Sok helyen olvashatjuk hogy Indonézia a végletek országa, én azt mondanám hogy a Föld változatossága egy országba sűrítve. Indonézia pár nagyobb és számos kisebb szigetből áll. Az ország nagyobb szigetei közé tartozik Sulawesi, a furcsa alakú sziget melyet régen Celebesznek hívtak. A sziget közepe táján, Makasszartól kb 8 órányi busz útra található az egyik fő attrakciója, Toradzsa.
Toradzsa a rendkívül érdekes temetkezési szokásairól illetve épületeiről híres. Lássuk először a Toradzsai építészetet. Az épületeik az úgynevezett tongkonanok oszlopokon állnak és európai szemmel szokatlan kinézetűek. A hasonló kinézetű de kisebb épületek gabona, elsősorban rizs tárolására szolgálnak. A lakóházként szolgáló tongkonanokon az épület külső részén elhelyezett bivalyszarvak számából tudhatjuk meg az épületben élő emberek társadalmi helyzetét. Minél több bivalyszarv díszíti az épület homlokzatát annál magasabb társadalmi rangban vannak a bent élők. Az épületek gazdagon faragottak és többféle motívum díszíti őket.
Építészetüknél még érdekesebbek a temetkezési szokásaik. A temetés nem a halál bekövetkezte után közvetlenül történik, akár több hónap sőt év is eltelhet. A temetés időpontját elsősorban a család anyagi helyzete határozza meg. A szegényebb családoknak hónapokba telhet míg összegyűjtik a pénzt a temetésre. A tetemet a várakozás során több réteg szövetbe bugyolálják és így tárolják. A temetés egy több napos rituálé melynek szerves része a meglehetősen véres mészárlás. A mészárlás során bivalyokat és sertések vágnak le. Az állatok feláldozás azért nem teljesen értelmetlen mivel a húsukat szétosztják a rokonok és vendégek között. Minél több a bivaly áldozat, akár tíz fölött is lehet, annál tehetősebb a család. A temetési szertartás során sorban érkeznek a környező falvakból illetve az elhunyt származási falujából az emberek akiket az elhunyt családtagjai vendégelnek meg. A szertartás része a hagyományos öltözet viselése is.
Maga a tényleges temetés is jelentősen eltér a nálunk megszokottól vagyis a földbe temetéstől. Először is megkülönböztetnek csecsemőket és felnőtteket. Csecsemők esetében ha a csecsemő fogai még nem nőttek ki akkor a testet bebalzsamozás után egy fa törzsébe vájt üregbe temetik, a nyílást pedig sűrűn szőtt pálmarostokkal fedik.
Jelentősen eltér a felnőttek eltemetése. Erre háromféle módszert alkalmaztak. Az egyik során egy szikla falába lyukakat vájtak és abba karókat helyeztek. A faragott fakoporsóba helyezett halottakat ezekre a sziklából vízszintesen kiálló karókra helyezték kitéve az időjárás viszontagságainak. Számos ilyen módon elhelyezett koporsó a korhadás előrehaladott állapotában látható. A második módszer során a koporsókat barlangokban helyezték el. Az ilyen barlangsíroknál a hozzátartozók mindig gondoskodtak arról hogy a koporsónál legyen apró pénz és ami talán még fontosabb az a cigaretta.
A harmadik módszer során a sziklákba szabályos üregeket vájtak és a koporsókat ezekbe az üregekbe helyezték. Az üregek nyílását szabályos kis ajtócskával zárták le.
Toradzsa földjén azonban találhatunk modernebb sírokat is. Ezek szabályos házszerű építmények. Ezek belsejében tárolják a koporsókat. Bármelyik temetkezési módot is nézzük egy dolog mindegyiket jellemzi, ezek pedig a síroknál elhelyezett tau-tau-k. A tau tau-k fából vagy bambuszból készült, az elhunytra hasonlító ember nagyságú faragványok amelyeket felöltöztetnek. Ezek az elhunytat reprezentálják és feladatuk a sír védelme. Sajnos manapság a tau-tau-k elég kelendőek, sokat elloptak így ezeket már vagy elzárt, elkerített vagy könnyen el nem érhető helyeken helyezik el.
Copyright © 2014 Dallos Attila. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
