Van aki hollywoodi filmekből, van aki „A Grace klinikából”, van aki a „National Geographic Channel” természetfilmjeiből ismeri a hegyet. Egy azonban biztos, a Seattle égvonalához tartozó ikonikus hegyet szinte mindenki ismeri.
A Mount Rainier a Cascade-hegységhez tartozó 4392 méter magas hegycsúcs, aktív vulkán. A Mount Rainier ma is aktív, bár utoljára 1894-ben tört ki. A Mount Rainier legekkel is büszkélkedhet: az Amerikai Egyesült Államok legjegesebb hegycsúcsa, Washington állam legmagasabbja. A hegycsúcs 25 gleccsernek és 6 folyónak ad otthont.
A Mount Rainer csúcsa napos időben jól látható Seattle-ből is. A városiak a csúcs láthatósága alapján jósolják a napi időjárást. A „Smaragd városban” egyszerűen csak „A Hegy”-ként emlegetik. A Seattle környékén élő őslakos indiánok pedig a „Tahoma” vagy „Tacoma” nevekkel illették. Mindkét indián elnevezés jelentése „Vizek anyja”. A hegycsúcs hivatalos nevét George Vancouvertől kapta, aki Peter Rainier brit származású admirális tiszteletére nevezte el a csúcsot.
A Mount Rainier szépsége és természeti értékei évről évre egyre több turistát vonzottak. A terület értékeinek megóvása érdekében, és a látogatók kedvéért 1899-ben nemzeti parkot alapítottak a területen, így a Mount Rainier Nemzeti Park az USA 5. nemzeti parkja lett.
A park évente körülbelül kétmillió látogatóval büszkélkedhet,akiket vonz a 956,6 km²-en elterülő gyönyörű hegyvidék, melyen megtalálható 470 patak és vízmosás, a 382 tó, a 25 elnevezett gleccser, a számtalan vízesés, és az élővilág gazdagsága. Állatvilágára a sokszínűség jellemző. A nemzeti park „lakosságát” fekete medvék, pumák, hiúzok, vörös rókák, prérifarkasok, mosómedvék, szarvasfélék, hegyi kecskék, hódok és mókusok alkotják. A legtöbb turista nagy eséllyel talál túra közben sziklákon vagy a mezőn napozó mormotát. A park megalapításakor még megfigyeltek a környéken kanadai hiúzt, szürke farkast és grizzly medvét is, manapság azonban egyetlen példány felbukkanását sem észlelték.
A nemzeti park növényvilága szintén gazdag. A park területének 58%-át erdős részek borítják. A hegy lankáit pedig több száz fajta vadvirág bontja szirmait, köztük akad olyan is, amely csak Washington állam területén lelhető fel. A park ezen kívül felbecsülhetetlen értékű területekkel büszkélkedhet, ahol esőerdők alakultak ki, bennük több ezer éves fákkal. Találhatunk ezeken a részeken „égig érő” amerikai duglászfenyőt vagy szitka jegenyefenyőt. Ezek a fenyőfélék egyébként csak Észak-Amerikában honosak. A fáknak külön hangulatot kölcsönöznek az águkról lelógó, olykor méteres hosszúságú moha szálak.
A nemzeti park területe öt nagy részre osztható. Longmire, Ohanapecosh, Carbon & Mowich, Sunrise, Paradise. A két utóbbi a nemzeti park turisták által legkedveltebb területe. Ha csak kevés időnk van, és csak a nemzeti park főbb látványosságait szeretnénk megnézni, érdemes ezt a két területet felkeresni. Mindkét hely bejárása minimum 6-6 órát vesz igénybe.
Sunrise
A Sunrise terület a nemzeti park legmagasabban fekvő része, amelyet még gépjárművel is elérhetünk. A Mount Rainier Keleti oldalán terül el. Beszédes nevét a reggeli órákban itt elénk terülő látványról kapta. A napfelkeltéket erről a környékről érdemes nézni. A nap első sugarai gyönyörű fényben fürösztik a jégtakaróval fedett hegycsúcsot. Igéző látvány, ahogyan a jégről a napsugarak visszaverődnek. A Sunrise pontnál állva pedig majdnem 360 fokos panoráma terül elénk. Gyönyörködhetünk a környező völgyekben, vagy tiszta időben a közeli Mount Adams csúcsát is megfigyelhetjük.
Paradise
Másik híres környék a nemzeti parkon belül a Paradise. Beszédes nevét szintén az itt elénk táruló látványról kapta. Csodálatos kilátást élvezhetünk a Paradise bármely pontján, festői vadvirág mezők ölelésében. Számos túraútvonal közül választhatunk a környéken. A túrázás és a hegymászás szerelmeseinek kiválóan alkalmas túrautak futnak a legtöbb hegynek felfelé J A hosszú túra után érdemes betérni a történelmi Paradise Inn-be.
