Nyaralóhajóval Franciaország legszebb részein – Elzászi kalandok

„Mi sem természetesebb…” mondtam nyugodtan, miközben nagyjából 10 perc alatt elmagyarázták, hogyan is kell vezetni egy 13 méteres luxusyachtot. Természetesen soha életemben nem vezettem még hajót, de még kis motorcsónakot sem, de itt ez nem számít. Bárkit megtanítanak biztonságosan közlekedni akár egy ekkora hajóval is szó szerint 10-15 perc alatt. A többire meg ráérez majd az ember. Lesz ideje a 6 napos utazás alatt.

Május elején keltünk útra Budapestről, hogy a NICOLS hajótársaság meghívására részt vegyünk egy 6 napos franciaországi csatornahajózáson. A kiszemelt útvonal a Saverne és Strasbourg között húzódó 92 kilométeres szakasz a Canal de la Marne au Rhin-en. A repülő vs. kisbusz versenyt végül a kisbusz nyerte, így szinte végig autópályán haladva 11 óra utazás után érkeztünk meg a franciaországi Saverne-be. Már az időjárás-jelentésben láttuk, hogy nem lesz hozzánk kegyes a sors és esővel vár majd a francia kaland minket, de szerencsére pont a hajó átvételekor állt el és napokig vissza sem tért.

Hajóátvétel és indulás

Miután a kisbuszunkat leparkoltuk a hajó átvétele elég zökkenőmentesen zajlott. Romanswiller nevű 8 személyes és 13,5 méteres yachtunk már a saverni kikötőben várt minket előkészítve. Átvettük a hatalmas zöld brossúrát ami a hajó papírjait és néhány fontos információt tartalmazott több nyelven, az elsősegélycsomagot és már pakolhattunk is be a hajóba.

- hirdetés -

Ekkor érkezett meg az egyik főmunkatárs, akivel egy ellenőrzőlistán végighaladva körbejártuk a hajót és minden szükséges tudnivalót elmondott. A (szerintünk) leglényegesebb részre, a hajó irányítására szűk negyed órát szánt. Lévén, hogy ezeket a yachtokat bárki vezetheti, aki elmúlt 18 éves – semmiféle hajós vizsga vagy korábbi tapasztalat nem szükséges – nagyon egyszerűen irányíthatóra tervezték és természetesen a motorteljesítménye is vissza van véve; végtére is egy keskeny csatornán fogunk közlekedni a nyaralóhajóval, tehát száguldozásra nincs lehetőség és igény sem.

Elsőre elég félelmetesnek tűnt, hogy az ember kezébe adnak egy több százezer eurós hajót, de az első 10 perces sokk után már viszonylag magabiztosan irányítottam. Szükség is volt rá, mert ahogy útra keltünk Strasbourg felé, már érkezett is az első kihívás, az első zsilipelés.

Az egész Franciaországot behálózó több ezer kilométer hosszú épített csatornarendszer szintkülönbségeit egy- vagy többlépcsős zsilipekkel hidalták át. Itt Elzászban a Canal de la Marne au Rhin-en majd 180 zsilipet építettek, hogy a 314 kilométer hosszú csatorna jelentős szintkülönbségei hajózási szempontból se okozzanak gondot.

- hirdetés -

Az első zsilipelés

Ahogy közeledtünk az első zsiliphez a csatorna felett átívelő drótkötélen lógó zsinórt kellett meghúznunk, hogy jelezzük az automata zsilip számára, hogy szeretnénk áthaladni. Ekkor a háromlámpás jelzőrendszer azonnal működésbe lépett és a piros mellett villogó zöld jelzés mutatta, hogy a zsilip felkészül a fogadásunkra. A túloldali zsilipkapu bezáródott, majd a mi vízszintünkig emelkedett a víz a zsilipen belül. Ezt követően kinyílt a kapu és a zöld lámpa jelezte számunkra, hogy behajózhatunk a zsilipbe. Szép lassan navigáltam be a hajót, elvégre még csak 10 perce tanultam meg vezetni. Az apróbb korrigálásokra ott volt az orrmotor, ami így a kezdetek kezdetén igencsak megkönnyítette a biztonságos manőverezést a szűk helyen. A zsilip közepén megálltam, majd rögzítettük a hajót a kötelekkel a part menti kikötőbakokhoz, de csak annyira, hogy hajó előre-hátra ne mozogjon majd a zsilipelés közben.

