San Andrésen volt az első találkozásom a Karib-tengerrel. San Andrés szigete 2 órányi repülőútra található Bogotától. Része annak a Kolumbiához tartozó szigetcsoportnak, amely Nicaragua partjainál fekszik. 1822-ben kapta meg Kolumbia a felségjogot e három sziget felett, ami a kezdetektől fogva folyamatos vitát eredményezett Nicaragua és Kolumbia között, főleg amióta a sziget gazdasága a turizmus és a kolumbiaiak által bevezetett vámmentesség miatt fellendült.
2012 november 19-én erre a vitára remélhetőleg végleg pontot tett a hágai Nemzetközi Bíróság határozata, Kolumbia javára. Mi egy hónappal a döntés kihirdetése előtt jártunk ott és emlékszem a partoknál állomásozó hatalmas katonai hajókra, de megmondom őszintén ez sem minket, sem a többi turistát nem zavarta. San Andrés környékén egyébként folyamatosan állomásoznak hol orosz, hol egyesült államokbeli, dominikai, hondurasi, mexikói stb. hajók a nicaraguai és kolumbiai hatóságok munkáját segítendő, mert sajnos San Andrés az egyik gyűjtő- és elosztó központja az Egyesült Államok, valamint Közép-Amerika felé tartó narkotikum-szállítmányoknak.. Mára már sokat javult a helyzet, de a hosszú évek óta tartó küzdelem még nem ért véget.
Ennek az alig 27 négyzetkilométer alapterületű szigetnek megvan mindene, ami a karibi életérzéshez elengedhetetlen. Kezdve a fehér homokos tengerparttal, a türkizkék lassan mélyülő vízzel… Ha gyerekekkel mész ez nagyon kényelmes, mert miközben az aprónép ki-be rohangál a vízbe, hordja hol a vizet, hol a homokot, addig a szülők a pálmafák árnyékában iszogathatják a parton föl-alá járkáló árusok által kínált kókusztejet vagy a jó hideg sört. San Andrésen azt mondják a tengernek hét színe van és való igaz. Emellett a víz átlátszóan kristálytiszta, így lehet látni, ha épp arra úszkálnak a halak még akár ráják is.
Mindenféle szálláshelyet lehet találni a gyönyörű all-inclusive hotelektől az olcsóbb alternatívákig. Mi egy családias, nagyon egyszerű apartman-hotelt választottunk közvetlenül a parton, közel a szabad-strandokhoz, ahol a gyerekek remekül eljátszottak az iskola után rutinszerűen megjelenő gyereksereggel. San Andrésen gyakorlatilag kötelező “mojarra frita”-t enni “arroz con coco”-val és “patacon”-nal, azaz sült tengeri keszeget kókuszos rizzsel és sült banánnal. Mennyei…
Az evés-iváson, a homokozáson és a parton való sütkérezésen kívül, lehet búvárkodni, jet ski-zni, golf kocsival körbejárni a szigetet( közben látni lehet néhány csodaszép házat elhagyottan, melyek állítólag drogbárók tulajdonát képezik, de a szigorú felügyelet miatt már nem járnak ide), vásárolni, áthajózni a partról jól látható Johnny Cay korallszigetre (melynek csodálatos partjainál nem ajánlott az úszás az erős sodrás miatt, de a látvány fantasztikus). A szigeten van egy barlang is, a „La cueva de Morgan”, azaz Morgan barlangja, amit csak úszva lehet megközelíteni. A legenda szerint egy világhírű, walesi származású, hírhedt kalóz, Henry Morgan idegyűjtötte a kincseit, melyeket a környező szárazföldekről szerzett. Úgy tartják, hogy Morgannak 1200 fős kalózserege volt, akikkel még Panamát is megszerezte a spanyoloktól, majd felgyújtották. Ezzel a tettével veszítette el az angol királyi udvar támogatását. Mi sajnos nem jutottunk el a barlanghoz.
Végül, de nem utolsó sorban lehet a folyamatos pancsolástól tüszős mandulagyulladást kapó gyerekkel orvost keresni, aki egy jól irányzott antibiotikum kúrával lehetővé teszi, hogy ne menjen tönkre a nyaralásunk. Annyi szép meglátogatni való hely van a világban, de ide azért visszamennék.
Ha tetszett Hajnal cikke látogassatok el Utazunk már! weboldalára vagy csatlakozzatok Facebook-oldalához!
Copyright © 2014 Bartha Hajnal. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
