San Gimignano nemcsak Toszkána esszenciája, de kicsit azé a középkoré is, amit mi annak hiszünk. Hegytető, zegzugos utcák, kicsi, szabálytalan alakú terek, meg tornyok mindenütt. Egymással vetélkedő családok hátrahagyott emlékei.
A városházában meg Dantéé, aki buzdító beszédével sikertelenül próbálta Firenze oldalára állítani a császárpárti várost. A kelmefestéshez szükséges sáfrány elegendő bevételhez juttatta ekkoriban a várost ahhoz, hogy önállóságához ragaszkodjon.
Fél évszázad múlva a pestis itt is átírja a számításokat. A felére zuhant lélekszámú lakosság képtelen a korábbi fejlődés ütemét tartani. A város Firenze fennhatósága alá kerülve átvegetálja a következő századokat. Ennek a csipkerózsika álomnak örökségturisztikailag igencsak akceptálható következménye a középkori emlékek, leginkább a tornyok fennmaradása.
Rövid kitérő, Monteriggioni, várfallal körbevett, festői városkájába, mely nem csak ránk volt nagy hatással, de Dante-ra is. A Pokol legmélyebb bugyrának szívében a tornyokkal koszorúzott kör alakú erőd a várárokban álló óriásokkal Monteriggioni képét idézi fel.
Siena a kedvenc városom. Talán mert más, mint Firenze. Dacolt is vele évszázadokon át, s volt, hogy Siena állt győzelemre. Különbözőségének építészettörténeti megnyilvánulása is van. A joggal nagyra tartott firenzei kora-reneszánsz paloták homlokzati rendje már évszázadokkal korábban kialakult, s erre éppen itt, a Palazzo Tolomei előtt állva láthatunk eleven, bizonyító erejű példát.
Már látszik a másik domb, rajta a dómmal, mely csíkos homlokzatával mintha éppen a helyi futballcsapat mérkőzésére sietne. E tekintetben különösen meglepő, hogy maga a stadion – a dominikánus templom tövében – milyen kicsike. Szerényen egy völgybe húzódva mintha még most sem fogná fel, milyen „szurkolótábora” van.
A dómban sajnos nem találtam meg, amit kerestem. Zsigmond, ekkoriban magyar, német és itáliai király, választott német-római császár közel egy esztendeig – nincs jobb szó rá – dekkolt itt, várva, hogy a hadi helyzet jobbra fordulásával végre elindulhasson Rómába. Látogatásának emlékére – vagy talán tekintélyes udvara távozása feletti öröm által vezetve – a király és kísérete bekerült a templom padlójának ábrázolásai közé. A padlót azonban védik, s ott jártunkkor éppen ezt a területet takarták el a turisták csülkei elől.
A nap végén lelkünket a főtéren (Piazza del Campo) nyugtattuk meg. Sörrel a kezünkben méregettük a városháza tornyát, majd inkább a vacsora mellett döntöttünk. Mert ugye evés közben szüntelenül bámulhatjuk a tornyot, de mi hasznunk származik abból, ha 102 méter magasból a többieket nézzük, amint esznek. Talán utunk legdrágább vacsoráját ettük itt, de a háttér és egy indiai pincérlány mosolya feledtette bánatunkat.
Arezzoba én csak Piero della Francesca falképei miatt is elutaztam volna, de hogy mást is láthatunk, az meg direkt jó.
Az ágostonos templom, meg a Pieve di Santa Maria megdöbbentő nyugati homlokzata mellett mindenképpen a ferences templom főapszisának freskói méltók az említésre – nemcsak Arezzo, hanem akár Toszkána szintjén is. Bizánc és a Szászánida birodalom között a Selyemút ellenőrzése miatt kitört háborújának lezárásaként Héraklios császár a perzsák által elhurcolt Szent Keresztet újra felállította Jeruzsálemben. Ezt az eseményt ábrázolja saját korának kontextusába ágyazva Piero della Francesca.
A város másik „nagy neve” – mi több, szülötte – az inkább életrajzírói munkásságáról ismert Giorgio Vasari, aki több épületet is tervezett itt. Most elég, ha csak a főtéren (Piazza Grande) álló Palazzo delle Loggie-re utalok, leginkább azért, mert árkádjai alatt fejedelmi ebédet költöttünk el amellett, hogy posztunkat lesállásnak is használtuk, fotózás céljából.
Az öntudatra ébredő ember talán Firenzében építi meg legelső, önmagához méltó városát. Épületei léptékükben hatalmasak, mégis szervesen kapcsolódnak térbeli és időbeli gyökereikhez. Kevésbé köntörfalazva: a firenzei kora-reneszánsz attól (is) különleges, hogy szinte még középkori.
Pratóba igazából a rosszcsont Filippo Lippi miatt mentünk. Masaccio tanítványa, a festő Lippi karmelita szerzetesként a helyi dóm, illetve a Szent Margit-kolostor freskóinak készítése során esik szerelembe egy firenzei polgár itt apácáskodó lányával, akit megszöktet (kétszer is!) és anyává is tesz.
E szokványosnak semmiképpen sem nevezhető szerzetesi életút (amit a művészettörténészek szemlesütve „világiasabb életvitelnek” neveznek) csöppet sem akadályozta sem a festőt, sem pedig a megrendelőket a legmagasztosabb témájú művek létrehozásában. (Ügyében egyébként Cosimo de Medici, illetve a pápa, a Pienzánál már említett II. Piusz mozdul meg támogatólag!)
Lippi kilenc freskója látható a székesegyházban, amit először nem tudtunk megnézni, annyira korán értünk ide. (Bezzeg a dzsámik a nap 24 órájában nyitva vannak, jegyezhetnénk meg rosszmájúan.) Érdekesség persze kívül is látható. A Toszkánában már megszokott sávos tagolású nyugati homlokzatának déli sarkán egy kültéri szószék látható (Michelozzi és Donatello munkája), melyet nagy tömegek esetén kivetítőként használták egykoron.
A város közepén a Hohenstauf császárok vára (Castellodell’Imperatore) emlékeztet bennünket a guelf és ghibellin vetélkedés korára. A mellette álló Santa Maria della Carceri pedig a későbbi funkciójára. A börtönként használt vár elhíresült kegyképe számára épült ugyanis Giuliano da Sangallo görögkereszt alaprajzú temploma.
Poggio a Caiano – bár kisebb városnak tűnik – az örökségturisták térképén kizárólag a Medici villa helyszíneként szerepel.
A kora-reneszánsz Firenze egyik leghatékonyabb kereskedőinek, a Rucellai családnak volt itt birtoka, akiktől Lorenzo Medici vásárolta meg 1480 táján. Az ő megbízására építtette Giuliano da Sangallo a ma is álló villát, megteremtve ezzel nemcsak a reneszánsz palotaépítészet alaptípusát, de annak mindvégig legtökéletesebb példáját is egyben.
Az UtazzPixelekkel fényképezőgéppel járja a világot, hogy a gyorsan elszaladó pillanatok ne menjenek feledésbe, kedvet csináljon a csavargáshoz, vagy akinek nincs ahhoz kedve, fotelból lehessen a részese a csodáknak – csatlakozz Facebook oldalunkhoz.
Copyright © 2016 Szöveg: Rabb Péter, Fotók: Utazz Pixelekkel. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
