Főoldal / Úticélok / Külföldön / New Orleans, ahol egész évben farsang van

New Orleans, ahol egész évben farsang van

New Orleans, Louisiana állam második legnagyobb városa joggal kapta a Big Easy (Nagy(on) Könnyed) becenevet: a 18. században, franciák által alapított település játszi könnyedséggel ötvözi az alapítók eleganciáját, a jazz-ből áradó lazaságot és a megannyi ideáramló nemzet kulturális és kulináris sokszínűségét. Nem véletlen, hogy nem csak a külföldiek, hanem az amerikaiak számára is kedvelt úti cél.

Szép, fülledt déli esténk van, amikor elindulunk a Bourbon Street felé. A szállásunk környékét “up and coming neighborhood”-nak, azaz nagy jövőjű környéknek nevezik az Airbnb profilján. Ez egyenlő azzal, hogy körülöttünk romban lévő, egykoron gazdag házak és gyönyörű, most is gazdag paloták váltogatják egymást, a szomszédság pedig zömmel afroamerikai. A sarkon szól a jazz, marihuána szag árad a sarkon üldögélő raszta hajak irányából. A szemben lévő étterem neon lámpás fényei alatt egy elegáns alak kávét szürcsölget. Így indul hosszú hétvégénk az Egyesült Államok egyik legkülönlegesebb városában, New Orleans-ban.

Negyed óra alatt érünk be az ikonikus Francia Negyedbe. A Mississippi partján elterülő városrész a leglátogatottabb negyed New Orleans-ban. Gyönyörű, 18. századi épületei méltán teszik az amerikai nemzeti örökség részévé. A Francia Negyeden belül a legtöbb turistát a bohém Bourbon Street vonzza, mi is erre vettük az irányt. Ez az amerikai éjszakai élet ütőere, ahol a mulatás fogalmát egy új szintre emelik. Hatalmas a hangzavar fogad, minden étteremből és kocsmából szól a zene. Néhány négyszetméteren megtalálhatóak a jövendőmondók, tarot kártya olvasók, melegbárok és földön ülő énekesek is.

Helyi kisvállalkozók a Jackson Square-en

Az utca, és a város receptje is olyan, mint ikonikus ételéé, a gumboé: végy egy csomó alapanyagot – például rák, csirke, rizs – és rottyantsd össze valami meleg, fűszeres, sűrű levessé. Nevezzük jóindulattal levesnek, mert a gumbó inkább hasonlít főzelékre vagy babgulyásra.

A Bourbon Street az esti órákban él igazán

A féktelen buli mellett gyakorlatilag enni járnak ide az emberek. Louisiana állam konyhájának valóságos kultusza van a déli államokban, a New Orleans környékéről származók identitásának pedig szerves része ez a kulináris sokrétűség. A város egyik szimbólumának számító cajun és creole konyha a francia és spanyol telepesek hagyományaiból táplálkozik, amibe az ide áramló népeknek köszönhetően karibi, afrikai, ír, olasz és német hagyományok is keveredtek. A gumbó mellett az étouffée ragu, a vörösbabos rizs és az általában rántott tengeri herkentyűkkel megrakott po’boyok, azaz szendvicsek jönnek szembe velünk úton-útfélen.

Egy tál gumbó.  Fotó: Southern Foodways Alliance/Sara Roahen

“Big Easy”, vagy N.O.L.A., ahogy a helyiek nevezik (New Orleans és Louisiana rövidítéséből) nem csak külföldiek, hanem az amerikaiak számára is ismert úticél. Sokan legény- és leánybúcsúkat vagy tradicionális new orleans-i esküvőket tartanak itt. Februárban kerül sor a helyi farsangra, azaz Mardi Gras-ra (ejtsd: mardi grá), melyet hamvazószerda előtt, húshagyókedden ünnepelnek. Ennek keretén belül színes jelmezekben, hatalmas kocsikon vonul fel a nép és értéktelen műanyag tárgyakat, színes bizsukat vágnak hozzá a bámészkodókhoz, akik olykor vérre menő küzdelem során szerzik meg azokat… Bizsu beszerzéshez egyébként nem feltétlenül szükséges Mardi Gras ideje alatt idelátogatni. Év közben is találkozhattunk részeg alakokkal, akik a nyakunkba aggatták ezeket. Szintén egész évben vannak teraszokról lógó, bódult állapotban lévő emberek, akik a táncra perdülő járókelőkhöz – a bátrabb hölgyek megmutathatják fedetlen kebleiket is – boldogan dobnak hozzá egy-egy bizsu láncot.

Egyesek képesek sokáig várni egy színes bizsura

New Orleans-ban azonban mindig volt az élet móka és kacagás. Azon kívül, hogy földrajzi helyzete miatt folyamatosan csatároztak az európai hódítók között a városért, a rabszolga-kereskedelem egyik fő központja is lett. A Mississippi folyó mentén lévő ültetvények szolgáltatták Louisiana fő bevételi forrásának számító gyapot és cukornád termelést. Ezek a csodálatos házak és a kevésbé csodálatos, de annál megdöbbentőbb rabszolga szállások a várostól alig 20 percnyi autóútra találhatóak. Mi az Oak Alley nevű ültetvényre látogattunk el, ahol a híres tölgyfa soron sétálva úgy érezhettük, hogy mindjárt elénk jön Scarlett O’Hara habos-babos ruhájában.

A rabszolgák kunyhói

Öröm az ürömben, hogy Louisianában a szolgasorban lévő feketéknek engedélyezték, hogy vasárnaponként gyülekezzenek és együtt zenéljenek. Ennek köszönhetjük ma a jazz-t, a városnak pedig egyik jeles képviselőjét, Louis Armstrongot. Illetve azt, hogy a város hánytatott történelmének ellenére a zene és az életöröm ma is lüktet a Francia negyed utcáin.

Louis Armstrong emlékműve a Jazz Nemzeti Történelmi Parkban
Éneklő rabszolgák
A Mississippi partja a városban a helyiek kedvelt találkozóhelye
St. Louis Katedrális a Jackson Square-en

Copyright © 2018 From the US with love – Amerikából szeretettel. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.