Főoldal / Úticélok / Külföldön / Villámlátogatás a falfestmények fővárosába, a malajziai George Townba

Villámlátogatás a falfestmények fővárosába, a malajziai George Townba

Szingapúri tartózkodásunk alatt ugrottunk át Malajziába, a Penang szigetén lévő George Town városba. A repülőút mindössze másfél óra volt, így azt gondoltunk jó kis egynapos kirándulásnak nézünk elébe a művészi graffitik fellegvárába.

Idegen helyre utazva szeretünk felkészülni és tervvel érkezni, hogy mit fogunk megnézni, hogy fogunk közlekedni stb. Na, Penang az, ahol a reptéren kidobhatod a tervedet. A kis repterük nem igazán volt felkészülve a reggeli 3 gép fogadására, így annak ellenére, hogy csak kézipoggyásszal érkeztünk, hatalmas sor volt a vízumnál és a csomagátvilágításnál is. Persze ez még csak kb. 20 perc előre nem látható késés, de voltak itt még más tételek is. Tervünk alapján busszal mentünk volna be a városba, mert hihetetlen olcsó. Persze kitáblázás nincs, az információs pult lakói valószínűleg már reggel a WC-be zárták magukat, mert ott sem láttunk senkit negyed óráig, de végül is megtaláltuk a megállót. Mondanom sem kell senki nem tudta mikor jön a busz, így ugyan nem hihetetlenül olcsón, de annál gyorsabban betaxiztunk a városba.

Miután a délelőttünk nagy része már elment, ahogy a Hop On Hop Off busz is a belvárosban, így gyalog barangoltuk be a várost, ami viszont nagyon jó ötletnek bizonyult!

Az utcákon rengeteg a motoros, a közlekedés kaotikus, jelzőlámpák csak irányadóak, mintsem betartandóak. A városkép vegyes: modern épületek a külvárosban, viszont az UNESCO védelem alatt álló belső körzet az, ami miatt érdemes idelátogatni. Amúgy kicsit arabos, afrikai benyomásunk volt, mint amikor anno Tunéziában vagy Egyiptomban sétáltunk. Az UNESCO védelemmel láthatóan nem jár tömérdek pénz renoválásra és pont ez adja a belváros miliőjét. Hangulatos utcácskák, romos, ütött-kopott koloniális épületekkel a szivárvány minden színében. Persze mára már megfakultan.

Mindezt megspékeli a városszerte elszórtan található színvonalas falfestmények és kreatív dekorációk egész sora. A város magját elérve mi két dologra fókuszáltunk az esőre álló időben. Street artok és ebéd. Fotósként én az előbbit hajtottam, míg kedves feleségem már inkább az utóbbit preferálta volna. Előre szólok, azért a story végére nem került sor válásra, így pár nehéz perc után prioritást kapott a street art.

A művészi falfestmények (street artok) a belváros több részen, elszórtan találhatóak (érdemes az Armenian utca környékére koncentrálni!). Ezek felfedezése még térképpel a kezünkben is hatalmas kaland volt. A falfestmények egy része interakcióra hív, mint pl az alábbi két ismert:

A street artok egyébként az önkormányzat megrendelésére készültek, többségük 2012 könyékén és készítésük Ernest Zacharevic nevéhez fűződik.


Az említett művész munkásságának köszönhetően, fémből készült alkotásokat is láthatunk:

A város történelmében a kikötőnek fontos szerepe volt. Ma, a korábbi klánok mólója már nem annyira a kereskedelemről szól, sokkal inkább a mindennapi életről. A mólókon kis házak vannak cölöpökön, ezekben helyi lakosok tengetik mindennapjaikat. A víz tisztasága ugyan hagy némi kívánnivalót, de Dél-Kelet-Ázsiában nem meglepő. A “mini Velence” ennek ellenére sok látnivalót tartogat.

Miután bebarangoltuk a mólókat (is), úgy döntöttünk (kedves feleségem), hogy itt az ideje a prioritások felülvizsgálatának és stratégiai döntést hoztunk (hozott). Ebéd. Annak ellenére, hogy az ebédidő vége felé jártunk, a helyi kifőzdék többsége már (vagy még) nem volt nyitva. Több helyi étterem kínálatát átnézve végül egy kínainak látszó beülős étterembe rendeltünk. A bento box, hasonlóan, mint mindenhol máshol finom volt. Az egyetlen különlegesség a szelet dinnye volt, amit korábban nem kaptunk még ilyen kiszereléshez. A másik rendelt étel viszont minden képzeletet felülmúló volt. Csirke falatok csilis szósszal és tojásos, párolt-sült rizzsel. Még sosem ettem ilyen finom rizst! Mellé mango shake, ami kellően hűsítő volt a meleg párás időben. Foodie örültek nem fognak csalódni!!

A délután hátralévő részét ezután a street art vadászattal folytattuk (most már tudjátok kinek a legnagyobb örömére). A helyiek szerint a délutáni forgalmi csúcsot jobb elkerülni hiszen ilyenkor állítólag plusz egy órát is taxizhatunk a reptérre. A hátramaradó alkotásokról nagy nehezen lemondtam és még jóval 5 előtt taxiba ugrottunk. Gondoltuk előtte azért még keresünk egy WC-t, mert ki tudja mennyit állunk a dugóba. Ezzel a ötlettel egy egész sor lavinát indítottunk el, hiszen, a public toilet fogalom itt alig létezik. A piacok, kifőzdék mellékhelységéből inkább kifordultunk, így az egyik legjobb tanács, amit adhatunk, hogy ha találsz egy normális WC-t, használd.

A rozoga taxi (olyan arabosan műszőrmés ülések, nulla lengéscsillapítóval, de még épp működő légkondival) hihetetlen sebességgel átteleportált minket a városon és pik pak a reptéren voltunk. Megint csak előjött a ma már sokat emlegetett “ha ezt tudjuk előre…” mondat.

A reptéren (ahol egyébként normális WC van), hozta a formáját, kb fél óra után közölték, hogy sajnos a repülőnk közel 2 órát késik, így mi órákat vesztettünk az egynapos városlátogatásból. Kicsit sem voltam mérges, hiszen a város tele látnivalóval mi meg a minireptéren dekkolunk 3,5 órát.

A képek láttán azonban semmi okunk a mérgelődésre. Sok színes és érdekes dolgot láttunk, tapasztaltunk és mi csak a belvárost láttuk. A betervezett, de elmaradt Hop On Hop Off busz a sziget másik, “paradicsomibb” felére is átvitt volna, tehát aki arra jár és több ideje van, annak javaslom, hogy szenteljen egy kis időt a Penangi hegy látványosságaira is. Malajziában járva azt gondolom ez a város igenis megér egy látogatást, talán 2 napra tervezve meg is lehet nézni mindent, amit mi 1 napba próbáltunk besűríteni és akkor egy sokkal teljesebb képet kapunk a szigetnyi városról.

Copyright © 2018 Iliásics József. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.