Senki sem születik világutazónak, de bárki az lehet. Nem kell hozzá X faktor, sem turisztikai szakképesítés és bár az utazáshoz kell némi pénz, mégsem kell milliomosnak lenned. Amire azonban szükség van az a nyitottság, és egy állandó belső késztetés az ismeretlen helyek felfedezésére. Nem utolsó sorban jó ha van benned fogékonyság a világ szépségére, bár ez utóbbi inkább a jutalom mint feltétel. Világutazónak lenni tehát nem pénz hanem beállítottság kérdése. Nem számít hogy hol élsz, és még az sem alapfeltétel hogy az útleveled idegen országok pecséteivel legyen tele. Akár egyetlen ország pecsétjével is lehetsz világutazó, feltéve hogy jó nagy országról van szó. Lehetne ez az ország akár Ausztrália, vagy Kína, de az én szívem csücske mégiscsak Amerika. Pontosabban fogalmazva az USA, ami elég nagy részét kiteszi az északi földrésznek ahhoz, hogy nagyító nélkül is rá találjunk a földgömbön.
Malibu
AMERIKA – csupa nagy betűvel, számomra egyet jelent a véget nem érő utazás fogalmával. Egy kontinensnyi ország határok nélkül, ahol a távolságot óriásléptékben mérik. 51 állam de akár 51 ország is lehetne. Három időzóna választja el a két partot, igy az utazás legkézenfekvőbb és időkímélőbb formája a repülés. Mégis annak, aki igazán szeretné megismerni ezt a hatalmas és csodálatos országot, annak bizony autóba kell ülni, feltéve hogy van rá elég ideje. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számomra az USA hazai pálya, így a távolság nem akadály, viszont aki ismeri az amerikai nép teljesítménynkényszerét, tudhatja hogy az utazás inkább a nyugdíjas évek luxusa. Sőt ha hihetünk a statisztikákban, akkor az emberek túlnyomó része sosem hagyta el a saját államát. Hmmm… Ez valami olyasmi amit én sosem fogok megérteni.
High Sierra
Lássuk csak, kinek mi jut eszébe először Amerikáról? Talán a nagy alma felhőkarcolói, Hollywood, a Fehér Ház vagy inkább Disneyland? Más országokhoz hasonlóan az USA-nak is megvannak a maga ikonjai amit minden turista látni akar. A Las Vegas Strip éjszakai ragyogása bárkit ámulatba ejt, és a kaszinók csilingelő forgataga legalább egyszer minden látogatóját megkísérti. Venice Beach visszahozza a 60-as évek hippi Kaliforniáját, San Francisco viktoriánus házai pedig európai hangulatot csempésznek a távoli nyugatra. A Szabadság-szobor, vagy a Golden Gate híd ködből kikandikáló vörös pillérei egyaránt az ország elválaszthatatlan jelképei, de mégis engem a természeti szépsége igézett meg legjobban. A keleti part állandóan rohanó metropoliszain túl, létezik egy érintetlen világ, amit még az ember nem rontott meg teljesen. A Sziklás Hegység, a Yellowstone és a Grand Canyon otthona, a “Nyugat” ami rabul ejtette a szívem. Hihetetlen változatossága megérint magával ragad, és minden megtett kilométerrel beljebb lopja magát a szívembe.
Grand Canyon
Számomra itt vált kézzelfoghatóvá a metafora, miszerint a természet a legnagyobb alkotó. Képzelőereje nem ismer határokat, sem korlátokat. Az Arches monumentális sziklahídjai alatt állni, vagy a Redwood óriásfenyőinek csúcsát keresni a magasban újradefiniálja a méretekről alkotott elképzeléseinket. Canyonlands pereméről belekiabálni a nyílt térbe érezheted ahogy a távolság elnyel, és pontos képet kapsz arról mit jelent a végtelen. A Grand Canyon felett eltöltött óra pedig átértelmezi az idő jelentőségét. Madártávlatból szemlélve Amerika nagy árkát, melynek mai arculatához közel 3000 millió év kellett, értelmet nyer az örökkévalóság fogalma.
