More
    - hirdetés -

    Velence, a vizek városa

    Velence csupán egy rövid repülőútra van tőlünk, mégis olyan mintha egy másik világba csöppennék. Olyan érzés mint visszamenni az időben, hajók,hidak és a víz ami mindent ural. Hiába láttam képeket Velence csodás lagúnáiról, olvastam utána a városnak, néztem videókat, semmi sem fogható az élményhez mikor végre megérkezel a reptérről, kiszállsz a hajóból, és eléd tárul ez az elképesztő látvány.

    - hirdetés -

    A lagúna királynője Velence, 118 sziget, több mint 400 híd, körülbelül 100 kisebb csatorna és a két fő csatorna a Canale Giudecca és a Canal Grande. Mindez cölöpök millióin fekszik, némely része ma is érintetlen, az iszapba fúródva tartják fent ezt a remekművet már évszázadok óta. A környező szigeteken már a VI. század körül éltek emberek, idővel ebből a pár szigetből emelkedett ki az egyik legnagyobb tengeri hatalom Európában. Velence viharos történelme megér egy külön cikket, de most maradjunk a jelennél. Mint az ismeretes, sajnos Velence süllyed. Az iszaposodás, a környezetszennyezés mind mind hatással vannak a város ökoszisztémájára. A túlzásba vitt turizmus, az emberek nemtörődömsége szintén súlyosbítja a helyzetet. A velencei polgárok nagy része sajnos már elköltözött a városból, a turizmus kiszorítja a lakókat ez főszezonban elviselhetetlenné teszi az életet. Ez az egyik oka, hogy úgy döntöttem, kerülve a turista áradatot, február elején indulok útnak. Mint kiderült, szezonon kívül utazni igen csak megéri.

    Kora reggel szállt le a gép a Marco Polo repülőtéren. Innen több útvonalon is el lehet jutni a városba, busszal, taxival, hajóval illetve vizi taxival. Én a hajót választottam, kicsit drágább mint a busz, cserébe egy óra hajókázásban lehet részünk a város körül. Ha valaki hajlamos a tengeri betegségre inkább a buszt válassza, gyorsabb és nem dobál. Hajóval kicsit több mint egy óra a Szent Márk tér, busszal fél óra alatt a buszállomásra érkezünk. Innen gyalog, vagy vizi buszokkal (Vaporetto) lehet tovább utazni. A Szent Márk tértől nem messze volt a szállásom, egy csodás 600 éves épületben. Tél lévén, meg lehet fizetni egy szállást a Szent Márk tér közvetlen közelében. A hotelt meglepően nehéz volt megtalálni, hamar rájöttem hogy Velence zegzugos kisutcáival még lesz gondom. A szálloda csodás volt, első perctől kezdve érezni lehetett a hely korát, elképesztő belegondolni mi mindent élhetett át az évszázadok során.

    - hirdetés -

    A 882-ben alapított Szent Márk székesegyház bizánci építészeti stílusával igazán megnyerő látvány. A tér a ‘világ legszebb szalonja’ elnevezést kapta. Őszintén bevallom nekem kicsit csalódás volt, egészen addig míg meg nem láttam esti öltözetben. Körben a falakon lámpák, az árkádsort fényfüzérek díszítik, igazán romantikus látvány. Itt található a Dózse palota és a Campanile, a harangtorony is amely 98,6 méteres magasságból néz le ránk.

    Megéri felmenni, nem kell aggódni, lifttel viszik fel a látogatókat, így aki lépcsőzésre vágyik csalódni fog. Én személy szerint megkönnyebbültem, elég volt Firenzében megmászni a harangtornyot. Fentről fantasztikus kilátás nyílik a városra, érdemes késő délután menni, a naplemente a város felett felejthetetlen látványt nyújt. De ne felejtsünk el melegen öltözni, bár az idő igazán kegyes volt egész héten, estére lehűl a levegő.

    - hirdetés -

    Az árkádok alatt bújik meg Olaszország legrégebbi kávéháza a Caffé Florian, mely 1720-ban nyílt meg. Állandó vendég volt itt Lord Byron, Charles Dickens, Goethe de Kosztolányi Dezső is ellátogatott ide. Ebbe a kávéházba engedtek be elsőként nőket is, így nem csoda hogy Casanova is fel-fel bukkant ezen a helyen. Érdemes egy pillantást vetni az árakra mielőtt beülnénk egy csésze feketére, borsos ára van annak ha a legnagyobb művészek nyomdokaiba szeretnénk lépni.


