More
    - hirdetés -

    Santiago és környéke, ahol a bohém és a klasszikus találkozik

    Ha történelemre, street artra, az Andok hegyeire vágyunk, vagy éppen szörfös készségeinket fejlesztenénk legendás hullámokon, van egy terület a világon, ahol ezeket mind megkaphatjuk. Ehhez csak a chilei fővárosba és környékére kell ellátogatni, amely mediterrán klímájának köszönhetően az év minden szakaszában érdekes úti cél lehet.

    - hirdetés -

    Nem tagadom, dél-amerikai kalandozásunk után felüdülés volt megérkezni Santiagóba. A kontinensen tapasztalt általános káosz után végre megmerítkezhettünk valami ismerősben, még ha ez a helyi Decathlon meglátogatását és a metrózást jelentette is. Négy nap után aztán gyorsan ráuntunk az európai nagyvárosokból oly ismerős pörgésre, készen álltunk valami másra. Santiago tökéletes elhelyezkedésének köszönhetően pedig – az ablakokból láthatjuk az Andok vonulatait, miközben pár órára vagyunk a Csendes-óceántól – nyakunkba vettük Chile partjait. Ott pedig két olyan települést látogattunk meg, amelyek javában kimerítik a másság fogalmát.

    Santiago: klasszikus elegancia, buja parkok, bor, történelem

    - hirdetés -

    De kanyarodjunk kicsit vissza a fővároshoz: egyrészt, ha Chilébe látogatunk, nagy valószínűséggel Santiagóba fogunk megérkezni, ami az említett földrajzi elhelyezkedés szempontjából szerencsés választás. Másrészt, a chilei főváros maga is megér pár itt töltött napot. Dél-Amerika egyik legnagyobb (7 milliós!) városa a Mapocho folyó partján, zöld parkok és dombok felett helyezkedik el. A város közepén található dombokon kialakított parkok találhatóak, ilyen például a Cerro Santa Lucia, vagy Szent Lucia-domb, amely korábban egy köves, rendezetlen földterület volt, amíg egy 19. századi polgármester parkká nem változtatta. Ma már klasszikus épületek és buja növényzet árnyékából csodálhatjuk az Andok hegyormait. Nem csoda, hogy a hely bizony a santiagói szerelmespárok kedvelt találkozóhelye is. A másik népszerű park, a Cerro San Cristobal 300 méter magas tetejére biciklivel, felvonóval, vagy egy negyvenöt perces túra keretén belül is feljuthatunk. A parkban japán kert, állatkert, két szabadtéri medence és Santiago ikonikus Mária szobra várja az idelátogatókat, a nem kevésbé ikonikus hegyek látványával a háttérben.

    Ha még közelebb szeretnénk jutni a természethez, akkor érdemes meglátogatnunk a helyiek kedvencét, a Cajon de Maipot, vagyis a Maipo folyó kanyonját, amely mindössze 25 kilométerre a található a fővárostól. Az autóval megközelíthető kanyon túrákkal, útszéli vízesésekkel, a balatoni hekkesekre emlékeztető helyes kis vendéglőkkel várja a természet szerelmeseit.

    - hirdetés -

    De Santiagónak nem csak gyönyörű természeti adottságai, hanem komoly történelmi múltja is van. A spanyol hódítás idejéről tanúskodik a város központi tere, a Plaza de Armas, de úton-útfélen olyan történelmi épületek jönnek szembe, mint az 1700-as években épült Palacio de La Moneda, vagyis az elnöki palota épülete.

    Palacio de La Moneda

    Santiago katedrálisa a Plaza de Armason

    Ha már történelem: Chile történelmének sötét periódusa Pinochet 17 évig tartó diktatúrája. Az Emlékezet és Emberi Jogok Múzeuma (Museo de la Memoria y de los Derechos Humanos) a diktatúra végének 20 éves jubileuma alkalmából nyílt, emléket állítva a rendszer áldozatainak. Az ingyenesen látogatható kiállításon angol audio guide segítségével újraélhetjük a diktatúra borzalmait, erőteljes és érzelmes képekkel, történetekkel kísérve. Akit érdekel közös emberi történelmünk ezen része, mindenképp érdemes ide ellátogatnia. A múzeum nem titkolt küldetése, hogy jelezze: ehhez hasonló történetek bárhol megtörténhetnek – mint ahogy történnek jelenleg is – a világban.

    - hirdetés -

    A zilált történelem és a házfalak között megbúvó elegancia ellenére azért egy kis bohémság is megfér Santiagóban. Akár a közeli bohém tengerparti városra, Valparaísóra való hangolódás részeként is érdemes ellátogatnunk a színes Bellavista szomszédságba, ahol Nobel-díjas költőjük, Pablo Neruda házát is megcsodálhatjuk. Emellett rengeteg butik, kávézó és étterem található a környéken. Itt járva ne felejtsük el: a chilei borok első osztályúak és a helyi kedvenceket – syrah, pinot noir – olcsón fogyaszthatjuk az itteni bárokban, éttermekben.

