Tudom nem így hangzik a kérdés hanem, hogy ’Miért éppen Alaszka?’. Miután hazaérkeztem nagyon sokan feltették ezt a kérdést, mint ahogy most is, hogy miért éppen a Feröer szigetek. Tombol a nyár az emberek ilyenkor valami meleg helyre, tengerpart közelébe vágynak. Általában. Volt ilyen időszakunk is, de valahogy az elmúlt években felváltotta a lazsálást a kalandvágy. Szerintem kalandos elmenni egy olyan helyre, amit ha megemlítesz a barátaidnak biztos, hogy furcsán fognak rád nézni és felteszik a fenti kérdést.
Nos a válaszom a következő: Milyen hülyeség már melegből melegbe menni. Akkor persze senki nem néz rád furcsa szemmel amikor a tél közepén közlöd, hogy melegbe mész, de a tomboló nyár közepén a hidegbe… ki ennyire perverz… Hát mi. Hogy őszinte legyek, nem először. Ez már a sokadik alkalom, rákaptunk az ízére és ennek is meg van a maga csodálatos bája.
Hányan mondhatják el, hogy itt „nyaraltak”? Gondolom most nem sokan emelik magasba a kezüket.
Történt ugyanis, mikor 2 évvel ezelőtt Izlandon (ez egy másik sztori) tekeregtünk, hogy Myvatn környékén a szállodában megszállt két motoros. Csodaszép vasak voltak és a rendszámukat néztük honnan jöttek. Nos, itt találtuk magunkat szembe Feröerrel először. Még nevettünk is egyet, hogy vajon miért ide jöttek, hiszen a klíma az náluk is gondoltuk, hogy hasonló. Most már azt gondoljuk, hogy a látványért. Szóval itt vetődött fel először a gondolat, hogy meg kéne nézni azt a tájékát is a földnek. Így idén mikor azon gondolkodtunk, hova menjünk – inkább írom kikapcsolódni mint nyaralni – jutott eszünkbe ez az úti cél.
Lássuk hát milyen is ez a szigetcsoport… Aki ide készül, mindenképpen pakoljon be túlzás nélkül minden olyan téli felszerelést (sapka, sál, kesztyű, esőkabát, sípulóver, orkán nadrág, túracipő) amit itthon is hordana. Bár az átlaghőmérséklet júliusban 12 fok körül mozog, bátran állíthatom, hogy egy nap alatt a négy évszakot simán megtapasztalhatja az ember. Nekünk sajnos nem volt nagy szerencsénk az időjárással, inkább volt esős, felhős, mint napsütötte. De az égiek megszántak minket így azért 2 nap volt részünk verőfényes napsütésben is.
A szigetcsoport 18 szigetből áll fővárosa Tórshavn, a közelebbi szigeteket rövidebb-hosszabb alagutak, illetve hidak kötnek össze egymással a távolabbiakhoz pedig komppal lehet átjutni. Mi egy előre befizetett csoportos túrán vettünk részt, így minden nap mást láthattunk, bár ebből 3 nap ugyanazon irányba mentünk de egyszer sem mutatta ugyanazt az arcát a természet az időjárás változékonyságának köszönhetően. Kicsit persze unalmas is volt, mikor már 4x hallottuk ugyanazt a sztorit a „gájdtól” de csodáltuk a természetet.
Feröer is tele van – ebben az időszakban – hegyi kis„patakokkal”, de ha beindul az égi áldás, akkor azért a patakokból, nagy vízesések és zuhatagok lesznek. A napi túrákat mondhatom, hogy átlagos fizikummal rendelkező emberekre tervezték, lévén busszal közlekednek mindenhova, a túrák ha sétálni kell a városokban, enyhén dimbes-dombosak. Egy túra azonban azt gondolom – és erre nem hívják fel az ember figyelmét mielőtt odaérne, – erősen embert próbáló. Na jó nem a sziklamászókról és a hegyi túrák szerelmeseiről beszélek, hanem az otthon ülő, kocsival megyek mindenhova 100 méternél többet nem sétálok egy héten emberkékről.
Magamat nem ide sorolom, de ez a túra még rajtam is kifogott valamelyest. Ez pedig Mykines szigete volt. Ez a legnyugatibb sziget ahol egy kb 40 lelket számláló település található. A sziget gazdag, nemzetközi jelentőségű madárvilágáról nevezetes.
A tengerből kiemelkedő madársziklákon kormoránok, lummák és alkák fészkelnek, feljebb, a füves lankákon pedig lundák tanyáznak, ürülékükkel bőséges tápanyagot biztosítva a növényzetnek és a cipőnk talpának is, bár a lundák a sziklák szélén tanyáznak javarészt, de azért beljebb is merészkednek.
