Laosz Délkelet-Ázsia egyik elfeledett országa, amelynek kulturális és természeti szépségeit csak mostanában kezdi felfedezni a világ. Egyik gyöngyszeme a Mekong-parti Luangprabang városa, méltán világörökségi helyszín. A 14. században alakult Laosz (Lanszang Birodalom) ősi fővárosa, s a későbbi évszázadokban is birodalmi, adminisztratív és vallási központ. Napjainkban még laoszi léptékben is kisváros, amely éppen ezért megőrizhette történelmi kulisszáit. A királyi palota mellett harmincnál is több buddhista kolostornak ad otthont, emellett a gyarmati kor, Francia Indokína 19–20. századi építészetének is szabadtéri múzeuma.
Luangprabang főutcája gyarmati kori épületekkel és a fő közlekedési eszközül szolgáló tuktukokkalA főutca részlete gyarmati épületekkelHázi oltár az utcán az isteneknek szánt áldozatokkal (víz, virág, főzőbanán)Luangprabang legősibb és legnagyobb kolostora, a SziengthongA buddhista kolostorépítészet alapszabálya: tetősíkok találkozása tilosTemplombelső Buddha-szentéllyelDíszes szertartásgongSzombati nagytakarítás a kolostorban, a porszívó a novíciuséBuddhista novíciusok hajnali adománygyűjtő körútjukonGyerekek várják a rizsadományokatA letisztult Pakkhan-templom az elmaradhatatlan kolostorkutyákkalEsőkérő Buddhák glédábanSztúpák és szertartásépületek a Maj-kolostor udvaránBuddhista temetőA 16. századi Dinnye-sztúpa (That Makmo)A Khan folyó völgye monszun előttIdeiglenes bambuszhíd a Khan folyón, a monszun majd szépen elmossaHosszúbárkák a MekongonHagyományos cölöpös laó ház bambuszfonatos fallalKészül a rizslevesLaosz még mindig népi demokratikus köztársaság, a laoszi zászló mellől elmaradhatatlan a szovjet isKontrasztos turistacsalogató éjszakai piac: bár a szegénység nagy, az okostelefonokat Laoszban is nyomkodják bőszenRizspapír napernyők az éjszakai piacon