A zsilip közepén álló kék rúd feltolásával jeleztük, hogy készen állunk. A mögöttünk lévő zsilipkapu bezáródott, és elég határozottan megkezdődött a vízszint csökkenése az előttünk álló csatornaszakasz vízszintjére. Izgalmas volt, ahogy kb. 2 métert süllyedtünk le pár perc alatt, majd az előttünk lévő zsilipkapu piros villogója beindult és a buszok tolatására emlékeztető sípoló hang kíséretében pedig kinyílt a zsilipkapu és haladhattunk is tovább. Kezdeti rutintalanságunknak és óvatosságunknak köszönhetően kb. 20 percbe telt az első zsilipelésünk, de nagyon élveztük. Strasbourg-ig még 19 várt ránk, de talán nem nagy meglepetés, hogy egyik sem tartott már 20 percig.

 

- hirdetés -

Úton Strasbourg felé

A terv az volt, hogy Strasbourg felé két helyen fogunk kikötni éjszakára. Mivel szombaton délután indultunk és a zsilipek ebben az időszakban este 7 óráig működnek, úgy döntöttünk, hogy az első éjszakát Detwiller városában töltjük. Igazából bárhol kiköthettünk volna, ahol nem tiltja ezt kimondottan tábla, de egy kisváros mellett jobb ötletnek tűnt az éjszakázás. Ez persze igaz is, csakhogy nem kiépített kikötő lévén külső áramvételezési lehetőség nélkül maradtunk. Szerencsére a Nicols nyaralóhajói igen jól felszereltek. 2 db gázpalack, 1100 literes víztartály és redundáns 100 amperórás akkumulátorok biztosítják a hajó zavartalan ellátását, ha nem hivatalos kikötői körülmények között állunk meg. Sajnos a májusi időjárástól meglehetősen szokatlan 0 fok körüli éjszakai hőmérséklet mellett Murhpy is megviccelt minket, ugyanis éjszaka a dupla fűtési rendszerből, az egyik megadta magát, ami kalandossá tette az éjszakánkat.

- hirdetés -

Másnap Strasbourg felé vettük az irányt. Reggeli közben telefonált Fabrice, a Nicols saverni szerelője, hogy éppen merre járunk, mert megjavítaná az elromlott fűtést a hajónkon. Így útközben megálltunk egy kikötőnél, ahol Fabrice már várt ránk és egy óra múlva már egy vadonatúj hőcserélővel felszerelve keltünk ismét útra. Nagyjából 33 kilométer és 15 zsilipelés várt még ránk Strasbourgig, de vasárnap csak reggel 9-től este 6-ig hajózható a csatorna. Így biztossá vált, hogy kényelmesen csak a Strasbourg előtti kikötőig, Souffelweyersheimig juthatunk el. A hajózás ezen a szakaszon igazán remek volt. A táj nyugodt, szinte mindenhol fasorral és kerékpárúttal szegélyezett, hangulatos kisvárosok mellett haladtunk el, és a forgalomra se lehetett panaszunk, talán egy-két szembejövő hajóval találkoztunk egész nap. Időben, kényelmesen megérkeztünk Souffelweyersheimbe, ahol egy hangulatos kis kikötőben tölthettük az éjszakát.

Behajózunk Strasbourgba

A hétfői napunk különlegesnek ígérkezett, hiszen sokan jártak már Strasbourgban, de azt azért kevesen mondhatják el magukról, hogy egy saját maguk által vezetett nyaralóhajón, egy yachton hajóztak be Elzász megyeszékhelyére. Mi viszont pontosan ezt tettük. Néhány zsilip és 7 kilométernyi hajózás várt ránk kora reggel, ugyanis a reggelinket már Strasbourgban terveztük elkölteni.