Az emelkedő százalékát nem tudnám meghatározni igazán pontosan, de nekem is nehezen ment a mászás. kb 250 méter magasra kellett menni (nyílegyenesen), hogy az ember valamit is láthasson a gyönyörű tájból. Felvonszoltuk magunkat és azt mondhatom megérte. Sajnálom, hogy a sziget elejére nem volt, inkább kedvem mint módom kimenni, (ugyanazt a távot le, átmenni egy 35 méter magasan levő hídon a másik szigetre, ott felcaplatni szintén 200 méter magasra, megnézni a világítótornyot, mert más nincs, majd vissza ugyanezen az úton… khmm) de így sem vagyok szomorú attól amit láttam. 6 órát tölthettünk egy olyan szigeten amire igazán nem voltunk felkészülve sehogy sem. Mivel a nagy túrázás elmaradt, így viszonylag ez a 6 óra nagyon soknak mondható egy olyan helyen, ahol tényleg csak a természet van.
Ha jó az idő még elbámészkodsz, nézed a madarakat ahogy hozzák a szájukban a fiókáknak a rengeteg halat egyszerre… nade az idő el is tud ám romlani . 10 perc alatt a gyönyörű napsütésből olyan felhő ereszkedett a szigetre, hogy az orrunkig nem láttunk, így próbáltunk a sok-sok százalékos lejtőn ép testrészekkel leérni, de szerencsére sikerült. A „városkában” ugye sok mindent nem tudsz csinálni, de szerencsére van egy hmmm „turistaház” ahol adnak némi meleg ételt és italt. Így az idő hátralévő részét át tudtuk vészelni a hajó érkezéséig. Addigra persze a vihar elsuhant, tehát megint a napsütésé volt a főszerep.
Sok minden fura nekünk egy ilyen szigeten. Például az étkezés. Hát… nem is tudom igazán mit mondjak. Azon gondolkoztunk első naptól kezdve, hogy az itt élő emberek vajon mit esznek. Tuti mindenki otthon süt, főz mert az éttermeket megfizetni lehetetlen. Gondoltunk egy nagyon, hogy keresünk egy jó haléttermet (ha már az óceán közepén van a sziget az kizárt, hogy ne legyen egy jó halas étterem)… Mondhatom, hogy szinte gondolat maradt.. majd rátaláltunk a Barbara fishhouse-ra. Eldugott kis utcában az Arstova étterem mögött.
Jót ettünk arany áron, mindkét étteremben Sajnos az egész kirándulás során az étkezés volt a legdrágább. Igazán jó konyhájuk nincsen, így elgondolkodtató az is, hogy az a kevés étterem miből él. /Bár az egyetlen Steakhouse ami a szigeteken található asztalfoglalás nélkül elérhetetlen. (!)/ Összehasonlításképpen egy főre ebben az étteremben 600 DKK volt a menüsor, ami 6 fogásból állt (rúgjunk ki a hámból ha már…). Ezzel szemben a helyi fish&chips-esnél, ahol a hot-dogtól a hamburgeren át a halig volt a kínálat (és a helyiek ide járnak szép számmal) ott egy főre 100 DKK-ból kijöttünk.
További érdekessége a szigetnek, hogy kissé kopár. Nincsenek erdőik sem. Van a helyi kertészet, ahonnan a szárazföldről szállítják a különböző fafajtákat és ha a házad kertjében szeretnéd, hogy legyen, akkor ide elmész és megveszed. Az összes fa a szigeteken így él. Ezen kívül van vagy 80.000 birka akik szabadon legelésznek mindenfelé és egy hétig azt nézed, hogy a szikláról mikor pottyan le, de szerencséjükre ez sem történik meg sűrűn. Háromféle szarvasmarhát tenyésztenek egy gazdaságban de ezek száma a pár százat alig haladja meg. Növénytermesztésük a krumplinál kezdődik és végződik, tehát szinte minden a kontinensről érkezik hajókkal és repülőkkel. Innen már érthető, hogy miért olyan drága minden. Igazán ajándéktárgyak területén sem állnak jól, vagy még nem érezték meg a turizmus ízét igazán. Nagy mágnes gyűjtő és ajándékozó vagyok, de szégyenszemre egy darabot nem vettem, mert egy sem volt arra érdemes, hogy akár az én vagy a barátaim falát vagy hűtőjét díszítse. Így nem voltam rest és a saját képeimből kiválogatva párat legyártottam az első saját „szuveníremet”.
Mindent egybevéve azért szívesen ajánlom megnézésre a szigeteket a természet és a fotózás szerelmeseinek. De csak és kizárólag vállalkozó kedvűeknek és úgy, hogy (mi itt rontottuk el) autót bérelnek és a maguk urai. Semmi nincs messze, minden túra önállóan is bejárható egy nap alatt, akár úgy is, hogy visszatérve egy szállásra. Mert így nincs kötöttség, amit ebben az esetben én, mint lelkes fotós nagyon sajnáltam, hogy suhantunk a tájban és megálltunk olyan helyeken többször is, amik nem annyira voltak érdekesek a lencsémnek. Bár, ha kalandosabbat keres valaki akkor Izland talán többet nyújt ennél. 
Copyright © 2016 Péterfai Erika. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll,írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
