Főoldal / Úticélok / Külföldön / 6 kihagyhatatlan látnivaló Rio de Janeiróban

6 kihagyhatatlan látnivaló Rio de Janeiróban

Rio de Janeiro a „csodálatos város”, portugálul „cidade maravilhosa” becenévre hallgat. Nem véletlenül: lenyűgöző fekvése, a több kilométer hosszan elnyúló homokos strandok, a hegytetőről elénk táruló panoráma életre szóló élményt nyújt. Ebben a cikkben a fő látványosságok mellett olyan helyekről is szó esik, amiknek esetleg egy lábjegyzetet szentelnek az útikönyvek, mégis érdemes ide ellátogatni, ha Rio megszokottól eltérő arcait is szeretnénk látni.

Praia Vermelha – vörös homokos strand a Cukorsüveg-hegy lábánál

Rio de Janeiro megrendítően szép a város valamelyik hegycsúcsáról nézve. Felvonó vitt fel a Cukorsüveg-hegy tetejére, ahonnan a világ egyik legszebb panorámája tárult elém: az egyik kiszögelléstől átláttam a Guanabara-öböl túloldalán fekvő Niterói városra, egy másik kiszögellésről lepillantva alattam húzódott a Copacabana strand, előtte pedig egy másik, kisebb, vörös homokos strand, egy harmadik kilátóponttól pedig átláttam a Corcovadóra és a Megváltó Krisztus szobrára.


A távolban a pára kék színbe vonta a hegyeket – rengeteg hasonló látványban volt részem egész brazíliai utam során –, és a hegyek közti völgyekben apró legóházaknak tűntek a sokemeletes épületek, amik Rio negyedeit alkotják. Rióban – és a brazil partvidék többi nagyvárosában – a tehetősek az óceánparti strandokhoz közeli emeletes házakban élnek. A szegénynegyedek, az ún. favelák a strandoktól távolabb, és jellemzően a nehezen megközelíthető magaslati részekre, hegyoldalakra épültek – ha más nem is, szép kilátás azért jut az itt élőknek.


Ha nem szoros a program, miután a Cukorsüveg-hegyről visszatértünk a hétköznapi látványok és magasságok szintjére, induljunk el a part felé, a fentről látott kisebb strandra, aminek vöröses színű homokja odafentről nézve látványosan elütött a Copacabana krémszínű homokjától – ez a Praia Vermelha. Nem mindennapi érzés, ahogy fülünkben zúgnak az óceán hullámai, és bal oldalra pillantva pedig maga a Cukorsüveg-hegy magasodik a szemünk előtt.

Tipp: a brazil partvidéken utazva mindig legyen nálunk/rajtunk fürdőruha, mert bármikor kilyukadhatunk egy strandolásra hívó, szép homokos parton!

A strandolás Brazíliában többet jelent vízben pancsolásnál. Sőt, a fürdés és úszás nem is elengedhetetlen programpont közben. Brazíliában a strandok a családi és baráti együttlét helyszínei, ahol sportolni (pl. focizni és röplabdázni) lehet, közösen inni-enni, heverészni, beszélgetni, élvezni a jó levegőt és a csodás környezetet. A strandok ingyenesek.

 

Lagoa – atehetősek negyede az Ipanema strand közelében

Rio mindegyik strandja más hangulatú. Vannak frekventáltabb és zajosabb, illetve kisebb, csendesebb és nyugodtabb partok. Mindegyik maradandó élményt ad, ám az én emlékezetembe talán az Ipanema strand látképe égett bele legmaradandóbban. A délutáni naptól aranysárgás színű volt a levegő, a hullámok egészen felkúsztak a partra, szörfösök brillíroztak a vízben, és néhány méterre tőlem családi focizás zajlott.