Canyonlands
Nincs kétség hogy természet kifinomult építész, szobrász és festő is egyben. Tornyokat farag mészkőből a Mono tó partján, vagy akár olyan szövevényes labirintust alkot a
Bryce Canyonból, hogy még az itt élő mormonok szerint sem a legvidámabb dolog itt eltévedni. Homokkőből pontos geometriai alakzatokat formáz a californiai Joshua Tree területén, vagy akár csíkos kőhullámot alkot a Paria Canyonban, ahova oly sokan szeretnének eljutni, de csak napi 20 ember lehet a szerencsés kiválasztott. Hatszögletű oszlopokból épít bazalt falat a kaliforniai Mammoth tavaknál, és hidakat farag a sziklába Utah állam délkeleti részén.
Goblin ValleyDe a tökéletességen túl a természetnek humorérzéke is van. Mi sem bizonyítja jobban mint a Goblin Valley kővé vált figurái, ahol nem kell gyereknek lenni ahhoz hogy beinduljon a fantázia. A Festett Sivatag vörös kődombjain vagy a Death Valley Zabriskie pontján állva pedig eljöhet az a pillanat amikor már azt is megkérdőjelezed, hogy egyáltalán még mindig a Föld bolygón jársz. A Yosemite gránit dómjairól függő vízesések valósággá formálják a földi mennyországról szóló elképzeléseid, Zion vörös sziklafalaival pedig mint gigantikus katedrális várja az ide zarándokló turistákat, hogy leboruljanak nagysága előtt.
ZionA méreteken és formákon túl, pedig már csak a színek világa lehet változatosabb. A Goblin Valley csoki-barnája, a Valley of Fire láng vöröse, Bryce sziklakertjének narancssárgája, és a coloradói nyárfaerdők aranysárgája a meleg színek teljes arzenálját felsorakoztatja. De ezek árnyalati is megjelennek, például a rózsaszín a Coral Pink Sand Dunes homokdűnéin, vagy akár a rozsdabarna a Capitol Reef szirtjein. És ha már a színeknél tartunk, ki gondolná hogy a vörös jól mutat a türkizzel? Én biztosan nem, de Havasu vízesést látva el kell ismerni, hogy kevés az ennél tökéletesebb színkombináció. A Kráter tó indigó kékje és a Tahoe tó smaragdzöld öblei a naplemente fényében mély lilává változnak, az oregoni esőerdők élénk-vad zöldje pedig teljessé teszi a színskálát.
Kráter-tóDe van hogy az alkotó folyamatban már nem maradt idő a színek szétválasztására és egyszerűen összekeveredtek. Így jöttek létre a Yellowstone színpompás gejzirei, Oregon szivárvány színű dűnéi, vagy az üvegpart, ahol milliónyi színes üveggyöngy emlékeztet rá, hogyan javítja ki a természet az emberi hanyagság nyomait. Ha pedig azt gondolnád a teremtő már minden szint felhasznált a palettán az, új Mexicói gipsz sivatagban megnézheted mire képes a fehérrel. A fények és színek játékai kifogyhatatlan témát biztosítanak a festőknek és a természet fotósoknak, és még egy hozzám hasonló átlagembert is arra ihlet, hogy megpróbálja szavakba önteni.
White Sand
De hiába… Mert még a legnagyszerűbben megfogalmazott leírás sem adja vissza a ködbe burkolózó mohával bélelt őserdők misztériumát vagy a vadnyugat varázsát. Nincs az fénykép ami visszaadná a pillanat nagyszerűségét mikor meglátod a hajó mellett felbukkanó bálnák fújtatását, vagy ahogy százezernyi Monarchia pillangó repked körülötted narancsszínűre festve a levegőt. Hogyan lehetne szavakba önteni milyen érzés hallani az Antelope kanyon csiszolt homokkőfalai közt visszhangzó furulya szót, belélegezni a Sequoia mamutfenyőinek száraz fenyő illatát, vagy épp az északi esőerdők frissességét? Bárki aki beleszippantott az óceánpart friss levegőjébe a világ peremén kanyargó főútról, vagy átkelt a western filmekből ismert Monument Valley tanuhegyei közt, biztosan egyetért velem abban, hogy Amerika szépségét leírásokból megismerni nem lehet. Mint ahogy azt sem, hogy milyen érzés amikor a Canyon De Chelly falai közé zárt mindent átható csend körülvesz, vagy épp eltelsz az óceán állandó zúgásával. Mi tagadás, számomra a természet tömény drog, amely nagy dózisban és kifogyhatatlanul ontja magából a szépséget minden irányba.