    Valparaíso – “We are happies, we are hippies”

    “Boldogok vagyunk, hippik vagyunk!” – hirdeti egy utcai alkotás Valparaísóban. Ennél jobban nehezen lehetne összefoglalni a kikötővárosban uralkodó atmoszféra lényegét. A Santiagótól mindössze két órára található Valpóba – ahogy a helyiek nevezik – megérkezni olyan volt, mintha egy teljesen más országba csöppentünk volna. Egy pezsgő és kaotikus óceán parti város fogadott minket, aranyos kávézókkal, menő kocsmákkal, kóbor kutyákkal, hipszter hostelekkel és omladozó történelmi épületekkel. A bohém, ám kissé romos külső egyben azt is jelzi: ez a város elegánsabb napokat is látott. És valóban, Valparaíso igazán a 19 században virágzott, amikor a Magellán-szoros felől érkező áruk kereskedelmi központja volt. Ekkoriban európai bevándorlók ezrei érkeztek ide és az idelátogatók nemes egyszerűséggel a Csendes-óceán ékszerének, Dél-Amerika San Fransiscójának nevezték a helyet.

    - hirdetés -

    Valparaíso kikötője

    Aztán a Panama-csatorna megnyitásával a fejlődés alábbhagyott, a város hanyatlásnak indult, egészen a 21. századig, amikor is a turisták újra felfedezték maguknak. Különleges építészetének – amelyet geológia adottságai formáltak, hiszen a város több, mint negyven dombra épült, lépcsőzetes formában a kikötő felett – köszönhetően pedig az UNESCO Világörökség része lett 2003-ban. Ami Valpót mindezek mellett igazán különlegessé teszi, hogy időközben szimpla kikötőből egy fiatal egyetemi várossá vált (négy nagy felsőoktatási intézmény található itt), házfalait pedig megszámlálhatatlan, már már művészeti alkotásnak is beillő graffiti díszíti.

    A városban a legjobb program, amiben részünk lehet, hogy kávénk és empanádánk elfogyasztását követően a település utcácskáin andalgunk, miközben a színes házakat és az őket díszítő alkotásokat csodáljuk. Tulajdonképpen az egész város egy szabadtéri múzeum: a Cerro Bellavistán, vagyis a Bellavista-hegyen van is egy ilyen nevű városrész (Museo de Cielo Abierto), utalva az itt található rengeteg street artra.

    - hirdetés -

    Ha még több művészetre vágyunk, a dombok közül érdemes a Cerro Alegrét és a Cerro Concepciónt is meglátogatnunk. Ezt a látogatást pedig igazán kalandossá tehetjük, ha a város ikonikus (és nagyon régi) felvonóit használjuk a feljutáshoz. Előbbi dombra az Ascensor Reina Victoria, míg utóbbira az 1883-ban épült Ascensor Concepción fedélzetén emelkedhetünk fel. Ha pedig az egyedül csatangolás pedig nem a mi műfajunk, ajánlott részt venni a városban található ingyenes idegenvezetések egyikén, ahol pörgős helyi fiatalok kalauzolnak minket történelem, építészet, szokások és a graffitik világában, borravalóért cserébe (részletes infók: Free Tour Valparaiso vagy Tours 4 Tips).

    Mi magunk a fenti programokon kívül a város partjait nyaldosó Csendes-óceánnal is közelebbi kapcsolatba kívántunk kerülni (igaz, akkor még nem sejtettük, hogy mennyire hideg!). Így elugrottunk a Valparaísótól 8 kilométerre található Vina del Marra, amely kiruccanás a két város közti metró és buszhálózatnak köszönhetően perceken belül megvalósítható. A városka Valpo szöges ellentéte, egy letisztult, gazdag óceán parti település, ahol a lemenő napot és a hideg óceánt is élvezhetjük a parton üldögélő helyiek társaságában.

    - hirdetés -

    Pichilemu – A Szörf Főváros

    Ennyi óceán élménnyel azonban nem értük be. Santiagótól mindössze három órás busz/autó útra található ugyanis A Szörf Főváros. Nagybetűvel. Nevezetesen a Pichilemu melletti Punta de Lobos nevű strand az, amely nagy népszerűségnek örvend a profi hullámlovasok körében. Az egyedülálló hullámokra bizonyíték, hogy rengeteg verseny kerül itt megrendezésre, például a nyaranta megrendezett Nemzetközi Szörf Bajnokság.

    Santiágóból a Terminal San Borjából 9 dollár (3000 forint) megfelelő összegért juthatunk el ide, s mindez annyira kecsegtetőnek bizonyult, hogy bár lövésünk sem volt a szörfről, ellátogattunk Pichilemuba is. Idő szempontjából a nyári, novembertől márciusig terjedő időszak a legjobb, a hullámok viszont állítólag ősszel és télen a legnagyobbak, amikor a 15 méteres (!) magasságot is elérhetik.