Főoldal / Úticélok / Külföldön / 3 városka, ahol megízlelheted az igazi Toszkánát

3 városka, ahol megízlelheted az igazi Toszkánát

Toszkána egész Európa egyik legmegkapóbb szépségű vidéke, ám az ismertebb városok – Firenze, Pisa, Siena – belvárosa esetenként olyan zsúfolt nyaralási szezonban, hogy egy tűt sem lehet leejteni. Hiába a kulturális kincsek, a toszkán életérzés könnyen elveszik a tömegben. Az alábbiakban három olyan, Firenzéhez közel fekvő településre kalauzollak titeket, amit még nem fedezett fel a nemzetközi turizmus, ám mégis elvarázsolják és a múltba repítik az arra tévedőt.

Montelupo, ahol a hagyomány átalakul modernitássá

A Montelupo–Capraia vasútállomás csak néhány megállónyira van Firenze Santa Maria Novella pályaudvarától, egymást érik oda a vonatok; autóval pedig pláne könnyen megközelíthető ez a vidék. A szerelvényről lelépve magával ragadó a látvány: az állomás – és az erre kanyargó Arno folyó – mindkét oldalán egy-egy képeslapra illő, dombra felkaptató város tárul a szemünk elé: az egyik Montelupo, a másik Capraia.

Montelupo gyönyörű fekvésű település, ahol az alacsonyabban fekvő terektől mintha egy irányba indulnának az utcák: felfelé, a hegycsúcsra, ahol egy régi, megerődített templom áll. Innen, föntről, belátni az egész vidéket, ám azt, hogy maga Montelupo városa milyen impozánsan nő ki a hegyből csak a városközponttól távolabb, például a vasútállomástól vagy Capraiából látni igazán.

Fotó: Dia✿

Montelupo a reneszánsz idején a keramikusság egyik fontos központja volt, és ezeket a hagyományokat a modern leszármazottak is őrzik. A montelupói keramikusságot bemutató múzeum (Museo della Ceramica di Montelupo Fiorentino) ugyanabban az épületben kapott helyet, ahol a városi könyvtár, és nemcsak sok száz éves, míves kerámiaedényeket láthatunk itt, de azt is, hányféle ötlet pattan ki a mesterség modern művelőinek fejéből: például hogy nagy gonddal dekorált kerámia gördeszkát készítsenek. Nagy divatnak örvendenek itt a kerámia házszámok az épületeken, és a kis kerámiaszobrok az utcákon, tereken.

Az utcákon érezni, hogy régóta burjánzik már itt a kreativitás: a szokásos toszkán kőházak Montelupóban merészebben festettek, dekoráltak, mint máshol, helyenként kész műalkotássá válva önmagukban is.

Fotó:  Dia✿

Capraia, a képeslapra illő falu

A Montelupóval szemben épült falu, Capraia valódi, képeslapra illő toszkán település. Hegyre felkaptató szűk kőutcák, amikre a jó ég tudja, hogyan hajtanak fel az autók (de láthatóan felhajtanak, mert a csúcson, a templomnál is parkol néhány). Csendes utcái rövid idő alatt, kevés fújtatással bejárhatók. Mire felérünk a csúcsra, talán belehallgatunk egy nyitott ablakon át egy olasz családi ebéd hangjaiba, vagy szembejön velünk egy itt élő, nehezen mozgó öreg hölgy, aki a családja noszogatására sem költözött le a hegyről a síkságra egy kényelmes modern házba. (Montelupo és Capraia közelében, ahogy a magaslatról látni, egy modern, társasházakból álló város is épült a főút közelében; gondolom, itt élnek a montelupói és capraiai ősök kényelemszerető leszármazottai.)

Poggibonsi és az elveszett város

Amennyiben van kedvünk még utazni egy kicsit a Firenze–Siena vasútvonalon, amelynek egyik megállója volt Montelupo–Capraia, érdemes leszállni Siena előtt Poggibonsinál. Poggibonsi kedélyes, nyugodt városka, a kőházakon zöld zsalugáterekkel, az erkélyekről és az ablakok mellől kilógatott, száradó ruhákkal, az egyik téren bolhapiaccal. És persze kis kávézókkal, ahol a helyiek között ülhetünk, és a kávé mellé a figyelmünkbe ajánlják a ház specialitását, a családi recept alapján készített likőrt.

A várostól néhány kilométerre egy erőd romjai találhatók – érdemes ide elsétálni, nem is annyira a régi falakért, mint inkább a toszkán tájért, amin menet közben legeltethetjük a szemünket. A naptól kifakult színű fű, a dombokon sorakozó ciprusfák… Mintha megelevenedne az a sok-sok festmény, amit az ember óhatatlanul látott Toszkánáról (már ha érdekli a festészet), mire eljut ide, és felmérheti maga is teljes valójában.

Aztán a távolban feltűnik egy templom, mellette temetővel… Ha már eddig eljöttünk, ezt kár lenne kihagyni. Mit keres itt egy magányos templom, miért nincs körülötte település? Talán a törvény elől menekülők menedék- és gyónóhelye? Vagy valami titkos társaság tart itt szertartásokat? Vagy volt itt település, csak régi lakói elhagyták (ahogy manapság a magaslatokra felhúzott régi kőházakból a főút mellé, a síkságra épült társasházakba költöznek az olaszok)? Régi lakói már elhagyták, de a templomot még karbantartják, hisz végül is itt a temető, ahol a felmenők nyugszanak? Éppen ezek a kérdések teszik olyan izgalmassá Toszkánát… Kérdések, amikre igazából talán nem is akarunk választ kapni.

Copyright © 2018 Szabó Elvira – Vargabetűk blog, fotó: Marta Łuczak. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.