Tavasz volt, de a hegyek tetejét még hótakaró fedte. Kisebb megállókkal értük el Itália határát, ahol sokunknak ismerős volt már Tarvisio levegője. A hegyes vidéket felváltotta a sík vidék, ami egyben egy hatalmas éléskamra küszöbe is Itáliában: a lankás, napos Toscana köszöntött.
Kora este érkeztünk meg a dombtetőn álló, földúton megközelíthető apartmanunkhoz, az Agriturismo Il Casinohoz, ami Lajatico közelében található. Távol a várostól, a nyüzsgéstől, csodás panoráma tárult elénk, amit már csak reggel láttunk meg. Korán keltünk, hogy lássuk, ahogyan a madarak csivitelése mellett a nap első sugarai ébresztik a lankás vidéket. A látvány feledtette a rövid alvás következményeit. Tökéletes panorámát nyújtó teraszról próbáltunk betelni a látvánnyal, széles látószögben, szűrt napfény, enyhén ködös domborzat társult a már zöldülő tájhoz.
Reggeli után irány Firenze. Egy jó órás út után a város szélén, az Arnó folyó partján gyalogosan közelítettünk az ébredő, nyüzsgő város központjába. Már itt sűrűsödő tömeg jelezte sokan kíváncsiak a nevezetességekre, amikbe talán az előre foglalt és megvásárolt jegyekkel gyorsabban juthattunk volna be.
Mintha az időben visszasétáltunk volna száz éveket: Santa Croce Bazilika, San Firenze tér, Signoria, városháza, Loggia Dei Lanzi, Dávid szobor (másolata), Uffizi képtár , Ponte Vecchio, Porcellino, Repubblica tér, a Dóm (Duomo) a piac és még sokáig lehetne sorolni a látnivalókat.
A szűk kis utcák múzeumoktól, templomoktól, egyedi műalkotásoktól, és történelmi helyszínektől hemzsegnek, amit a város központjában, kis területen találhatunk meg. A piac jól illeszkedik Firenze központjához, ahol a bőrtáskától a dísztárgyakig minden kapható, és természetesen alkudni kötelező. Az Arno folyó másik oldalára is érdemes átmenni, bár kevesebb a látnivaló, de szerencsére a turista is. A magasból tárul elénk Firenze és a várost kettészelő folyó. Az est közeledtével felsétáltunk a Piazzale Michelangelo-ra, a város legszebb kilátóhelyére, ahonnan belátni az egész várost. A naplemente innen és az esti fényekbe öltöző Firenze pompás látvány.
Egy nap kevés a főbb nevezetességekhez is, így jóval több időt venne igénybe, ha végig járnánk a város történelmi és kulturális helyszíneit. Gyalogosan közlekedve bár lassabban haladunk, mégis jó érzéssel tölt el a sokszínű emberáradat, az ismertebb helyeken így is sorban állásra lehet számítani, a gyorsabb haladás érdekében a tömegközeledést igénybe lehet venni. Sötétedett, és közelgett az Arnó folyó parton a városnézést lezáró találkozó, innen indultunk az appartmanunkba. Késő este értünk haza, de jól esett feleleveníteni egy pohár aszú mellett a tartalmas kiruccanást.
Újabb nap. Megcéloztuk San Gimignano híres 14 tornyát (72 volt régen). Útközben élveztük Toscana szépségét, a lankás dombokat, a cédrus fasorok miatt pedig több helyen is megálltunk.
A városhoz érve, szerencsére nem volt nagy a tömeg, köszönhetően talán a kora tavasznak. Kis város révén egyéni felfedezés várt ránk, eltévedni nem lehetett. Vonzott a magas tornyok megmászásának lehetősége, így többet ki is pipáltunk.
Meg kell említeni, hogy az egyik toronyban szintek vannak berendezve – van hálószoba, fürdő, konyha és különböző rendeltetésű kialakítás-, ami igazán remekül sikerült, el is tereli a figyelmet, mennyire szűkös sok helyen a feljáró.
A legmagasabb torony a Torre Grossa 54 m magas, 1300-ban épült. A két tornyot 7 és 10 euróért jártuk meg, érdekesség, hogy a jegyek több napra is érvényesek. Az olasz fagyi, amúgy is isteni, de semmiképp se hagyjátok ki ha városban jártok, a Dondolit, mely a világ legjobb fagyizója címet is elnyerte. Érdemes kiülni a főtérre és élvezni a toszkán kisvárosi hangulatot.
