Főoldal / Úticélok / Külföldön / Utazás a Yucatán-félsziget sokszínű vidékén
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Utazás a Yucatán-félsziget sokszínű vidékén

A Yucatán-félsziget Mexikó délkeleti részén fekszik, a neve pedig azték nyelven a gazdagság helyét jelenti. Ez nem véletlen, hiszen a félsziget (bio)diverzitása tátott szájjal hagy minden odautazót: karibi tengerpartjaitól kezdve a maja piramisokon át az érintetlen dzsungelekig minden megtalálható itt. A latin-amerikai körutam során egy hónapot szenteltem a felfedezésére, de így is csak egy kis ízelítőt kaptam a kultúrából és látványosságokból.

A félsziget központja Cancún, amely egy kis halászfaluból néhány évtized alatt bulivárossá és hotelparadicsommá nőtte ki magát, ezzel párhuzamosan pedig az USA állampolgárok első számú utazási célja is lett. A Magyarországról indulók számára a legjobb először Brüsszelbe, majd onnan egyenesen Cancúnba utazni.

Ha a cancúni nyüzsgés nem nekünk való, akkor érdemes minél hamarabb autót bérelni és körbejárni a félszigetet: a távolságok könnyen áthidalhatók, az utak jó minőségűek és az alacsony népsűrűségnek köszönhetően nem kell percenként a számunkra túl sportos mexikói sofőrökkel sem megbirkózni. Amennyiben nem családdal utazunk vagy az autóbérlés túl drágának bizonyul, busszal és akár stoppolva is könnyen eljuthatunk bárhova, ahogy én is tettem.
Cancúntól Tulumig tart a híres Maja Riviéra, ami egyben a legtöbb turista célpontja is, bár én igyekeztem gyorsan átszelni ezt a részt. Cancúntól egy órára délre fekszik Playa del Carmen (becenevén csak Playa del Crimen, a magas bűnözés miatt), amely a bulizni vágyóknak és a búvárkodás szerelmeseinek is kiváló hely.

A hangulatos kávézóival és bárjaival, a függőágyas hosteleivel vagy éppen a privát tengerparttal rendelkező üdülőhelyeivel mindenki megtalálhatja a számára legkedvezőbbet.

Playáról komppal átugorhatunk egynapos kirándulásra Cozumel szigetére, amely korallzátonyaival és kristálytiszta vizével ma a világ egyik legjobb helye a búvárkodásra.

Igazi földi paradicsom, ezért is lett nekem az egy napos kiruccanásból két hét: a városközponti luxusboltok rengetegét elhagyva minden kilométer megtétele után más élményt nyújt a tengerpart. Könnyű-búvárkodhatunk, hajókázhatunk, vagy a sziget túloldalán szörfözhetünk és csodálhatjuk az érintetlen természetet.

A cozumeli estéket pedig salsával, tengerparti sétával vagy futással a legjobb eltölteni.


Amikor már elegünk van a paradicsomi tengerpartokból (igen, ez is lehetséges!), a számos “cenoték” egyike tökéletes úti célnak ígérkezik. De mi is az a cenote? A felszín beszakadásával keletkezett kútszerű karsztképződmény, amelyben kristálytiszta, akár több száz méter mélységű víz található. Érdekesség, hogy a Yucatán – félszigeten kb. 6000 cenote van, tehát választékban nincs hiány.

Az egyik ilyen meseszép képződmény, a Cenote Azul meglátogatása után délre vettem az irányt egy tengerparti maja romváros, Tulum felfedezésére. A városban megtaláljuk az amerikai és európai világutazók, hátizsákos turisták és hippik színe-javát, a mindennapok itt igazán laza hangulatban telnek. Minél délebbre megyünk, annál szellősebb és nyugodtabb tengerpartokat találunk. A mexikói Karib-tenger gyöngyszeme egyértelműen Mahahual, Belize határához közel.

A faluban minden fellelhető, amire szükségünk lehet, viszont nem kell tartanunk sem a zsebtolvajoktól, sem attól, hogy nem találunk szabad helyet a parton. Néhány naponta kiköt egy-egy luxushajó és a falu lakossága megsokszorozódik; ekkor érdemes biciklire pattanni és irány a dzsungel.

A tengerparti túra után felkerestem a számtalan édesvizű lagúnák egyikét: a leghíresebb a bacalari lagúna, azaz “a hét szín tava”. Kajakkal kalandozhatunk messzebbre a tavon, csak a krokodilokkal kell vigyázni, hiszen a legtöbb lagúnában ott rejtőznek.


Bacalar után Chetumalba, egy határvárosba vitt az utam. Itt általában csak akkor áll meg egy turista, ha Belizébe tartva szeretne egyet aludni. A város önmagában nem is mondható lenyűgözőnek, az öbölben a szennyezettség miatt nem lehet fürödni, de cserébe igazán autentikus élményt nyújt és nem csak a mexikói, hanem a belizei kultúrába is betekintést nyerhetünk. Az egzotikus gyümölcsök, az utcai olcsó, de finom étkezdék és a mindig 300 forintos taxiutak Mekkájaként engem határozottan rabul ejtett Chetumal.

A következő, és egyben utolsó állomásom Calakmul, ami bár egy 3 órás út innen, de az egyik legnagyobb maja városként megéri a kitérőt. Az elhagyott város és piramisai egy hatalmas dzsungel közepén találhatóak, aminek eléréséhez 60 km-t kell autóznunk az erdőben. Ha szerencsénk van, útközben a páváktól a jaguárokig sokféle állatot láthatunk. A maja városban akár több órán keresztül is barangolhatunk (sőt el is tévedhetünk), a kérdés csak az állóképességünk: vajon a kánikulában hány piramist tudunk megmászni egy nap alatt? Én bevallom, hogy kettő után feladtam.

Így ért véget a yucatáni körutam, ötször leégve, két árnyalatot barnulva, több száz kilométert lestoppolva és alig várva, hogy visszatérjek a “gazdagság helyére”.

Copyright © 2018 Ruszcsák Anita – Narrativista Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.