A több mint száz éves hotel és étterem kiváló pihenőhely látogatók százainak. Ezen kívül az épületben találunk egy kis szuvenír boltot, ahol beszerezhetjük szeretteink ajándékát. A Paradise Inn-től a völgy felé vezetve megtaláljuk a Mirror Lake-et. A tóban gyönyörűen visszatükröződik a Mount Rainier csúcsa. Ehhez viszont szép, napos idő szükséges, lehetőleg szélcsenddel kombinálva.
A természet évszakról évszakra varázslatos módon megújul. Mégis két évszakban különösen ajánlott a nemzeti park felkeresése, látvány és időjárás szempontjából. Tavasszal a vadvirágok virágzása idején, és ősszel, amikor a hegyoldal vörös tűzszínben ég a cserjéknek köszönhetően. Természetesen nyáron és télen is elkápráztat bennünket a természet, viszont nyáron rengeteg látogató érkezik a park területére, emiatt alig találni szabad parkolóhelyet, télen pedig rengeteg út le van zárva az erős havazás miatt. Viszont ha ragaszkodunk a nyári látogatáshoz, mindenképpen hétköznapokon érdemes menni. Ha viszont a téli táj szerelmesei vagyunk, mindenképpen vigyünk magunkkal hóláncot. Ennek hiányában be sem lehet hajtani télen a nemzeti park területére.
KisOkos
Bármely évszakra érvényes, hogy elindulás előtt látogassunk el a nemzeti park honlapjára, amely naprakész információkkal segíti a látogatók tervezését. Ünnepnapokról, évfordulókról, programokról, útlezárásokról, belépési díjakról mindig találunk friss adatokat. Ezen felül a honlapon találjuk a park web kameráit, melyek közvetítéseire kattintva jó előre eltervezhetjük, hogy a park mely részét szeretnénk bejárni.
A parkot bejárhatjuk autóval, kerékpárral, vagy gyalogosan is. A túrázókat igen jó minőségű gyalogos utak segítik a természet akadálymentes bejárásához. Viszont túrázóként figyelnünk kell arra, hogy sose hagyjuk el a kijelölt útvonalat, melyre táblák is figyelmeztetnek. Ez részben a mi testi épségünk megőrzéséért fontos, részben pedig a növényvilág védelmének érdekében. Ezen felül semmi esetre se vigyünk magunkkal hátizsákunkban olyan ételt, amely nincsen gyárilag becsomagolva. Az étel szaga könnyen odavonzhatja a környéken kóborló ragadozókat …
Éppen ezért a túra megkezdése előtt érdemes egy vadőrrel konzultálni, aki hasznos információkkal és tippekkel láthat el minket. Megtudhatjuk, melyek a legbiztonságosabb túraútvonalak, melyek a legszebbek, melyek kerülendőek adott évszakban. Szintén tájékoztatást nyújthatnak a vadőrök az állatok párzási időszakáról. Hisz tudjuk, ebben az időszakban a legtöbb állat agresszívabban viselkedik.
Napi túrázáshoz nem kell engedélyt kérnünk a nemzeti parktól, viszont ha el szeretnénk tölteni egy éjszakát a vadonban, akkor már szükségünk lesz engedélyre, melyet bármely vadőri állomáson beszerezhetünk. A nemzeti park területén lehetőségünk nyílik egy kis kempingezésre, biciklizésre, hegymászásra, túrázásra, vagy egy kis evezésre is. Ezen kívül nyári éjszakákon kivételes élményt nyújthat a csillagos ég szemlélése, vagy az augusztus végi hullócsillageső figyelése.
Merre tovább?
- A Mount Rainier Nemzeti Parktól kb 3 órányi autózásra található, dél felé haladva a Mount Saint Helens. A Mount Saint Helens szintén a Cascade-hegység tagja, és szintén egy vulkánt rejt. Magassága 2550 méter. Utoljára 2008 júliusában tört ki.
- A Mount Rainier Nemzeti Parktól szintén kb 3 órányi autózásra található észak-nyugat felé haladva az Olympic Nemzeti Park. (Twilight rajongók figyelem!). A nemzeti park területén található a lélegzetelállító 2428 méter magas Olympus-hegy vagy tehetünk egy látogatást a Csendes-óceán egyik strandjára is. Itt is gyönyörködhetünk az esőerdőben vagy a hegyoldalon a vadvirágok színjátékában.
- Aki olvasta Cheryl Strayed „Vadon” című könyvét, annak ismerősen cseng a „PCT” elnevezés. A közelben halad el a „Pacific Crest National Scenic Trail” nevű túraútvonal. Ha szeretünk túrázni, érdemes egy darabon követni az útvonalat.
Copyright © 2016 Kállai Anna. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.