Főoldal / Úticélok / Külföldön / Sao Miguel, a zöld mesevilág

Sao Miguel, a zöld mesevilág

Nyolc mesés napot töltöttünk az Azori-szigetek főszigetén, Sao Miguel-en novemberben, bár ebben az időszakban a hortenzia (sajnos) javarészt már elvirágzik, így a gyönyörű kék színt csak néhol lehetett fellelni mégis mintha belecseppentünk volna egy “mesevilágba”, ahol a zöld szín minden árnyalata egyszerre jelenik meg és bármerre fordulsz, mindenhonnan látod az óceánt.

Valamikor nyáron találtunk rá a szigetre (interneten) és mivel amúgy is rengeteget utazunk a párommal, úgy döntöttünk, megpróbáljuk “magunkévá tenni” az Azori-szigetek legnagyobb szigetét, Sao Miguelt is. Késő este érkezett meg a repülőnk, így nem láttunk semmit a landolásból és a szigetből (sem). Gyors autóbérlés, amit előre lefoglaltunk, majd elindultunk a szállásra. Hangsúlyozom, mivel sötét volt, így tényleg semmit nem láttunk az egész szigetből, mert autóval is kb. 20 perc múlva már az előre lefoglalt szálláson voltunk. Ott egy gyors csevej a főbérlő nénivel és már ágyban is voltunk, hogy másnap kipihenten induljunk neki a még felfedezetlen világnak.
(Szállások Sao Miguel szigetén! Nézz körül az Airbnb-n is és ha meghívónkkal regisztrálsz most első foglalásodból 10100 Ft kedvezményt kapsz. Ismerkedj meg lépésről-lépésre az Airbnb-vel!)

Az a látvány, ami  a reggeli kávé elkészítése után minket fogadott, a sötétítőt elhúzva a teraszon a kertre nézve, az minden létező elképzelésünket felülmúlta. Ilyet még sehol, soha, semmilyen formában nem láttunk. Minden zöld volt! De tényleg MINDEN zöld volt. Gyors autóba pattantunk és már indultunk is. Útközben amerre a szem ellát, mindenfelé gyönyörű zöld lankák, dombok, völgyek, ahol a tehenek a legnagyobb nyugalomban legelésztek.

Forgalom szinte alig volt, autót is ritkán láttunk, pedig állandóan úton voltunk. Egyedül a fővárosban – Ponta Delgada – érezhető forgalmasabb és pörgősebb élet, de ha szemléltetni szeretném, hogyan képzeljétek el, akkor egy vasárnap reggeli Moszkva térhez hasonlítanám.

Az egész szigetre jellemző a nyugalom és a béke. Az ott élők portugálul és/vagy azori nyelven beszélnek egymással, de az angolt is megértik nagyon sok helyen. Az autóval közlekedés praktikus, mert a vulkanikus formák közötti távolságokat egyszerűbb megoldani és az időnket is mi magunk oszthatjuk be (a kaland kedvéért, ha legközelebb megyünk, kipróbáljuk a stoppolást 🙂 ).


A látványosságok közül kiemelném a Sete Cidades-t , ami lenyűgöző minden tekintetben. Ez egy hatalmas vulkanikus kráter, melyben két tó található, amit egyetlen híd választ el egymástól. Az egyik tó zöld, míg a másik kék színű. A legenda szerint a tavak akkor jöttek létre, amikor a hercegnőnek és pásztor szerelmének el kellett válnia egymástól. Kettejük könnyéből lett a Lagoa das Sete Cidades.

A sziget másik részén található Furnas, ahol elképesztő látvány és érzés, hogy a természet milyen erővel rendelkezik és mi mennyire parányiak is vagyunk ebben az egész körforgásban. A helyiek ügyesen ki is használják a gőzölgő, vagy éppen forrásban lévő talajt,  a földekben ásott kis lyukakban készítik el helyi ételüket a cozido-t.

Innen pár percre található a Poca Da Dona Beija, ami egy vulkanikus fürdőhely, meseszerű környezettel. A fürdőhelyen több medence is van, melyekben megmártózhat az ember, ezek hozzávetőlegesen 34-36 fokosak. Elképesztő érzés az óceán közepén egy vulkanikus forrásban ücsörögni mesés környezettel körülölelve.

Egyik nap meglátogattuk az Arruda ananászültetvényt is, a gazdaságot, ami azért egyedülálló, mert a kedvező időjárás miatt itt egész évben terem az ananász. A látvány magáért beszél. Nem felkapott hely és csak kevés helyen említik meg az útleírásokban, de létezik egy hely Ponta Delgadában, a belváros kellős közepén, amit mi magunk sem hittünk el.

A High School Domingos Rebelo-val szemben található a Jardim Antonio Borges Garden, ahol lélegzetelállító trópusi növények, pálmafák, virágok tömkelege található meg. Kicsit olyan, mint egy fűvészkert, csak a helyi változatos növényekkel karöltve. A legérdekesebb példánya egy 550 éves fikusz, amihez foghatót én még nem láttam, a környéken pedig rengeteg cica sütteti a hasát.

Végül pedig, de nem utolsó sorban említeném meg a festői szépségű Gorreana-t, ahol Európa legrégebbi teaültetvénye található, ami 1883 óta, szünet nélkül üzemel. Itt betekintést lehet nyerni a teakészítés fortélyaiba, hogy hogyan dolgozzák fel  szabad kézzel a teákat, valamint az ültetvényeken sétálva szinte eláll a lélegzet, mennyire gyönyörű látvány, amikor a zöld szín érintkezik az óceán kékjével.

Természetesen a fentebb említett helyeken kívül számtalan gyönyörű vízesés, forrás és Azori látványosság van.

Az időjárás a téli időszakban csapadékos, szeles, egyik percben esik a másikban már süt a nap, de a hőérzet 20 fok körüli, kellemes. Nekünk tökéletesen megfelelt. A helyiek többnyire barátságosak, a part menti kis halászfaluk lakói viszont annál kevésbé. Nem problémáznak nyíltan és nem is kötekednek a turistákkal, de a tekintetükön azért érezhető: “te itt idegen vagy”.

Mindent egybevetve mindenkinek szívből ajánlom ezt a kis ékszerdobozt, melynek apró területe majdnem megegyezik a hőn szeretett Balatonunkéval, mégis hemzseg a látnivalókban. És még valami: ilyen naplementékkel sehol máshol nem lehet találkozni.

Copyright © 2018 Dudás Andrea. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll,  írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.