Főoldal / Úticélok / Külföldön / Egy hónapos körutazás az USA-ban – A sivatag kincsei (Las Vegas, Grand Canyon, Death Valley)

Egy hónapos körutazás az USA-ban – A sivatag kincsei (Las Vegas, Grand Canyon, Death Valley)

A New York-ban töltött kényelmes egy hetünk után a nyugalom kissé felborult, amikor átrepültünk az Amerika túlsó felére. Azt terveztük, hogy autót bérlünk, és két hét alatt körbejárjuk az USA nyugati oldalát. Ezen a túrán az első állomásunk Las Vegas volt! Vegasban az a jó, hogy viszonylag megfizethető módon lehet átélni a luxust. Itt nem a szállásért fizetett pénz a sok, hanem amit az ember a rulett asztalon hagy. 🙂

Amikor először jártunk Las Vegasban, a Stratosphere Hotelben szálltunk meg, mert az volt a legolcsóbb. Nem is rossz szálloda, szuper a kilátás a toronyból, aminek a tetején még a hullámvasutat is ki lehet próbálni. A Stratosphere hátránya viszont, hogy kicsit kiesik a Strip-ből (a híres kaszinók utcája).

Ezzel a tapasztalattal gazdagabban a mostani utazásunkra már kinéztük a Strip közepén lévő Paris Hotelt, és itt foglaltunk szállást. Ez a lehető legjobb döntés volt! Alig drágább, mint a Stratosphere, nagyon szép, szuper a medence az Eiffel-torony lábánál, és innen minden látnivaló kényelmesen közel van.

Első este már körbe is jártuk kicsit a várost, mindjárt megcsodálhattunk a szállodánkkal szemben lévő Bellagio hotel negyedóránként induló szökőkút-táncát. Érdekes élmény volt, hogy amíg sétálgattunk elkezdett szakadni az eső, erre igazán nem számítottunk a sivatag közepén.

Ettünk egy jó hamburgert, és megpróbáltuk megörökíteni a kaszinózás élményét. Ezt nagyon óvatosan csináltuk, mert az volt az érzésünk, hogy a kaszinókon belül nem szabad videózni. Szerencsére így is sikerült készíteni pár felvételt arról, ahogy Ricsi játszik, tanácsokat kap a mellette ülő veterán játékos amerikaiaktól, és még nyer is egy kisebb összeget. Ezután nem is volt sajnos több időnk játszani, úgyhogy valószínűleg mi vagyunk az egyetlenek, akik egyetlen nyerés után hagyták el Las Vegast. 🙂

A Vegas-ról szóló videónkhoz próbáltunk megkérdezni amerikaiakat a szerencsejátékhoz fűződő viszonyukról, de talán érthető módon erről senki nem szívesen beszélgetett velünk a kamera előtt. Az erről szóló saját gondolatainkat azért sikerült felvennünk.

A vlogolásról: Az interjúzás mellett ez volt a legnehezebb része az egész amerikai kalandunknak: beszélni a kamerába! Mégis megpróbáltunk többet átadni ezekben a videókban, mint hogy elmondjuk, hogy melyik kaszinó melyik mellett van, vagy hogy melyik koncertre mennyi a belépőjegy. A szerencsejáték sok ember életében jelen van itthon is, így kézenfekvő volt, hogy erről beszéljünk Las Vegasban. Még az utazás előtt megpróbáltunk a lehető legjobban felkészülni. A Vegashoz kapcsolódó szöveget előre megírtuk, a hotel medencéjének partján betanultuk, és sikerült viszonylag gyorsan fel is mondanunk ezeket a gondolatokat, amik talán valakinek érdekesek lehetnek. Ha valakit vonz a videókészítés, a vlogolás, annak talán hasznos lehet olvasnia a mi kezdőként szerzett tapasztalatainkat. Tudjuk, hogy sokkal gördülékenyebben is el lehet mondani egy szöveget, mint ahogy mi csináltuk, és hogy sokkal természetesebb, ha az ember úgy mondja el a saját gondolatait abban a pillanatban, ahogy éppen eszébe jutnak. Nekünk ez akkor nehezen ment. De abban is hiszünk, hogy nem csak az tud értékes dolgokat csinálni, aki kivételes tehetségű, és minden elsőre sikerül neki, hanem azok is, akik gyakorlással és befektetett munkával folyamatosan magasabb szintre fejlődnek. A fejlődés során létrejött művekre pedig érdemes büszkének lenni, és arra gondolni, hogy ez volt a lehető legjobb, amit az akkori tudásunkkal meg tudtunk csinálni. Mi is így próbálunk hozzáállni a saját alkotómunkánkhoz.

