Ometepe a világ egyik legnagyobb édesvízi szigete, ahol egy elképesztően kalandos hetet töltöttem el nemrégiben. A sziget, mint valami kétpúpú teve emelkedik ki a vízből, vulkán mászási lehetőséget biztosítva az idelátogatók nagy örömére.
Autóstoppal érkeztem Granada városából San Jorge kikötőjébe, ahol egy röpke más félórás, elképesztően tömött és hangos hajóút után partot értem a szigeten. Autóval és biciklivel is fel lehet szállni a kompra, így akik bérelnek, azoknak is könnyen megközelíthető a sziget. Itt már vártak a szállást kínálók és hamar sikerült is meggyőzniük, hogy ne az eredetileg kiválasztott hosztelben szálljak meg. Sok hosztel ugyanis nem található meg online, így szeretem hagyni, hogy a helyiek elcsábítsanak egy-egy kecsegtető szállás ajánlattal, azonban a hátizsákos hosztelekben nem garantált a hűtő és a konyha. Megéri rákérdezni.
Az egyik nagyvárosban, Moyogalpában indult a kaland. A városkában az éjszakai élet elég csendesnek számít, de így is sikerült a helyi transzvesztita királynő választásra becsöppenni. A szórakozást inkább az utcai étkezés biztosította. Körülírhatatlan élmény először műanyag zacskóból enni sült csirkét, banán csipszet és káposztasalátát. Mindezt összeöntve. Természetesen van lehetőség a helyiekkel leülni, és együtt étkezni. Bárcsak tudtam volna, hogy mire vállalkozom, mikor elvitelre kértem az ebédem. Ugyan nem biztonságos az utcai ételek fogyasztása, mert gyomorrontást és hasmenést okozhat, olyan 600 Ft-ért már nagyon jól lehet lakni és bőséges adagokat adnak.
A sziget fő vonzereje a két vulkán; Concepción 1610, míg Madera 1394 méterre magasodik tengerszint felett. Concepción inkább a rutinos mászóknak ajánlott, mivel a terep végig nagyon meredek. Úgy döntöttem inkább Maderát választom túravezető nélkül, hiszen mennyire lehet nehéz csak végig felfelé menni?
Ennek órákon át tartó bolyongás, bokaficam és mások banánfarmján átmászás lett az eredménye, így a túravezetőt melegen ajánlom. Ami igazán meglepett, hogy mennyire megváltozott az időjárás, ahogy elértem a felhőket. Hirtelen minden nedves lett, felerősödött a szél és hatalmasakat lehetett esni a csúszós, sáros talajon. Az út lefelé sem lett könnyebb, de tucatjával láttam majmokat és hallgathattam a trópusi madarak énekét, elképesztő kilátás mellett. Tiszta időben pedig a kráterben képződött tavat is meg lehet csodálni.
Sokan robogót bérelnek és rászánnak egy napot, hogy feltérképezzék, hogy miket érdemes megnézni a szigeten. Mivel Ometepe csupán 276 négyzetkilométer, így ez nem lehetetlen feladat. Gyönyörű panoráma képet kap az ember mind két vulkánról miközben a tópart – ami sokszor inkább tengerpartra hasonlít – köszön vissza a másik oldalról.
Miután hallottam, hogy bikacápák vannak a tóban, megszeppenve szedtem a lábaim a vízből kifelé. Ez a fajta cápa képes felúszni folyókon és édesvízben is megélni, így a tóban való fürdőzés helyett inkább ellátogattam az Ojos del Agua-hoz. Ez egy természetes, tiszta forrásvízi medence. Szépen kiépített strandot alakítottak ki a helyieknek és körülbelül 700 Ft belépőért én is lehűthettem magam. Azonban aranyban mérték itt az étel árát, így még jó hogy volt nálam egy elfogadható állapotban levő szendvics.
Érdemes felkészülni, hogy a szigeten nagyon korlátozott a boltokban a kínálat. Főleg rizs, bab, és banán kapható. Konzervek és más ételek, amiket importálnak helyi árakhoz mérve aránylag drágán lehet kapni. Főzni nem éri meg, mert rengeteg út melletti házban jól főznek. Étteremnek csak erős túlzással hívnám ezeket a létesítményeket, inkább egy nagymama és lánya pár műanyag székkel és asztallal, de pont egy ilyen helyen ettem Nicaraguában a legfinomabbakat.
Egy hét talán még sok is volt, ami a látnivalókat illeti, de Ometepe tökéletes egy csendes kikapcsolódásra is.
Fanni további kalandjaiért csatlakozzatok Facebook-oldalához vagy látogassatok el My Seven Worlds weboldalára.
Copyright © 2016 My Seven Worlds – Bartanics Fanni. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