    Februárban is sok turista látogatja a várost és a főbb nevezetességeket, ezért érdemes korán kelni, hogy zavartalanul gyönyörködhessünk a városban. A Sóhajok hídja és a Rialto a leglátogatottabbak. A kora reggeli órákat leszámítva mindig tömeg van. El sem tudom képzelni milyen tömeg lehet a szűk utcákban nyáron.

    A szállodavezetőm segítőkészen megmutatta hova érdemes ellátogatni, hol érdemes enni, merre vannak a főbb látványosságok. Az éttermek kiválasztásánál igazán jól jött a segítsége, mivel a legtöbb hely a környéken a turistákra épült, így nem adják vissza azt a olasz hangulatot amiért az ember ide látogat. Egy jó tanács, ha az étterem előtt a személyzet egyik tagja áll és mindenáron be akar invitálni, tudhatjuk hogy nem jó helyen járunk. Nem mondom hogy egyik hasonló hely sem kecsegtet rejtett kincsekkel, de tapasztalat szerint érdemes tovább kutatni. Én végül rátaláltam egy igazán kiváló borozóra, ahol remek vacsorát fogyasztottam el. Érdemes korán utána nézni hol szeretnénk enni, így megússzuk a bolyongást a sötét városban.

    - hirdetés -

    Ha valaki hozzám hasonlóan szeret sétálni, akkor itt megteheti. Érdemes felhúzni a kényelmes cipőt, fogni egy vizes palackot és sétára fel! A város tele van kutakkal, így nem kell aggódni a vízpótlás miatt. Érdemes zsebre tenni a telefont, térképet és céltalanul bolyongani a szűk utcákban, igazi érdekességekre lehet bukkanni.

    Ha nem a fő úton megyünk még kevesebb turistával találkozunk, igazi velenceinek képzelhetjük magunkat. Igazán lenyűgöző hogyan alkalmazkodtak a helyiek a vízhez. Minden vízen történik, áru szállítás, költözés,építés. A hidak miatt minden jármű alkalmatlan, csak a lábunk és a hajó áll rendelkezésre. Nekem nehezemre esett eljutni a szállásra a kisböröndömmel, hihetetlen volt látni, hogy a helyiek milyen könnyedséggel tudnak fel le közlekedni babakocsival illetve kézzel húzott szekerekkel.

    - hirdetés -

    Első nap ellátogattam a Rialtohoz. Velence legrégebbi hídja. Az 1588-1592 között épült szerkezet 12000 cölöpön nyugszik. Igazán gyönyörű a híd építészeti kialakítása, nem csoda hogy annyi embert vonz. A híd mindkét oldalán a járda mögött egy-egy elegáns üzletsor húzódik. A szépsége mellett gyakorlati haszna is van, a kettészelt városrészek gáz, víz és áramellátását is szolgálja. Érdemes ellátogatni a híd mögött található piacra, egyes források szerint már 1097-ben is itt volt.

    Sajnos egyre több a turista a piacon is így az áruk kezdenek ennek megfelelően változni, egyre több az előre csomagolt fűszer és különböző szuvenír, de továbbra is találhatunk friss árukat kínáló eladókat. A legérdekesebb a halpiac, ha valaki bírja a szagot fantasztikus látványban lehet része, töménytelen friss hal, rák, kagyló vár gazdára a téren. Egyszerre voltam lenyűgözve és elborzadva a látványtól, maradandó élmény volt. Érdemes végignézni hogyan dolgozzák fel a halászok a tintahalakat és polipokat. A hatalmas halak mind helyi halászok által frissen fogottak.

    A város ezen része önmagában is lenyűgöző, az utcák olyanok mint egy labirintus, egyik másik zsákutcába torkollik de néha ezek a legérdekesebbek. Az egyik ilyen zsákutca a kedvenc helyemmé vált Velencében, az utca egy boltíves kapuba torkollott, ahonnan pár lépcsőfok vezetett le a vízhez.

    Órákig tudtam volna ott ülni nézni a gondolákat ahogy egymás után siklanak tova a vízen. Ha most ismét oda kéne találnom bajban lennék. Általában könnyen tájékozódom bárhol de Velence rajtam is kifogott.

    - hirdetés -

    Mikor harmadjára jutottam ki ugyan arra a térre, kénytelen voltam telefonos segítséget kérni és GPS-el kikeveredni a kicsi sikátorok útvesztőjéből. Nem kell aggódni, ha rátalálsz egy főútvonalra már sínen leszel. Ezek általában ki vannak világítva, és feliratok jelzik merre található a Rialto, a Szent Márk tér, az Akadémia vagy a legközelebbi vízi busz. Érdemes este bolyongani a városban, a kivilágított utcák igazán romantikusak. Étteremre vadászni a kivilágítatlan kis utcákban külön szórakozás, ha valaki szereti a kissé hátborzongató élményeket, így találtam rá a egy remek helyi étteremre is.

