Veronát mindenki ismeri, legalábbis a nevét biztosan. Igen a híres szerelmespár Rómeó és Júlia városa! Azt gondold, hogy ez már annyira elcsépelt, és hogy nem is lehet semmi többet mondani Veronáról. Pedig ez a város sokkal több ennél. A Rómeó és Júliaság nemcsak egy Shakepheare darabként jelenik meg, hanem úgy is, mint egy kor, egy stílus, egy kultúra és főleg mint egy építészeti és életstílus, amelyet a dráma is bemutat és amely napjainkban is érezhető, látható és tapintható.
Verona óvárosi épületein egyértelműen látszik az a stílus, amely Velencében is elterjedt, az árkádok, a díszes ablak keretek, kiegészülve a színes házfalakkal és a mindenhol kötelező spalettákkal.
Mégis mit érdemes Veronában megnézni a világirodalom leghíresebb szerelmespárjának házán túl?
(ahol iszonyatosan nagy tömeg van, így gyakorlatilag élvezhetetlen még a látvány is, nem beszélve a hangulatáról, ami teljesen elveszik az embertömegben és zajban).
Mindenekelőtt a veronai Arénát, ami a korában és céljában a római Colosseuméval megegyező, bár méretében és kinézetében vannak hasonlóságok, de azért még is más. Az egyik legjobb állapotban fennmaradt római Aréna., egykoron 30 ezer néző befogadására volt alkalmas, ma, biztonsági okokból, csak 15 ezren lehetnek benne egyszerre. Mi nem mentünk be, ugyanis ide is előre kellett volna jegyet foglalni, ha nem akarunk órákat sorban állni (azt hittem augusztus végén már nem lesz tömeg, de volt:-)). Kívülről körbejártuk, nagyon impozáns és tényleg más egy kicsit mint a római, vagy akár dél olasz társai, és ha az ember nem is megy be, a Torrei di Lambertire „felmászva” be lehet kukucskálni egy kicsit a belső terébe.
Az Arénát mai napig használják, főleg zenei, színházi eseményekre, a könnyűzenei koncertek mellett opera előadásoknak is otthont ad (a Rómeó és Júliát is játsszák itt). Eljátszottunk a gondolattal, hogy szülinapi ajándék gyanánt megnézzük, de a feszített menetrendünk és a jegyárak végül ezt meghiúsították. A legfelső szinteken (alias a karzaton), ún. lépcső jegyet még elfogadható áron (10-20 EUR között) meg lehet szerezni, de aki rendesen ülni akar, és látni is valamit, annak 60-120 EUR között kell jegyenként számolni… (árak, 2016-os időpontok)
Az Aréna egyébként a Piazza Bra-n, Verona legnagyobb téren áll, amely nagyon érdekes és hangulatos, mind formáját, mind a szélén a részben az árkádok, részben a szabad ég alatt terjeszkedő éttermek és azok rengeteg asztalainak hála.
Az Arénától a következő látnivalóig több utcán is el lehet jutni, nekünk sikerült a Via Giuseppe Mazzini elnevezésű bevásárló utcán végighömpölyögni a tömeggel. Aki ezt szeretné elkerülni, az válasszon egy párhuzamos utcát, amelyen pont ugyanolyan jól, de kicsit könnyebben el lehet érni a Piazza Erbe-t.
Ez a hosszúkás tér (amelynek érdekes alakját legjobban a toronyból lehet megfigyelni), ad helyet a piacnak és a végeláthatatlan bódék és sátrak sorának, ahová a tisztes turisták mindegyike be betéved, és derekát beadva megvásárolja az ilyenkor szokásos hűtőmágnes, kendő, kalap, vagy kevésbé hasznos szuvenírjét.
Az útvonalon, illetve mellette egyébként sok kis Piazetta (szabad fordításban terecske:-)) és egyéb kis sikátor, beugró látható, amelyből néhányat érdemes szemügyre venni, nemcsak mint építészeti érdekesség, hanem mint betekintési lehetőség egy olasz városka, közösség, vagy ha szerencsénk van egy család hétköznapi életébe.
És akkor jöjjön az én egyik kedvencem, Veronában mindenképp, de talán az egész úton is – Torre dei Lamberti
A legszebb kilátás Veronára
Amikor ez ember elmegy egy két hetes nyaralásra, ahol minden nap újabb és újabb várost, helyet akar megnézni, nagyon hamar rájön, hogy minden méterrel és lépcsőfokkal spórolni kell (hacsak nem maratoni futó, vagy gyalogló, esetleg megszállott mazochista). Ennek megfelelően minden városban, ahol egy toronyra fel lehet menni, első kérdésünk az, hogy van-e lift. Itt szerencsére van lift, így felmerészkedtünk. Megnyugtatás végett, azért itt is van 20-30 csigalépcső még a lifttől a legfelső szintig.
A Piazza Erben magasodó 84 méteres középkori torony egyébként pont olyan, mint bármelyik másik harangtorony Észak-Olaszországban (talán stílusra díszesebb, mint minden Veronában), de a kilátás felejthetetlen. Egyik oldalról az arénát és aréna belső lépcsőit, ülőhelyeit, másik oldalról a már említett Piazza Erbe-t, az azt körülvevő épületeket, utcákat és természetesen a rengeteg mediterrán cseréptetős háztetőt látni és persze az óvárost körülölelő dombot és az arra épült gyönyörűbbnél gyönyörűbb épületeket, templomokat. Információk a toronyról, nyitvtartásról, árakról.
Azért persze mi is elsodródtunk Júlia házáig, a híres erkélyt láttuk az utcáról is, de be nem mentünk. Rómeó háza pedig sajnos épp zárva volt. Érdekes építmény még a Scaligeri sírok, viszont nem mentünk el a veronai dómig, a Castelvechhio hídig, valamint a San Zeno Bazilikáig, amelyek az Adige folyó partján láthatók.
Copyright © 2016 Fotósműhely. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
