Tavaly nyáron egy ismerősöm blogját olvasgatva kedvet kaptam, hogy meglátogassam Spanyolország északi részen Asturias-ban elterülő Picos de Europa Nemzeti Parkot. Az 5 napos útra egy spanyol kollégám kísért el, aki már régóta be szerette volna járni ezt a környéket. Kalandunk Santanderben kezdődött autó bérléssel. Az első kávé “pit stop-ra” a mintegy 20 kilométerre nyugatra található Torrelavega város hangulatos főterén került sor.
Egy pohár sörrel lekísért ebédünket (leggazdaságosabb általában ha az éttermekben az előre összeállított menükből választunk) a több folyó torkolatául szolgáló San Vicente de la Barquera város kikötőjében fogyasztottuk, ahol a szomszédos étteremből átszűrődő helyi virtuóz nyugdíjasok zenekarának muzsikája szolgáltatta a hangulatot.
Innen egyre szűkülő és egyre kanyargósabb hegyi utak vezettek éjszakai szállásunkul választott meseszép hegyi kis faluba, Sotres-ba. A másnap reggeli gyalog túrához előrelátóan választottuk a hurkával répával dúsított bablevest vacsoránkul, amit házi vörösborral kísértünk.
Szállások a Picos de Europa Nemzeti Parkban
Reggel a falutól körülbelül 15 perc (ezen az úton csak lepésben haladtunk) autóútra levő parkolóban tettük le a 4 kerekű -fehérnek mar csak nagy túlzással mondható- porral fedte gépsárkányt és a meredek hegyi ösvényen mar saját lábainkra hagyatkoztunk útban a Picu Urriellu néven is ismert Naranjo de Bulnes hegycsúcs fele. Bár 2529 méteres csúcsával nem ez a Kantábriai-hegység legmagasabb csúcsa, de a spanyol hegy- és sziklamászók egyik kedvence.
A távolban lassan feltűnik a hegy csúcsa, de ne bízzuk el magunkat, mert a csúcs lábánál levő hegymászók által kiinduló bázisként használt pihenő még körülbelül 2 óra séta innen. A hegyi közlekedés íratlan szabálya úgy diktálja, hogy 4 lábúaknak minden esetben elsőbbségük van.
Kellemes meglepetést okozott a júliusi 28 fokban az évszakhoz kepést meglepő mennyiségű hó, ami belőlünk -komoly túrázókból is- hamar kihozta a gyermeket. Csattantak a hógolyók és kezdetét vette a szánkó híján a fenekén csuszás. Mintha reggel megereztem volna, hogy a hosszú szaru nadrágot kell húzzam.
Következő szállásunk Poncebos-ban volt ami épp a másnapra tervezett Ruta del Cares túraút kiindulópontja. Fáradtságtól remegő kezekkel tömtük szánkba a vacsorára rendelt ízletes falatokat.
A Poncebos és Cain közötti túraút az azt végig kísérő Cares folyóról kapta nevet. Lélegzetelállító a meredek sziklafallal és szakadékokkal övezett túraút nyújtotta látvány. Az ösvény legnagyobb része sziklába vájt utakon keresztül vezet. A 12 kilométeres út normál tempóban körülbelül 3 óra egy irányban, ám arra mindenképp érdemes felkészülni, hogy ez egyirányú út, tehát visszafelé is meg kell tenni az utat. Ezen az úton is gyakran találkozhatunk bekés négylábúakkal.
Este az út porát testünkről Cangas de Onís varosában foglalt hotelban, a torkunról pedig a város főterén található étteremben egy-egy üveg helyi almaborral (Sidra) mostuk le (kötelező megkóstolni, hogy a magyar cziderrel összehasonlíthassuk). A pincérek az üveget magasba emelve csurgatják a pohárba számunkra az első adagot amit illik egyszerre meginni.
Reggel utunk a Covagonda tavakhoz (Lagos de Covadonga) vezetett. A két tó – Lago do Enol és a Lago do Ercina – a Picos de Europa Nemzeti Park szívében helyezkedik el. Remek kirándulóhely gyönyörű kilátással, nem utolsó sorban a híres spanyol kerékpárverseny a Vuelta egyik ikonikus szakasza. A hegyről lefelé meglátogattuk a Covagonda városát is.
Civilizációba való visszatérésünk és utolsó éjszakai szállásunk helyszínéül Oviedo városa szolgált ahonnan másnap reggel az aviles-i reptérre menet még sikerült egy órát eltöltenünk Cudillero-ban ami egy igazi gyöngyszem. Remélem rövid írásommal másoknak is kedvet csináltam Asturias meglátógátasához. Szállások a Picos de Europa Nemzeti Parkban!
Copyright © 2015 Vágvölgyi Péter. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