- hirdetés -

Alig pár száz méterre kötöttünk ki a Petite France-nak nevezett, legszebb óvárosi résztől. Egy kellemes félnapos városnézésre indultunk Strasbourgba, hogy körbejárjuk a legszebb és legizgalmasabb részeit. A reggeli természetesen kihagyhatatlan volt, pláne a Café Bretelles-ben, ami pár lépésre található Strasbourg egyik ikonikus házától a Maison des Tanneurs-től. Bár a Petite France városrészt is csatorna veszi körbe, nyaralóhajónkkal ide nem mehettünk volna be. Ezt a csatornát kizárólag a helyi panorámahajók és a vízirendészet veheti igénybe. Strasbourgi városnézésünkről külön cikkben számolunk majd be itt a Világutazón.

 

- hirdetés -

A késődélutáni órákban visszatértünk Romanswiller nevű hajónkhoz és mintha csak a kocsinkba szálltunk volna be, indultunk is, hogy még a zsilipek zárása előtt visszatérjünk a hangulatos Souffelweyersheim-be, Strasbourg egyik elővárosába. A hajónk all-inclusive csomagjában nem csak a korlátlan üzemanyagfogyasztás, a takarítási díj és a 2 bicikli volt benne, de egy gázpalackos barbecue is, így nem maradhatott ki az esti sütögetés sem.

6 napig egy hajón 8-an 

Biztosan sokakban felmerült már a kérdés, hogy hogyan is éldegél 8 ember 6 napig egy ilyen hajón? 4 darab kétszemélyes kabinnal, két darab zuhanyzós/WC-s fürdőszobával, 11 m2-es étekezős, teljesen felszerelt konyhával ez igazán nem jelentett problémát. És ez csak a belső kialakítás, ugyanis a hajót a jó időre tervezték, tehát kint is kényelmesen elfér 8 ember. Akár a hajó elején beépített panorámaülésnél, akár a felső vezetőállásban, vagy a hajó tatján lévő asztal körül. Egyedül a csomagolásnál kellett figyelni, hogy csak a legszükségesebbeket vigyük magunkkal és azt is könnyű sporttáskába pakoljuk, mert a bőrönd nem igazán praktikus a szűk helyeken.

- hirdetés -

 

Teljes gőzzel előre – irány Arzviller

Kedden reggel, mivel két teljes napunk volt még a hajózásból, nagy döntés előtt álltunk. Vagy nagyon kényelmes tempóban, lassan visszaindulunk Savernebe és esetleg újra körbejárjuk a várost (napsütésben), vagy megpróbálunk egy nagy egész napos hajózással eljutni Arzwiller-be, hogy kipróbálhassuk a hajóliftet, amit indulásunkkor még kényszerkarbantartás miatt pár napra leállítottak, de útközben kaptuk az információt, hogy már működik.

Természetesen az utóbbit választottuk, így már kora reggel útra keltünk, hogy a zsilipek nyitásával egyidőben elsőként haladhassunk át mindenhol. Szerencsére csodaszép idő fogadott minket, így ragyogó napsütésben hajózhattunk visszafelé. A zsilipelés is izgalmasabb lett, hiszen eddig mindig kényelmes magasságban köthettük ki a hajót a Strasbourg felé csökkenő szintmagasságnak köszönhetően, most viszont 2-3 méterrel lejjebb a zsilipek oldalfalai között hajóztunk be, hogy a kapuk bezáródását követően többszáz köbméternyi víz zúduljon be a zsilipkapuk közé, fölemelve minket a következő szakasz vízszintjére.

- hirdetés -

Hogy a nap végére megérkezünk a 37 kilométerre lévő Saverne-be az nem volt kérdés, az már sokkal inkább, hogy a Saverne-től további 9 zsilipelésre és 10 kilométerre lévő Lutzelbourgba eljutunk-e? Lutzelbourg ugyanis az egyetlen térképen is szereplő kikötő Saverne és Arzwiller között, ahol áram- és vízvételezési lehetőségünk lenne. Szerencsére nagyon jól haladtunk. Az előszezonnak hála nagyon kevés – ám annál barátságosabb és kedves – nyaralóhajóssal találkoztunk, így a gyér szembeforgalomnak köszönhetően szinte folyamatosan tudtunk haladni és zsilipelni és már 3 órakor Saverne-ben jártunk.

