Kedves Naplóm! Három napja hagytuk el hajónkkal Seattle kikötőjét. Két óceánon eltöltött nap után ma végre megérkezünk Ketchikan kikötőjébe. A várost Alaszka első városaként emlegetik, na de nem azért, mert tényleg ezt alapították volna elsőként Alaszkában, hanem azért, mert a hozzám hasonló délről észak felé utazónak ez a város esik először útjába, na meg azért, mert itt találkozik először az észak felé tartó vándor Alaszka szépségével és természeti kincseivel.
Ui: esernyőt vinni, ha leszállsz a hajóról, mert azt beszélik, Ketchikanben mindig esik az eső!
Hol találod?
Ketchikan az Alaszkában található Revillagigedo-sziget nyugati partján fekszik, egészen közel az állam legdélebbi pontjához. Ennek köszönhetően nem csak „Alaszka első városa” és a „világ lazac fővárosa”, hanem Alaszka legdélebbi városa is egyben. Itt található az első alaszkai kikötő az észak felé tartó óceánjárók és kompok számára, ezen kívül a város saját reptérrel büszkélkedik.
Egy kis történelem
Ketchikan városát Mike Martin alapította 1885-ben. Mike Martin magát az indián törzsfőnököt kereste meg városalapítási szándékával, akitől 160 hold földet vásárolt. Ez a 160 hold föld vált rövid időn belül Ketchikan városává. Martint és más délről érkező üzletembereket vonzotta a környék gazdag hal populációja, valamint a környék faanyagának, illetve fűrészárujának kiaknázatlansága. A település nevét a várost keresztbeszelő Ketchikan nevű patakról kapta. A patakot pedig még a Tlingit indián törzs nevezte el, akiknek a patak halászó helyként szolgált a nyár folyamán, már jóval a város megalapítása előtt. A Ketchikan név jelentése találgatásra ad okot, de a helyiek állítják, a patak illetve a város nevének jelentése nem más, mint „a sas mennydörgő szárnyai”.
Martin nem késlekedett, első lazackonzervgyárát 1886-ban nyitotta meg, amelyet még négy másik megnyitása követett a 20. század elejéig. Martin ezzel munkát adott a környéken élőknek, illetve az új városba beköltözőknek. Ketchikan azonban nem csak a halnak és a fának köszönheti mai körülbelül 8000 fős lakosságát, ezzel együtt pedig Alaszka hatodik legnépesebb településének a címét, hanem az 1890-es évek végi aranylelőhelyek és rézlelőhelyek felfedezésének is. Így lett a városból a 20. század elejére bányászati ellátó központ. Amely azt jelentette, hogy a város lakossága folyamatosan nőtt, ezzel együtt más üzleteket is fellendítve.
Ketchikan postahivatallal, boltokkal, fa és fűrésztelepekkel és piroslámpás negyeddel is gazdagodott az évek során. A város megalapítása pedig így lett történelem, mely ma turisták ezreit vonzza évente. Ezáltal téve a „világ lazac fővárosát” 21. századi turistaközponttá.
Ketchikan látnivalói
Ketchikan legfőbb látnivalói közé tartozik a főutca, melyen megtalálhatók a nagyobb hajóstársaságok kikötői, és innen a turisták számára csak pár lépésnyi távolságban a szuvenír boltok is.
A főutca vezetését követve jutunk el a város szívébe, a történelmi „Creek Streetre”, amely anno a 20. századi város piroslámpás negyede volt. Az utcácskát cölöpökre építették a Ketchikan patak fölé. Látványosságát nem csak a hangulatos faházikók és ajándékboltok adják, hanem a patakban lazacra vadászó fókák és sirályok is. Természetesen a fókák inkább csak akkor úsznak fel a patakon, amikor a lazacok is erre veszik az irányt, ívás céljából.
Hogyan tedd emlékezetesebbé?
Ketchikan önmagában is üdítő élményt nyújt a messziről érkező turista számára, ugyanakkor bájos utcáin és gyönyörű fenyővel benőtt hegyoldalain kívül más emlékezetes látnivalókat és programokat is kínál. A belvárosban sétálva több méter magas indián totemoszlopokat csodálhatunk meg, vagy megtekinthetjük a helyi favágók show-elemekkel tűzdelt ügyességi favágó versenyét.
