Adódik a jogos kérdés kapásból: tágas e világ mely szegletében vagyunk, ha Iruyaban vagyunk?
2800m-rel a tengerszint felett, egy mindössze ezer lelket számláló faluban, elôszöris. Az Andokban, másodszoris. Tájolásnak nem rossz, már van egy földrészünk, föcibôl ötösöknek néhány országra redukáltuk a lehetôségek halmazát. Folytassuk. Ha Iruyában felpattanunk az egyetlen menetrendszerinti buszjáratra négy óra se telik bele, már Humahuacaba is értünk, ahonnan már csak három órányira van a provincia központja, Salta. Még most is úgy hiszem aprócska, mondhatni szerény lélekszámú a halmaz, akik megfejtették Iruya hollétének rejtélyét.
Csillapodjanak a kedélyek, nem húzom tovább a mézes madzagot. észak-nyugati szegletében bújik meg. Biztosra mondom, nem is fogadnék rá senkivel tehát, Iruya addig maradhat egyedül Argentína csücskébe zárva, míg személyes látogatást nem teszünk nála. Letesz minket a busz, tán még le sem tesz, már az odavezető út is ámulatba ejtő, és már be is zártuk Iruyát, szívünk csücskébe is.
Az óriás, vörösben, barnában, sárgában tündöklő hegyormok közé épült kicsinyke településen nincs autóforgalom, vannak viszont utcán játszó napbarnított kis kölykök, táplálkozó szamarak és lovak, ‘mate’-zó (mate: tradicionális argentin herba tea, különleges a fogyasztási rituáléja, hatásai sokrétűek és áldásosak) ifjak, napi sétájukat tévő botra támaszkodó nagypapák. Mindez a már-már oxigénhiányos magaslatokban, mint egy lassított felvétel zajlik a szemünk elôtt. Észrevétlen lassulunk és csendesülünk testben és lélekben mi magunk is Iruyahoz.
Háborítatlan, a civilizáció zajától távol eső porszemnyi kiszögellés, mint csodaszép színes-kedves hegyi virág nő az Andok oldalában. A falu az Iruya folyó által vájt mély kanyon feletti ormokon fekszik, a település két oldalát egy csak gyalogosoknak fenntartott hosszú függőhíd köti össze. Az Iruya folyó a hatalmas mederben száraz évszakban inkább száz külön-külön csordogáló kis patak.
Alkalmas terep sétálni, gyerekeknek, vagy a bennünk élő gyereknek, igazi természet adta játszótér. Iruya kopottas-színes utcái, keskenyen és meredeken kanyarogva törekednek a csúcsok felé. A falu tökéletes kiindulópont kisebb-nagyobb séták, túrák megtételéhez. Minden képzeletet felülmúlnak a hegyekben megbúvó még Iruyanál is apróbb falvak, a hozzájuk vezetô út. Magunktól is csatangolhatunk, árkokban, folyó parton, hegygerincen, ormokon, sziklás kapaszkodókon tekeregve, csak mi és az Andok hatalmas láncai.
Kevés hely van a világon, ahol ilyen magaslatokban ennyire kellemes időben túrázhatunk. A szépség és csendesség, barátságosság mellé kedvező klíma is társul. No meg persze ami velejár, ez Argentína. Egy kellemes délutáni ‘mate’ kilátással, egy finom húsos empañada ebédre, dulce de leches (argentin karamell krém, csoda jó) pirítós uzsonnára (az argentinoknál az uzsonna legalább olyan fontos, mint Angliában az ötórai tea), egy focimeccs naplementében helyiekkel karöltve, mind Iruya.
Az éjszaka andoki csendje, az illatok, formák, színek, állatok (lámák, sólymok, lovak és a többiek) kilátások, emberek, és a kultúra e csöppnyi kombinációja frissitően egyedi, sokat járt utazók számára is. A mindentôl fényévekre esô Iruyat még kevesen fedezték fel maguknak. Aki Argentínában jár és ideje engedi, irány Észak, irány Iruya!
Praktikus tanácsok iruyai látogatáshoz:
-spanyol nyelvhez legalább egy kézi szòtár, ha nem beszéljük, elengedhetetlen
-helyieknél sokkal barátibb áron szállhatunk meg, mint az online elérhető opciók
-internetet egy-két hotel bitosít csak, a minôsége ezeknek is elég gyenge, tipp: hagyjuk magunk mögött virtuális valóságunkat pár napra!
-a faluból tömegközlekedés naponta kétszer, kora reggel és kora délután jár a ‘civilizáció’ felé
-a magasság miatt fogyasszunk több vizet, mozogjunk a normálisnál lassabban.
-élvezzük minden cseppjét
Copyright © 2015 Szabó-Szontágh Luca. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
