Előre jelzem, nem egy elvesztett fogadás vagy az ÁFA-mentes bevásárlási lehetőség miatt választottuk Andorrát úti célul, hanem a kellemesen meleg őszi időjárás és magas hegyei tetszettek meg. Barcelona fapados repterére érkeztünk, ahonnan autót bérelve indultunk észak felé. A katalán táj meglehetősen mediterrán (sárga és poros), a külvárosból kiérve pedig a falvak a maguk rozoga hangulatukkal elég távol álltak a Google képektől, amelyeket Andorrával kapcsolatban találtunk – így a közel három órás autóút alatt egyre kíváncsibban vártuk, hogy végre megváltozzon a táj.
Andorra egyébként is egy nehezen megközelíthető, rejtett kis hegyi államként jelent meg képzeletünkben, mint a mesebeli Aprajafalva, ami a horizonton már látszódó hegyen túl van, csak meg kell találni a bejáratát… A valóság egyébként nem áll messze az elképzelttől: egyszer csak felbukkan egy magas hegy(lánc), hirtelen sötétebbé és zöldebbé válik a táj és megérkezünk a bejárathoz.
A Pireneusok lábánál kanyargó út egyre magasabbra emelkedik, duzzasztó gát és magas hegyoldalak vezetnek egyre feljebb és az utolsó katalán város után kb. 20 perc múlva el is elértük a határt. Gyanúsan sok autó állt a szemközti sávban (spanyol rendszámúak mindannyian), hamarosan meg is értettük az okát – a bevásárlóközpontok előtti dugók alapján ők már elintézték az ÁFA-mentes bevásárlást. Nem volt szimpi a nagy tömeg, a rengeteg shopping center és a színes reklámtáblák, reméltük, hogy csak a határ mentén jellemző ez a kép.
Nagyjából fél óra volt, mire áthaladtunk az útba eső két-három településen és az elsőre zsúfoltnak tűnő fővároson, Andorra-La-Vella-n. Első két éjszaka Ansalonga-ban szálltunk meg, az államot átszelő Y alakú két nagy völgy egyik szárnyában, egy tíz házból álló faluban. Az országban természetesen nincsenek nagy távolságok, így onnan könnyen elérhettük a látnivalók nagy részét. Rajtunk kívül talán még 2-3 család volt a szállóban, ami egy pici falu egyik palával borított, szép épülete. Aznap este szabadtéri fiesta volt éppen (a McDonalds támogatásával) és esti grillezéssel, dj-vel ünnepelték a helyiek (kb. 20 fő) a megérkezésünket J persze nem..
Másnap kezdtük el Andorra felfedezését: kinéztünk túra útvonalakat, amelyek egyébként nagyon könnyen elérhetőek a hikinginandorra.com vagy visitandorra.com weboldalakon, térképekkel, nehézségi jelölésekkel együtt. Út közben gyönyörű, egységesen palával borított, muskátlis falvakon haladtunk keresztül (legszebb talán Ordino volt), minden meglepően nagyon rendezett és szép, alpesi képet mutatott.
Arra jutottunk, hogy olyan, mintha Svájcot elfoglalták volna a katalánok – mert a takaros, muskátlis házak lakói persze mediterrán módon hangos, sziesztázó katalánok… A kanyargós utakon mindenfelé lovak bóklásztak, szabadon és bármi felügyelet nélkül – ezért a táj mellett azért figyelni is kell, bár az utak minősége kiváló, nem nagyon találkoztunk még ennyire egységesen, végig jó utakkal (pláne nem hegyvidéken).
Sok a körforgalom az országban és az andorraiak elég meglepő, modern szobrokat tettek ezek közepére, gyakran mentünk plusz köröket csak hogy jól megnézzük vagy fotózzuk a köztéri alkotásaikat. De a legváratlanabb mégis egy óriási fémgyűrű volt az egyik szerpentin mentén, az óriási csillagkapu sok turistát megállásra késztetett, naná hogy mi is lőttünk pár Stargate fotót.
Az első igazi célpontunk azonban az ország északi végében lévő Estanys de Juclá volt. A rövid és könnyű, órás túrával elérhető tavak (3 db) csodaszépek, sok kirándulóval, hobbi-horgászokkal, családos sátorozókkal találkoztunk a tavak partjainál – és még sportos csivavákkal is.