A város mellett terül el a Tongass Nemzeti Erdő, amely az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb kiterjedésű nemzeti erdője. Az esőerdő területén három indián törzs él, a hatalmas növésű vörös cédrusok és sitka fenyők alatt, gyorsfolyású patakok és vízesések között. Nevét a Tlingit indiánok Tongass klánjáról kapta. Az erdő mélyén fekete medvék, farkasok, szarvasok és sasok élnek. A partvonal mentén sétálva pedig lazacokat, vidrákat, fókákat és különféle bálnákat láthatunk kibukkanni az óceánból. A városból minden nap indul autóbusz, hogy megcsodálhassuk a helyi vadvilágot a gyönyörű erdőben sétálva.
Nem csak autóbuszos túrák indulnak napi rendszerességgel a városon kívülre, hanem repülős túrák valamint hajótúrák is. A Misty Fjords Nemzeti Emlékmű egy csodálatos terület Ketchikantől 22 mérföldre, keletre. Meredek sziklafalaknak, hatalmas vízeséseknek, havas hegycsúcsoknak és csodálatos esőerdőknek ad otthont. Egy igazi érintetlen paradicsom, amely garantáltan magával ragadja az utazó szívét.
Szuvenír tipp
A hajóról leszállva csak kis sétányira, a fő utca végén találod a Christmas in Alaska nevű ajándék boltot. Nyári vagy szezonvégi itt jártadkor ne legyél rest beszerezni az alaszkai ihletésű karácsonyi ajándékokat és karácsonyfadíszeket családod számára! Ezek a díszek magukon hordozzák az alaszkai élet karaktereit és megjelennek rajtuk indián népművészeti motívumok is. Ha betérsz a boltba, garantáltan átjár téged a karácsonyi hangulat szelleme, ezen felül még az amerikai Mikulással is találkozhatsz. Igaz, az eredeti amerikai Mikulás Ketchikantől Északabbra, Fairbanksban lakik, azért a ketchikani változat is élményt jelenthet a magyar prototípushoz szokottak számára.
KisOkos
Ketchikanben, úgy mint a legtöbb óceánjáróval érkező turisták által látogatott alaszkai városban, a turistaszezon szeptember végéig, október elejéig tart. Az egyre romló időjárás, a partvonal menti heves esőzések, és a szárazföldi kemény havazások miatt az óceánjárók októbertől sokkal délebbre szelik a habokat. Így például a Norwegian Jewel is, amely májusban kezdi meg keringőjét Alaszka partvonala mentén, majd a Mexikói-öböl felé veszi az irányt októberben, hogy ott „teleljen” ki.
Alaszkában a part menti városok a turizmusból próbálnak megélni a halászat és a fafeldolgozás mellett. Május elejétől október végéig van lehetőségük a turizmus kihasználására. A szezon végeztével a legtöbb város kiürül. Ideiglenes lakossága visszaköltözik téli otthonába. Ketchikan lakossága ebből a szempontból szerencsés helyzetben van. A város kiválóan megközelíthető a környéken lévő településektől autóval, kisrepülővel és hajóval is. Így itt a szezon végeztével sem áll meg az élet.
Nem úgy, mint Juneau városában – Ketchikantől autós utazással 19 órányira lévő következő nagy településen-, ahol a szezon vége egyenlő a bezártsággal. Azok a lakók, akik nem költöznek ki a tél beállta előtt a városból, hiszen telkeikre, ingatlanjaikra vigyáznak, csak a hetente egyszer érkező ellátmányra számíthatnak. Mint idegenvezetőnktől megtudtam, Juneau lakói hetente egyszer kapnak a tél folyamán szállítmányt, amely a helyi reptérre érkezik. Szintén ekkor az alkalomkor adhatják le megrendeléseiket hiánycikkeikre. Mivel a városba csak egy útvonal vezet ki és be, és messze van mindentől, így hatványozottan nagy az esélye annak, hogy a havazás elvágja a külvilágtól a helyieket. Így a lakosok már a turista szezon alatt próbálnak minél több pénzt keresni, hiszen a környéken a helyi adottságok miatt nem túl sok munkahely található. Ugyanígy még a szezon alatt elkezdik a télre szánt tartós élelmiszerek vásárlását.
Hogy juss ide?
