Főoldal / Úticélok / Külföldön / Nürnberg sötét oldala – a náci Németország spirituális központja

Nürnberg sötét oldala – a náci Németország spirituális központja

Nürnberg az a város, ahol a sötét jelző nem a középkorhoz köthető, hanem a II. világháború egyik legkegyetlenebb részéhez. Nürnberg volt ugyanis a náci Németország spirituális központja. A város déli részén álló Dutzendteich városi park, és a közepén álló tó ma a kikapcsolódásról és a pihenésről szól. Azonban nem volt ez mindig így. Az 1930-as évek környékén, ez a közel 16 négyzetkilométer nagyságú terület volt a náci párt központja, gyülekezőhelye, a Reichsparteitagsgelände, ahol 1933 és 1938 között hat pártgyűlést tartottak.

A hatalmas területen többnyire Albert Speer, a Harmadik Birodalom főépítésze által tervezett létesítményeket láthatjuk, melyek legtöbbje a második világháború kitörése miatt el sem készült. A háború után sok kérdést vetett fel, hogy milyen sorsra jusson a német történelem legsötétebb fejezetének helyt adó városrész. Lerombolják elrejtve a múltat, vagy esetlegesen a felújítássokkal, karbantartásokkal a náci ideológia ápolóiként tűnjenek fel. Talán mondhatjuk, hogy sikerült egy köztes megoldást választani. Mára az épületek nagy része  romos, de még mindig emlékeztet a múltra, mások a város lakóit szolgáló közösségi funkciókat töltenek be, koncerteknek, autó-versenypályának adnak helyet.  2006 óta egy információs táblarendszer segítségével ismerhetjük meg az egyes helyszínek egykori funkcióit.

Egyetlen épület őrzi máig a történelmet, a Kongresshalle ad otthont a 2001-ben megnyílt Dokumentációs Központnak.  (Dokumentationszentrum).  A Dokumetációs Központnak helyet adó épület a Kongresshalle, mely nemes egyszerűséggel a római Colosseum mintájára épült, persze némi túlzással, mert ha elkészült volna közel 70 méter magas és  50 000 ember befogadására lett volna alkalmas, szemben a Colosseum  20.000 fős befogadóképességével.

Ez az egyetlen épület, amely nem Speer, hanem Ludwig és Franz Ruff tervei alapján épült; a (Dokumentációs Központtá  az átalakítását pedig a neves osztrák építész Günther Domenig tervezte). A központ alapos részletességgel mutatja be a történelem e sötét fejezetét, végigvezet a náci mozgalom gyökereitől Hitler politikai megjelenésétől egészen a Nürnbergi perig, miközben részletesen megismerhetjük az ideológiákat és a pártnagygyűlések helyszínéül szolgáló stadionok, lelátók, csarnokok történetét  lenyűgöző mennyiségű archív filmmel, eredeti fényképpel és dokumentummal illusztrálva, audio-guide túrával kiegészítve.

A kiállítás után pedig érdemes körbenézni a múzeum környéken a Birodalmi Pártgyűlések Területén.

Az Albert Speer által megálmodott megalomán építmények között lett volna a világ legnagyobb, 400 ezer férőhelyes sportarénája is. A háború végéig  csak az alapok kiásásáig jutottak, ennek feltöltéséből keletkezett a mai tó , melynek partján hangulatos kávézók találhatók. A katonai felvonulásokra sosem használt felvonulási út, a Grose Strasse, melyet 1945-ben az amerikai csapatok repülőtérnek használtak.

Az  épületekből és a helyszínekből ma már csak néhány dolog látható, így például a hatalmas katonai felvonulások helyszínéül szolgáló Luitpold Arena, vagy a szintén katonai parádékhoz használt Zeppelin tribün és az előtte fekvő Zeppelinfeldnek nevezett felvonulási tér. 1909. augusztus 28-án itt ért először földet Zeppelin gróf léghajója.

Dutzendteich ma szabadidős terület és a történelem egy fontos darabja, de jól megférnek egymás mellett a helyi fiatalok és a történelem iránt érdeklődő turisták is.

A „legnémetebb német városnak” Adolf Hitler Nürnberget jelölte ki, így a nácik számára logikus volt, hogy itt tartsák a legnagyobb pártrendezvényeket és birodalmi ünnepeket. Ezzel Nürnberg sorsa meg is pecsételődött, a II. világháború alatt ugyanis a várost a szövetségesek gyakorlatilag földi rombolták.

Nem véletlen tehát, hogy a náci vezérkar háborús perének helyszíne is Nürnberg lett. A Nürnbergi pernek helyet adó tárgyalóterem pedig mára igazi zarándokhellyé változott.

Bár a Nürnbergi per igazi mérföldkő volt  jogi értelemben, kezdetben a szövetségesek nem értetek egyet az amerikaiakkal. Az angolok és az szovjetek is gyors lezárást és kivégzéseket szerettek volna, így erősen tiltakoztak, hogy a háborús bűnösök a nyilvános védekezés lehetőségét megkapják, és egy nemzetközi bíróság előtt feleljenek tetteikért.

Ahogy maga a per létjogosultsága, úgy a helyszín sem  volt ilyen egyértelmű, az amerikaiak a pert saját megszállási övezetükben akarták tartani, másrészt Nürnberget szimbolikus jelentősége miatt is fontosnak tartották. A szovjetek Berlinbe akarták vinni a tárgyalást, csakhogy a legtöbb náci vezető reménykedve a kedvezőbb elbírálásban az amerikaiaknak adta meg magát. A  nürnbergi bíróság épülete, mivel kijjebb esett a városból többé-kevésbé sértetlen volt, ahol börtönt és kivégzőhelyet is kialakítottak. Az Igazságügyi Palota 600-as termét – hihetetlen, de így van – a mai napig ítélkezésre használja a nürnbergi bíróság, ezért csak hétvégén látogatható (illetve pénteken is hétfőn is nagy eséllyel látogatható, ekkor többnyire nem ülésezik a bíróság).

A per idejére az eredeti tárgyalótermet átépítették, helyet biztosítva a nagy számú résztvevőnek (tolmácsoknak, újságíróknak).  Mára visszaállították eredeti méretére, de ma is látható a padsor, ahol Göring, Ribbentrop, Speer és társai ültek – mögötte a rejtekajtóval, ami lifttel egyenesen a börtönrészlegbe nyílt.


Az épületszárny legfelső emeletén egy információs és dokumentációs központ, a Nürnbergi Trials Memorial (“Memorium Nürnberger Prozesse”) található, mely részletesen bemutatja a nürnbergi per történetét, a vádlottakat és azok bűneit.

Copyright © 2018 Világutazó  Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.