Főoldal / Úticélok / Külföldön / A kenguruk földjén – Sydney 

A kenguruk földjén – Sydney 

Ausztrália, a Föld másik fele, kontinensnyi ország mindössze ~24,5 millió lakossal. Éppen Kínában élve, még belegondolni is furcsa, hogy Pekingben és Sanghajban is többen élnek, mint ezen a hatalmas földrészen. A kínai újévet kihasználva és hogy Kína déli részéből „csak” 9,5 órás repülőúttat kell megtenni, február második felében 12 napot Ausztráliában töltöttünk.

Az útvonal tervezésénél nagy segítség volt, hogy mind Sydneybe, mind Melbourne-be van közvetlen járat Guangzhouból, ahol most élünk. Lépésről-lépésre egyre több részletet sikerült kidolgozni, lefoglalni a szállásokat, repülőjegyeket, intézni az autóbérlést. A városnéző buszokra szóló jegyeket is hasznos már előre, interneten megvenni és a programokat a buszok útvonalához igazítani.
Ausztráliába a turista vízumot egyszerűen, online, az útlevél, a tartózkodás adatainak megadásával és pár nyilatkozat kitöltésével lehet igényelni egy éves időtartamra. Az igénylés benyújtása után perceken belül meg is érkezik az e-vízum a megadott email címre.

Február közepén a déli féltekén a nyár vége felé közelednek, de szerencsére igazi nyári strandidőben érkeztünk a városba. Négy napot töltöttünk Sydneyben, ami elegendőnek bizonyult a főbb nevezetességek megtekintésére, és ha már igazi nyár fogadott egy kis strandolásra is szakítottunk időt. Természetesen az utazásszervezőknél, hotelekben számtalan egyéb programot is ajánlanak, amikhez még néhány napra mindenképp szükségünk lett volna. Az első napra nem terveztünk túl komoly programot, számítottunk rá, hogy a repülőn töltött éjszaka nem a pihenésről fog szólni, de a 3 órás időeltolódás szerencsére nem jelentett problémát. Az első dolog, ami szembetűnt, hogy az emberek nagyon kedvesek, barátságosak és mindenki laza, mintha az egész város egy nagy tengerpart lenne.

A szállodánktól a helyi tömegközlekedéssel indultunk a kikötőbe. Ehhez egy kártyát kellett beszerezni az egyik közeli újságosnál, amire tetszőleges összeget lehet feltölteni. A kártyát az utazások során le- és felszállásnál is érvényesíteni kell. Mi 10 AUD (kb 1900 Ft) összeggel töltöttük fel, és ez kitartott a 4 napban, úgy hogy közben használtuk a városnéző buszt is.
A városnéző Sydney Hop-On Hop-Off buszra 48 órás jegyet vettünk, így gyakorlatilag tömegközlekedés helyett is ezeket használtuk. Egyszerűbbnek bizonyult, mint a városi buszközlekedés, ahol a buszmegállókban nem tüntetik fel a buszok útvonalát, így helyismeret híján, hiába a buszokon az irány megjelölés, nehéz a tájékozódás. Metró nincs a városban, a vonatok, pedig inkább az elővárosokból a központba jutást segítik. Mivel a jegy nem 2 napra, hanem az első használattól számított 48 órára szólt, még 3. nap délelőtt is igénybe tudtuk venni a kikötőig.

Sydneyben a városnéző busznak 2 útvonala van. A kék a város keleti részét járja be, hatalmas parkok mellett halad el, érinti a híres Bondi Beachet és a város talán legexkluzívabb részét, Vaucluse-t. A városrész egy domboldalra épült úgy, hogy a szebbnél szebb ingatlanok nagy részéről csodálatos kilátás nyílik a városközpont magas épületei és a Harbour Bridge mögött lemenő napra. A naplementét naponta helyiek és turisták ezrei csodálják a házak között lévő parkokból. A másik, piros vonal érinti a városközpont összes látnivalóját, kb. 2 óra az utazás teljes időtartama, ami a sok építkezés miatt akár hosszabb is lehet.

A kikötőben rögtön a két leghíresebb látnivaló, az Opera és a Harbour Bridge közelében találtuk magunkat. Hihetetlen érzés volt ott állni és közelről látni ezeket a híres építményeket. A kikötőből folyamatosan indultak a kirándulóhajók és a kompok a környező városrészekre, és az állatkerthez. Tucatnyi lehetőség közül lehet választani, mind úti cél, mind időtartam tekintetében, az árak is ennek függvényében változnak. Ha valaki nagyon pontosan meg akarja tervezni a napi programokat, a hajókra is lehet online, előre jegyet venni. Délután mi egy egyórás hajóúton jártuk körbe a kikötőt és gyönyörködtünk a látványban. A tenger hosszan benyúlik a szárazföldbe, a Sydney Harbour a világ legnagyobb természetes kikötője. Ottjártunkkor is több hatalmas, többemeletes luxus tengerjáró fordult meg itt, a környező épületek szinte eltörpültek mellettük.