Mint ahogyan a cikkem elején említettem, Ketchikan városát megközelíthetjük szárazföldön, vízen és levegőben is. Viszonyítási alapul Seattle városát veszem. A város szárazföldön nehezen megközelíthető. Ha autóval szeretnénk eljutni ide Washington állam székhelyétől 26 órányi autózásra kell számolnunk. Ezen felül kompközlekedést is igénybe kell vennünk. Kétségtelen, a 26 órás utazásért kárpótolnak bennünket Alaszka és Brit Kolumbia mesés tájai. A szezon alatt számos hajóstársaság útjai közül választhatunk, melyek útba ejtik a várost. Többek között, Princess Cruises, Holland America Line, és a Norwegian Crusie Line. Ezek a cégek többnyire Seattle-ből vagy Vancouverből indítják hetente alaszkai körútjukra hajóikat. A várost leggyorsabban légi közlekedéssel közelíthetjük meg. Seattle-ből, a Seattle-Tacoma Nemzetközi Reptérről napi három közvetlen járat indul Ketchikanbe, 1 óra 40 perces menetidővel.
Érdekesség
A Ketchikannek otthont adó Revillagigedo-sziget nevét ugyanattól a George Vancouver parancsnoktól kapta, mint a Seattle közelében futó Cascade-hegységhez tartozó 4392 méter magas hegycsúcs, a Mount Rainier. Vancouver parancsnok expedíciói során rengeteg tájegységet nevezett el. Azonban pár tájegység Vancouver parancsnok nevével tiszteleg a brit sereg egyik legjobb felfedezője és navigátora előtt: úgy, mint Vancouver város és Vancouver-sziget Brit Kolumbiában, valamint a Vancouver-hegy Alaszkában, a Yukon területen.
Merre tovább?
Ketchikantől északra található Juneau városa, melyet városunktól 19 órányi autó illetve komputazással érhetünk el. A város nevét Joe aranyásóról kapta. Juneau modern története a 19. század végi aranyásási lázzal kezdődött. Előtte évszázadokon át a terület a Tlingit indiánokhoz tartozott.
Fotó: bookfriendlytravel.com
Ketchikantől szintén északra található Skagway városa. Mi más alakíthatta volna történelmét, mint a közeli Kanadához tartozó Yukon területen talált arany? Skagway azóta igazi turistaparadicsommá nőtte ki magát. A város hangulata, a közelből induló White Pass & Yukon vonattúra, a helikopteres és hegyikerékpáros túrák, na meg a közeli Davidson-gleccser turisták százait vonzzák évente.
Ha Ketchikantől újfent észak felé vesszük utunkat, a Glacier Bay Nemzeti Park meseszerű világában gyönyörködhetünk. A nemzeti parkot hajóval és kisrepülővel lehet megközelíteni. A nemzeti park területén egy óriás méretű, több ágból álló fjord terül el. A magas hegyekből az öbölbe érkező gleccserek látványa versenyre kel a világ legszebbje elnevezésért. A terület medvéknek, szarvasoknak, hegyi kecskéknek és bálnáknak ad otthont. A nemzeti park 1986 óta a világörökség része. Azonban a globális felmelegedés hatása a Glacier Bay Nemzeti Parkot sem kerülte el. Sajnálatos módon a gleccserek évről évre húzódnak össze.
Fotó: travel.aarp.org
Ui2: Igaz a szóbeszéd, tényleg kellett az esernyő! …
A hajó fedélzetére megannyi lenyűgöző élmény birtokában tértem vissza. Az agyam lázasan próbálja rögzíteni azokat az élményeket, amelyeket a nap folyamán átéltem. A mai napon régi nagy álmom vált valóra, Alaszka földjét taposták lábaim. Ezen kívül nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen hány embernek adatik meg, hogy fekete medvét természetes élőhelyén figyelhessen meg, hogy lazacra vadászó fókákban gyönyörködhessen, hogy több száz éves indián kultúra nyomait fedezhesse fel!
A hajó méltóságteljes büszkeséggel szeli a habokat egyre távolodva Ketchikan partjaitól. Búcsúképpen a hajó fedélzetén állva nézem a homályba vesző várost, szomorúságomat pedig a másnap felfedezésre váró, egyelőre még ismeretlen Juneau városa feledteti.
Copyright © 2016 Kállai Anna. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
