Grúzia (grúz nevén Sakartvelo: საქართველოს) …talán az egyik legnagyobb „utazós” meglepetés, ami eddig ért. Az egész a barátom ötlete volt: ezer éve el akart menni Grúziába, annyi jót hallott már az ottani emberek vendégszeretetéről, az ízletes ételekről és a kitűnő borokról… no meg persze ott van a meghódításra váró Kaukázus. Számomra egy szürke folt volt ez az ország a térképen. De hát semmi jó elrontója nem vagyok, utazni és túrázni imádok… hát gyerünk! Így elindultunk erre a még érintetlen vidékre, ami felért egy kisebb időutazással. Grúzia nem egy túl nagy ország, kb. két és fél hét alatt szó szerint minden szegletét bejártuk. Ez idő alatt teljesen különböző tájegységeket látogattunk meg, és rengetek kellemesebb, viccesebb, vagy inkább ijesztőbb meglepetésben volt részünk. Szállást keresel Grúziában?
A fővárossal, Tbilisivel kezdtük a túrát. Erre a városra is érdemes 1-2 napot szánni, de ez nem adja vissza az igazi Grúziát. Érdekes, hogy ebben a városban hogyan férnek meg egymás mellett a romos-poros lakóházak és azok az üvegpaloták és modern építmények, amelyeket még a legmodernebb európai városokban is ritkán látni. Grúzia bizony vidéken mutatja meg az igazi arcát. Béreltünk egy négykerék-meghajtású terepjárót, és azzal vágtunk neki az országnak. Először a borvidéknek vettük az irányt, útba ejtettük Signaghit, ahol meglátogattunk pár borospincét, megismerkedhettünk a grúz borgyártás csínjával-bínjával (ott nem palackban és hordókban érlelik a bort, hanem földbe süllyesztett hatalmas agyagcsuprokban), megittunk pár liter remek grúz borocskát, és emellett még pár kupica chacha (helyi törkölypálinka) is lecsúszott, kizárólag a jó hangulat kedvéért. A boros vidékről a hegyekbe vitt az utunk, a Kaukázusba, hiszen, ezért jöttünk ide… és ami a legszebb is volt az egész országban. A Thuseti Nemzeti Parkban Omalo felé úgy 70 km-t araszoltunk végig kb. 8 óra alatt. Az út tényleg kiérdemelte a világ 10 legveszélyesebb hegyi útvonalának egyike címet. Az autó utasai józanul már nem bírták elviselni a látványt: egy autónyi széles kavicsos, palaköves út, végig vízesésekkel, vízátfolyásokkal, hajtűkanyarokkal, emelkedőkkel, felhőben, ködben… Sehol egy korlát, de 1000 méteres szakadék végig. Bár amennyire tényleg ijesztő volt számunkra maga az út, a hegyek, a völgyek és a tömérdek vízesés látványa nagyon megérte a több órás „parázást”. Esős napok után bele is futottunk pár hegyomlásba is, majd még a buldózerek eltakarították az útról a földet és törmeléket, volt, hogy nekünk kellett futni egy, a hegyoldalról megindult sziklatömb elől. Megúsztuk. Ezen kívül túráztunk még a Kaukázusban Ushguli környékén is, sátoroztunk a civilizációtól elég távol eső sztyeppéken (a Vashlovani Nemzeti Parkban), ahonnan már átláttunk Azerbajdzsán földjére. Ahol csak lehetett, grúz családok otthonában szálltunk meg. Tényleg vendégszerető népek, mindenhol szívesen látják a vendéget, etettek, itattak minket. A vacsoraasztalok mindig roskadoztak a sok ételtől, és kifogyhatatlanok voltak, pár nap után már mi adtuk fel: mindenhol sikerült degeszre ennünk magunkat khinkali-val, kachapurival és minden más helyi finomsággal. Megkóstoltuk a másnaposságra híresen jó pacallevest (inkább többé nem leszünk másnaposak, csak ilyet enni ne kelljen még egyszer ). Pihenésképp elautókáztunk a Fekete-tenger partjára is, először Batumi-ba, ami az oroszok kedvenc nyaraló helye, és a maga ultramodern épületeivel inkább hasonlít Mos Eisley-ra; majd Ureki-be, ami viszont inkább a Balaton déli partjára hajazott. Mindezek mellett még meglátogattuk Borjomi városát, ahonnan a híres (nagyon sós) ásványvíz származik. Meglátogattuk a sziklavárost Vardziában, majd levezetésképpen beugrottunk Goriban Sztálin szülőházába is. És a túra közben rájöttünk, hogy ez az az ország, amit nem lehet bemutatni pár képben, és ahova érdemes még visszalátogatni hamarosan. Írta és fotózta: Tuczai Adrienn
Ushguli környéke, útban a gleccser felé
Copyright © 2014 Tuczai Adrienn Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.
