A Németalföld Európa egyik leggazdagabb történelmi múlttal rendelkező régiója, mely a Rajna, Schelde és Maas folyók torkolatvidékén terül el. Ez Európa egyik legsűrűbben lakott területe, a vidéken autózva mégsem tűnik fel a zsúfoltság, sokkal inkább a települések bája ragadja meg az utazót. A történelmi örökségnek köszönhetően régóta a turisták kedvelt célpontja, de a konvencionális helyszíneken túl is számos látnivaló található e vidéken.
A régió a vonzerejét csodás partvidékének is köszönheti, melynek egyik fénypontja Breskens. A kikötőváros Hollandia legdélebbi részén, az Északi-tenger és a Schelde folyó torkolatánál fekszik, igazi klasszikus világítótornya messziről csábítja az utazót. 1867-ben épült, így ez a legidősebb öntöttvas világítótorony Hollandiában. Még a második világháború bombázásait is átvészelte, ami a puszta szerencse mellett annak volt köszönhető, hogy terepmintájú festéssel álcázták. A széles, homokos parton sétálva sokkal inkább az óceán, mint az Északi-tenger mellett érezhetjük magunkat, az erős szél által felkorbácsolt hullámok hosszan futnak a fövenyen.
Breskenstől mintegy 40 km-rel délnyugatra található Európa ékszerdoboza, Brugge. A csatornákkal átszőtt flamand várost valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, Brugge középkori hangulatával az egész világról vonzza a romantikus utazókat.
A hagyományos látnivalók (Szent Vér-bazilika, Miasszonyunk-templom, Grote Markt) megtekintése mellett érdemes éjszakai sétára indulni, amikor a népszerűségnek köszönhetően óhatatlanul fellépő turistaáradat nélkül bóklászhatunk a macskaköves utcákon, a több évszázad alatt alig változott házak között.
Ypres már kevésbé ismert a turisták körében, a város inkább a történelem iránt rajongóknak mondhat többet. A Belgium északnyugati részén fekvő Ypres az idők során több ostrom helyszíne volt, de neve az első világháború során itt zajlott 3 csatával forrt össze, 1917-ben itt vetettek be először hadi célból mustárgázt. Az Ypres-be vezető utak mellett, a város peremén rengeteg világháborús temető található, melyeket főleg a Brit Nemzetközösség gondoz.
Az első világháború után romokban heverő város német segítséggel épült újjá, legfőbb látnivalói a főtéren álló posztócsarnok (melyhez hasonló csak Krakkóban, Leedsben és Braunschweigben található) és a Menin Gate. Utóbbi azoknak a Brit Nemzetközösséghez tartozó (Új-Zéland és Új-Fundland kivételével) katonáknak állít emléket, akik 1917 augusztusa előtt estek el, és sírjuk nem ismert. 1928-as felavatása óta minden este 8 órakor leállítják a forgalmat az emlékmű alatt áthaladó úton, és trombitaszóval emlékeznek az itt elhunytakra és eltűntekre. Ez alól csak a német megszállás évei jelentettek kivételt. Ypres-be való látogatásunk pont a belga nemzeti ünnepre, július 21-re esett, ekkor nagyobb megemlékezést tartottak a kapuban, kanadai katonák részvételével. Az építmény fekvése is rendkívül megrendítő, hiszen a város keleti kapujában található, amin keresztül a katonák a harcmező felé tartottak, és talán soha többé nem tértek vissza. Az emlékmű falán ma mindegy 54.000 név található.
A város összes boltjában megtalálhatóak a különböző világháborús emléktárgyak, köztük a rengeteg pipaccsal díszített portéka, mely szimbólum eredete igen érdekes történetre vezethető vissza. Az első világháború hosszú, kegyetlen ütközeteiben lepusztult földeken semmilyen növény nem maradt meg, csak a pipacs. A piros virág nemcsak a háború után, de már a harcok alatt is beborította a flamand mezőket, körbevéve az elesett katonák sírjait, színe miatt pedig sok katona úgy vélte, a pipacsok a szerencsétlenül járt bajtársak véréből nőttek ki. Ez ihlette John McCrae-t az In Flanders Fields című versének megírására, amit sokan a háborús költészet legszebb alkotásának tartanak. Sötét múltja ellenére ma Ypres vidám hangulatú kisváros sok-sok vendéglátóhellyel és waffel-árussal.
A belga határtól mindegy 10 km-re, Franciaország északi csücskében található Dunkerque neve is a háborúval fonódott össze. A második világháborúban, 1940 májusának végén a német csapatok a város térségében zárták körbe a szövetséges haderőt, akiknek egyetlen esélyüket a menekülésre az jelentette, ha átjutnak a La Manche csatornán Nagy-Britanniába. Az ő megmentésüket célzó Dinamó-hadművelet a háború egyik legfontosabb hadi eseménye volt, mely során 338 ezer brit, francia és belga katonát evakuáltak több mint 850 hajó segítségével. A város 1945-re szinte teljesen elpusztult, de gyorsan újjáépült, kikötője ma már Franciaország harmadik legnagyobb tengeri kikötője. A háború emlékét egy múzeum őrzi, emellett a látnivalók közé tartozik Beffroi harangtornya és a városháza is, 75 méter magas, kilátóval rendelkező tornyával együtt.
Dunkerque és a belga határ közötti tengerpart igazán lenyűgöző, a hatalmas homokdűnék között hajdani betonbunkerek maradványai rejtőznek, de a város terjeszkedésének köszönhetően egyre több üdülőtelep jelenik meg e csodás partszakaszon. Az itt jellemző állandó, viszonylag erős szélnek köszönhetően Dunkerque a kiteszörfösök egyik európai paradicsoma.
A Németalföld ezen régiója tökéletes választás egy őszi vagy tavaszi kiruccanásra, viszont bármikor is utazunk, az esernyőt egyik évszakban se felejtsük otthon, eső szinte bármelyik nap eshet, és sajnos esik is. A múlt eseményeivel való megismerkedéshez és kulturális, gasztronómiai kalandozásokhoz szerencsére nincs feltétlenül szükség a nyári ragyogó napsütésre, és a szezonon kívüli látogatással talán a turisták tömegei is elkerülhetők. Kétségtelen, Európa e csodás városkái mindenképpen megérnek egy utazást.
Régen és most Dunkerque és Ypres:
Copyright © 2014 Pécsi Linda. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.
