Zenészként koncertezni hívtak Észak-Oszétiába, Vladikavkaz városába.
Minden alkalommal, ha van rá lehetőségem próbálok pár nappal előbb a helyszínre érkezni, hogy helyi zenészeket ismerjek meg és rajtuk keresztül egy teljesen más aspektusból láthassak rá az adott térségre. Így volt már szerencsém eljutni számos eldugottabb részére a világnak. Minden alkalommal az utat képekkel és hangfelvételekkel dokumentálom, amelyek eredményeként utazó anyagokat készítek.
Ilyen utazásom volt a Kaukázus északi részén is, amely mai napig egy kiemelten feszült helye a világnak. Kaukázusban több mint 50 népcsoport él. Legalább 37 nyelvet beszélnek, némelyiket több millióan, másokat csak néhány faluban. Az a mai napig nem tisztázott, hogy ezek a nyelvek milyen kapcsolatban vannak egymással és más nyelvcsoportokkal. A közelmúlttal kapcsolatban biztosan sokan emlékeznek az Oszétiában történt beszláni vérengzésre. 2004. szeptember 1-jén 32 csecsen terrorista elfoglalt egy általános iskolát, ahol éppen a tanévnyitót tartották. Több mint 1200 embert ejtettek fogságba, gyerekeket, szülőket, tanárokat. A brutális szabadítási akció közben végül 379-en veszítették életüket, köztük 171 gyermek és harminc terrorista, további hétszáz túsz megsérült. A tömeges gyermektemetőben lévő fényképek és a sírköveken elhelyezett játékaik látványa leírhatatlan és mélységesen megrendítő. Ez a temető volt az első állomásom, ami megadta a felütést.
A folytatásban rendkívül kedves házigazdákat, órákon át tartó pohárköszöntőket, fantasztikus tájakat és nem utolsósorban nagyon izgalmas zenéket láthattam, hallhattam.
Both Miklós fotósorozata.
Először csoportos temetések voltak, majd a családok temetkeztek a pincékbe. A sírkamrák felé tornyokat építettek. Melléjük temették a ruhákat, saját eszközeiket.
A pestis járvány idején a fertőzöttek önként vonultak a boltívekbe a családjuk védelmébe. A helyiségek jó klímája miatt mumufikálódtak a testek, jó állapotban maradtak meg.
Időközben az UNESCO védetté nyilvánította, de ez sem óvta meg a helyet a sírrablóktól. Még a csontokat is ellopják.
Mai napig hatalmas kultusza van a második világháború győzelmének Oroszországban.
A megközelítése előtt az 5 kilométerre lévő hegyi patakban kellett megfürödni, aztán a szentélyt mezítláb lehetett megközelíteni, amit egy szertartás követett a célnál. A patak egy fokos volt, az út havas, sziklás. Ezután az esemény után fogadtak be azt hiszem..
Copyright © 2014 Both Miklós. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.