Las Vegas-ról az a benyomásom, hogy egy nagy kirakatváros, ahol semmi nem igazi. Vannak itt velencei csatornák, Eiffel-torony, Római palota, lovagi vár, felhőkarcolók és piramis, vagyis mindennek csak a másolata. Mégis van azért ennek a városnak egy különleges hangulata, amit érdemes megtapasztalni!

Mi is szívesen töltöttünk volna el több időt ebben a luxus kényelemben, játszottunk volna a kaszinókban, felkutattuk volna az éjszakai medencés partikat! Sajnos ezek ezúttal kimaradtak. Vegasba azért úgy érdemes eljönni, ha az embernek van ideje beülni egy-két koncertre és előadásra, és ha van egy kevés felesleges pénze, amit nem sajnál a kaszinókban hagyni. A videónkban azért igyekeztünk átadni a város hangulatát, reméljük sikerült:

A bűn városából a frissen felvett bérelt autónkkal elindultunk, hogy a nagyvárosok és az embertömegek után a természet szépségeit is láthassuk. A Grand Canyon-nak rengeteg csodás része van, amit érdemes megnézni. Mi ezúttal a Horseshoe Bend nevű természeti csodát választottuk.

A képeken láthatjátok, hogy miért ezt a nevet kapta. Érdekes, hogy a semmitmondó kopár tájon átívelő autóútról befordulva a parkolóba, egy kis dombtetőre vezető séta után a semmiből ez a látvány tárul elénk. Lélegzetelállító a patkó formájú folyómeder és a szakadék mérete, aminek néhány turista egészen a széléig merészkedett.

Szerencsére lehetőségünk volt repülni kicsit a drónunkkal, aminek hála a légi felvételeken még jobban látszik a Horseshoe mérete a kis pontnyi emberekhez képest, akik a szikla pereméről csodálják. A sivatagi túránk következő nagy állomása a Death Valley volt. Ez Amerika legmelegebb pontja, ahol még homokos sivatagot is találhatunk. Itt valóban akkora volt a hőség, hogy néhány felvétel után menekültünk is vissza a légkondicionált autónkba.

Még mindig a Death Valley nyílegyenes útjain haladva vettük észre a tökéletes helyszínt a következő videónk felvételéhez. Ez a hely magában foglalta a Death Valley egész lényegét, a völgyet körülölelő hegyeket és a messzi távolba nyúló kietlen semmit. Az előre megírt szövegeink ekkorra már elfogytak, úgyhogy itt már megpróbáltuk rögtönözni a mondanivalónkat, és csak elmondani, amit ez a hely eszünkbe juttatott.

Nem akartuk túlságosan megzavarni a völgy nyugalmát, de muszáj volt egy kicsit szabadjára engednünk a mustang-unkat. 🙂

A főútról az árok és a különböző akadályok miatt (talán nem véletlenül) nem volt könnyű kihajtani erre a szép tágas térre, de szerencsére megtaláltuk a módját. Miközben a felvételeket készítettük azt vettük észre, hogy az úton elhaladó több autós is megállt, és megörülve a sikerünknek követte a példánkat. Mire végeztünk a videózással, már négy-öt autó és még több utazó nézelődött a síkságon, élvezve a völgy igazi hangulatát. Egy ilyen körutazás során a legemlékezetesebb élmények olyan helyzetekből adódnak, amiket egyáltalán nem tervezünk, és nem is tudunk rá felkészülni. Ilyen élmény volt számunkra az, amikor a kopár sivatagon át autóztunk, a nap már lemenőben volt, és a felettünk lévő felhőkből csöpörögni kezdett az eső.

Az esőcseppekkel teli szélvédőn át nézni a sivatagi naplementét már önmagában különleges élményt adott, de ezután a felhők igazi sivatagi viharrá alakultak, a távolban már zuhogott az eső, és ekkor oldalra nézve megláttuk a csodálatos és hatalmas szivárványt. Létezik az az érzés, amikor a természet szépsége akkora erővel üti meg az embert, hogy feldolgozni is nehéz, és nem tehet mást, mint hogy megáll és csodálja, amíg csak tudja. Mi is éreztük, hogy ez nem olyan látvány, amit elintézhetünk annyival, hogy az autóból kinézve megjegyezzük magunknak, hogy jól néz ki. Félrehúzódtunk, hogy teljesen megcsodálhassuk a természet előadását.

Vicces volt látni, hogy a minket követő autós azonnal követte a példánkat és félrehúzódott. Így már másodszor fordult elő, hogy mi mutattunk utat más utazóknak. Ezt a látványt és a hatását teljes egészében lehetetlen átadni, ahhoz ott kellett lenni, de néhány felvételt készítettünk azért erről a csodáról. Ezekkel az élményekkel és emlékekkel gazdagabban hagytuk magunk mögött a sivatagot, hogy folytassuk az utazásunkat az erdők és hegyek felé.

Copyright © 2018  Föl-földobott kövek. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll,  írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.