A Death Valley és Las Vegas sivatagi hőségéből a hegyek felé vettük az irányt, amint átléptük Kalifornia határát kezdtek megjelenni a zöld színek, és a végtelen pusztaság látványát felváltották a Sierra Nevada vonulatai.
A Yosemite Nemzeti Park kapujában megálltunk a Mono-tónál kicsit pihenni és készíteni néhány felvételt. Szerencsénk volt, hogy pont elcsíptük a hegyek mögött lemenő nap utolsó sugarait és a drónunkat is nyugodtan reptethettük.
A parkolóban beállt mellénk két hatalmas lakóautó, szétszaladtak belőle a kutyák és kisgyerekek, a szülők pedig már állították is fel a mobil tűzhelyüket, és sörözés közepette kezdték készíteni a vacsorát. Érdekes volt látni ezt a fajta utazós kultúrát, ahogy az amerikaiak egy lakókocsiba felpakolva járják körbe a saját országukat. Ahogy haladtunk tovább a Yosemite szíve felé már messziről megpillantottuk az úti célunkat, a Half Dome hegyet! Még több órás út állt előttünk, főleg úgy, hogy erdőtüzek miatt kerülnünk is kellett, de legalább már tudtuk, hogy mi vár ránk.
Útközben a naplementés erdei táj sem volt utolsó látvány.
A Yosemite felé tartó utunkat megnézhetitek itt:
A szállásunk épp a Half Dome lábánál volt egy sátorkempingben. A sátor itt azt jelentette, hogy vászonfalú, fűtés nélküli kis házakban lehetett aludni. A las vegasi Paris hotel után kicsit nagy volt a kontraszt, de a látvány és a park hangulata miatt megérte elviselni a kis kényelmetlenséget. Csak arra kellett figyelnünk, hogy ne együnk a sátrunkban, és ne hagyjunk elöl semmi szemetet vagy ételt, mert az ilyesmi könnyen medvelátogatáshoz vezethet. Becsekkoláskor egy medvékkel és feltépett autókkal teli videó hívta fel erre a figyelmünket. Szerencsére (?) medvét nem, csak egy mosómedvét láttunk a kempingben töltött időnk alatt. Éjszaka érkezve a szállásra, a tájból már semmit nem láttunk, így még erősebb volt az élmény, amikor reggel a sátorból kilépve ez a látvány fogadott:
A völgy nem volt túl nagy, autóval gyorsan körbejárható, de rengeteg gyönyörű része van, ahol érdemes megállni rövidebb-hosszabb időre és bejárni a különböző túraútvonalakat. Így néztünk meg egy nap alatt két vízesést, egy nagy mezőt a völgy közepén, és a Half Dome lábánál lévő Tükör tavat.
Sajnos éppen tűzvész pusztított a kempingünk feletti hegyen, ezért a Glacier Point-ra nem tudtunk felmenni, le volt zárva az út. Ha egyszer itt jártok, nézzétek meg ezt helyettünk is! Állítólag erről a hegyen lévő kilátóból nyílik a legszebb kilátás a völgyre és a Half Dome-ra. A völgy bejáratánál egy hosszú alagút előtt van a Tunnel View, ez a kilátópont tűnt a legtökéletesebb helynek ahhoz, hogy felvegyük a kis mondanivalónkat.
Mivel itt sem volt előre megírt szövegünk, ezért nem volt egyszerű dolgunk. Az sem könnyítette meg a helyzetünket, hogy amint elkezdtük a felvételt, megérkezett a parkolóba egy hatalmas kínai turistacsoport, akik folyamatos mozgásban voltak körülöttünk, a kamera körül, és párszor köztünk és a kamera között is. A szövegelésünk így inkább vicces jelenteket eredményezett, mint a komoly témánk kifejtését, és ezek nagy részét benne is hagytam a videóban. Amiről beszélni próbáltunk az viszont nagyon érdekes, szerintünk legalábbis. Egy utazás során, ilyen szép tájakat csodálva az ember könnyen érzi magát a pillanatban, és érez egyfajta áramlatélményt és boldogságot, mert ez a látvány elfeledteti a mindennapi kis gondokat. De ez megvalósítható a mindennapokban is! Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlatélmény című könyve segített és tanított nekünk erről sokat, nagyon ajánljuk elolvasásra mindenkinek, akit ez érdekelhet!
A Yosemite park különlegességei a hatalmas mamutfenyők! Ezekből is volt szerencsénk látni néhányat. Valóban lélegzetelállító ezeknek a többszáz éves élőlényeknek a szépsége és égbe nyúló magassága. A fák védelme érdekében csak a kijelölt túraútvonalon lehetett körbejárni őket.
Egy hosszú, túrával teli nap végén hulla fáradtan jólesett kiülni egy hintaszékbe a kemping közösségi faházának teraszára, és csak pihenni. De éreztük, hogy a videónkban úgy tudnánk teljesebb képet adni a Yosemite Parkról ha beszélgetnénk más túrázókat is az élményeikről. A közelünkben ült egy fiatal pár, akiket félve kérdeztünk, meg hogy volna-e kedvük beszélgetni velünk a kameránk előtt, és ez bizonyult az utazásunk egyik legjobb döntésének! Mindig nehéz idegeneket megkérni ilyesmire, hiszen nekünk is egy nehéz feladat a kamera előtt beszélni, ez az orosz pár viszont hihetetlen kedves volt, és teljesen természetesen meséltek nekünk az élményeinkről.
Megtudtuk, hogy épp aznap mászták meg a Half Dome hegyet, amit mi kihagytunk, mert túl sok időbe telt volna, és inkább a völgy összes többi szépségére fordítottuk ezt az időt. Így viszont szerencsére meghallgathattuk, hogy milyen volt felmenni a hegy tetejére, aminek az utolsó részét kábeleken lógva kellett megtenni. Érdemes meghallgatni az orosz pár erről szóló élménybeszámolóját, és érdemes megcsodálnia ezt a tájat saját szemével mindenkinek, akinek lehetősége van rá.
Copyright © 2018 Föl-földobott kövek. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.