Azt hiszem soha sem vártam annyira a tavaszt és a májust, mint idén. Amikor télen elhatároztam, hogy eljutok Madeirára, kíváncsi voltam, hogy a sokak által „az örök tavasz szigetének” titulált jelző tényleg létezik, valóban olyan csodálatos hely, mint ahogy azt állítják, illetve úti könyvekben leírják? Azt kell mondanom, hogy a valóságban sokszorosa az elmesélteknek és leírtaknak. Madeira egy vulkanikus sziget, trópusi klímával, aminek partjait az Atlanti óceán mossa, ez már egyfajta biztosíték a változatos és szemet gyönyörködtető látványra.
A hét nap alatt gyakorlatilag az egész szigetet sikerült bejárni. Szállásunk a fővárosban Funchalban volt, innen indultunk a napi szigetfelfedező túráinkra. Kezdve a keleti parttal és annak óceánba nyúló nyelvével Ponta de Sao Lourencoval az itteni tájkép jellemzően sivatagra hasonlít vulkanikus sziklákkal díszítve. Ennek ellenére a túraútvonalat színes virágok szegélyezték.
A keleti part után a sziget belseje felé vettük az irányt majd két egymást követő csúcstúra következett a Pico Grande 1654m és Pico Rouivo 1862m magaslataira ahonnan lélegzetelállító panoráma tárult elénk. Szerencsére mind két túrán tiszta, napos időt sikerült kifogni. A felfele vezető útvonal finoman szólva is látványos volt, virágokkal, völgyekben húzódó kis falvakkal tarkítva.
A programot egy levada túra követte. A levadákat a portugál őslakosok építették meg, melynek szerepe, hogy a sziget északi, esőben gazdagabb és magasabb területeiről levezessék az esővizet a szárazabb déli területekre ezzel biztosítva az öntözési lehetőséget. A túraútvonal végig a levada mentén haladt, sziklákba vájt barlangokon keresztül. Útközben megálltunk pihenni a Caldeirao vízesésnél, majd tovább folytattuk utunkat az esőerdőket idéző környezetben a Caldeirao do Inferno vízeséséhez.
A folytatásban az északnyugati parton fekvő Porto Monizba látogattunk. A hely nevezetes az óceán elől sziklákkal elzárt medencés strandjairól és az egyik legszebb helyen futó levada túrájáról a Ribeira Jalena-ról. A levada nem véletlenül érdemelte ki ezt a titulust, útközben csodálatos panoráma nyílik Porto Moniz óceán mosta partjaira, mindez a már megszokott őserdős környezetben, bátor Madeirai pintyek kíséretében. Innen a sziget legnyugatibb pontjára érkeztünk Ponta do Pargoba, ahol ismét az óceán és szél által pusztított sziklás látkép tárult elénk.
Utolsó túránkon a sziget északi, északkeleti részét hódítottuk meg. Porto da Cruz. Azt hiszem életem egyik legszebb látványában volt részem. A többnyire esős, szürke partszakasz, most zavartalan napfényben pompázott. A túra végig az óceán partján és annak magasabb pontjain futott. Azt hiszem, erről nem is mondanék többet inkább a képek beszéljenek.
A túrázás mellett, azért sikerült megismerni a portugál kultúra egy részét is. Funchal óvárosi negyede nagyon hangulatos, színes, barátságos emberekkel. Itt található Európa talán legszebb botanikus kertje is, amit felvonóval is meg lehet közelíteni, ami a kikötőből indul, így már ez is egy élményt nyújt panorámájával és látványvilágával. A botanikus kert rengeteg olyan növény otthona, amit itthon csak virágboltban lehet megcsodálni: liliomok, orchideák mindenfelé, mindez tavakkal, vízesésekkel, szökőkutakkal tarkítva.
Copyright © 2016 Murger Tamás. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll,írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