Egyedül itt lassítottunk egy kicsit, és élveztük a város szépségét a ragyogó időben. A Château des Rohan (Rohan Kastély), Saverne egyik leghíresebb látnivalója csodálatos látványt nyújtott, ahogy elhajóztunk előtte. A kastéllyal szemben pedig 4 nappal korábbi indulásunk helyszíne a Nicols saverni bázisa tucatnyi nyaralóhajóval, amik a főszezon kezdetét várták. Itt Saverne-ben található egyébként az egész szakasz egyik legnagyobb vízszintkülönbségét áthidaló hagyományos zsilipje, ami Arzviller felé 5,4 métert emel a hajókon a következő csatornaszakaszig.

Ekkor már tudtuk, hogy biztosan elérünk Lutzelbourg-ig és kiköthetünk a hangulatos kisvárosban. Az út ezen szakasza volt a leglátványosabb. A csatorna végig a hegyek között kanyargott és szebbnél szebb részeken haladtunk át, míg végül megérkeztünk az alig 610 lakosú Lutzelbourg-ba, ami maga volt a nyugalom. A kiváló időben még körbe sétáltuk az idilli kisvárost, majd következett az esti sütögetés.

- hirdetés -

Az Arzvilleri hajólift bűvöletében

Hajózásunk utolsó napján szintén korán reggel útra keltünk, hogy az alig több mint 3 kilométerre lévő Arzvillerbe kipróbálhassuk a környék egyik legnagyobb szenzációját. Az Arzvilleri hajóliftet 1969-ben építették, hogy a domb oldalában 44 méter magasan folytatódó Canal de la Marne au Rhin felső szakaszát áthidalja egy hatalmas hajólift formájában, ami igazából egy mozgó zsilip.

A lenyűgöző látványt nyújtó egyedi szerkezethez érve hamar világossá vált, hogy ma itt valószínűleg már nem lesz liftezés, ugyanis ismét karbantartás alatt volt a szerkezet. Szomorúak voltunk, hiszen ezért jöttünk el idáig, de ha már kipróbálni nem tudtuk, lentről és fentről is megcsodáltuk a félelmetes 50 éves szerkezetet, amely egy 17 zsilipből álló 10 órás utat rövidít le egy félórás liftezésre.

Délre egyértelmű lett, hogy ma már biztosan nem visz fel minket a lift, így koradélután elsétáltunk még a közeli Lehrer kristálymanufaktúrába, ahol testközelből figyelhettük meg a kristályból készülő ajándéktárgyak, poharak, tálak születését és egy jót sütizhettünk is a kávézójukban.

Nem maradt más hátra, mint, hogy útra keljünk a báziskikötőnk felé Saverne-be. Ezt már egy másik nyaralóhajóval párosban tettük meg, hiszen ők is arrafelé tartottak, így volt szerencsénk kipróbálni az együttes zsilipelést is.

Nyaralóhajós kalandunk Elzászban ezzel a végére ért. 6 napot hajóztunk, Saverne – Strasbourg – Saverne – Arzviller –Saverne útvonalon, ami több mint 118 kilométernyi hajózást és 66 zsilipelést jelentett. Igazán különleges és örök emlék marad számunkra. A nyaralóhajózás ideális bárkinek, aki szereti a nyugodt kikapcsolódást; családoknak, baráti társaságoknak, de akár céges csapatépítőnek is. Már most visszamennénk egy újabb útvonalra és egy újabb kalandra. Talán nem véletlen, hogy a nyaralóhajót bérlők 92%-a visszatérő vendég!? Szerintem mi is azok leszünk.

Az Elzászi nyaralóhajózáson a NICOLS cég meghívásából vettünk részt, amely immár 4 országban (jövőre hivatalosan Magyarországon is) várja a nyaralóhajózás iránt érdeklődőket.

Copyright © 2019 Világutazó – Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.

- hirdetés -
277,003RajongókTetszik
6,954KövetőkKövetés
280KövetőkKövetés
32FeliratkozókFeliratkozás