Mammoth Hot Springs
Más ritmusban él, ezért ahhoz hogy érzékelni tudjuk a csodáit le kell lassulni, mert ezeket az élményeket rohanva nem lehet begyűjteni. Az ember mindig siet, határidők kötik és azt állítja rohan az idő, de ez tévedés, épp csak más mértékegységet használ mint mi. Azon a vidéken ahol a Föld gyermekkorának titkait őrzi a Grand Canyon mélye, és dinoszauruszok csontjai kerülnek elő a köves pusztaságból, ott egy emberöltő csak egy szempillantás töredéke. De ez az időintervallum számunkra felfoghatatlan, még akkor is ha a kezemben tartom a Petrified Forest 200 millió éves darabkáját, vagy épp a lábam lógatom a Horseshoe Bend sziklájáról ahol a Colorado folyó évmilliók alatt patkó formát mart a vörös tájba. Több százmillió vagy csak több ezer év, a mi rövidke életünk fényében ugyanaz a nagyságrend. Itt az élet hosszútűrő. Pár száz év igazán nem kunszt egy fa életében ha egy 2000 éves óriás Sequoia időmértékével számolunk, és még ők is csak tinédzserek a
Matuzsálemekhez képest, melyek akár 5000(!) évet is megszámolnak évgyűrűjükön.
Sequoia Nemzeti ParkDe a természeten túl az ember is otthagyta keze nyomát, és helyenként ősi civilizációk nyomai köszönnek vissza a barlangok petroglifáin. Elhagyott szellemvárosok faházai emlékeztetnek az aranylázra, és az őslakosok ezer éves mesterien megalkotott sziklapalotái jelzik, hogy az újvilág történelme messze túlmutat Kolombuszon. És Ha azt gondolnád ez minden ami Amerikában szép és érdekes lehet, hát korántsem, és előre jelzem a fenti felsorolás messze nem teljes. Ez csak mindazon látnivalók listája, amit már magam mögött tudok, és remélem hogy még legalább annyi van előttem mint amit már volt szerencsém megismerni belőle. 6 év alatt 8 államot, több mint 20 nemzeti parkot és legalább még egyszer ennyi állami parkot jártam be kedvesemmel. Több ezer fénykép őrzi emlékeimet egy távoli világról túl az Óperencián. Utaztam földön, vízen, levegőben és elmondhatom minden megtett mérföld ajándék volt.
Szerencsére itt sosem lehet azt mondani, hogy már mindent láttam, mindig van új a nap alatt, és mindig új látnivalók kerülnek fel a bakancslistára. Ez a kimeríthetetlen érzés hajt az újabb uti célok felé, hogy még többet felfedezzek Amerikából. Gyanítom ugyanez csábította valaha a világ nagy felfedezőit az ismeretlen világok felé, és ugyanez a vágy hajtja a 21.század világutazóit is. Én is egy vagyok közülük, átlagember, olyan mint Te. Nincsenek lottó ötösből félretett millióim hogy szenvedélyemnek hódoljak és jelenleg évi 10 nap szabadságból gazdálkodom, ami azért valljuk be nem épp az utazók álma. Mégis lassan egy egész könyvet kitöltene már a képes élménybeszámolók sora.
Bryce CanyonSokan szeretnének utazni, és sokaknak elérhetetlen álom Amerika, én mégis azt mondom mindegy hogy mik a jelen lehetőségeid, és milyen országok határa vesz körül. Minden utazás egy álommal kezdődik még akkor is ha ma elérhetetlennek tűnik. Valaha én is sóvárogva nézegettem meseország képeit és reménykedni sem mertem, hogy valaha majd végig járom ezeket a helyeket. Ma már ébren álmodok tovább. Ezért arra biztatlak kedves olvasó, hogy ne szabj határt képzeletednek és álmodj nagyot! Mert ha elég kitartóan őrzöd magadban, szépen lassan talán egyszer számodra is valósággá válik…
Kiss Judit további cikkeiért és fotóiért látogassátok meg weboldalát!
Yosemite
Copyright © 2015 Top USA Trip – Kiss Juditka. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.
Malibu
High Sierra
Grand Canyon
Canyonlands
Goblin Valley
Zion
Kráter-tó
White Sand
Mammoth Hot Springs
Sequoia Nemzeti Park
Bryce Canyon
Yosemite