Az Ipanema strandtól nem messze, lényegében mögötte, található Lagoa városnegyed, ami egy tó köré épült. Ez Rio de Janeiro legtehetősebb és legbiztonságosabb negyedének számít, amelynek lakói magas kerítéssel körülvett, biztonsági rendszerrel és portaszolgálattal ellátott, számomra már-már erődítménynek kinéző sokemeletes épületekben, úgynevezett kondomíniumokban élnek. Rio egyéb részeitől eltérően itt az emberek nem félnek az utcán sétálni, nyugodtan futják délelőttönként a tóköröket (többeknek személyi edzője is van), a tó körüli bárokban pedig békésen iszogatják a caipirinhát vagy a kókuszvizet. Sőt, a bárok teraszán sötétedés után sem áll meg az élet – nyugodt szívvel lehet vacsorázni vagy épp sörözni a szabadtéri helyeken este is, mert olyan jó a közbiztonság, hogy nem kell lopástól tartani. Az, hogy az ember aggodalom és félelem nélkül indul el egy esti programra, Rióban luxusnak számít – ez a luxus Lagoa negyedben elérhető.

A Holnap Múzeuma

A Holnap Múzeuma, azaz a Museu do Amanhã szintén az óceánparton található (több más múzeummal együtt). Maga az épület a kortárs építészet egy érdekes példája, Santiago Calatrava spanyol neofuturista építész tervei alapján épült. A múzeum tárlata környezetvédelmi és társadalmi problémákra, valamint ezek lehetséges megoldásaira reflektál oly módon, hogy az felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt érdekes legyen. Érthetően mutat be olyan folyamatokat, mint pl. az emberi populációrobbanás, a városiasodás és a környezetszennyezés összefüggései. A múzeum munkatársai érezhetően egy olyan generáció felneveléséhez kívánnak hozzájárulni a bemutatott anyagokkal, amelynek tagjai tisztában vannak tetteik távlati hatásaival, aminek következtében átgondoltabb és bölcsebb döntéseket tudnak hozni (mint a szüleik).

Tipp: Brazíliában a legtöbb múzeum heti egy nap ingyenesen látogatható, így a Holnap Múzeuma is. Erről a múzeum weboldalán lehet tájékozódni.

Ejtőzés és éberség a Copacabanán

Természetesen nem születhet Rióról olyan cikk, ami ne ejtene szót a 4 km hosszan húzódó Copacabana strandról – nekem is ide vezetett az első utam a városban. A strandon sétálva megértettem a Rio de Janeiro iránti világméretű rajongást, pedig itt még semmit nem láttam a Cukorsüveg-hegy panorámájából. A partnak csapódó hatalmas hullámokat, a kétoldalt magasodó, egyszerre szikár és védelmet sugárzó hegyeket, a kedélyes brazil strandolókat figyelve máris megszerettem Riót.


A Copacabanán azonban kevés turista sétál felhőtlen szívvel. Sok történet kering arról, hogy az óvatlan strandolókat kirabolták a Copacabanán, ezért nem árt éberen figyelni ahelyett, hogy teljesen belefeledkeznénk a látványba. Habár néhány méterenként rendőrségi posztok sorakoznak – rendőri jelenlét nemcsak itt, hanem a város forgalmas csomópontjain is van –, a baj egy pillanat alatt megtörténhet. Hozzáteszem azt is, hogy a riói lakosok szinte félnek az utcán járni, mert ha őket magukat ugyan nem is rabolták még ki, mindig újabb ismerősökről, vagy az ismerősök újabb ismerőseiről hallanak, akiket megszabadítottak a (materiális) értékeiktől.

Személyes tapasztalatom az volt, mind Rióval, mind Brazília egészével kapcsolatban, hogy nem annyira veszélyes, mint amennyire a helyiek félelme alapján gondolnánk. A turisztikailag felkapott helyek elég biztonságosak, semmi gyanúsat vagy negatívat nem tapasztaltam. De megfogadtam azt a tanácsot, hogy pásztázzam éberen a környezetemet – és ezt a tanácsot én is továbbadom, hogy a Rióba látogatók valóban csak a város csodálatos oldalával találkozzanak.

Copyright © 2018 Szabó Elvira – Vargabetűk blog. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.