Kínai utazásom során a Pekingtől nagyjából 90 km-re lévő falu, Cuandixia meglátogatása is szerepelt a terveim között. Az útikönyvek és beszámolók szerint is a piros vonal végállomásától (Pingguoyuan megállótól a 929-es busz) megy egy busz Cuandixia mellé egy kisvárosba, ahonnan taxival kell eljutni a faluba. A megállót még sikerült is megtalálni a másfél órás metróút végén, de a busz csak nem akaródzott jönni. Hamarosan egy népesebb embercsoport gyűlt össze a megállóban, hogy mindenki hevesen gesztikuláljon és kínaiul kiabáljon. Tudni kell, hogy Kínában szinte senki nem beszél semmilyen nyelvet, csak a kínait, ezért a kommunikáció igencsak nehéz. Végül valakinek sikerült pár szóban elmondani, hogy a buszjárat megszűnt, persze pont a múlt héten, de ő nagyon szívesen elvisz. A járat nyilván nem szűnt meg, de addigra már elég sok idő elment a várakozással, így üsse kő alapon, maradt a kocsikázás. A 90 km-t nagyjából két és fél óra alatt sikerült letudni, köszönhetően az igen kanyargós szerpentineknek.
Maga Cuandixia egy a Ming császárok korában létesített falu a Jingxi hegyvidéki régióban fekszik. A faluban több, mint 500 ház maradt meg eredeti állapotában, tükrözve a Ming-, és a Csing-dinasztia korát. A házak egy része turisztikai célból üzemel, étteremként illetve egy részük bérelhető is. A falu kedvelt hely a fotósok és festők körben is, különleges hangulata és fekvése miatt, a környék hegyei pedig népszerű célpontok a túrázók számára. A sofőrrel nem csak az oda, hanem a visszaútban is megállapodtunk, szerencsére valóban megvárt és csakúgy, mint az ide úton, visszafelé is megajándékozott a kínai turbofolk szónikus örömeivel.
Copyright © 2016. Pintér Norbert. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.