A tagolt partvidék mentén luxusingatlanokkal teli kertvárosok épültek, kisebb homokos strandokkal és yachtkikötőkkel váltakozva. A közel 5 millió lakos hatalmas területen él, rengeteg zöldfelülettel, számtalan stranddal. A hajózás után a kikötő másik oldalán, az Operaházzal ellentétes oldalon lévő The Rocks negyedet fedeztük fel. Ez Sydney történelmi része, hangulatosan felújított kőépületekkel, éttermekkel, kávézókkal, művészeti galériákkal, ahol az ausztrál őslakosok kézműves termékeit árusító ajándékboltok is helyet kaptak. A terület volt Ausztrália első tartósan európai települése, majd kocsmákkal teli nyomornegyede. A 70-es években kezdték el azt a rehabilitációs projektet, amely során ez a rész mára népszerű turista célponttá vált.

A híres neves Bondi Beachre tehát a városnéző busz kék vonalával jutottunk el. A sziklás parton a több kilométer hosszú sétányon tettünk egy rövidebb kirándulást, majd a nagy melegben jól esett pár óra ejtőzés a homokos parton és persze fürdés az óceánban. A strand melletti klubban pár ausztrál dollárért beengednek az uszodába, ami lenyűgöző látványt nyújt, hiszen a medence két oldalát is a tenger mossa. Dagálykor és nagy szélben a hullámok akár a medencéig korbácsolják a hullámokat. Sajnos éppen nem volt nagy szél és hullámok, így szörfösöket sem láttunk a róluk híres parton.

Sydney-i tartózkodásunk 3. napján a városnéző busz piros vonalán lévő látványosságokat ejtettük útba. Ismét megcsodálhattuk az Operaházat, immár testközelből, de meg kell jegyznem, hogy azért a távolság „jól áll neki”. Közelről egy 70-es évekbeli betontömböt látni, az épület formája, a vitorlák, messziről érvényesülnek leginkább. Mellette található a Királyi Botanikus Kert hatalmas parkja, gyönyörű növényekkel, érdekes madarakkal.

Ebédidő környékén nagy volt itt a nyüzsgés, turisták mellett, a közeli irodaházakban dolgozók teljesítették aznapi futásadagjukat. Az ausztrálok, főleg a férfiak, sokat tesznek egészségükért, sok sportolót láttunk mindenfele egész utunk során.

A St.Mary katedrális környékén, a belváros üzleti negyedében sétálva, az épületek stílusa, az utcák, közterek elnevezései alapján Londonban is érezhettük volna magunkat – nem meglepő módon – ami mégis visszarepített a valóságba, az a kellemes késő nyári időjárás és a gyönyörű trópusi növényzet.

Utolsó nap ismét hajóra szálltunk és kb. 25 perc után Sydney egyik kis elővárosába, Manlybe érkeztünk. A kikötőből egy hangulatos, western stílusú épületekkel teli sétálóutcán értünk az óceánhoz. Mint később megtudtuk Manly strandja elnyerte Ausztrália legjobb strandja címet. Az igazat megvallva, nem tudjuk, hogy mit értékeltek, de látva a további helyezetteket, nálunk más lett volna a sorrend. Ettől függetlenül néhány kellemes órát töltöttünk el, gyűjtöttünk még némi D vitamint és finomakat ettünk. Sajnos fürdeni csak keveset tudtunk, mert a viszonylag nagy hullámok miatt sokszor kiparancsolták az embereket a vízből és csak a szörfösök maradhattak bent, de kárpótlásul végre láthattunk pár szörfös trükköt testközelből.

Gyorsan elszaladt ez a 4 nap, bőven lett volna még több napnyi látnivaló, de sajnos Sydney-re ennyi időnk jutott. Nagyon elnyerte tetszésünket a város, a laza tengerparti stílus mellett, a rend, a tisztaság és a turistabarát szolgáltatások jellemzik. Egyetlen dolog, amit negatívumként említenék, az állandó félelem a közismerten gazdag, de nem épp barátságos állatvilágtól. Ez az érzés, bizonyos hidegvérűekkel, pókokkal, rovarokkal szembeni komoly fóbiám, végigkísért ausztrál utunk során. Szerencsére azonban elkerültek minket és így csak pozitív élmények maradtak meg erről az Európától igen távoli helyről.

Copyright © 2018 Varga Mónika. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.