    Az Akadémiát érdemes belevenni az útitervbe, ami még kívánatosabbá teszi (itt jön még egy ok a szezonon kívüli utazás mellett:) a hónap első vasárnapján a legtöbb múzeum és képtár ingyenes. Így sikerült eltöltenem pár órát fantasztikus festmények társaságában teljesen ingyen.

    Az Akadémia híd (Ponte Accademia) az épület előtt található, szinte az összes tájkép Velencéről erről a hídról nézve készül. A kilátás a Canal Grande-ra tényleg fenséges, főleg napfelkeltekor, egy ilyen látványért érdemes korán kelni.

    - hirdetés -

    A Canal Grande kb 3 kilométer hosszan fekszik, több mint 100 palota található a víz mellett, sajnos nem lehet végig sétálni a partján de vízi busz segítségével megcsodálhatjuk őket, sötétedés után is izgalmas látvány.

    Miután három napot eltöltöttem Velence felfedezésével úgy döntöttem hogy szétnézek a környező területeken is. Két nagyobb szigetcsoport található a közelben amit érdemes felkeresni: Murano és Burano. Murano 1292 óta az üveggyártás központja, az üvegeseket anno ide ‘száműzték’ a tűzveszély miatt. Jelenleg igen kedvelt turista látványosság, egy rövid hajó út és máris gyönyörködhetünk a kézzel készített remekművekben, csecsebecsékben. Egyik másik üvegpók igazán hitelesre sikeredett. Vigyázzunk, nehéz ellenállni a különböző ékszereknek, díszeknek. Én is gazdagodtam pár aprósággal. Sajnos ide is betört már az olcsó turizmus, Velencében rengeteg üveg terméket lehet venni, ékszereket, díszeket. Ezek nagy része azonban nem a méltán híres Murano üveget kínálják hanem az olcsó kínai terméket, így óvatosan vásároljunk. Murano remek választás ha igazi helyi üveget szeretnénk, a legtöbb üzlet rendelkezik saját műhellyel, ahol ingyenes bemutatókat tartanak. Velencében is találni üvegeseket akik helyben készítik el a kívánt terméket, ennek természetesen borsosabb ára van, de érdemes rááldozni. Volt szerencsém egyik sétám alkalmával belefutni egy üveges műhelyébe, ahol a tulaj épp egy hatalmas üveg szoboregyüttest készített a karneválra.

    Burano egy kicsi halász falu tele színes házakkal, melyek csodásan tükröződnek vissza a víz felszínén. Érdemes eltölteni pár órát a kicsi házak között, beszélgetni a helyiekkel, inni egy erős presszó kávét a parton, beülni egy étterembe ebédelni, a halas ételek szerelmesei itt megtalálják amire vágynak. Számomra a fekete tészta volt a legkülönlegesebb, melyet ha jól emlékszem tintahal tintájában főzik és tengeti herkentyűkkel szolgálják fel. Nem voltam elég bátor hogy megpróbáljam.

    Ha már turizmusról van szó, elkerülhetetlen megemlíteni a gondolákat, ezeket a fantasztikus, karcsú lélekvesztőket, melyek benépesítik a kisebb lagúnákat. Minden gondola fekete alapszínű, egy 1562-es rendeletnek köszönhetően. Eleinte vízi taxihoz hasonlóan működtek, azonban mára szinte kizárólag turista látványosságok. Egy-egy gondola út 30-40 percig tart, az ártól függ, hogy a vezetőnk énekel-e illetve mond-e nekünk érdekességeket a környező látványosságokról, ez 80-100 euróba kerül.

    - hirdetés -

    Ha szeretnénk vízre szállni de sokalljuk az árat, érdemes felkutatni a még meglévő kompokat. Ezek a gondolakompok (traghetto) egyik partról a másikra szállítják az utasokat. Leginkább helyiek veszik igénybe őket, egy út 2,5 euróba kerül, és nagyjából másfél perc. Mivel a városban csak négy nagyobb híd van, így régen ezek a kompok segítettek átjutni a szigetek között. 1950-ben még 30 ilyen átkelő hely volt, mára ez a szám 7-re csökkent. Ha megtaláljuk a megállót nem kell mást tenni mint várni,