10 lehetetlenül tartalmas napot töltöttünk a brit fővárosban, egy amolyan “hátizsákos túra” keretei között megpróbáltuk bejárni a várost és minden fontosat végignézni. Lelövöm a poént: nem sikerült maradéktalanul, ahogy azt Samuel Johnson már a XVIII. században előre megírta:
Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat
a város, ahol egymás mellett (stílusosan) él a történelem és a jelen – a Shard (Szilánk, Európa egyik legmagasabb felhőkarcolója) és a Tower Bridge; ódon kőépületek és a Gherkin (Uborka, alias a kristályfallosz, melyet a világ legcsodálatosabb új épületének választottak meg 2005-ben 🙂 ) – valóban bejárhatatlan és megunhatatlan.
Lélekben felkészültem ugyan a balos közlekedésre, de a halálfélelem, amit az inverz körforgalomba való első behajtáskor éreztem – szerintem – elkerülhetetlen…
Ha London, akkor Big Ben. Bár mindenki így emlegeti a Houses of Parlament óratornyát, hivatalosan ez a harang és az óramű neve, a toronyé pedig 2012 óta Erzsébet torony az uralkodó gyémántjubileumának tiszteletére. (Előtte a hivatalos neve nem túl kreatív módon Óratorony volt.)
És persze ott vannak az olyan jó értelemben vett londoni közhelyek, mint a piros emeletes buszok, a fekete “cabbie”-k, a piros telefonfülkék, a mozdulatlan kucsmás testőrök, a St. Paul’s Cathedral, a Tower, a Monument vagy a London Eye. Kell egy felugrós kép a Big Ben-nél az Erzsébet toronynál, egy a Trafalgar Square oroszlánjain lovagolva. Felmenni a Tower híd tetejére és megtudni, hogy a Lánchíd prototípusa egy Marlow nevű kisvárosban magasodik a Temze fölé. Megmászni a Monument 311 lépcsőfokát. Azon töprengeni, mitől olyan népszerű a Piccadilly Circus? A Buckingham Palotánál megtudni, hogy a zászlót akkor húzzák fel, amikor a királynő az épületben tartózkodik. Ezek a minden idelátogató számára “kötelező” látnivalók megalapozzák a “London-hangulatot”, aztán jöhet a város nagyobb felbontásban.
A tömegközlekedés: Elképesztő, hogy ami sok nagyvárosban amolyan szükséges rossz, az Londonban kuriózum; nemcsak modern, kényelmes; de stílusos, hangulatos. Ne lepődjünk meg, ha jól szabott öltönyök, Rolex-ek jönnek szembe az aluljáróban, a tehetősebbek is gyakran voksolnak például az Undreground-ra, mert tényleg kellemes, és gyorsabb, mint autóval közlekedni.
Jó alternatíva a biciklizés. Ami Budapesten a Mollal karöltve kiépülőben van, az ott már kiforrott, jól működő rendszer, ráadásul gyakorlatilag ingyenes, ha félóránként leteszi az ember. Az autósok türelmesek, figyelnek a kerékpárosokra. Ráadásul halad az ember és még nézelődhet is – nagyon hangulatos, pláne egy-egy híd panorámája.
Az egész ország jellegzetes intézményei a pubok. Ezek a helyek teljesen eltérnek a felénk kocsmákként emlegetett ivóktól sajátos pubetikettjükkel, furcsa, érdekes, esetleg vicces neveikkel, míves cégéreikkel, jellegzetes, elegáns berendezésükkel. A legkülönfélébb söröket és cidereket csapolják; a legtöbbjükben éttermeket megszégyenítően ízletes és bőséges ebédet is kérhetünk; ráadásul a legeldugottabb, kis helyeknek is ugyanúgy megvan a sajátos stílusa, hangulata, mint a felkapottabb társaiknak. (Pubkultúráról bővebben)
Ha éjszakai élet, akkor Soho! Ami igazán megfogott a bűnös városban, hogy egymást érik az olyan helyek, ahol nem szednek belépőt, az ember kedvére válogathat. A helyeken belül általában vannak félreeső box-ok, ahol lehet nyugodtan beszélgetni, illetve van egy központi rész, ahol zene szól. Jó és változatos zenéket játszanak.
Ha épp kifogja az ember a jó időt, érdemes körbenézni néhány parkban a sok közül: St. James’s Park, Hyde Park, csak hogy a legismertebbeket említsem. Lehet madarakat és mókusokat etetni, utóbbiak annyira megszokták az embereket, hogy néha már-már a pofátlanság határait súrolják. 🙂
Szabadtéri program még Greenwich, ahol a kezdő hosszúsági kör halad át: itt is van park, szép egyetemi épületek és egy múzeum.
A szuvenír vásárlás Mekkája Camden Town, ahol kis túlzással a legtöbb árusnál ugyanazokat a vackokat vásárolhatjuk meg. Tipp: befelé haladva csökkennek az árak, a piacnak van egy belső, fedett része, amiről nem mindenki tud – értelemszerűen itt a legolcsóbb minden. Az alkudozástól megéhezve vásároljunk valamit a hihetetlenül sokszínű ételpiac részénél és fogyasszuk el a Regent’s Canal a lakóhajóit csodálva.
Chinatown vegyesboltjaiból érdekes, sokszor bizarr kínai élelmiszerekkel lephetjük meg a szerencsés otthoniakat. Borough Market: a friss tengeri herkentyűk, a dohányzóasztalnyi guriga különleges sajtok és a csokoládétömbök piaca.
És persze ott a shoppingolás csúcsa, a Harrods, ahová halandó ember legfeljebb nézelődni megy. Ki ne hagyjuk az éjszakai Londont! Érdemes ezt is két keréken, így minden fontosabb helyet meg lehet csodálni kivilágítva is.
Ha nincs kedvünk a London Eye előtti fél napos sorban álláshoz, remek alternatíva az Elmirates drótkötélpályája a Temze fölött, ahol a város egy egészen új perspektívából mutatja meg magát.
Használjuk ki az összes érzékszervünket, ha meg akarunk ismerni egy helyet: egy igazi full breakfast reggel, fish&chips ebédre, délután 4-kor egy jó(?) angol fekete tea tejjel és süteményekkel, vacsorára szendvics cheddar sajttal(!), este egy pint (UK: 0,568 liter) sör vagy egy kancsó Pimm’s a közeli kis pubban.
Londonnak van egy jellegzetes, egyedi szaga, vagy inkább illata; amit a sokszor párás levegő, az új buszok, a rengeteg jármű és rengeteg egyéb dolog egyvelege alkot. Napról-napra úgy éreztem, minél többet láttam és tapasztaltam a hatalmas, lüktető metropoliszból, annál többet szeretnék még látni és tapasztalni – Samuel Johnsonnak igaza lett.
Copyright © 2015 Kelemen Nándor Richárd. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