Elégedve tértünk vissza a találkozóhelyre, hogy indulhassunk tovább Sienába. A San Domenico Bazilika volt a kiindulópontunk, ahová meredek lépcső vezetett fel. Mivel elég magasan található a belváros, szinte észrevétlenül, mozgólépcsőn jutottunk fel a kellő magasságba.
A nevezetességek megismerése után mi a főtéren magasodó Torre del Mangia tornyának megmászását szemeltük ki. Jó fizikai állapotban kell lennünk a lépcsők megmászásához, ami a turistákon kívül a galambok kedvelt helye is. Nagyon magasan van a cél, 88 méterrel voltunk a város felett, tériszonyosoknak nem ajánlott. A kilátás meseszép a főtérre, mely az egyik legszebb európai középkori tér kitüntetést is elnyerte.
Hazafelé egy vidéki étteremben álltunk meg, és a helyi ízvilágot ismerhettük meg. Nyúl, borjú, csirke grillt fogyasztottunk, majd vin santoba mártott cantuccine volt a desszert.
Negyedik nap indulás Lucca-ba. A kisváros felé haladva érezni lehetett a változást a növényzeten, előbukkantak a pálmafák, az épületek megszokott köves jellegét felváltotta a színes külső, és a dombos tájat a hegyvidék.
Csendes, nyugodt város és családias hangulat uralkodott. A városrészt egy széles “zöld” várfal veszi körül, amin a gyalogosok mellett futók és biciklisek is járhatnak. De az egykori vizesárok is jól mutat, ami ma már befüvesítve pompázik.
Következő állomásunk Pisa. Itt a Csodák terét látogattuk meg, a dómot, a keresztelőkápolnát, de aki akarta a ferdetornyot nézhette meg. Akartuk. Itt is érdemes előre váltani a belépőt, hiszen nagy a sorban állás, de a tér élénk zöld gyepén is sokan pihennek és élvezik a napsütést.
Felsétáltunk a ferdetoronyba. Hogy milyen érzés? Becsap az agyunk, mivel a csigalépcső nem hagyományosan emelkedik, hanem a dőlés miatt más szögben dülöngéltünk. A kilátás csodás volt innen is, 20 főt engedtek fel egyszerre, persze szigorúan fémdetektorral is átvizsgáltak.
Érdemes kicsit megállni és csak figyelni. A forgatag, az illatok, a különböző országok emberei próbálnak a rájuk jellemző módon képet megörökíteni, és megélni ezt a különleges helyet. Az utolsó fotót lőve a toronyról, indultunk kifelé a térről, ahol eléggé tolakodó módon az afrikai árusok, bármi áron meg akartak győzni, hogy mi vásárolni szeretnénk tőlük. Az utolsó este ismét egy helyi jellegzetes étteremben fogyasztottuk el a vacsorát. A kandallós helyiség csodásan megterítve fogadott. A helyi szalámiktól kezdve, mini pizzák, sütőtökös, porcinis fogás, strozzapreti tészta, cinta senese disznóhúsos, vargányás raguval, gnocchi csalán krémmel, sok fogásos étek került elénk, és még ki tudja mi, mind érdekes és finom volt. A bor sem maradt el, jól is esett.
Ismerünk egy magyar szokást, egy egész almát felszeletelünk (vagy más gyümölcsöt) annyi felé ahányan vagyunk, és elfogyasztjuk annak érdekében, hagy ez a jelenlévő csapat, ismét összejöjjön, egészségesen, jókedvűen a közeljövőben (például Toscanában, újra).
Néhány tipp az utazáshoz:
- Firenzében figyeljünk a zsebesekre, észre sem vesszük és gyorsan könnyítenek rajtunk.
- Már tavasszal is megjelenik a tömeg a nevezetességeknél, ezért előreváltott jegyeket érdemes vásárolni, a sorban állás kiküszöbölésére.
- Bár nem vagyok félős, de a szobámban a falon mászó skorpió picit meglepett (elfogtam és kint elengedtem). Ezekre is fel kell készülni.
- A fagylaltokat ki ne hagyjátok. Nem kell foglalkozni a kalóriával, hiszen a tornyokba való felsétálás már kompenzálja is.
- Sok helyen az olasz nyelven kívül nem beszélnek máshogyan, viszont érdemes így is szóba elegyedni velük, kézzel-lábbal, de a végére azt érezzük szót értünk.
- Ha lehetséges, a települések között meg-megállni, sok látnivaló és helyi látványosság tárul a szemünk elé. Bár ezt busszal nehezebb kivitelezni.
Copyright © 2017 Barna Zsolt. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
