni, így a kisebb hal sorsát homály fedi. A hajó alja ki volt világítva, ami segített visszatalálni, de ezzel vonzotta is a halrajokat, így azokon keresztül úszva tudtunk csak kimászni. A kisebb halak pedig mindig vonzzák a nagyobbak, így a merülés végére már a cápák is előkerültek, de azok nem nagyon merészkedtek közel a hajóhoz, inkább csak a félhomályos széleken próbálkoztak a rablással.
Az egész merüléses túránk alatt nagy félelmünk volt a medúzákkal való találkozás. Itt él a világ legmérgesebb élőlénye, az Irukandzsi medúza, aminek ráadásul pont vonulási időszaka is volt. Csípése elviselhetetlenül fájdalmas és nagyon súlyos esetben akár halált is okozhat rövid időn belül. Persze több ilyen mérgező medúza tenyészik még ezekben a vizekben, a merülésvezető mégis inkább arra figyelmeztet, hogy semmit ne szedjünk fel a tengerfenékről, mert ha véletlenül egy kúpcsigára sikerül rámarkolni és az meg is csíp, akkor nincsen semmi, amivel segíteni tudnának rajtunk, még egy utolsó cigire is csak szűkön lenne idő – viccelődik. Halálos jószágokkal nem futottunk össze egy alkalommal sem, bár ilyen-olyan medúzák ott voltak körülöttünk, láttuk őket, nyilván próbáltuk kerülni is, de engem egy megcsípett, de az csak enyhébb zsibbadást okozott szerencsére.
Újabb csodás élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodva értünk vissza a kikötőbe, majd pedig kis buszozással a lakókocsinkhoz. Utunknak közel sincs vége, délnek indulva haladunk Airlie Beach irányába, ami kiindulási pontja lesz a világhírű Whiteheaven Beach meglátogatásának, de az utunk során egy kis kitérőt még teszünk.
Copyright © 2016 Varga Gábor. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