Pihenés és piknik után „városnéztünk” a közeli nagyobb településeken (párszáz fős falvakról beszélünk maximum) – a szieszta idejét szigorúan tartják, így a tourist office-ok és boltok is zárva voltak 12-14 óra között. Nagyon érdekes és szívet melengető volt látni, mennyire egységesen építkeznek, a régi és új építésű épületek mennyire hasonlítanak külsőleg, mennyire figyelnek arra, hogy az új épületekkel, a természetes anyagok használatával, mérettel, formával is megőrizzék a több százéves építészeti hagyományokat.
Érdekes látványt nyújtottak az új építésű, csak síszezonban üzemelő üres apartman-negyedek is. Fantasztikus volt a napsütésben a tiszta, rendezett utcákon sétálgatni.
Harmadik napunkon az Y völgy másik ágában foglaltunk szállást, így a fővároson keresztül jutottunk el a szállásunkhoz, ami Canillo település legszélén lévő, új építésű szálloda volt (nagyon-nagyon diszkont áron). Vendég itt sem volt sok, viszont annál nagyobb csend és nyugalom. Aznapi kiránduló célpontunk Vall d’ Incles lett, egy idilli csendes kis völgy patakkal, lovakkal, erdőkkel és ezer színben virágzó mezőkkel. Fantasztikus szép hely, mindenkinek ajánlom, aki Andorrába utazik.
Sajnos délutánra esősebb idő érkezett, így bementünk Andorra-La-Vella-ba. Amennyire tetszett a vidéki épített környezet, annyira nem tetszett a fővárosi… Rengeteg bolt és szinte minden utcában több emeletes pláza várja a környező országoknál nagyjából 20-30%-al olcsóbb árakkal a spanyol és francia vásárlókat, de azért találtunk érdekes dolgokat is. Például a domborzati okokból szükséges magas parkolóházak kreatív kihasználását – ugyanis mindegyik parkolóház teteje be van építve: teniszpálya, játszótér, úszómedence vagy egyéb közösségi létesítmény került kialakításra a meredek hegyoldalak miatt sokszor az utcákkal egy szinten lévő (és a szomszéd utcából nyíló) többszintes parkolóház tetőkön. És persze La-Vella-ban is találhatóak vicces modern köztéri szobrok, de azért a középkori belvárosi negyedet is szépen megőrizték.
Negyedik napunkon újra napsütésre ébredtünk, így északra indultunk, Pas de la Casa felé. Sajnos a megcélzott túraútvonal le volt zárva (nem volt indoklás), így a környéken néztünk szét és elindultunk a francia határ felé – errefelé is gyönyörű ez a mini ország…
Sok sípálya és felvonó található út közben (városok központjában lévő szálloda és parkolóházból indulva is), valamint tehenek, lovak legelésznek az utak mentén (vagy az út közepén) erre felé is. Remek idő, napsütés, és 2000 méter feletti hegycsúcsok között vezetett az út, és kedvet kapva még egy kis kiránduláshoz Coll D’Ordino-t céloztuk meg végül és este megünnepeltük párom születésnapját egy remek katalán steak-el. Az ételeik egyébként a spanyol katalán konyha finom, chorizzo-s, bárány/sertés húsos menüit követik – és nem nagyon tartalmaznak csirkét, halat, tenger gyümölcseit (max. a nagyobb éttermek és hotelek menü lapjain találkoztunk velük).
Utolsó napunkon enyhén felhős időben indultunk vissza Barcelona felé, de azért még útba ejtettük az Engolasters tavat egy rövid kirándulás erejéig és persze fotózkodtunk Anyós település táblájával (ahogyan valószínűleg minden más magyar turista is). El tudtunk volna még tölteni Andorrában pár napot, megnézni pl. a Tristaina tavakat vagy a Coma Pedrosa-t, talán lesz is még rá lehetőségünk valamikor…
Nagyon tiszta, biztonságos, rendezett ország, kedvesek az emberek, de angolul nem nagyon beszélnek – franciául könnyebben boldogultunk. Az élelmiszer és étterem árak valóban a francia vagy spanyol árszint alatt vannak (ami kicsit a magyar árak fölött van), de ruhanemű és egyéb árucikk nem olcsóbb. A szállások árai ősszel jóval alacsonyabbak és nem zsúfoltak a hotelek, B&B-k. Az idő kellemes szeptember végén is (annak ellenére, hogy Andorra „legmélyebb” pontja 1000m-en van), pulcsi/póló napközben, vékony kabát este. Főbb látnivalók: román kori kőhidak, régi parlament Andorra-La-Vella-ban, gyönyörű hegyek és völgyek mindenfelé. Ha kedvet kaptál, hogy nekivágj ennek a miniállamnak, foglalj szállást!
Copyright © 2015 Kanyári Eszter. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek és a szöveg írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.
